2004. április 1. 09:23, Csütörtök
[Infinit] Hogy mennyire fejlesztésellenes helyzetben vannak a független szoftvergyártók,
jól illusztrálja az a tény, hogy egy egyetemen milyen nehéz életre hívni egy
jó mobilszoftver-kurzust.
Douglas Rushkoff, a New York-i Egyetemen működő Interaktív Távközlési Program
tanára már két teljes éve próbálkozik egy mobiltelefon alkalmazások készítését
oktató kurzus létrehozásával. Amire pedig nagy igény lenne, mert jelen
pillanatban az interaktív eszközkészítés új, meghódítandó területei nem az
Interneten találhatóak, hanem a körülöttünk mindenfelé kibontakozóban lévő
vezeték nélküli hálózatokon.
A programban részt vevő diákok azóta is zajosan követelik a kurzus
elindítását, ugyanis tudják - a legtöbb távközlési vállalattal,
készülékgyártóval és operációs rendszer fejlesztőjével ellentétben -, hogy a
mobiltelefon teljes értékű platform, ami széleskörű fejlesztői közösségért
kiált. A mobiltelefon immár nem csak egy hordozható kütyü, hanem
kihasználatlan lehetőségek tenyérnyi territóriuma.
Clay Shirky - a New York-i Egyetem professzora az online, csoportos
interakción és együttműködésen alapuló szoftverfejlesztés egyik legrégebbi
szószólója - tudja talán a legjobban, hogy a telefonipar kultúrája miként
hiúsítja meg a programozás jelenleg legígéretesebbnek tűnő területének
növekedését.
"A telefonos kultúra középpontjában pillanatnyilag a tulajdonlás áll" - fejtette ki Shirky. "Ha megnézünk egy régebbi telefont, egyből szembetűnik egy
felirat, amin az áll, hogy a 'Western Electric tulajdona', vagy valami
ilyesmi". "És hiába rendelkezik egy mai mobiltelefon akkora számítási
kapacitással, mint egy PC a kilencvenes évek elejéről, az egész telefonos
tájkép középpontjába a külső megjelenést állítják". Így bármennyire fejlett is
a készülék, még mindig perifériára szorult, ostoba terminálként kezelik, ami
fölött a végfelhasználó alig-alig rendelkezik, és amit semmi esetre sem
programozhatóságra terveznek. A szolgáltatók pedig továbbra is támogatják
anyagilag a készülékvásárlást.
A programozók viszont teljesen természetes módon, ha már egy számítógépet
kapnak a kezükbe, több dolgot szeretnének vele csinálni, mint csak telefonálni.
A telefonipari kultúra azonban egyszerűen nem éri fel ésszel ezt az új
valóságot, és éppen annak a közösségnek az útjába áll, mely képes lenne
készülékei működését egy teljesen új szintre emelni.
A fejlesztők hiába vágnának bele maguk a feladat elvégzésébe. Hiába áll
rendelkezésükre mondjuk a meglehetősen egyszerű és jól dokumentált "Brew" programozási környezet, mert az alkalmazásokat nem lehet telepíteni a zárt
telefonokra. Lényegét tekintve, lehetetlen az egyes felhasználó számára, hogy
szoftvert írjon telefonjára. Minden programot a szolgáltatótól kap kódolt
formában. A telefonokat pedig úgy tervezik, hogy ne lehessen kapcsolódni velük
más készülékekhez.
A Symbian operációs rendszere az, amelyikhez bárki írhat programokat. Az
Egyesült Államokban a legnagyobb mobilszolgáltató, a Verizon készülékein
azonban nem a Symbian operációs rendszere fut. De a Symbian szoftveren futó
telefonokra is csak J2ME (a Java egy formája) programozási környezetben lehet
alkalmazásokat írni, amit a weben használt HTML-lel, vagy CSS scripting
nyelvvel ellentétben nem könnyű elsajátítani. Igaz, hogy egy programozási
nyelv sok szempontból hatékonyabb, mint egy egyszerű jelölő nyelv (mark-up
language), de a scripting kultúra sokkal elterjedtebbé tud válni, mint a nehéz
programozási nyelvek. Jó példa erre a HTML, ami napjainkban gyakorlatilag
mindenütt jelen van.
Egy kis szerencsével a Nokia új, scripting nyelvre kitalált mobiltelefon-
portjai - mint pl. a Python - programozók egész generációját fogják bevonni a
fejlesztésekbe. Természetesen nem az Egyesült Államokban - hacsak nem kerül
padlóra a Verizon az AT&T/Cingular fúziójától. Az USA-ban az a legnagyobb
gond, hogy a szolgáltatók nem akarják, hogy emberek anélkül állítsanak elő
értékeket, hogy az az ő konyhájukra is hozna valamit. És ez mind abból a
mentalitásból táplálkozik, hogy a készülékekre úgy tekintenek, mint valamire,
amit csak kölcsönbe adnak.