Megkér­dő­je­lez­ték a "darwini dogmát"

Újabb tanulmány támadja a darwini evolúciós modellt. A Pittsburgh Egyetem professzora, Jeffrey H. Schwartz álláspontja szerint az evolúciós változások hirtelen alakulnak ki, ami ellentmond a darwini modell által felvázolt fokozatos és állandó változásoknak.

1962-ben két biokémikus, Emil Zuckerkandl és Linus Pauling a vér széruma és egy mesterséges antiszérum között létrejövő immunológiai tevékenységgel demonstrálta a fajok közötti különbséget. A kutatók megfigyelték a szérum és az antiszérum intenzitását az ember, gorilla, ló, csirke és hal vérén. A páros szerint minél hevesebb a reakció, annál közelebbi rokonságban vannak egymással az adott fajok.

Mivel a hal vére jelentős eltéréseket mutatott a többi fajéhoz képest, ezért feltételezték, hogy a halak jóval előbb eltértek a közös ágtól. Az ember és a gorilla vére volt a leghasonlatosabb egymáshoz, ami annyit jelentett, hogy ennek a két fajnak volt a legkevesebb ideje arra, hogy miután kettéváltak, külön-külön fejlesszék saját tulajdonságaikat. Végül a kutatók ráhúzták megfigyelésükre a darwini evolúciós modellt, illetve az abban szóló konstans változásokat. Megszületett a molekuláris óra elmélete, melynek alaptézise, hogy a fehérjék változása az evolúció során az időben közel egyenletes. Ha tehát ismerjük két faj valamely fehérjemolekulái közötti különbséget és a változás mértékét, akkor ezekből meghatározható az elválás hozzávetőleges időpontja.

Schwartz ezt az elgondolást inkább "molekuláris feltevésként" emlegeti, annak ellenére, hogy a tudományos társadalom tényként kezeli az immár 45 éves elméletet. Az antropológus professzor nem osztja ezt a nézetet, sőt, kifejezetten furcsának találja, hogy az elvet soha senki nem próbálta kétségbe vonni. Kétségeit a molekuláris biológiai legutóbbi vívmányaira és a kövületi emlékekben tátongó hatalmas lyukakra alapozza.

Schwartz bizonyításának középpontjában az úgynevezett hő-sokk fehérjék állnak, melyek minden sejtben megtalálhatók. Fő feladatuk az esetleges sejthibák és változások kivédése. A rendszer lényege, hogy általa a génállomány szerkezete nem változik, azaz a sejtek biológiája ellentmond az általánosan elfogadott modellnek. A professzor szerint molekuláink állandó változása magát a túlélést veszélyeztetné, illetve folyamatosan újabb és újabb fura állatok jelennének meg világszerte. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a molekuláris változásokat csak jelentős környezeti nyomások idézik elő, mint a hirtelen hőmérséklet változások, egy alapos étrend változás, a túlnépesedés vagy éppen egy új ragadozó feltűnése. Utóbbi esettel kapcsolatban kísérleteket is folytattak, melyek igazolták a gyors alkalmazkodás képességét.

Ha egy organizmus hő-sokk fehérjéi képtelenek ellensúlyozni a jelentős változásokat, akkor módosul a génállomány szerkezete. Egy mutáció azonban akár generációkon át is megbújhat egy organizmusban, mielőtt kifejtené hatását az utódokon. Az megint más kérdés, hogy ezek az utódok képesek lesznek-e a fennmaradásra. Ha igen, a genetikai változás akkorsem egy fokozatos molekuláris folyamat eredménye, hanem egy hirtelen genetikai mutációé, ami már évekkel korábban bekövetkezhetett, taglalta Schwartz, aki elismeri, hogy az evolúciós biológiával kapcsolatos felfedezések jellemzően csak elméletek.

"Az életnek egyetlen valódi evolúciós története van, amit nem valószínű, hogy valaha is meg fogunk ismerni" - zárta eszmefuttatását.