Személyi igazolványok helyett bőr alatti azonosítók?

Hamarosan eljöhet az az idő, amikor az emberek a személyi igazolványaikat már nem a zsebükben vagy a pénztárcájukban, hanem mikrokapszulákban, a bőrük alá rejtve fogják hordani.

Ami rémisztő utópiának tűnik, az a világ egyes pontjain már nagyon is valóság. "Köszöntjük a jövőben! A portás egy szkennerrel megvizsgálja az Ön karját és a bőre alá beépített RFID-chip segítségével azonosítja. Önnek semmi dolga nincs" - talán így is hangozhat majd néhány év múlva egy beléptető rendszer üdvözlő szövege. A bőr alá beültethető kapszula vagy RFID-chip - hasonlóan a vonalkódhoz - tartalmazni fogja a legfontosabb személyes adatainkat és egyaránt használható lesz lakáskulcsként, éttermek vagy sportesemények belépőjeként, hitel- és biztosítási kártyaként. Sőt, akár még fizethetünk is vele vagy segíthet az eltűnt személyek, például a lavinaomlások, a hajótörések vagy a repülőgép-szerencsétlenségek eltűnt áldozatainak megtalálásában. Az egyetlen dolog, amelyre ügyelnünk kell, majd az lesz, nehogy elveszítsük a karunkat.

"Ez közel sem science-fiction" - nyilatkozta sokat sejtetően Michael Nagenborg, a Tübingeni Egyetem filozófusa. A szakember egy, a megfigyelési implantátumok etikai következményeivel foglalkozó jövőbeni konferencia szervezője. A németországi Bielefeldben szeptember elején rendezendő tanácskozáson filozófusok és szociáltudományi kutatók próbálnak majd választ kapni még sok nyitott kérdésre. Ezek egyike, hogy mikorra terjedhetnek el világszerte a napjainkban már elérhető miniatűr bőr alatti implantátumok.

Nos, a floridai Applied Digital Solutions (ADS) egyik leányvállalata már 2001 óta kínál olyan üvegkapszulákat, amelyek alig nagyobbak egyetlen rizsszemnél. Az eszközöket egy hagyományos injekciós tűvel be lehet juttatni a felsőkar bőre alá. Mostanáig több ezer ilyen beültetést végeztek. Az elektronikus azonosító egy 16 számból álló kód, amit csak egyszer adnak ki és utána jelszóval védik.

A tárolt adatok között van az illető személy neve, címe, folyószámla-információi, hogy milyen gyógyszereket szed és szedett, milyen orvosi kezelések alatt áll vagy állt, mi a vércsoportja, mik voltak a betegségei. A beléptetéseknél vagy az azonosításoknál az adatokat egy miniatűr antenna továbbítja a leolvasó készüléknek, ami lehet egy tíz méteren belül található, internethozzáféréssel rendelkező PC vagy akár egy mobiltelefon is.

Az ADS nem győzi hangsúlyozni, hogy a VeriChip nevű rendszert kizárólag orvosi célokra fejlesztették ki. Így a mentősök vagy az orvosok pillanatokon belül megtudhatják, hogy a beteget kezelték-e korábban hasonló tünetekkel, milyen gyógyszer adható neki, mikre allergiás. A VeriChip 2002-ben kapott zöld utat az amerikai hatóságoktól. Az illetékes minisztérium azonban már akkor jelezte, hogy ők - az ADS álláspontjával szemben - egyáltalán nem tekintik a chipet gyógyászati eszköznek.

A barcelonai Baja Beach Clubban és a glasgowi Soba Bárban már most lehetőségük van a vendégeknek VIP-belépőt szerezniük, amennyiben hozzájárulnak a beültetéshez. "Amint valaki elmegy a leolvasó előtt, tudjuk, hogy ki ő és hogy milyen a bankszámlája" - ismerte el Conrad Chase, a Baja Beach Club tulajdonosa.

"A vendégek többsége jónak tartja a kezdeményezést. Nem érezték ügy, hogy ellenőriznék vagy megfigyelnék őket. Sőt inkább el voltak ragadtatva a lehetőségtől. Sokan a beültetéseket státusz szimbólumnak tekintik és egyszerűen menőnek tartják" - nyilatkozta Karsten Weber, az Odera melletti Frankfurtban található Viadrina Európa Egyetem filozófusa és docense. A fő előnyök között szerepel a rugalmasság és a kényelem, hiszen eddig sokaknak gondot okozott, hogy ha fürdőruhában mennek le a bárba, hova tegyék a pénztárcájukat. A mikrochip kényelmes és nem lehet ellopni.

Kirstie Ball, a Milton Keynesben lévő Nyitott Egyetemi Üzleti Iskola szociológusa koránt sincs ennyire elragadtatva az ötlettől. Szerinte a mikrochipek hosszú távon szétrombolhatják a kapcsolatokat és bizalmatlanná tehetik az embereket. Nagenborg ezzel szemben úgy vélte, hogy csak az számít, hogy valaki önként egyezik bele a kísérletbe vagy sem. Az egészségügyi felhasználás valóban előnyös lehet, azonban sokakban megmaradhat az érzés, hogy egy digitális börtön lakói lettünk, és hogy a 21. század közepére ugyanarra a sorsa juthatunk, mint a mikrochipekkel ellátott kutyák és szarvasmarhák.