Anyám nyakán - csöpögös tavaszi limonádé

Csiripelnek a madarak, rügyeznek a fák, virágzik a kapitalizmus - ilyenkor itt az ideje egy tipikus barátnős mozifilmnek, amit a forgalmazó még szinkronnal is ellátott, hogy fogyaszthatóbb legyen.

Nem sokkal a viszonylag sikeres amerikai premiert követően elért hozzánk is az Anyám nyakán, mely alapjában véve egy újabb próbálkozás, hogy meglovagolják Sarah Jessica Parker-t, vagyis az ő Szex és New York-os kultuszát, illetve az azt követő mozis szárnypróbálgatásait. A Kőkemény család karácsonyi blamázsa miatt egyelőre Aniston kollegina van előnyben a kettejük között dúló végletekig kiélezett párviadalban, de ha ennyire erőteljesen próbálkozik Sarah Jessica Parker, akkor bármi előfordulhat.


Természetesen egy erős női karakter mellé (mert az ugye nem fordulhat elő, hogy SJP egy gyenge védtelen nőt adjon) egy macsó férfi főszereplő is dukál. Ezt a feladatot a gyilkos nevű Matthew McConaughey vállalta be, akinek úgy tűnik egy kis romantikázáshoz szottyant kedve. Jól is tette, mert legtöbbször le is játssza partnernőjét a színről a filmben, melyben egy 35 éves kvázi-dzsigolót alakít, aki szülei legnagyobb bánatára nem hajlandó elköltözni otthonról és csak lubickol az életben. Apu és anyu egyszer csak megunja a léhűtőt henyélését és laza csajozását és úgy dönt, hogy felfogad egy motivátort, egy hivatásos randizót fiuk mellé, egy olyan személyt (Sarah Jessica Parker), aki közeli kapcsolatba kerül a gyermekkel és ráébreszti az önálló élet fontosságára.


Persze hogy nem minden úgy alakul, ahogyan azt mindenki körzővel-vonalzóval eltervezte. És persze, hogy anélkül hogy szólnék róla, már mindenki tudja, hogy mi lesz a film vége - sőt, még a köztes fordulatokat is frankón ki lehet számítani, hiszen valamiért az írók (akiknek tévés munkák mellett ez volt az első mozis forgatókönyvük) nem nagyon erőltették meg magukat. A szituáció ráadásul még valamennyire hasonlít is Matthew barátunk (még egyszer nem írom le a vezetéknevét) előző romkomjára, a "Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt?", hiszen ebben a filmben is egymás szívatása és megtévesztése a lényeg. Ez alapból eléggé ingataggá teszi a karaktereket, ugyanis nehezebben szereti meg a néző a csalárd, gaz, számító embert.

Inkább ártalmatlan történetecskéről van szó az Anyám nyakán esetében, semmint fergeteges vígjátékról. A mindent elöntő érzelmes is kimaradtak, és egy olykor jó hangulatú, de közepes limonádé lett a végeredmény. Egyszerűen nem lehet elkövetni ugyanis azt a hibát, hogy a főszereplőket ennyire semmilyené varázsolják. Valami lappanghat az írókban, hiszen a mellékszereplők, sőt, még az epizodisták egy része is nagyon jó, ők szállítják a film legfőbb humorforrását. Gondolhatunk itt apura (Terry Bradshaw, négyszeres Superbowl győztes focista - remek), vagy az elvont barátnőre Zooey Deschanel - tök jó, csak kár, hogy szinkronos a film), de akár a hülye haverokra, a fantára vagy a fegyverbolti eladóra is. Furcsa, hogy még a két mellékszereplő románca is érdekfeszítőbbre sikeredett, mint a fő szál.


Úgy tűnik, hogy az USA a nyárra gyúr és tavaszra csak a panelfilmeket tartogatja (lásd még a másik heti premiert, a Tűzfalat), de arra tényleg a legkeményebb rémálmomban sem gondoltam, hogy az Ebadta delfin fantáziadús címre hallgató családi film után lesz még egy, amely ennyire leplezetlenül belenyomja minden idők egyik legklasszikusabb közhelyduóját, vagyis az aranyos kutyust és a még aranyosabb delfint egy történetbe. Közepes romantikus vígjáték, mese nincs.

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Anyám nyakán (Failure to Launch) magyarul beszélő amerikai romantikus vígjáték, 97 perc, 2006 Rendező: Tom Dey Forgatókönyvíró: Tom J. Astle, Matt Ember Operatőr: Claudio Miranda Producer: Scott Rudin Szereplők: Matthew McConaughey (Tripp) Sarah Jessica Parker (Paula) Adam Alexi-Malle (Mr. Axelrod) Kathy Bates (Sue) Terry Bradshaw (Al) Justin Bartha (Ace)