Red Faction: a fiúk a bányában lázadnak

Kiadó: THQ
Fejlesztõ: Volition

Rendszerkövetelmények:
Minimum: PII 400 MHz, 64 MB RAM, 3D gyorsító, Win9x/ME/2000
Hasonló játékok: Half Life, No One Lives Forever
Kategória: FPS

Kevés kellemetlenebb munkahely van egy bányánál. Állandó sötétség, kemény meló napi nagyon sok órában, és nem túl versenyképes fizetés. Ha mindez ráadásul a Marson történik, akkor dupla ilyen kellemetlen a helyzet. Ha azt is hozzávesszük, hogy az embert fegyveres õrök hathatós közremûködésével próbálják nagyobb teljesítményre sarkalni, akkor meg egyenesen elviselhetetlen. Ilyenkor elég egy szikra (esetünkben: egy erõszakos õr idegesen remegõ keze az automata fegyveren) hogy a bányászok a gonosz kizsákmányoló mega-korporáció (ami itt Ultor ködnéven fut) ellen fordítsák a cyber-csákányaikat, és minden mást, ami éppen a kezük ügyébe akad. Egy ilyen alapszituból mi is keveredhetne ki más, mint egy jó kis sajátszemszögû lövölde, ezúttal a Volition (tudjátok, a két Freespace játékot elkövetõ srácok) tálalásában. Nekik mondjuk nem ismeretlen a téma, ifjonckorukban (akkor még a Parallax részeként) már elkövettek két, szintén mindenféle ûr-bányák mélyén játszódó FPS-t. (Melyik kettõt? Megfejtéseket a fórumba kérjük, a helyes választ adók között egyéves Supergamez elõfizetéseket sorsolunk ki!).

    
Vissza a lázadáshoz: a játékban egy Parker nevû fickót fogunk alakítani. Teljesen átlagos bányász a lelkem, akit az események a rebellió kellõs közepébe sodornak. Mit lehet ilyenkor tenni? Például minden fegyvert eldobva, feltartott kézzel odarohanni az õrökhöz, és befújni a többiek rejtekhelyét. A mi Parker barátunk a nehezebb utat választja: magához ragadja a kezdeményezést (meg egy pisztolyt pár tárral) és elindul a felszín felé, azzal a szándékkal, hogy a lehetõ leghamarabb lelép a vörös bolygóról. A szándék méltányolható, de a megvalósításba több hiba is csúszik. Az elsõ az, hogy a bányászkolóniát õrzõ katonák határozottan ellenzik Parker távozását, és a maguk durva módján maradásra is akarják bírni, azaz vadállat módjára lövöldöznek rá. A második probléma pedig a Red Faction.

    
A RF a helyi bányászszakszervezet illegális tagozata, akik voltak annyira elborultak, hogy egy Eos nevezetû nõt válasszanak vezérükké. Eos nem hazudtolja meg nõi mivoltát: újabb ás újabb kérésekkel (mit kérésekkel, parancsokkal) bombázza hõsünket, aki így szerencsétlenül lekési a menekülõ bányászokat szállító ûrkompot (amit ennek örömére le is lõ az Ultor légvédelme). Parker egyetlen segítõtársa a bajban – a fegyverein kívül persze – egy Hendrix nevû, afroamerikai (értsd: néger, de ez politikailag inkorrekt) hacker-féleség, aki az Ultor kommunikációs központjából szórja a jobbnál jobb túlélési és továbbjutási tanácsait bányászunk fejére (illetve fejébe, mert állandó rádióösszeköttetésben állunk vele).

    
Ebbõl az alapsztoriból akár egy nagyon jó, a Half Life szintjén mozgó FPS-t is csinálhattak volna Volition-ék, de sajna ez most nem nagyon jött össze nekik. A probléma nem a külcsínnel van, az hellyel-közzel a mai színvonalon mozog. Magasabb felbontásban, 32biten futtatva a Red Faction kifejezetten kellemes a szemnek. Szép, nagyfelbontású textúrák, korrektül kivitelezett (és néhol nagyon hangulatosan elhelyezett) fények, és közelrõl is jól kinézõ objektumok jellemzik a játékot. Maguk a pályák néha kissé üresnek és szögletesnek tûnnek, ráadásul a tervezõk túl gyakran favorizálták a "hajtsuk be a játékost pár szûk folyosóba, ott lehet ám csak igazán lövöldözni" designt, de mindezért kárpótol pár szépen kidolgozott barlang, vagy hatalmas csarnok.

    
A probléma ennél sokkal kevésbé szembetûnõ területen leledzik, ez pedig a játékmenet. Az egyszeri játékos leül a Red Faction elé, már elõre dörzsöli a tenyerét, hogy milyen jót is fog most õ itt lövöldözni. Elindul, lövi az õröket, és lassan azon veszi észre magát, hogy mindezt már látta valahol. Lopakodni kell, úgy, hogy ne vegyenek észre minket? Pont úgy, mint egy éve a NOLF-ben? Parkert elkapják, elveszik az összes cuccát, és bezárják egy cellába? Mintha a HL-ban, vagy a Deus Ex-ben is történt volna már ilyesmi...

    
Az RF-el játszva az embernek állandó de-ja-vu érzése van. A Volition-nél biztosra akartak menni a fejlesztõ urak: megnézték alaposan az elmúlt 2-3 év FPS termését, kiszedték belõlük a sikerültebb részeket és saját játékot kevertek belõle. Ez még magában nem is lenne akkora baj, ha a game egyéb elemei megfelelõ egyéni ízt adnának a játéknak. Sajnos az RF ezen a téren sem teljesít túl jól. Rengeteg fegyver van benne (mindegyik másodlagos tüzelési funkcióval) de igazi újdonságot talán csak a railgun jelent majd, mellyel a falon keresztül (másodlagos funkcióként a falon "átlátva") irthatjuk a gonosz ellent. A többi fegyver teljesen átlagos, és néha megkérdõjelezhetõ, hogy egyáltalán minek kerültek a játékba. Nagyon szép dolog, hogy kétféle géppityu is van, csak ne hasonlítanának annyira egymásra (használhatóság tekintetében), az isten szerelmére! Hasonló a helyzet a kétféle rakétavetõvel: a kettes számú ugyan jóval nagyobb, meg nagyobbat is durran, de annyira a játék vége felé kapjuk csak meg, hogy használni már alig lesz lehetõségünk. Vannak aztán alig használható darabok is az arzenálban. Ilyen például a lángszóró (elég ronda lángeffektje van szegénynek, és nagyon kis területre hat) vagy a mûanyag pajzs, ami ugyan jól néz ki, meg nagyjából véd is a golyók ellen, de alkalmazni maximum akkor érdemes, ha teljesen kifogyunk a lõszerbõl (ilyen velem soha nem fordult elõ).