Alkonyat - Az új Harry Potter?

Megérkezett a Sötét lovag-rajongók által hatalmas sikerré varázsolt fantasy történet, s a végeredmény a legvadabb elvárásainkat is alulmúlta.

Arról már értekeztünk ezeken a hasábokon, hogy a Sötét lovag frenetikus sikere - melyre stúdiója sem számított - olyannyira jó év végi eredményt kínált a Warnernek, hogy teljesen értelmetlen lett volna a Harry Potter 6-ot novemberben bemutatni. Mindennek oka, hogy olyan rekordévet produkált volna a cég, melyet nem lehetett volna túlszárnyalni, s az eredménycsökkenés - még ha az iszonytatóan magasról is történik - sosem veszi ki jól magát egy vállalatnál. Ezt megakadályozandó a Warner úgy döntött, hogy a Harry Potter legújabb része gazdagítsa csak a 2009-es irányszámokat, hiszen az elkövetkező 3 évben premierre váró újabb két HP-film és az új Batman borítékolható sikere szinten fogja tartani a stúdió egyenlegét.

Viszont mivel a Harry Potter elhagyta az egyik legértékesebb, Hálaadás előtti novemberi premieridőpontot, ezért a megüresedett helyre azonnal le kellett csapni. Ezt a Disney új animált meséje a Volt (Bolt) és az Alkonyat tette meg - utóbbit az eredeti tervek szerint a mostani hétvégén mutatták volna be Keanu Reeves scifikomédiája ellen. Ezen lépés pedig azonnal felkeltette a mozizók érdeklődését az Alkonyat iránt, mely ugyan könyvformában - köszönhetően Stephenie Meyer jó üzleti és írói érzékének - hatalmas siker volt, azonban ennek ellenére mégsem csapott le a jogokra nagy stúdió, mindössze az apró Summit Entertainment szimatolta meg, hogy lehet némi keresnivalója a filmmel.

A többi már történelem: a csekély sikerrel kecsegtető projekt körül jókora hype bontakozott ki és a műfajban valóban minimális, alig 35 milliós költségvetést már nagyjából a premier első napján visszakaphatta számok formájában a stúdió. (A premier előtt, a könyvet olvasók számára alapozva 50 milliós nyitóhétvégét sejdítettek a legvadabb becslések - a majdnem 70 millió szinte mindenkit sokkolt, mert bár számítani lehetett a sikerre, de ekkorára nem. A Fox, a Warner és a Sony fejesei pedig azóta is diszkrét kalapban közlekednek, hogy elfedjék önnönmaguknak okozott sérüléseket - ld. a kérdés további kifejtését a fej falba verésének témakörében.)


Az ember fia - jelen esetben a kritikusszerű, alacsonyabb rendű létforma - éppen ezért kíváncsian merészkedett a moziba, szégyellve azt, hogy ezt a könyvet az Elégiának alapul szolgáló Haldokló állattal ellentétben nem olvasta, hogy lássa mire is ez a nagy felhajtás. Az amerikai adatok alapján az már kiderült, hogy a film inkább a nőknek szól, hiszen a 75-25%-os nemi arány kiemelkedően magas, az viszont biztató volt, hogy 25 év alatt és felett nagyjából hasonló volt az eloszlás. Vagyis nem egy High School Musical 3 - Végzősök szerinti, csakis tinicélcsoportot megcélzó filmről van szó, hanem anyut is érdekelte a történet.

Azonban az Alkonyat első percei igazi lidércnyomással értek fel. Tudtuk, hogy viszonylag olcsó a film (nem tényező, idén rémisztően jó "no budget" filmeket láthattunk már), de a pénz, illetve annak hiánya nem lehet mentség a film amatőrfilmes kinézetére. Hogy a rendező, az operatőr vagy a vágó sara mindez, nem tudni, de meglehetősen sokkoló volt a kezdet - akárcsak a folytatás. A folytatás, melyben megismerjük az anyjától kényszerűségből apjához költöző tinédzser Bellát, aki miközben új iskolájába akar beilleszkedni, tanulók egy furcsa csoportjára lesz figyelmes, akik (főleg az alfahím) iránt behatóbban is elkezd érdeklődni. Mindeközben a kisváros környékén furcsa események történnek. (A poént nem lőjük le, hiszen jó ideig nem derül ki - más kérdés, hogy az összes reklám és híradás vígan számolt be a filmközepi sokkoló felfedezésről, amire persze csak az nem jön rá, aki nem akar.)


