Fókuszban az agresszív játékok

Több hír is felbukkant a harcias játékokról, melyek értelmezésében a témában szaktekintélynek számító Dr. Mérő László egyetemi docens segít.

Mint ismeretes, néhány nappal ezelőtt hírt közöltünk a legújabb kutatásokról, amelyek szerint az erőszakos játékok adott esetben agresszívvé tehetik a felhasználókat, az Egyesült Államokban pedig alig egy hete egy szenátor emelte fel szavát ellenük. Az ügyben megkerestük Dr. Mérő László egyetemi docenst, az ELTE Kísérleti Pszichológiai Tanszékének munkatársát, aki nemcsak pszichológus, hanem matematikus is.

Az elismert szakember 1987-ben alapított és azóta vezet egy számítógépes játékokat fejlesztő szoftvercéget, amely eddig már több mint tíz játékot készített amerikai, nyugat-európai és japán piacra olyan cégek megrendelésére, mint a Sega, a Hasbro, a Nokia vagy az Ericsson. A Phone2Play nevű vállalat jelenleg mobiltelefonos játékok készítésével foglalkozik.

Dr. Mérő László elmondta: a pszichológiai kutatások eredményei egyelőre nem egészen egyértelműek, főleg azért nem, mert nagyon sok a prokoncepciózus kutatás, mindkét irányba. Olyanok is vannak, amelyek a kutatást megrendelők érdekeit követve eleve meghatározottan azt mutatják ki, hogy a videójátékok valójában nem tesznek agresszívabbá, és olyanok is (ezek vannak többen), amelyek eleve abból indulnak ki, hogy agresszívabbá tesznek.

A viszonylag kevés elfogulatlan kutatás eredményeiből Dr. Mérő László azt szűrte le, hogy az agresszió látványa valószínűleg tényleg növelheti az agressziót, de az aktív (és főleg absztrakt, azaz virtuális) művelése egy részét talán egyből le is vezeti. Tehát például agresszív filmek nézése növelheti az agressziót, de az, hogy az ember aktívan véres jelenetekben harciasan viselkedik a képernyőn, az inkább arra vezet, hogy az ember kijátssza magából az indulatait, mint arra, hogy felgyülemlik benne. Kicsit sarkítva fogalmazva: aki nézi, hogy valaki véres, agresszív játékokkal játszik, embereket halomra lő a képernyőn, az valóban könnyen agresszívabbá válhat, miközben az, aki aktívan csinálja, inkább békésebb lesz utána. De persze, mint minden a pszichológiában, ez csak egy általános tendencia, ami alól sok kivétel is van.


Az egyetemi docens ehhez annyit fűzött hozzá, hogy persze, előfordul, hogy valaki a videójátékok mintájára ámokfutásba kezd az életben is, de hát ámokfutók mindig is voltak, erről véleménye szerint nem a videójátékok tehetnek. A szakember számára nem tűnik úgy, hogy több lett az ámokfutó, amióta videójátékok vannak, csak mostanában épp azok kapnak nagyobb nyilvánosságot, mert azok a korszerűek, érdekesek.

Agresszió mindig is volt a játékokban, anélkül nem megy a dolog. A kutató elképzelni sem tud agresszívebb játékot, mint a szelíd sakk, ahol a feleknek semmi más célja nincs, csak kinyírni az ellenfelet. Persze az is absztrakt, de hát a videójátékokban is mindenki tudja, hogy nem igazi vér folyik. Úgyhogy a játékipar jelenleg persze, hogy ebbe az irányba halad, mivel mostanában vált lehetővé az, hogy igazán élethű virtuális retteneteket varázsoljanak a képernyőre. De Mérő László szerint mivel minden játékos tudja, hogy mindez csak játék, semmivel sem ártalmasabbak, mint a sakk, vagy mondjuk a foci, ahol tényleg jól bele lehet rúgni egy emberbe, és nem csak virtuálisan...


Az egyetemi oktató úgy véli, talán az eddigiekből is kiderült, hogy szerinte nem elhárítják magukról a játékfejlesztők a felelősséget, hanem valójában a fentiek miatt nincs is miért felelőssé tenni őket. Majd amikor ezek a virtuális technikák elvesztik az újdonság varázsát, akkor a helyükre csúsznak ezek a játékok is, mint annyi minden más, a boksztól egészen a paintballig. A kérdéskör megoldása véleménye szerint tehát itt is az idő.

Ezzel együtt Dr. Mérő László is helyesli, hogy a szülőknek legyen kontrollja afelett, hogy mit játszhatnak a gyerekek. De ugyanúgy, ahogy annak idején a mostani idősebb korosztály tagjait is hiába tiltották attól, hogy melltartós (még csak nem is meztelen) nőket nézegessenek a filmeken, ez a tiltás se lehet túlzottan hatásos. Persze azért fontosak a kontroll - legalábbis elvi - lehetőségei, hátha valamiről tényleg kiderül, hogy ártalmas lehet, és akkor legyenek meg a keretek, amelyek között komolyan is fel lehet lépni. Véleménye szerint a tiltás addig nem lesz hatékony, amíg komoly, széles körben elismert okot nem találnak igazolására. Ám ha egyszer valamilyen területen tényleg beigazolódnak a sejtések, akkor majd nem a nulláról kell kezdeni a keretek megalkotását, hanem csak azt kell majd kijelölni, hogy milyen valóban indokolt esetekben alkalmazzák őket.