2004 az űrkutatás és a csillagászat tükrében

A csillagászok szerint semmi sem fogható ahhoz, mint amikor több milliárd kilométeres távolságokba kémlelnek a világegyetemben, mégis 2004-ben a legfontosabb felfedezések ennél jóval közelebbről származtak.

A szomszédos Mars szolgált a legdrámaibb szalagcímekkel, miután januárban - pár nappal a Stardust üstököspor begyűjtő akciója után - a NASA Spirit és Opportunity marsjárói leszálltak a bolygó két ellentétes oldalán és bizonyítékokat találtak a múltbeli folyékony víz jelenlétére. A háromhónapnyi működésre tervezett robotok lassan egy éve tevékenykednek, és az Opportunity napcelláinak rejtélyes megtisztulásának köszönhetően jelenleg is járja a felszínt. A leszállóegységek munkájához nagyban hozzájárult a 2003 decemberében marskörüli pályára állt európai Mars Express, ami szintén megerősítette a vörös bolygó vizes múltját, ami egykor akár életet is táplálhatott, bár a légköri metán legutóbbi felfedezései szerint ma is létezhet valamilyen életforma a Marson.


A Spirit a Bonneville kráternél - klikk a nagyobb változathoz
Idén másik szomszédunk, a Vénusz is a figyelem középpontjába került a Nap előtt való áthaladásával, amire 1882 óta nem volt példa. Nagy figyelmet kapott a Szaturnusz is, melyet idén júliusban hét évnyi utazás után elért az amerikai-európai Cassini űrszonda. A felfedezések között olyanok szerepeltek, mint az óriásbolygó legkülső nagy holdja a Phoebe eredete, mely valószínűleg a Neptunusz mögött húzódó Kuiper-öv egy jeges lakója volt, valamint fény derült a Szaturnusz egy új gyűrűjére is.


Egy csodálatos részletességű Szaturnusz fotó - klikk a nagyobb változathoz
Októberben az űrszonda visszasugározta az első részletes felvételeit a ködbe burkolózott Titánról, melyek arra utalnak, hogy a holdat az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem borítják folyékony óceánok. Ezt perdöntően a január közepén érkező Huygens szonda állapíthatja meg.

Márciusban a csillagászok egy égitest felfedezéséről számoltak be a Plútón túl. A Szedna névre keresztelt objektum az első látható tagja lehet a Naprendszer körül burkot alkotó távoli Oort-felhő objektumainak. Elképzelhető hogy a Szednát egy elhaladó csillag térítette rá elnyújtott pályájára több mint négymilliárd évvel ezelőtt.