A történet még érdekes is lehetne, hiszen nyilván oka volt annak, hogy Meyer könyve ennyire betalált, de a film az elején felvett koloncot, a totális amatőrizmust mindvégig magán viseli. Az ember hirtelen azon veszi észre magát, hogy ő maga kér elnézést többször is a mellette ülőktől a vásznon történtekért, ha már a rendező nem lehet jelen a budapesti vetítéseken. Az esetlenség egyébként a film szinte minden aspektusát végigkíséri a hátborzongató párbeszédektől kezdve a színészek játékán át a rejtélyes eseményeket taglaló művies, olykor igen nevetséges képsorokig. Pedig a Pánikszoba óta kedveljük Kristen Stewartot, és nyilván ő vette ilyen neurotikusra Bella figuráját, de ez eléggé ki-kirántja az embert a műélvezetből.

A kritikus ilyenkor van nehéz helyzetben, hiszen annak ellenére, hogy szívesen vigéckedik azzal, hogy minden filmre nyitott, hogy sokakkal ellentétben nem hódol be a divatnak, annak, hogy a trend szerint mit kell szeretni vagy nem szeretni, nem szívesen tipor porba több bekezdésen át egy filmet, inkább virtuálisan teszi csak meg. Ergó nyugodtan ide lehet gondolni azokat a mondatokat (sőt, bekezdéseket), melyek újra meg újra elpuffogtatják azon frázisokat és lózungokat, hogy az Alkonyat filmtechnikailag egy olyan film, melyet úgy készítettek el, mintha a szakma összes lelkes kezdőjét összeszedték volna. Kész, nulla, zéró, nyista - egyszerűen nagyítóval kell keresni benne az értékelhető momentumokat, míg hirtelen eszünkbe nem jut, hogy egyrészt a baseballos jelenetet sikerült nagyon jól összehozni, valamint a leszámolás is nézhető lett.

De egyébként csak a teljesen koncepciótlan zenével agyonvágott képi hangulatba lehet kapaszkodni film közben, mely inkább a helyszínválasztásnak és az időjárásnak köszönhető, mintsem az operatőri és rendezői meglátásoknak. Foglaljuk össze egy mondatban inkább, mielőtt tényleg pocskondiázásba fulladna a véleménynyilvánítás: az Alkonyat egy biztató alapanyagból botrányosan gyengén elkészített film. Akit érdekel a sztori, az először a könyvvel próbálkozzon. (Ha már tini divatfilmek, érdemes összehasonlítani a sokkal jobb, és elkészítésileg vérpofi High School Musical 3 - Végzősökkel, ami lehet, hogy a frászt hozza az emberre, de legalább tudatos munka.)


(Közbevetésnek annyit műhelytitok gyanánt, hogy a kritika megírása után napokkal érkezett a hír, hogy a Summit Entertainment kipenderítette Catherine Hardwicke rendezőnőt, mert - információk szerint - nagyon nem volt elégedett a munkájával. Ezen a ponton most el is kezdhetnénk hájjal kenegetni magunkat, miszerint mi megmondtuk, de még mielőtt elbíznánk magunkat és elhinnénk, hogy cseppet is értünk a szakmához, továbbolvassuk a hírt. E szerint a film korrekt vizuális baljóssága az operatőrnek köszönhető, valamint a végeredményt a vágó szinte egyszemélyben mondhatja magáénak, a stúdió szerint ő volt az, aki megmentette az Alkonyatot a rendezői mészárlástól. Lehet, de attól mi még őket is felelősnek tartjuk a pocsék végeredményért. Mindenesetre, ha még a stúdió szerint sem érdemli meg a rendező az újabb lehetőséget, akkor abban lehet valami.)

Amellett, hogy senkinek sem ajánljuk a filmet (a könyvesek úgyis megnézik, de a nagyon fiatalok a brutálisabb és túlfűtöttebb megoldások miatt kerüljék el), némi objektív tájékoztatás a végére: a hatalmas sikernek köszönhetően a Summit azonnal gyorsított tempóban nekiállt a második rész, az Új hold (New Moon) előkészítésének, melyet lehetőleg egy éven belül, de legkésőbb 2010 elején szeretnének kihozni, mert 2008 nekik is iszonyatosan erős évük lesz, amit a 2009-essel illene valahogy kiegyensúlyozni.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Alkonyat (Twilight) színes feliratos amerikai romantikus thriller, 120 perc, 2008 Rendező: Catherine Hardwicke Író: Stephenie Meyer Forgatókönyvíró: Melissa Rosenberg Zeneszerző: Carter Burwell Operatőr: Elliot Davis Producer: Wyck Godfrey, Greg Mooradian Kristen Stewart (Bella Swan) Robert Pattinson (Edward Cullen) Taylor Lautner (Jacob Black) Billy Burke (Charlie Swan) Peter Facinelli (Dr. Carlisle Cullen) Elizabeth Reaser (Esme Cullen) Nikki Reed (Rosalie Hale) Cam Gigandet (James)