2009 legjobb és legrosszabb filmjei

Ki hitte volna, hogy 2009 ilyen jó év lesz? Legalábbis filmek tekintetében, hiszen az előző évekhez képest elég sok jól sikerült alkotás került a magyar mozikba. Év végén persze boldog-boldogtalan előáll a toplistáival, csak azért, hogy az olvasók mosolyoghassanak, hüledezzenek, netán szívszélhűdést kapjanak. Mi velük szemben valóban 2009 legjobbjainak állítunk emléket, az elismerő kézfogásokat pedig a szerkesztőség címére várjuk.

Persze nem eszik olyan forrón a kását, hiszen csak úgy korrekt tőlünk, ha azokból a filmekből állítjuk össze az éves listánkat, melyekről meg is emlékeztünk kritika formájában. Persze ez azzal is jár, hogy pár igen jó és igen rossz filmre nem fogunk kitérni, de üsse kő, ha ez az ára annak, hogy napvilágra kerüljön A Nagy Egyetemes Igazság... Azért zárójelben jegyezzük meg, hogy a fenti kijelentés, miszerint 2009-ben sok jó film volt, csak úgy állja meg a helyét, ha egy átlagpontszámot nézünk. Hiszen 2007-ben és 2008-ban több volt a kiemelkedő alkotás, ellenben 2009 sokkal magasabb átlagszínvonalat hozott. (Ha számokba akarnánk önteni, akkor 10-es skálán kevesebb volt a 9-10-es film, de jóval több a 6-7-8-as produkció.)

Mivel csak kritikáinkra támaszkodnánk, ezért jó pár film nem szerepel a tízes toplistánkon, de ez nem akadályoz meg minket, hogy legalább a címét megemlítsük pár olyan próbálkozásnak, melyek az év legjobbjai közé tartoztak - ezek megtekintése nélkül senkinek nem lehetett teljes a 2009-es mozis étlapja: Libanoni keringő, Informátor!, Tiszta Napfény, Fel, Pippa Lee négy élete, Vérvonal, Megtört ölelések, District 9, Az admirális, Max Manus, Pánikfalva, Rózsaszín sajt, Rövidlátók, Egy kis gubanc, Becstelen brigantyk, Engedj be, Rockhajó, A legnagyobb japán, Spancserek, Az osztály, A pankrátor, A felolvasó, Gran Torino, Gomorra, Együtt, Kétely, Puskás Hungary, Hajrá, boldogság!, A látogató, Frost/Nixon, Cselek - felsorolni is nehéz volt.

S, ha már legjobbak, akkor természetesen először, s utoljára említsük meg az általunk okkal "meg nem énekelt" filmeket, amik pocsék kategóriába tartoznak: Álom.net, Artúr és a villangók 2., Szuperbojz és..., nincs is több, hiszen, ami túl rossz volt, arról kötelességünknek éreztük, hogy tájékoztassunk. Lássuk hát 2009 leggyengébb filmjeit, melyek esetében a hazai premier idejét vettük figyelembe, s természetesen azt, hogy született-e róla kritika az oldalon.

10. Transformers: A bukottak bosszúja: Hiába lett a naptári év legsikeresebb filmje a robotos film 2. része, ettől még hihetetlen nagy visszalépés volt a teljesen jó első rész után. A néző hiába várt megint egy jó akciófilmet, helyette a 10-12 éves korosztályt megcélzó "poénokat" kapott. Az év csalódása.

9. Szállító 3.: Akárcsak a Transformers esetében, a Szállítónál is jó volt az első rész, de már a másodiknál erős visszaesés mutatkozott, a harmadik pedig azt is alul tudta múlni. Jason Statham kvázi rajzfilm-figuraként pattogott ide-oda, felmérések szerint pedig a hazai nézők 64,23%-a legalább kétszer elaludt a filmen. Ami az akcióműfaj esetében erős kritika.

8. Crank 2 - Magasfeszültség: Unalmas, de megint csak egy "bezzeg az első rész nem volt rossz" reakciókat kiváltó folytatásfilm. Ami jó volt a Crankben, arra még pár lapáttal rá akart tenni a rendeződuó. A végeredmény egy öncélú ökörség lett. Sajnos.


7. A túlvilág szülötte: Az idei évben alig jutott el horror Magyarországra, és máig sajnálhatjuk, hogy egy Péntek 13. helyett olyan értelmetlen zagyvaságok kerülhettek vászonra a műfajból, mint A túlvilág szülötte. (Vagy a Halloween 2. Vagy a jó, de egyébként a kutyát sem érdeklő Utolsó ház balra.)

6. A rózsaszín párduc 2.: Steve Martin filmje szerencsére olyan volt, melynek esetében nem emlegethetjük az első rész minőségét, hiszen a Rózsaszín párduc 2. része ugyanazt a(z alacsony) színvonalat hozta, mint az első. Legalább a konzisztencia elismerést érdemel.

5. Gamer - Játék a végsőkig: A Neveldine/Taylor rendeződuú a Crank 2, mellett még egy jó nagy luftot rúgott, hiszen a Gamer - Játék a végsőkig akár az év egyik legmenőbb akciófilmje is lehetett volna, de a direktorok ismét csak túlságosan beleszerettek saját stílusukba és magasról tettek a nézőkre.

4. Páros mellékhatás: Bár nagy siker lett itthon és külföldön is, de a párterápiás film ismertetői eleve hibásak voltak, hiszen komédiának titulálták az alkotást, holott mi mindössze egy humorbonbont találtunk benne. Kár a jó szereplőgárdáért.


3. A csajok háborúja: A női nemet minden szempontból lealacsonyította Kate Hudson és Anne Hathaway filmje. Megtekintése közben nem győztünk elnézést kérni a készítők nevében.

2. Veszélyes Bangkok: Valami gond lehet Nic Cage-dzsel, mert van, hogy belenyúl egy-egy kasszasikerbe vagy színvonalas filmbe, de még mielőtt azt tartanánk róla, hogy penge az ízlése, folyton beválaszt egy-egy olyan pocsék alkotást, melytől még a parókája is félrecsúszik. Az értelmi fogyatékos bérgyilkosról szóló Veszélyes Bangkok-remake ilyen volt.


1. Szerelem olasz módra: Kommentár nem szükséges, a kritika magáért beszél. Már az is érthetetlen volt, hogy egyáltalán itthon bemutatásra került a film.

Szerencsére fénypontjai is voltak az évnek, a túloldalon az általunk kedvelt alkotások.