Fotoszin­tézis 2400 méter mélyen

Egy kutatócsoport legújabb felfedezése szerint léteznek olyan élőlények, melyek az óceánok 2400 méteres mélységében is képesek a fotoszintézisre.

Mivel a napfény csupán 100-200 méter mélységre hatol a víz alatt, ezért ezen baktériumoknak különleges fényforrásra van szükségük. A mexikói partok közelében izolált zöld kénbaktériumok az óceánok mélyén fekvő termálforrások gyenge sugarait használják fel a szén-dioxid és víz szőlőcukorrá és oxigénné való átalakítására. A fotoszintézis létfontosságú az olyan élőlények számára, melyeknek nélkülözhetetlen lételeme az oxigén (pl. az ember). A frissen felfedezett mikroorganizmusok közvetlenül a termálforrások szélén, hajszálvékony repedésekben telepednek meg, a 350 fokos forróság és a 2 fokos jéghideg mélytengeri víz között.


A New York-i Tudományos Akadémia folyóiratában megjelent cikk szerint ez a folyamat egy különleges antennarendszerrel válik lehetségessé. Ez egy különösen érzékeny klorozóm komplexum, melynek az a feladata, hogy a rendkívül gyenge sugarakat is felfogja és baktérium energiaközpontja felé továbbítsa, ahol a tulajdonképpeni fotoszintézis végbemegy, mondta Robert Blankership, az Arizonai Egyetem professzora a jelenség biológiai hátterét elemezve.

A kutatócsoport vezetőjeként Thomas Beatty a vancouveri British Columbia Egyetemről azt is kijelentette, hogy valószínüleg nem a Föld felszíne az egyetlen hely a világegyetemben ahol fotoszintézis létezik. Hasonló mikroorganizmusok létezhetnek a Jupiter Európa nevű holdjának jégkérge alatti tengerben is.