Zodiákus - David Fincher bedurvul

A Harcosok klubja és a Hetedik rendezőjének sorozatgyilkosos krimije még a legedzettebb rajongókat is meglepi.

Egy beismeréssel kell kezdenem, még akkor is, ha egy kritikába ilyen személyes dolgokat illetlenség beleszőni. David Fincher ribanca vagyok. (Oké, ez az angolban a "bitch" szócskával jobban hangzik.) Fincher az én szemszögemből eddig mindig belenyúlt a tutiba. A rajongók által nem annyira kedvelt Alien 3 totálisan berántott fakó látványvilágával (még az sem zavart, hogy az első két részt nem láttam), a Hetedik csak ráerősített erre a pesszmista, borongós stílre.

Ha a direktor nem lenne szinte pályája kezdetén, akkor azt is mondhatnám, hogy a Harcosok klubjával elérte a csúcsot, melyre az ugyancsak kiemelkedő Játsz/mával melegített. Azóta nem erőltette meg magát, készített egy az ugyancsak ritkán megjelenő Jodie Fosterrel egy Pánikszobát, mely nem volt alapvetés, de attól még rettentően szórakoztató mozi volt - és azóta csak a csend.


Egy ideig azt rebesgették, hogy a Randevú a Rámával feldolgozása formálódik a keze alatt, de ezek a hangok is elhallgattak idővel, az ember, izé, a rajongó pedig azon filózott, hogy vajon melyik forgatókönyvet érzi a "mester" megfilmesíthetőnek. Arthur C. Clarke és a Ráma helyett azonban egy másik könyv vászonra adaptálása mellett döntött Fincher: Robert Graysmith regénye, a Zodiákus lett a célpont - a Harcosok klubja is könyv volt eredetileg, tehát emiatt nem kellett félteni a mestert. Amiatt viszont már lehetett, hogy tökéletesen "véletlenül" tavaly (vagy tavalyelőtt - nézőpont kérdése) már született egy Zodiákus-feldolgozás. Ez ugyan messze elkerülte a kinti és hazai mozikat, de Kegyetlen jel címmel nálunk is megjelent DVD-n és ugyan kisebb nevekkel, de kb. 90 perc alatt dolgozta fel azt, amihez Finchernek két és fél óra kellett.

A Zodiákus egy sorozatgyilkos történetét mutatja be, mégpedig 1969-től kezdve sok - sok éven keresztül. A valós,megtörtént alapokra építkező történet középpontjában a San Fransisco Chronicles karikaturistája, Robert Graysmith (Jake Gyllenhaal) áll, aki az alapul szolgáló regényt is szerezte. Az újság pedig azért lesz a sztori mozgatórugója, mert a titokzatos sorozatgyilkos a SFC szerkesztőségének kezdi el küldözgetni rejtjeles üzeneteit, így nem csoda, hogy rendőrök mellett a zsurnaliszták is igen aktívan részt vesznek a történésekben.


A rendőrségi nyomozás mellé kapunk egy remek nosztalgikus miliőt csoda díszletekkel és jelmezekkel, jó pár ügyes, és Fincher-hez méltó módon alig észrevehető számítógépes trükkel nyakonöntve. Az ember pedig a nézőtéren ülve várja a csodát, várja, hogy pofán vágja őt a film vagy a vizualitásával vagy a durvaságával vagy éppen csavaros történetével. De semmi ilyesmi nem történik, viszont kapunk egy nagyon pontosnak tűnő korvázlatot.

Ennyi Fincher-nélküli év arra a következtetésre késztetheti a nézőt, hogy addig - addig kereste a rendező a tökéletes forgatókönyvet, hogy végre megtalálta azt a "bizonyosat", mellyel megint nagyot durranthat. De közel sem ez a helyzet a Zodiákussal - úgy tűnik, hogy Fincher most azt élvezhette ki, hogy elmerülhetett a 30 évvel ezelőtti korban, magával húzta a színészeit és elkezdett mesélni. Eszméletlen erős színészi gárdát sikerült összehívni, még az apró mellékszerepekben is neves karakterszínészek domborítanak. Jake Gyllenhaal eleinte igen halvány, az ember nem is érti hogy miért ő a főszereplő, de az első két óra átalvása után kiderül, hogy szándékos volt a visszafogottsága.

Őt az újságíró kollegáját játszó Robert Downey Jr. ellensúlyozza pazarul, eszméletlen alakítást nyújtva. Mark Ruffalo zsaruja túlzottan is Columbós lett, de ettől még hihetetlenül karizmatikus. A többiek, mint a Green doktor szerepét réges rég levedlő Anthony Edwards, vagy Chloe Sevigny vagy Dermot Mulroney vagy Elias Koteas vagy... Nem is sorolom, igazi alakításorgia viszi előre az ólomlábokon vánszorgó filmet, így az unalmasabb percekben is van min élvezkednünk.


Hihetetlenül nézőtaszító film a Zodiákus. Már eleve azt is nehéz elképzelni, hogy egy 2 és fél órás, szüntelenül szövegelős, sokszereplős, már-már dokumentarista bűnfilm sok embert érdekelne (nem is érdekelt, itthon is, kint is bukott - Amerikában talán még a Harcosok klubjának a bukását is alulmúlva Fincher legkevésbé jövedelmező filmje lesz). Ráadásul akiket érdekel, azok közül is sokakat dühíteni fog a Zodiákus befejezése, ami igazi fityisz a nézőnek. Más kérdés, hogy csak így lehetett befejezni, ahogy Fincher tette. Ehhez még vegyük hozzá, hogy a '60-as '70-es években játszódik és tuti, hogy más film előtt jobban fog fogyni a popcorn.

Az ember nem szívesen mondja erre a filmre hogy jó lett, de azt igen, hogy vérprofi és azt is, hogy emlékezetes. Emlékezetes és hatásos, ami, ahogy a Fincher-filmektől szokás, ugyancsak felküzdötte magát az IMDB top 250-es listájára. A Zodiákus igazi moziélmény, a hossza és a hömpölygése miatt valóban egyszeri és megismételhetetlen. A Zodiákus meg örülhet, hiszen már 30 éve megírta, hogy jó lenne ha film készülne az életéről.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

A Zodiákus (Zodiac) feliratos amerikai krimi, 158 perc, 2007 Rendező: David Fincher Író: Robert Graysmith Forgatókönyvíró: James Vanderbilt Zeneszerző: David Shire Operatőr: Harris Savides Szereplők: Jake Gyllenhaal (Robert Graysmith) Robert Downey Jr. (Paul Avery) Mark Ruffalo (Dave Toschi) Anthony Edwards (Bill Armstrong) Dermot Mulroney (Marty Lee kapitány) Chloë Sevigny (Melanie) John Carroll Lynch (Arthur Leigh Allen) Donal Logue (Ken Narlow) James Carraway (Shorty) Elias Koteas (Jack Mulanax őrmester) Adam Goldberg (Duffy Jennings)