2007. március 16. 20:45, Péntek
Brit kutatók nemtetszésüknek adtak hangot a Kormányközi Éghajlatváltozási Bizottság (IPCC) jelentésével kapcsolatban, mondván, a kormányzatok elé tárt változat sokkal enyhébbre sikeredett, mint a közel egy évvel ezelőtt közzé tett előzetes. Bár sokak számára így is sokkoló volt, a jelentés korántsem fedi le a klímaváltozás valós kórképét.
David Wasdell független elemző, a jelentés ellenőrzésével megbízott szakértők egyike szerint a 2006 áprilisi előzetes változat számos utalást tartalmazott arra vonatkozólag, hogy az egész folyamat jóval gyorsabban végbemehet a vártnál, melyek nagy része egyáltalán nem került be a végleges változatba.
Wasdell tüzetesen átvizsgálta mindkét igen vaskos jelentést és ezek fényében így nyilatkozott: "Megdöbbentett, hogy az ellenőrzés utolsó szakaszában a kormányügynökségek milyen mérvű változtatásokat erőszakoltak rá a jelentésre. A jól megalapozott, vezető tudósok által elkészített anyag adatainak eltussolása elképesztő".
Az esetről publikált kritikájában élesen bírálja a kormányokat, akik állítása szerint politikai és gazdasági érdekből átszabták az IPCC jelentést. Bár Wasdell maga nem éghajat tudós, elemzését több helyről is alátámasztották, többek közt két elismert brit kutató, de a politikai elemzők szerint sem alaptalanok a vádak. A végleges változatban szereplő eredmények ellentmondásosak, nem teljesen számszerűsítettek és több esetben nem is alkalmazkodnak az éghajlati modellekhez, ellentétben az eddig vázlatosnak tartott tavalyi előzetessel.
![](https://media.sg.hu/kep/2007_03/0316eghajlat1.jpg)
Az egész jelentés két évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a brit kormány kezdeményezésére tudósok tucatjai gyűltek össze Exeterben, hogy megvitassák az éghajlatváltozás veszélyeit, számos olyan tényezőt azonosítva be, melyek nem szerepeltek a Föld éghajlati rendszeréről alkotott jelenlegi modellekben és gyorsíthatták a felmelegedést, vagy a tengerszint emelkedését. Ezek közt szerepelt a grönlandi jégmező összeomlása, a Golf-áramlat leállása, ami akkoriban Hollywoodot is magával ragadta, valamint a széndioxid és a metán kiáramlása a talajból, az óceánokból és az olvadó altalajból. Mindezek ellenére az IPCC jelentésébe szinte semmi nem került be az exeteri felfedezésekből.
A New Scientist már korábban is foglalkozott a témával, gyanítva, hogy az IPCC jelentés korántsem a teljes igazságot tárta a közvélemény elé, ezért több prominens szakembert is megszólaltattak. A Cambridge Egyetem óceán fizikusa, Peter Wadhams, aki elsőként számolt be az északi sarkvidék jegének vékonyodásáról, szintén alaposan áttanulmányozta a jelentést. "A közvéleménynek tudnia kell, hogy a politikusok összegzése, amit az IPCC zászlaja alatt tártak elénk, igen körmönfont módon, alapjaiban lett felhígítva"
Az előzetes változatban a tudósok figyelmeztettek, hogy a természetes rendszerek, mint az esőerdők, a talaj és az óceánok a jövőben kevésbé lesznek képesek az üvegházgázok elnyelésére, ami újabb 1,2 Celsius fokot ad a 21. századra eddig jövendölt hőmérsékletemelkedéshez. A végleges változatban csupán egy röpke utalást tesznek erre a tényezőre, melynek mértékét bizonytalannak nyilvánították. Az előzetes megemlíti, hogy a melegedés megnöveli a légköri vízpára szinteket, ami az üvegházgázokhoz hasonló hatásokat fejt ki, 40-50 százalékkal erősítve fel a folyamatot, a publikált változatból ez ebben a formájában kimaradt, csupán említés szinten emlékeznek meg róla, jóval enyhébb adatokkal.
![](https://media.sg.hu/kep/2007_03/0316eghajlat2.jpg)
Szintén eltünedeztek azok az utalások a végleges változatból, melyek a nagy jégmezők eltűnésének felgyorsulásáról szólnak, ami drasztikusan növelné a tengerszintet, sőt sokak szerint a folyamat már javában zajlik. Helyettük egy kétértelmű megjegyzést kapott a közvélemény, mely szerint a trend létezik, azonban nem csupán a növekedése, de a csökkenése is elképzelhető. Wasdell ezzel kapcsolatban kiemeli azokat a megfigyeléseket, melyek szerint a jég olvadásának mértéke hatévente a duplájára nő, ami igen valószínűtlenné teszi a visszájára fordulás eshetőségét.
Grönland és a sarkvidékek olvadása méterekkel emelné a tengerszintet, míg a jelentés csupán 3,1 centit prognosztizál évtizedente, ami így is duplája a kilencvenes évek elején tett becsléseknek, mégis messze elmarad a helyszíneken dolgozó gleccserkutatók eredményeitől, akik elutasítják azt az általánosan elfogadott nézetet, hogy a helyenként több kilométer vastagságú jégmezők a hő hatására lassan fognak olvadozni. A kutatók szerint ez korántsem ennyire egyszerű és békés folyamat lesz, a gyakorlat jól mutatja, hogy a jégtáblák az olvadás során nem csak zsugorodnak, repedések is keletkeznek bennük, ahová pillanatok alatt behatol az egyre melegedő víz, teljes mélységéig átmelegítve a vastag jeget, felgyorsítva elválását az alapkőzettől, így az összeomlás sokkal hamarabb bekövetkezik, mint azt kizárólag a hő munkájának kalkulációi előrejelzik.
A változtatások többségét akkor eszközölték a jelentésen, amikor a kormányok kutatói múlt hónapban, Párizsban véglegesítették az IPCC tanulmányát, míg több másik ezt megelőzően került bele, nem sokkal azután, hogy az előzetest kézbe vehették a kormányok illetékesei.
A New Scientist megkérdezte az IPCC tudósait is a változtatásokról, ők azonban a miértekről egyáltalán nem voltak hajlandók nyilatkozni, csupán annyit mondtak, hogy nem politikai nyomás hatására következtek be.