Tavaszi anime-zsongás

A Matsumoto Taiyo mangájából készült Tekkonkinkreet nagy király, hősei - akár az Aoi Haru kvázi jakuza diákjai - rebellisek. Ezt még 4999-en tanúsíthatják.

Szinte már nem is számolja az ember az ujján, hogy hány éve lett a budapesti tavasz elválaszthatatlan része az anime-ünnepély a Pecsában, de mára legalább annyira hozzátartozik mint a Titanic Filmfeszt vagy a képregényfesztivál a Gödörben. A Magyar Anime Társaság rendezte SakuraCon a korábban Animecon néven futó programsorozat szerzői jogainak örököse, amelyet évente háromszor - kétszer Budapesten, egyszer pedig egy választott vidéki városban - hoz tető alá a mára rutinossá vált szervezőgárda.


Durván kinőtte magát a Con egy jópár éve, ment is sokszor a szájhúzás, hogy mekkora a tömeg, és már be se lehet jutni, ha nem kelsz a kakasokkal és nem gondoskodtál elővételes jegyről jó pár hónappal korábban. Idén azonban a Pecsa szabadteres része is rendelkezésre állt, egyből három plusz nagysátorral, úgyhogy egyrészt több ember tudott jönni, másrészt meg kibírhatóvá kényelmesedett a fluktuáló embertömeg. A tágabb lehetőségeket meg is neszelte a látogatóközönség; tényleg félelmetes mennyiségű, mintegy 5000 ember szállta meg a helyszínt és annak környékét.

Sakura-conra járók prioritása sokféle lehet: van, aki a Japánt érintő kulturális programok miatt jön, van aki csak beöltözni és co-egzisztálni a beöltözöttekkel, a Magyarországon élő japánok egy kis hazai levegőt szívni járnak, és vannak arcok, akiket csak a Soundofjapan.hu afterpartyja környékén látni először. Filmesek révén mi elsősorban a nagytermi film- és animevetítésekre cuppanunk elsősorban a széles körű programfelhozatalból, és jó szokásunktól idén sem tértünk el.

E tekintetben a szombati felhozatal inkább a kívülállók napja volt. A program a Death Note élőszereplős változatának első részével indított, amire mondjuk mi kifejezetten haragszunk, így most sem volt kedvünk második esélyt adni neki. A bulihangulatba került Con-közönség azonban fél tíz tájékán örömmel fogadta a szélesvásznon a 2001-es Wonderful dayst, amelyet ugyan Korea jegyez, de máig a keletről származó animációs disztópiák egyik legjobban összerakott darabjaként tartják számon. A szervezők azért tartották fontosnak, hogy a nagy teremben is tisztelettel adózzanak előtte, mert a filmet nemsokára (végre-valahára) itthon is kiadják DVD-n. Az éjszakába nyúló maratont szombaton a Hellsing-különítmény kalandjai zárták. A vámpírokkal virrasztók a sorozat nyitóepizódjait ismételhették át a Pecsa nagytermében.


Vasárnap a Con életében mindig kevesebb a nyüzsi, a vászon azonban hála istennek, a fiús, komolyabb témáké maradt. Dél körül a henshin-szuperhőstematika egyik legfrissebb darabjával, a Karasszal melegítettünk, az igazi összetett komoly és odaverős anime-élményt az esti vetítés, Matsumoto Taiyo mangájának feldolgozása, a Tekkonkinkreet szállította. Matsumoto főhősei rendre a társadalom szélére szorult, vagy egyszerűen kisstílű rebellisek (pl.: a Kék tavasz - Aoi Haru kvázi jakuza diákjai) akik bár kívül helyezik magukat a rendszeren, és minden cselekedetükkel annak konvenciói ellen lázadnak, boldogulásukhoz meg kell tanulniuk a rendszerben gondolkodni, és tetteik hatására végül a közösség formálóivá lesznek.

A Tekkonkinkreet két tizenéves utcagyerek különös kapcsolatára épül, és arra a kilátástalannak látszó küzdelemre, amelyben felveszik a harcot a városvezetést befolyásoló lobbival életterük, egy lepusztult negyed megóvása (mint egyfajta régi rend) érdekében. Az anime az elején rögrealista stílusával tüntet, majd a szereplők lélektanának kibomlásával Kon Satoshi munkáira jellemző éles váltással szürreális vízióba torkollik. Machial Arias spanyol rendező olvasatában e reménytelen világban feloldozás lehetséges, megtisztulás azonban nem: a lélek akkora nyomást kap, hogy vagy összeroppan, vagy az őrületben talál menedékre.


Eddig rendre úgy volt, hogy nyári Con volt vidéken, és őszre tért vissza a helyszín Budapestre, idén azonban csere lesz. Az őszi, székesfehérvári rendezvény előtt augusztusban még egyszer Budapesté a terep, egy eddig soha nem látott nagyságú tombolás keretében. Háromnapos megarendezvénnyel készül a MAT, szintén a Pecsában, igazi fesztiválszellemben. A hétvégi 4500 látogató azt mutatja, hogy igények nem csökkennek, csak nőnek. Mi - ha megadatik a lehetőség - akkor is ott leszünk.