Sony DSC-H50 ismertető

Felbontás: 9,1 effektív megapixel (3456x2592) Optikai zoom: 15x (31-465mm) Videorögzítés: 640x480, 60 képkocka/másodperc, hanggal LCD kijelző: 3,0", 230 000 pixel Memóriakártya: Memory Stick Duo + 15MB belső memória Energiaellátás: Lítium-ion Aktuális bruttó kisker. ára: kb. 78 000 Ft

A DSC-H50-re ránézve az ember első benyomása, hogy a Sony fejlesztői valószínűleg elég nagy energiát fektettek a gép kifejleszésébe. Ultrazoom lévén a hatalmas átfogás és a kis méretek és súly miatt ebben a kategóriában a gyártók az óhatatlan technikai kompromisszumok között lavíroznak, és próbálnak a konkurrens típusoknál jobbat alkotni. Ezzel a Sony sincs másképpen, az eredmény pedig egy olyan gép lett, amely több szempontból különlegesnek számít, és gépvásárlás előtt feltétlenül érdemes számolni vele.

Kívülről

Első ránézésre két dolog tűnik szembe: egyrészt a DSC-H50 magán hordozza a Sony fényképezőgépek minden stílusjegyét, másrészt megtévesztésig hasonít egy SLR gépre. Formavilága, kifinomult részletgazdagsága, külső kialakítása beleillik a márka többi termékének világába: nagyon csinos darab a Sony DSC-H50.


Kétféle, ezüst és fekete színben kapható. A külső forma a részletekbe menőkig egy SLR gépvázat és egy rászerelt objekívet imitál annak érdekében, hogy a gépnek lehetőleg minél komolyabb megjelenése legyen. Ez a hatás a fekete színű verziónál lényegesen jobban érvényesül. Az optika a "gépváztól" különálló egységnek tűnik, mivel más anyagból (fémből) készült, ráadásul egy króm fémgyűrű is található a kettő között. A géphez tartozik egy hatalmas lencseadapterre szerelt virág alakú árnyékolóernyő, melyet nagyon ajánlatos használni márcsak a zoom optika védelme érdekében is. Tele állásban ugyanis jócskán kiemelkedik az optika és nagyon sérülékeny.

A gép kidolgozása jó minőségű, háza viszont műanyagos hatású. Ez alól a markolaton lévő sajnálatos gumi imitáció sem kivétel, azonban az összhatást legjobban a fröccsöntés miatti látható sorják rontják a gépen. Fogása kiváló, a markolat formája miatt úgy is megragadhatjuk a gépet, hogy hüvelyk és mutatóujjunnkkal nem érünk hozzá. Ráadásul viszonylag könnyű, teljes menetfelszerelésben 547 grammot nyom. Ez a tény nagy szabadságot ad a fotósnak a géppel való helyezkedés közben, amihez párosul a képernyő jól kialakított mozgása - de erről később.

Egy fényképezőgépet viszont nem csak megfogni, hanem kezelni is kell, és itt már akadnak problémák. Legnagyobb baj a zoom gomb úgy ahogy van: éppen a hüvelykujj alá esik, ami miatt szinte lehetetlen úgy megfogni a gépet, hogy meg ne nyomnánk. Ráadásul mozgása túlságosan finom, az okozott félig lenyomott állapotot a hüvelykujj nemigen érzékeli. Ilyenkor csak az tűnik fel hogy a gép "magától" elkezd lassan zoomolni.

A másik ergonómiai malőr a hátlapon lévő gomboknál okoz problémát. A Menu és Home gombok túlságosan közel vannak a képernyőhöz, amennyiben az csukott állásban van, emiatt kényelmetlen hozzájuk férni. Az iránygombok köré szerkesztett gyűrű mozgása jó, azonban a beléje zsúfolt iránygombok, különösen a OK gomb mérete túl kicsi és nem emelkedik ki eléggé - annak ellenére, hogy nem egy ultrakompakt gép miniatürizált méreteivel volt dolguk a tervezőknek.

