2005. február 22. 00:26, Kedd
Több mint kétezer meghívott vett részt az ENSZ második alkalommal megrendezendő informatikai világkonferenciájának
előkészítésén. Ezúttal köztük van négy online újságíró is.
2002. június 4-én a rendőrség napnyugtakor lépett akcióba. Összesen öt, rendőrőkkel megrakott autó fékezett a tunéziai Ben Arous-ban lévő, állami engedéllyel rendelkező internet-kávézó előtt. A nyomozók célpontja Zouhair Yahyaoui, a
TuNeZINE nevű weboldal alapítója volt. A majd három évvel ezelőtti razzia után a fiatalember eltűnt a közéletből, és összesen másfél évet töltött börtönben. Bűne mindössze annyi volt, hogy weboldalán kigúnyolta az országot diktatórikusan irányító elnököt, Sein al-Abidin Ben Alit.
Tunéziában a hatóságok számára a szabad vélemény- és sajtószabadság idegen szavak, ezért most a Riporterek határok nélkül nevű civil szervezet négy hasonló cipőben járó internetes naplóírót hívott meg Genfbe. "
Az internet megfigyelés alatt" című anyagukban emberi jogi jogsértésekel vádolják Tunézián kívül Kínát, Kubát, Iránt, Vietnámot és a Maldív-szigeteket is. Zouhair Yahyaoui mellett - aki az elmúlt évek alatt a kiberdisszidensek egyik szimbólumává vált - ott volt Ibrahim Lutfy a Maldív-szigetekről, Cai Chongguo Kínából és Jay Bakht Iránból. Mindegyikük mesélt arról, hogy miket éltek át.
Cai Chongguo, Zouhair Yahyaoui és Ibrahim Lutfy
Julien Pain, a Riporterek határok nélkül szervezet munkatársa szerint mindegy, hogy ki, melyik kontinensről származik, egyvalami minden történetben közös: az elnyomás. Légvonalban csupán két kilométerre a kiberdisszidensektől tanácskozik a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) koordinálásában 2400, az ENSZ második
informatikai világkonferenciájának előkészítésén fáradozó szakember. Az év végén, a nem véletlenül Tunéziában megrendezendő második világkonferencia napirendi pontjai között szerepelnek majd olyan pontok, mint a digitális szakadék szűkítése, internetes kormányok létrehozása, az információkhoz való szabad hozzáférés és a véleményszabadság.
A Riporterek határok nélkül kifogásolja ugyanakkor, hogy azok az országok, amelyek lábbal tiporják a legalapvetőbb emberi jogokat, így például Kína, Irán vagy Tunézia, képmutató módon aktív szerepet vállalnak a konferencián. A civil szervezet éppen ezért öt pontból álló
peticíót fogalmazott meg. A fő követelési pont: minden állam informatikát és az internetet érintő törvényei igazodjanak az
Emberi Jogok Általános Nyilatkozatának 19-es paragrafusához, amely kimondja, hogy minden embernek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz. Azonban Julien Pain is tisztában van azzal, hogy a diplomatáknak ezek csak szavak, éppen azért azt szeretné, ha a politikusok személyesen találkoznának a kiberdisszidensekkel, hogy átélhessék történeteiket.
Ibrahim Lutfy-t 2002 januárjában a Maldív-szigeteken életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték azért, mert a
Sandhaanu nevű hírlevélben nyilvánosan, helyi nyelven kritizálta a kormány politikáját. Lutfy-t a börtönben megkínozták és maradandó egészségkárosodást szenvedett el. Akkor tudott megszökni, amikor a kínzások nyomán elszenvedett sérülései miatt szemműtétre Srí Lankára vitték 2003 májusában, azóta Svájcban él. Ő már azt is óriási eredménynek értékeli, hogy a kollégái csak háziőrizetben vannak és nem börtönben, és mindez az újságíróval esetével kapcsolatos nemzetközi felháborodásnak és nyomásnak köszönhető. A Maldív-szigetek - amely a turizmusból él - nem engedheti meg magának, hogy emberi jogi esetek miatt elessen legfőbb bevételi forrásától, ezért a kormányának változtatnia kellett politikáján.
Nem ilyen belátó azonban emberi jogi kérdésekben Tunézia. Zouhair Yahyaoui szerint az országa elleni turizmusbojkott nem lenne megoldás, hiszen annak a tunéziai nép látná a kárát. Ehelyett inkább politikai nyomásra lenne szükség, aminek egyik lehetséges módszere lehet az újságírás. Ő ezért - a négy online újságíró közül egyedüliként - visszatér majd Genfből hazájába, hogy továbbra is folytassa a TuNeZINE működtetését.