Half-Life 2

Kiadó: Vivendi Universal
Fejlesztő: Valve
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: AMD Athlon 1 GHz vagy Intel Pentium 700 MHz, 64 MB RAM, 16 MB-os DirectX 6 kompatibilis videókártya
Ajánlott: AMD Athlon 2400 XP vagy Intel Pentium 2 GHz, 256 MB RAM, 64 MB-os Radeon 8000 osztályú, vagy jobb
Hasonló játékok: Half Life, Half Life: Opposing Force
Kategória: FPS

2004. november 16. a Valve napja volt, és azé a több százezer játékosé, aki odahaza/munkahelyen sikerült aktiválnia a Half-Life 2-t, a játékipar egyik legsikeresebb játékának második részét. Az első rész 1998 végén jelent meg, és több mint 8 millió regisztrációs kulcsot értékesítettek, valamint begyűjtöttek több tucat rangos szakmai díjat is. A majdnem hat év várakozás mára meghozta gyümölcsét, ugyanis a Half-Life 2 méltó folytatás, tele számos extrával és olyan eddig nem látott megoldással, mint pl. a Steam, ami biztosan jelentős hatással lesz a manapság kissé felszínes, kizárólag a bevétellel. és nem a játékélmény, illetve az újrajátszhatóság nevű faktorokkal foglalkozó szakmára.


A program számos újdonságot tartalmaz, ezek egyike például a Source grafikus motor, ami eddig nem látott szabadságot nyújt nekünk, játékosoknak. A játékban a tárgyak valóban tárgyak, nem csak egyszerű textúrák, így ha nekünk úgy tetszik sörösüvegeket is dobálhatunk City 17 utcáin. Erre egyébként a játék első néhány perce is felhívja a figyelmet, amikor egy kis szobából dobozok mozgatása révén juthatunk ki. És persze minden mást, hordókat, festékes dobozokat kezünkbe foghatunk, hiszen minden tárgynak súlya és sűrűsége van. Ez egyrészt grafikailag nagyon látványos, másrészt pedig fantasztikus szabadságot is sugároz a feladatok megoldását illetően. A szabadság sajnos nem terjed ki mindenre a történet eléggé kötött, de aggodalomra semmi ok, izgalmakban nem lesz hiány.

A korábbi rész számos szereplője ez alkalommal is felbukkan, a mesterien kommunikált párbeszédek és monológok pedig érthetően, de nem szájbarágós módon avatják be a játékost a történet újabb részeibe. Mielőtt félreértés lenne, ez nem az a Painkiller-féle hentelés, ahol a játékos végigpörög a pályán és lezúzza az ellent. Itt bizony nem egy pályán gondolkodni kell a továbbjutás mikéntjén. Persze azért ne ijedjen meg senki, mint az elején is írtam elég lineáris a játék, csak mindenhol egyfelé lehet továbbmenni. Ahol elakadunk ott csak keresni kell valahol egy megfelelő helyen álló hordót, vagy egy csapot, csakúgy, mint az első részben.


A történetről csak annyit (nyilván nem lenne szép lelőni a poént), hogy ismét egy mozgó vonaton indul, ami City 17-be, egy igazán orwelli városba visz minket. A vonatról leszállva mindehol gázmaszkos katonák, penészes, kopott falak, szakadt plakátok, szemétkupacok, a Nagy Testvér pedig kivetítőkön szónokol megállás nélkül. A nagyon lerobbant városban ugyanakkor lebegő robotok szkennelik kétpercenként a retinádat, két lépés múlva pedig véres kihallgatószobák és sötétlő folyosók fogadnak. De a látkép percenként változik. A tetőn való futástól kezdve a lakásokban való bújkáláson át a Valve tényleg mindenre odafigyelt. Néha érdemes megállni a nagy rohanásban és szétnézni, élvezni a motor adta lehetőségeket. Annak, aki olvasta vagy látta az 1984-et, a város ismerős lesz. Minden részletében hihetetlenül megkomponált játékkörnyezet vár a HL2-tulajokra. A DOOM 3-hoz hasonlítani szerintem nem is lehet a játékot, két különböző élményt kapunk. A D3 inkább hátborzongatós, sötétben játszós, a HL2 pedig gondolkodós, világmegmentős.