Feltűnt még, hogy a gép tetején, a bal oldalon lévő Night Shot gomb elhelyezkedése ugyan jó, mozgása azonban bizarr. Használatakor ugyanis hallhatóan valamilyen áttételes mechanikát mozgatunk vele, ami inkább egy keletnémet táskarádió hullámsáv váltójához, és semmiképpen nem egy csúcstechnológiás fenyképezőgép kapcsolójához hasonlít. Mivel emiatt nagyon nehezen is mozog a gomb, igazából csak körömmel lehet vele boldogulni.

A fent taglalt hibáktól eltekintve a gombok kiosztása jó, a gép szép, meg lehet szeretni, a hibákkal simán együtt lehet élni.

Kijelző, kereső

A gép kijelzője 3 collos, tehát elég nagy, 230 ezer pixeles felbontása pedig nem okoz csalódást, a kép minősége nagyon jó. A gyár állítja, hogy a képernyő sima felülete karcálló bevonattal van bevonva. Ennek ellenére mivel ugyan kihajtható, de arccal befelé nem csukható vissza, jó nagy és ráadásul jócskán kidudorodik, az ember késztetést érez hogy állandóan vigyázzon rá. A kihajtható képernyő mozgása egyébként nagyon előnyös. Ha fej felett akarunk fotózni, fent megfogva egyszerűen csak lehajtjuk, ha alulról akkor alulról felfelé, ha pedig végeztünk egyszerűen visszanyomjuk. Azok a fotósok, akiknek fontos az élőkép, mert szeretnek nem tipikus szögből fotózni üdvözölni fogják ezt a megoldást.

Az elektronikus kereső képe ugyan kielégítő, csak nagyon kicsi, annyira, hogy a képernyőn megjelenő parányi betűk miatt mozgás közben alig lehet elolvasni az értékeket. A kis méret miatt nem érzékelhető például az élesség, ezért használatát a fotós megpróbálja majd elkerülni - egy ilyen gép mindenesetre megérdemelt volna egy jobb keresőt.

Menürendszer, üzemmódok

A DSC-H50 menüje szokásosnak éppen nem mondható. Első nekifutásra az ember nyomogat össze vissza, mert a "Home" gomb-ot nem tudja értelmezni. A beállítások és funkciók ugyanis kicsit a számítógépes szoftverek menüstruktúrájának logikájára próbálnak hasonlítani, és a "Home" gomb ezen belül kissé önnálló életet él - amolyan fő funkció váltógomb. Bár a Home és Menu gombok alatt elhelyezkedő menüpontok és beállítások rendszere elég faramuci, szokás kérdése csupán, és mivel a tesztelő újságírók kivételével az ember nem cseréli hetente fényképezőgépét, a "megszoksz nagy megszöksz" elvet alapul véve végül együtt lehet élni a rendszerrel.

A gép tetején lévő módtárcsán a tipikus és manuális módokon kívül programmódokat is találunk. A szokásos zölddel jelzett automata módon kívül van egy még önnállóbb, egyszerűbb "Easy" mód. Használatakor csak a vakut tudjuk manuálisan bekapcsolni és a képek méretét tudjuk kiválasztani, semmi egyebet. Ilyenkor a képernyőről minden "felesleges" információ eltűnik, csupán annyit látunk hogy hány fotóra elegendő hely van még a memóriakártyánkon.

Különlegességnek számít a Smile Shutter (mosoly exponálás) mód. Az elnevezésből is kiderül, a gép nem csupán az emberi arcokat ismeri fel, de érzékeli a mosolyt az arcon és exponál. A rendszer egyébként maximum 8 emberi arcot tud egyszerre felismerni és kezelni, és ezekhez képest optimalizálni a beállításokat a portrézás tipikus szabályai szerint. Hab a tortán, hogy a mosolyrendszer különbséget képes tenni felnőtt és gyermek arcok között, és ki lehet választani, hogy a felnőtt, vagy a gyermek mosolyára exponáljon a gép. Eme funkciót kipróbáltuk, működik. Megítélése sokféle lehet, sokan hasznosnak fogják találni, és lesznek akik egyenesen fotózás elleni merényletnek tartják majd - nyilván nem nekik készült ez a műszaki bravúr.

