41 másodperc: újabb jelentés a Columbia-katasztrófáról

Részletes jelentést adott ki a NASA a Columbia katasztrófájáról közel hat évvel azután, hogy az űrsikló megsemmisült a Föld légkörében. A jelentés komor részletességgel írja le a legénység utolsó perceit, mialatt az űrsikló darabjaira hullott Texas állam felett.

A Columbia legénységének túlélési vizsgálati jelentése szerint a balesetet nem lehetett túlélni, ugyanakkor felhívja a figyelmet az ülések, az űrruhák és a sisakok hiányosságaira. Ezeknek a biztonsági eszközöknek a hibája már önmagában is "halálos traumát" eredményezhetett, írja a jelentés, ami leszögezi, hogy az űrsiklónál tapasztalt hiányosságokat figyelembe kell venni a jövő űrjárműveinek tervezésénél.

"Ez a jelentés megerősíti, hogy bár a Columbia hősies legénysége minden lehetséges módszert megpróbált a jármű irányításának megtartására, a baleset alapvetően nem volt túlélhető" - nyilatkozott Wayne Hale, a NASA helyettes igazgatója. A baleset 2003. február 1-én történt, amiben hét asztronauta lelte halálát. Felszálláskor az űrsikló bal szárnyát megrongálta a külső üzemanyag tartályáról lehulló szigetelőhab darab, ami végzetesnek bizonyult a légkörbe történő visszatéréskor. A forró légköri gázok a sérült szárnyon keresztül behatoltak az űrsikló belső szerkezetébe, megolvasztva azt, ami a Columbia megsemmisüléséhez vezetett.

A NASA átfogó, 400 oldalas jelentése megállapítja, hogy a legénység 41 másodpercet töltött teljes reménytelenségben, kétségbeesetten próbálkozva az űrsikló stabilitásának visszanyerésével. Ennek következményeként, amikor a kabin szerkezete megadta magát a külső erőknek, és a gyors nyomáscsökkenés miatt az űrhajósok elvesztették eszméletüket, többen nem viselték vaskos védőkesztyűiket és sisakjaik is nyitva voltak, többségük nem is volt teljesen beszíjazva az ülésekbe.

Ha az űrhajósok megtették volna a szükséges biztonsági intézkedéseket, akkor valamivel tovább élhettek volna, ugyanakkor mozdulatlanul kellett volna végignézniük űrsiklójuk és önmaguk pusztulását. A jelentés megjegyzi, hogy a szélsőséges erőhatások és körülmények miatt ekkor sem lett volna esélyük a túlélésre.

A jelentés felsorolja a felkészítés és a felszerelés azon hiányosságait, amire fokozottan figyelnie kell az űrügynökségnek. A vizsgáló bizottság a kiképzés fejlesztését, jobb ülés-szíjazási rendszereket, sisakokat és nyomáskiegyenlített öltözeteket sürget, valamint az űrjárművek fokozottabb automatizálást, hogy az űrhajó képes legyen a szükséges műveletek elindítására, ha az űrhajósok cselekvőképtelenné válnak.

A jelentés szerint egyes biztonsági komponensek, mint az űrruhák és sisakok kialakítását "be kell illeszteni a jármű tervezési folyamatába, és olyan tulajdonságokkal kell felruházni, ami úgy nyújt védelmet, hogy nem hátráltatja a legénységet a normális cselekvésben". Több esetben példaként hozza fel a motorsportokban használt biztonsági rendszereket, ami a versenyzők testének érzékeny területeit, mint például a fejet és a nyakat védik. A jelentés szerint a jövő űrhajóit úgy kell megtervezni, hogy amikor egy baleset következtében elkezdenek szétdarabolódni a "rendszerek és a szerkezet a lehető legfokozatosabban épüljenek le, fokozva a legénység túlélésének esélyeit".

Hale, aki a katasztrófa óta felügyeli az űrsikló programot és vezetése alatt zajlottak le a biztonságot fokozó fejlesztések, arra kéri a világ űrjármű tervezőit, hogy olvassák végig a jelentést és tanuljanak "abból a kemény leckéből, amit ilyen drágán fizettek meg".

A katasztrófát elsőként vizsgáló Columbia-baleset Vizsgálati Bizottsága (CAIB) már nem sokkal az eset után közzétett egy átfogó elemzést mind a műszaki, mind a szervezeti hibákról, ami az űrsikló elvesztéséhez vezetett. Ez a jelentés vezetett el többek között a kritikus külső üzemanyagtartály áttervezéséhez, minimalizálva a kilövéskor leváló hab mennyiségét.

A NASA űrsikló flottájának megmaradt tagjai jövőre vonulnak nyugállományba, a Nemzetközi Űrállomás hosszúra nyúlt konstrukciós fázisának befejezésével.