Oink: a lefejezett fájlcserélő malac igaz története

Október 23-a ezen túl nem csak a magyar történelem emlékezetes dátuma, hanem a fájlcserélő társadalom is sokáig fog emlékezni erre a dátumra, ugyanis közel egy héttel ezelőtt ezen a napon fejezték le a zenei warez világát a zenei torrentoldalak elitklubjának, az Oink!-nak a bezárásával.

Azok kedvéért, akik esetleg nem tudják, hogy mi volt az Oink! vagy mik is azok a Bittorrent lapok, lássunk egy kis áttekintést. Manapság az egyik legelterjedtebb fájlcserélő rendszer a Bittorrent, melyet egy Bram Cohen nevű fiatalember hívott életre 2001-ben. Azóta többezer úgynevezett tracker szájt jött létre, ahol különböző szabályok és tematikák szerint gyűjtve találhatóak meg a torrent fájlok, melyeket vagy dedikált feltöltők vagy bizonyos helyeken bármelyik felhasználó regisztrálhat a rendszerbe. A feltöltött torrent fájl gyakorlatilag egy hivatkozás, amiben nincs semmilyen jogsértő tartalom. Maguk a fájlok a felhasználók gépein vannak eltárolva, melyeket apró darabokban, szeletekben juttatnak el egymás gépeire. Ha valaki letölti a torrent fájlt a gépére, akkor egy kliens program segítségével ezekhez a szeletekhez hozzájut a többi felhasználótól, akiknek az adott anyag megvan.

Az Oink! ebben a rendszerben valóban egy egyedülálló hely volt, hiszen 180 000 felhasználója mellett körülbelül ugyanennyi torrent is elérhető volt. Ez azt jelenti, hogy nagyságrendileg százezernyi album, maxi, remix stb. volt megtalálható náluk mp3-tömörítéssel és veszteségmentes FLAC formátumban is. A szabályok szigorúak voltak, odafigyeltek, hogy ne legyen fent kétszer ugyanaz.


Csakis kifogástalan minőségű zenék mehettek, mindegyikhez részletes leírást illett mellékelni. Sőt, Firefox alá létezett olyan addon, aminek segítségével egy torrent leírására klikkelve azonnal betöltődött egy MySpace és egy Last.fm lejátszó, ahol bele is lehetett hallgatni a zenébe, megjelentek az előadóról képek, a hasonló előadók listája és egyéb nyalánkságok. Az Oink! szájton minden felhasználó lehetett egyben feltöltő is, amennyiben képes volt betartani a feltöltés szabályait. Éppen ezért nem meglepő, hogy szinte bármilyen zenét pillanatok alatt meg lehetett találni és letölteni, legyen az toplistás Britney Spears, magyar Anima Sound System, vagy éppen chilei népzene.

A kiadóknak és a jogvédőknek természetesen régóta szálka volt a szemében az Oink!, hiszen túl jól működött, túl jól szervezett, túl tökéletes volt és túl sokan fértek hozzá. Annak ellenére, hogy ilyen torrent fájlokat akár a Google segítségével is meg lehet lelni, akár a teljesen szabadon, meghívó nélkül is elérhető The Pirate Bayről is el lehet érni, mégis főellenséggé vált a szájt.

Egy valószínűleg hosszan tartó nyomozás eredményeképp egy ködös reggelen a brit rendőrség, az Interpollal kézenfogva meglátogatta Alan Ellist - más néven Mr. Oinkot - middlesbrough-i otthonában, aki boxeralsóban nyitott ajtót, majd pár perc múlva már bilincsben távozott. Ezt követően a hatóságok lefoglaltak minden számítástechnikai eszközt a lakásból (ha minden igaz, akkor egy Xbox360-at is), illetve az úriember édesapját is elővették (és a munkahelyi laptopját is lefoglalták). Ami a közösség számára az első érezhető jel volt a fekete kedden, hogy egy órával később a Hollandiában futó szervert is lefoglalták. Az Oink! szervere egyébként olyan neves oldalakkal osztozott a szerverfarmon, mint a The Pirate Bay torrentkereső vagy éppen az Nforce.nl, ami a warezkiadások legelismertebb katalógusa (letölteni nem lehet innen).


Alan Ellist ugyan elengedték a néhány órás kihallgatás után, de a munkahelyéről (IT-konzultáns volt egy cégnél) azonnal elbocsátották. A kihallgatásról annyit árult el, hogy a rendőrök teljesen hozzá nem értők voltak, fogalmuk sem volt az egész internetes világról, sem a fájlmegosztásról, így pedig nehéz volt velük zöld ágra vergődni. Mr. Oink nem érezte, hogy neki kellene megtanítania a rendőröket a számítástechnika rejtelmeire, így a kihallgatás valószínűleg nem lehetett valami sikeres. Mivel vádat emelni ellene nem tudtak, ezért még aznap kiengedték, de a lefoglalt gépeket vizsgálják.

Tény, hogy túl sok jogsértő tartalmat nem lelnek majd rajta, s ahogy nyilatkozta is egy brit lapban, ha ellene vádat emelnek, akkor támadják meg a Google-t is, hiszen mindkettő linkeket ad illegális tartalmakhoz. Gyakorlati veszélyben szerencsére a felhasználók nincsenek, hiszen nincs az a bűnüldözési szerv, amely képes lenne a világ kb. 100 országában 180 000 ember után nyomozni. Akik fizettek adományt az oldalnak nekik esetleg van izgulni valójuk, ha nagyobb összegről van szó, illetve azoknak, akik megjelenés előtt tettek fel valamilyen albumot. A jogvédők szerint legalább 60 ilyen albumról van tudomásuk.