Az "Advanced Sports Shooting" (továbbfejlesztett sport fotózás) mód különlegességét a Sony erősen hangoztatja. Használatakor a záridő egészen 1/4000mp -ig felmegy, de a rendszer eleve rövidebb záridőt használ a szokásosnál, a megfelelő érzékenység kíséretében. Ehhez párosul a folyamatos és prediktív autofókusz rendszer. Advanced Sports Shooting módban tehát a gép felismeri a mozgó témát, folyamatosan nemcsak követi, hanem következtet, hogy merre fog menni és arra követi. A exponálógomb teljes lenyomásakor a gépnek tehát már csak az a dolga hogy exponáljon - ezért ilyenkor gyors.

A módtárcsán található még ISO mód a kevés fényben való vaku nélküli fotózáshoz, valamint egyéb téma mód. Ebben az esetben a Menu gomb segítségével hívhatjuk elő a rendelkezésre álló lehetőségeket. A mai, képzajjal kapcsolatos problémákkal hangos világunkban örömteli, hogy a gépben három fokozatban állítható a zajszűrés intenzitása, és az extrémebb körülményekben való fotózáskor van beleszólásunk, és ízlésünknek megfelelően szabályozhatjuk ezt a szükséges rosszat.

A fehéregyensúly állítási lehetőségek lehetőségei a következőek: Automatikus, Nappali fény, Felhős, Fénycső1, Fénycső2, Fénycső3, Izzólámpa, Vaku, Egyérintéses. A leggyakrabban használt automata módban a rendszer nagyon jól vizsgázott, neon fény kivételével nyugodtan rábízhatjuk magunkat, még vegyes fényben is meglepően pontosan végezte el a gép a beállítást. Említést érdemel még a D-Range Optimizer Plus (DRO) rendszer, melynek algoritmusa a képen található sötét, árnyékos és fehér, világos területeken a részletek vesztése ellen ténykedik valamint a Night Shot rendszer. Utóbbi az infrasugaras rendszernek köszönhetően teljes sötétben is “lát", segítségével nagyon különleges pillanatokat lehet megörökíteni.

A gépben egyébként még egy sor különféle opció és beállítási lehetőség van amikre most nem térek ki részletesen: 5 szín mód, szűrők, a szerkesztési lehetőségek, a fejlett lejátszási funkciók feltölthető zenei kísérettel, valamint a HD komponens kimenet, melyek mind értelmes funkciók és növelik a DSC-H50 használati értékét.

Optika, érzékelő

A gépnek 9.1 effektív megapixeles, 1/2.3" (6.16 x 4.62 mm, 0.28 cm²) méretű Sony Super HAD CCD érzékelője van, felbontása tehát éppen 1 megapixellel több, mint az elődé, legnagyobb felbontásban 3456 x 2592 pixeles képeket készít. Ennek funkcionálisan semmi, reklámértéke annál inkább van. A keletkezett képzajjal jelen esetben is megküzd a rendszer, a jó hír azonban az, hogy - ahogy fentebb már említettük - három fokozatban van beleszólásunk a képzajcsökkentés intenzitásába. ISO 800-as érzékenység esetében az alábbi eredményt produkálta a három fokozat:


Képzaj ennek ellenére van, bár ebből a szempontból bőven vannak gyengébben teljesítő gépek a piacon. A rendszer ISO 80 és 3200 között ad lehetőséget a választásra, lényegében ISO 200-nál bár jelen van, de elfogadható a képzaj mennyisége a fotókon. Innen felfelé a helyzet már problematikus.

A Sony gépeknél megszokott Carl Zeiss Vario Tessar optika 15-szörös nagyítást biztosít, ami a 35mm-es ekvivalens rendszerben 31-465mm-es átfogést jelent. A lencserendszerben 8 csoportban 13 lencsetag van, melyben 1 ED és 4 aszférikus. Az optika fényereje F2.7 - F4.5. Nagylátószögben a használható rekesz érték f/2,7 - f/8, tele állásban f/4,5 - f/8 között van.


Az autofókusz rendszer legnagyobb ismérve, hogy nagyon pontosan működik, a képek mindig tűélesek. Rontja az összhatást, hogy a tele állás felé közelítve az egyébként alapállásban gyors rendszer jócskán lelassul. Kevés fény esetében az AF lámpa segít, ami jól működik. Mivel automatikus makró rendszer van a gépen, két állásban szabályozhatjuk a rendszert: automata vagy kikapcsolt. Nagylátószögben minimum 1 cm távolságra tud fókuszálni a gép makró állásban. A pontos autofókuszhoz precíz fénymérés is párosul: háromféle módban 9 pontos multi, középre súlyozott és szpot módban fotózhatunk, és az expozíció az elkészített fotókon minden körülmények között pontos.


