Nem mindenhol teljes a verseny a távközlési piacon

A távközlési piac még nem minden területén bontakozott ki a verseny - ebben egyetért Császár Zoltán, a Magyar Telekom nemzetközi szabályozási és árpolitikai igazgatóhelyettese és Laczkó-Tóth Gergely, a Tele2 Magyarország ügyvezetője. A verseny eldurvulásának okairól azonban már másként vélekedik a Tele2-vezér és Nagy Bálint, a Magyar Telekom kommunikációs igazgatója.

Van-e verseny a távközlési piacon?

Császár Zoltán:
A vezetékes piacot - legalábbis a Magyar Telekomot érintően - több szolgáltatási szinten is az erős, és folyamatosan élénkülő szolgáltatási és technológiai verseny jellemzi. A Magyar Telekom szolgáltatási területén, a hangpiacon a fogyasztók számos lehetőség közül válogathatnak, van percalapú, átalánydíjas, ip-alapú, interneten belül ingyenes telefonszolgáltatási ajánlat - azaz mindenki megtalálhatja a maga számára legvonzóbb konstrukciót.

A széles sávú internet piacán nagyon erős a technológiai verseny, elsősorban a DSL- és a kábeltévés internetmegoldások között, de nemsokára a mobil széles sávú szolgáltatók is részt kérnek a tortából. Itt az árak az elmúlt két évben felére csökkentek, miközben az átlagos sávszélesség minimum megháromszorozódott. Ma már az ország háztartásainak közel 90 százalékában elérhető a széles sáv, többségükben úgy, hogy a fogyasztók számára adott a szolgáltatók közötti választás lehetősége.

Laczkó-Tóth Gergely:
Tavaly áprilisban, a Tele2 piacra lépésével indult be a verseny a vezetékes lakossági szegmensben, azóta azonban további jelentős percdíjcsökkenés nem következett be, hiszen az inkumbens szolgáltatók által bevezetett "csökkentések" mögött mindig ott található vagy a havidíj megnövelése, vagy a percalapú számlázás bevezetése, amely révén a látszólagos díjcsökkenés nem azonos a valódi díjcsökkenéssel. Jelenleg az inkumbens szolgáltatók, a kábelszolgáltatók és a Tele2 között zajlik ez a verseny, ráadásul nemcsak az előfizetőkért, hanem a különféle technológiai megoldások között is. Manapság sikk temetni a hagyományos vezetékes telefóniát, de azért még évek kellenek, amire ezt a technológiát teljesen fel tudja majd váltani egy másik.

Van-e korlátja az igazi versenynek?

Császár Zoltán:
Néhány vezetékes szolgáltató területén sajnos nem, vagy nem megfelelő mértékben adottak a fent említett lehetőségek: a fogyasztók választási lehetősége jóval kisebb, az árak magasabbak, a szolgáltatók nem tartják be a jogszabályokba foglalt kötelezettségeiket, azaz nem biztosítottak a valós verseny kialakulásához szükséges feltételek. Így még ezen a kis magyar piacon is jelentős aránytalanságok alakultak vagy alakulhatnak ki, amelyek megszüntetése egyaránt társadalmi, iparági érdek és szabályozói feladat. Tehát a versenynek a kisebb vezetékes szolgáltatók területein vannak csak korlátai, olyanok, amelyek hathatós szabályozói beavatkozással vagy éppen a jogszabályok betartásával jelentősen csökkenthetőek lennének. Kimondhatjuk, hogy a jogszabályok nem akadályai a verseny kiteljesedésének csak a szolgáltatóknak követniük kell az előírásokat, hasonlóan a Magyar Telekomhoz.

Laczkó-Tóth Gergely:
A verseny fejlődésének jelenleg még számos komoly akadálya van, amely sok tekintetben ellehetetleníti az alternatív szolgáltatók versenyképességét. Az egyik legfontosabb, hogy a költségek közül legjelentősebb havi előfizetési díj beszedése még mindig csak az inkumbens szolgáltatók monopóliuma, hiszen az úgynevezett nagykereskedelmi hozzáférési díj szabályozása még nem történt meg, a helyi hurok pedig gazdaságosan a lakossági piacon még nem nyújtható a jelenlegi (ez esetben szabályozott) költségtételekkel.

Márpedig ezek nélkül az inkumbens szolgáltatók mindig is a jól bevált eszközhöz folyamodnak, és a havi előfizetési díj emelésével kompenzálják a percdíjak csökkenéséből származó bevételkiesésüket. Ez nem tipikus magyar jelenség, szinte minden európai országban megfigyelhető. Ennek ellenszere az előbb említett két nagykereskedelmi "hozzáférési szolgáltatás" megfelelő szabályozása a hatóság által, annak érdekében, hogy egy jelenleg megfelelően nem szabályozott (nagykereskedelmi hozzáférési díjak) és egy szabályozott (híváskezdeményezési és végződtetési percdíjak) szolgáltatás összekapcsolásából adódó versenyelőnyökkel az inkumbens szolgáltató ne tudja ellehetetleníteni a versenyt.

Miért durvult el a verseny?

Nagy Bálint:
Nagyon sajnáljuk, hogy odáig fajult a helyzet, hogy különböző eljárásokkal kell egymást fenyegetni. Tekintettel az elmúlt hetek csatározásaira, arra a következtetésre jutottunk, hogy itt már nem elsősorban ajánlatok, hanem kommunikációs stratégiák versengenek egymással. Meggyőződésünk, hogy ez a küzdelem nem szolgálja az ügyfelek tisztánlátását, és nem könnyíti meg eligazodásukat a különböző ajánlatok útvesztőjében. Ezért döntöttünk úgy, hogy a versenyhivatalt, mint független szervezetet kérjük fel arra, hogy eljárásával járuljon hozzá a távközlési verseny tisztaságához.

Laczkó-Tóth Gergely:
Az eldurvulás mögött véleményem szerint egyszerű ok áll. Az, hogy az alternatív szolgáltatók egyre jelentősebb ügyfélbázissal rendelkeznek az inkumbens szolgáltatók rovására, ergo az inkumbens szolgáltatónak egyre agresszívebben kell védenie saját piacát - ennek egyik módja lehet ez az "eldurvulás". A probléma nem az összehasonlító reklámmal van (mint azt az elmúlt időszakban páran félremagyarázták), sőt még csak nem is "kommunikációs stratégiák" összecsapásának vagyunk tanúi - mindössze az összehasonlító reklám egy olyan fajtája került a piacra, amely nem azonos termékeket hasonlít össze, hanem a másik cég lejáratása a célja.

Mi azonban nem fogunk ebbe a durvulásba belemenni, folytatjuk és fejlesztjük a megkezdett kommunikációnkat és követjük azt a stratégiát, amellyel eddigi sikereinket elértük. Hiszen az ügyfeleknek nem médiaháborúra, hanem olcsó telefonálásra van és lesz szükségük, ebben pedig mi jók vagyunk.