A szupergazdagok és a vagyonmegosztás

A gazdagok egyre csak gazdagodnak, míg a szegények továbbra is szegények maradnak. Fizikusok szerint az egyenlőtlenség egy egyszerű fizikai törvényeken alapuló modell segítségével megérthető.

Ha a fenti tényekről bárkinek kétsége lenne, akkor vegye szemügyre az Egyesült Államok mutatóit, ahol állítólag a tehetség és a kemény munka bárkit a gazdagok soraiba emelhet. 1979-ben az Egyesült Államok lakosságának legfelső 1 százaléka 33,1-szer többet keresett, mint az alsó 20 százalék. 2000-re ez a szorzó 88,5-re növekedett. Ha a különbség ilyen mértékű növekedést mutat Amerikában, akkor mi lehet a helyzet a többi országban? A Maryland Egyetem fizikusai szerint többnyire ugyanez, miközben tanulmányuk azt sugallja, hogy a piacgazdasági egyenlőtlenségtől igen nehéz megszabadulni.

Most közgazdászok is csatlakoznak az úgynevezett gazdasági-fizikusokhoz, hogy megtartsák első konferenciájukat a vagyonelosztásról. "Szeretnénk megtudni, vajon valamilyen társadalmi igazságtalanság rejtőzik-e az eltorzult elosztás mögött?" - mondta Sudhakar Yarlagadda, az indiai Saha Atomfizikai Intézet (SINP) munkatársa. "Összességében véve az emberekben szabályosan oszlanak meg a tulajdonságok, a tehetség és a motiváció, mégis olyan elosztáshoz jutunk, ami ennél sokkal egyenlőtlenebb" - mondta Robin Marris, brit közgazdaságtan professzor.


Csoportkép a konferencia résztvevőiről
1897-ben egy párizsi születésű mérnök, Vilfredo Pareto bebizonyította, hogy a vagyonelosztás Európában egy egyszerű erő-törvény sémát követett, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a rendkívül gazdagok kisajátítják nemzetük javainak többségét. A közgazdászok később felismerték, hogy ez a törvény csak a nagyon gazdagokra alkalmazható és nem szükségszerűen magyarázza meg, hogyan oszlik meg a jólét a fennmaradó emberek között. A legújabb kutatások szerint bár a gazdagok Pareto törvénye szerint szerzik javaikat, az emberek döntő többségét egy teljesen más törvény vezérli.

Viktor Yakovenko és kollégái a Maryland Egyetemen az Egyesült Államok Belföldi Bevételi Szolgálatának 1983 és 2001 közötti adatait elemezték. Felfedezték, hogy míg a bevételeloszlás a szuper-gazdagok, a lakosság körülbelül 3%-a esetében Pareto törvényét követi, a fennmaradó 97% egy másik görbére illeszthető, egy olyanra, ami a gázokban található atomok energiájának eloszlását írja le. A gázmodellben az emberek véletlenszerű kölcsönhatásokban cserélik ki pénzüket, az atomok ütközésekkor kialakuló energiacseréihez hasonlóan.

Bár a közgazdászok modelljei az embereket mindig intelligens döntéseket hozó, racionális lényként kezelik, a fizikusok szerint nagy rendszerekben az egyének viselkedését annyi tényező befolyásolja, hogy a végeredmény véletlenszerűvé válik, ezért bár bizarr a hasonlat, mégis inkább a gáz atomjaihoz hasonlóan kell rájuk tekinteni. A hasonlat azért is ésszerű, mivel a pénz olyan, mint az energia, azáltal hogy állandó. "Olyan, mint egy kölcsönhatásokban áramló folyadék, nem képződik, nem semmisül meg, csupán újra eloszlik" - mondta Yakovenko.

Az emberek 97%-ára a gázatomok törvényei vonatkoznak

Más országok kutatási eredményeit is figyelembe véve két osztályra bonthatók az emberek. Az egyik­ben a gazdagok még gazdagabbá válnak, míg a másikban a szegények továbbra is szegények ma­rad­nak. Yakovenko ezt újra a gáz atomjainak hasonlatával magyarázza. Az atomokat, amikor hő­egyen­súlyban vannak, exponenciális energia el­osz­lás jellemzi és a gáz kibillentése ebből az ál­la­pot­ból rengeteg energiát igényel, ugyanolyan ne­héz­nek bizonyul, mint egy gazdaságot eltolni egy másik állapot irányába. A véletlenszerűség a mo­dell­ben azonban azt jelenti, hogy az egyének ké­­pe­­sek átugrani egyik osztályból a másikba. "Ez azt sugallja, hogy bármilyen irányelv hatékony le­het" - mondta Yakovenko. "Nagyon nehéz egy va­gyon újraelosztási politikát ráerőszakolni a tár­sa­da­lom­ra, hacsak nem sztálini módszereket alkalmaz az ember."

Bikas Chakrabarti és csapata, a SINP kutatói egy kifinomultabb modellel álltak elő, ami kevésbé rideg képet vázol fel a szegényeknek. Az indiai csapat úgy igazította a gázmodellt, hogy lehetővé tegye az embereknek pénzük különböző arányú megtakarítását. Ez a modell is a Yakovenko által felállított két vagyoni osztályt alkalmazza, miközben azt sugallja, hogy a megtakarításokkal valószínűbb, hogy az ember a gazdagok között találja magát, bár erre nincs igazán garancia. Az emberek takarékossági szokásainak megváltoztatása hatékony mód lehet a vagyonelosztás igazságosabbá tételére, mint az adók kivetése, mondta Chakrabarti, az indiai konferencia egyik szervezője.

Makoto Nirei, az amerikai Utah Állami Egyetem makro-ökonómusa, aki maga is bemutatja munkáját a konferencián, fenntartásokkal fogadta a fizikusok pénzcserélési modellezését. "Nekem ez a modell inkább egy rablási folyamatnak tűnik, mintsem egy gazdasági cserefolyamatnak. Az emberek véletlenszerűen összefutnak, az egyik jól elveri a másikat és elviszi a pénzét" - mondta.

Más közgazdászok is figyelmeztetnek, hogy túl korai még ezeknek a modelleknek az irányelvek megállapításához történő alkalmazása. "A modellek túl elvontak" - mondta Thomas Lux, a német Kiel Egyetem közgazdásza. A fizikusok szerint azonban igenis figyelembe kell venni modelljeiket, mivel a közgazdasági elméletek nagy részének köze sincs a vagyonelosztás gyakorlatához.

A Forbes múlt héten közzétett friss listája az egymilliárd dollárnál gazdagabb emberekről