Zoomteszt
Egy ilyen teljesítményű zoom optikának nem sok haszna lenne optikai stabilizálás nélkül. A Sony "Super Steady Shot"-nak nevezi rendszerét, mely nagyon jól működik. Bár teljes nagyításnál a gép kis ikon formájában már 1/400-as exponálási időnél jelez, hogy használjunk állványt, szó sincs arról hogy szükség is lenne rá: ha figyelünk és jól megragadjuk a gépet, 1/50-es beállításnál is éles képeket tudunk készíteni.

Képminőség

Az ultrazoom kategóriában ugyan létezik erőteljesebb zoom optikájú gép, de olyan ami szebb képet készít már kevésbé. Annak ellenére, hogy a kis méret és az extrém teljesítményű zoom miatt az összes lehető probléma jelen van a képeken, a kromatikus aberráció például tele és nagylátószögben egyaránt látható. Ennek ellenére a képeket szemlélve látható hogy Zeiss optikával van dolgunk: a képek élesek, színviláguk élethű természetes és kellemes és részletgazdagok, a látványban van élet. Időnként talán kissé túltelített, és bár nyilvánvaló, hogy az eredménybe a képfeldolgozás is szerepet játszik. Aki viszont szereti a Zeiss optikák jellegzetes tulajdonságait, az élvezni fogja a DSC-H50-el készített képeket.


Vaku

A gépen sajnos nincs vakupapucs, a beépített vaku azonban az átlagnál erősebb: a gyári adat szerint 9.1 méterig működik, azonban ISO 3200 érzékenység mellett úgy tűnik ennél jobb eredményt lehet elérni. A teljesítménynek ára van, elég lassan, nagyjából 10 másodperc alatt töltődik fel a vaku. A TTL rendszerű vakuval készített képek szépek, színviláguk természetes és ami a legfontosabb, az expozíció nagyon pontos.

Sorozatfelvétel, videorögzítés

Sorozatfelvételi módban maximum 100 képet tudunk készíteni, 1,6 fps sebességgel. Videózás vonatkozásában átlagos, 640 x 480 pixeles, 30 képkocka/másodperc teljesítményt nyújt a DSC-H50, mégpedig MPEG1 fájlformátumban.

Áramellátás, memória

A gépet egy NP-BG1 típusjelű Stamina LiIon akkumulátor táplálja, mely 300 felvétel és bekapcsolt képernyő mellett 150 perc használatot tesz lehetővé. A csomagban egy külső akkumulátor töltő található, plusz akkumulátor vásárlásakor tehát egyet mindig a töltőn tarthatunk. A gép csak Memory Stick Duo kártyát fogad, belső memóriája pedig elég szerény: 15MB.

Összegzés

Sokoldalú géppel ismerkedtünk meg a Sony DSC-H50 személyében, mely lényegében a profi fotózáson kívül szinte mindenre használható. A manuális beállítási lehetőségtől kezdve a teljesen automata, egyszerűen kezelhető lehetőségekig minden megtalálható benne. Ezeken felül sokféle beépített funkció teszi érdekessé, mely a fotósnak nagyobb szabadságot, kifinomultabb beállítási lehetőségeket biztosít mint általában a konkurrens gépek. Ultrazoom gép vásárlásakor döntés előtt feltétlenül próbáljuk ki ezt is.

Bár képminősége a kategóriájának megfelelő óhatatlan problémákkal küzd, a képminőség mégis erőssége - a Zeiss optika nem okoz csalódást. Bár nagyon sokféle újdonság és extra funkció van benne, ezek közül egyik sem felesleges és hasznavehetetlen, éppen ellenkezőleg. Ha sikerül megszokni a szokatlan menüstuktúrát és a kezelői felület tervezési hibáit, sokoldalúságával sok örömet tud okozni tulajdonosának.

A fényképezõgépet a FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.