A torinói lepel hátoldalán is egy arc látható

A legújabb digitális képfeldolgozó technikák egy férfi vonásait jelenítették meg a torinói lepel hátsó oldalán, azon a vászon darabon, melyről feltételezik, hogy Jézus testét őrizte a keresztre feszítés után.

A felfedezés újabb csavart adott a kereszténység egyik legvitatottabb relikviájának, amit számos katolikus Krisztus feltámadásának bizonyítékaként tisztel, míg több tudós csupán középkori hamisítványként tekint rá. A kedden megjelent tanulmány a híres vászon hátsó felületét vizsgálta. A lepel elülső felét, amin egy férfi testének körvonalai fedezhetők fel tudósok egész hada vizsgálta már. Azonban a másik oldal évszázadokon át rejtve maradt egy nyersvászon darabnak köszönhetően, amit 1534-ben varrtak rá, miután egy tűz egyes részeit megfeketítette.

Az eredeti fekete felületet csak 2002-ben vizsgálták meg alaposan, amikor a 4,2 méter hosszú vászonról teljesen eltávolították a nyersvásznat egy restaurációs projekt keretében. A szabad szem számára a fekete felület szinte semmit nem mutatott, leszámítva egy sajátos varrási technikát, amit Mechtild Flury-Lemberg, a restaurációt végző svájci textil szakértő i.sz. első századiként vagy korábbiként azonosított. Mindemellett a hátsó felületről igen részletes felvételek készültek, amit Giuseppe Ghiberti atya egy könyvben közzé is tett. A restauráció végén egy új erősítő anyagot varrtak vissza a megfeketedett részre.

"Amikor láttam a felvételeket a könyvben, egy halvány sziluettet véltem felfedezni a lepel hátsó oldalán. Úgy gondoltam kell ott lennie valaminek, ami szabad szemmel nem látható" - mondta Giulio Fanti, a Padua Egyetem professzora, a tanulmány szerzője. Kifinomult képfeldolgozó eljárás alkalmazásával, ami a közvetlen és a fordított Fourier transzformáción, képjavításon és sablon összehasonlító technikákon alapul, Ghiberti felvételein Fanti egy férfi arcát fedte fel. A keresztre feszítés jegyeit magán viselő szakálas férfi ismert képe mögött fekvő új kép meglepő háromdimenziós minőséggel rendelkezik és megegyezik az ismert arc formájával, méretével és helyzetével.

"Bár a kép nagyon halvány, az orr, a szemek, a haj, a szakáll és a bajusz tisztán kivehető. Vannak enyhe eltérések az ismert arccal szemben. Például az orr, a túlsó oldalon mindkét orrlyuk azonos nagyságú, míg az elülső oldalon a jobb oldali orrlyuk kevésbé meghatározó" - mondta Fanti. Az arc mindkét oldali jelenléte kézenfekvő jellemvonásnak tűnhetne egy hamisítvány esetében, amikor a lenyomatot a vászonra helyezték a festék beivódott az anyag rostjaiba elérve a hátsó oldalt is. "A lepel esetében nem erről van szó. Mindkét oldalán az arc képe felületi, csupán a legkülső rostokon van jelen. Ha a szövet keresztmetszetét nézzük egy rendkívül felületes kép jelenik meg, egy felül és egy alul, azonban középen semmi nem található. Rendkívül nehéz ilyen jegyekkel ellátott hamisítványt készíteni" - magyarázta Fanti.


Kép a lepel hátsó és első oldaláról
A tudósok szerint ez a kettős felszíniség kulcsfontosságú lehet a központi, mindeddig megválaszolatlan kérdés megválaszolásában, hogyan került a kép az anyagra. A vászon utáni tudományos érdeklődés 1898-ban kezdődött, amikor egy ügyvéd, Secondo Pia lefényképezte azt. A negatívokon egy szakállas ember körvonalai rajzolódtak ki átszúrt csuklóval és lábakkal, valamint vérfoltos fejjel. Közel egy évszázaddal később a Vatikán engedélyezte a kormeghatározó teszteket. Három neves laboratórium Oxfordban, Zürichben és Tucsonban megállapította, hogy a lepel középkori, valamikor 1260 és 1390 környékéről származik, tehát nem lehet az az anyag, melybe Krisztus testét takarták.

A leplet kutatók szerint azonban a kormeghatározás során lényeges hibákat vétettek. Fanti felfedezése alátámasztja John Jackson, amerikai fizikus 1990-ben felmerült hipotézisét, aki 1978-ban az első komoly vizsgálatot végezte a leplen. Jackson az elülső képpel összefüggésben feltételezte egy halvány kép jelenlétét a lepel hátsó oldalán is.

Az anyag története tele van rejtélyekkel. Számos tűzvészt élt túl amióta létezéséről először Franciaországban tettek említést 1357-ben, beleértve az 1997-es rejtélyes tűzesetet a torinói székesegyházban. Egy ezüst díszdobozban feltekerve tárolják, az elmúlt évszázadban mindössze ötször állították ki. Amikor legutóbb 2000-ben kiállították, több mint 3 millió ember látta. Legközelebb 2025-ben lesz újra látható a nagyközönség számára.