Honnan kaphatta gyűrűit a Szaturnusz?

Galileo Galilei hozzá volt szokva a rendkívüli dolgokhoz, primitív teleszkópjával új világokat fedezett fel, a Jupitert, a Napot átszelő bolygó méretű foltokat, valamint megvizsgálta a Hold krátereit is. Amikor azonban 1610-ben a Szaturnusz felé fordította teleszkópját maga is ámulatba esett.

A bolygó egyetlen másikhoz sem hasonlított a Naprendszerben. A 17. századi optikákon keresztül a Szaturnusz egy fényes csillagnak látszott, melyet két halványabb szegélyez. Amit Galileo ezután tett az majdnem olyan szokatlan volt, mint a Szaturnusz maga. Mindenkinek el akarta mondani, amit látott, de egyben titokban is szerette volna tartani munkáját mialatt a rejtélyes bolygót tanulmányozta. Így hát felfedezését kódolva adta közre: smais mr milmep oet ale umibunen ugttauir as. Ez az anagramma annyit jelent, "Megfigyeltem a legmagasabb bolygó háromságot".


Manapság egy bolti csillagásztávcsővel is jobb képet kaphatunk a Szaturnusz gyűrűiről, mint azt Galilei valaha is láthatta. Másrészről ugyanannyi kérdést vet fel a bolygó, mint négyszáz évvel ezelőtt. Aki először pillantja meg távcsövén keresztül a bolygót, az ma is szájtátva nézi a látványt, a tudósok pedig ma is zavarba jönnek, ha erről esik szó. "Ennyi idő után sem vagyunk biztosak a Szaturnusz gyűrűinek eredetében" - mondta Jeff Cuzzi, a NASA Aimes Kutatóközpontjának tudósa. A csillagászok egykor úgy hitték, a gyűrűk akkor formálódtak, amikor maga a bolygó is, 4,8 milliárd évvel ezelőtt, ahogy a Nap és a bolygók egyesültek a csillagközi gáz kavargó felhőjéből. "Később azonban egyre nőtt az a felismerés, hogy a gyűrűk nem lehetnek ennyi idősek" - magyarázta. Cuzzi becslései szerint néhány százmillió évvel ezelőtt - amikor a legelső dinoszauruszok barangoltak bolygónkon - a Szaturnusz nem rendelkezett fényes gyűrűkkel. Ezután valami rendkívüli dolog történt: "Egy holdméretű objektum a külső naprendszerből a Szaturnusz közvetlen közelébe repülhetett, ahol az árapály erők szétrobbantották, vagy esetleg egy aszteroida zúzta szét a bolygó egyik holdját".

Az így keletkezett törmelék körülfogta a bolygót és kialakította a ma is látható gyűrűket. A gyűrű részecskéi a mikroszkopikus porszemcsétől a házméretű sziklákig terjednek. Ha összegyűjtenénk egyetlen helyre, jegyzi meg Cuzzi, elegendő anyagot kapnánk egy 100-200 kilométer széles jeges hold elkészítéséhez, ami hasonlítana a Szaturnusz jelenlegi holdjához, a Mimas-hoz.

A törmelékréteg hihetetlenül vékony. "A Szaturnusz gyűrűi 250000 kilométer szélesek, ám csupán néhány tízméter vastagságúak. Egy San Francisco méretű papírlap arányai állíthatók párhuzamban a fenti adatokkal. "Ha készítenénk egy 1 méter széles kicsinyített modellt a bolygóról, a gyűrűkhöz egy borotvapenge tízezred részét kellene vennünk" - tette hozzá Cuzzi.