Indiai dilemma: éhhalál vagy fémmérgezés

A puszta kézzel dolgozó indiai munkások - sokszor gyerekek - súlyos fémmérgezést szenvednek, mégsincs más választásuk, hiszen pénzkereset híján az éhhalál várna rájuk.

Az elektronikai hulladék feldolgozására egész szürkegazdasági ágazat alakult ki Indiában. Számítógépek, televíziók, mobiltelefonok - elsősorban ezeket gyűjtik be és szedik szét Újdelhi szegényei, hogy kinyerjék belőlük az elenyésző mennyiségű arany-, platina- és más nemesfémtartalmat, vagy éppen a használható alkatrészeket. Mivel az esetek többségében semmilyen védőeszközt - kesztyűt, maszkot, ventillátort - nem használnak, testükbe olyan veszélyes fémek jutnak be, mint a higany, az ólom, a króm és a kadmium. Munkaképességüket már 35-40 évesen elveszítik, visszatérnek falujukba, ahol többnyire lassú, fájdalmas halál vár rájuk.

Kevés hivatalos statisztika áll rendelkezésre az indiai e-hulladék iparágról és annak egészségügyi hatásairól. Azt mindenesetre egy februárban megjelent ENSZ-jelentés is megállapítja, hogy a veszélyes hulladéktípus mennyisége exponenciálisan nő a fejlődő világban. A tanulmányban szereplő becslések szerint Indiában 2020-ig 500 százalékkal gyarapodhat a régi számítógép-alkatrészekből álló hulladék volumene a 2007-es szinthez képest, míg az eldobott mobiltelefonok száma egyenesen 18-szorosára emelkedhet ugyanebben az időszakban.


Az e-hulladék kézi feldolgozóira gyakorolt káros egészségi hatását T. K. Dzsosi, a Delhi Egyetem munkahelyi és környezeti egészségügyi központjának vezetője vizsgálta a közelmúltban. Kétszázötven, ilyen hulladékot gyűjtő és feldolgozó ember egészségi állapotát figyelte meg 2008 októberétől egy éven át, és megállapította, hogy szinte mindegyikük valamilyen légúti megbetegedésben, például asztmában vagy hörghurutban szenvedett. "A vér- és vizeletmintákban veszélyesen magas, a normális tíz-húszszorosára rúgó ólom-, higany- és krómszintet mutattunk ki. Mindezek káros hatást gyakorolnak a légző-, húgy- és emésztőrendszerre, emellett az immunrendszert is legyengítik, és rákot okoznak" - részletezte Dzsosi az AFP hírügynökségnek.

Az értékes fémek - arany, platina, réz és ólom - kinyeréséhez a munkások marószódát és sűrű savakat használnak. Ezekbe a mérgező folyadékokba mártják bele kezeiket órákig, ráadásul a rendkívül sűrű savak kigőzölései is károsítják a szervezetüket - magyarázta a kutató. A mindenféle védőfelszerelés nélkül dolgozó munkásoknak fogalmuk sincs arról, hogy milyen veszélyes, amit csinálnak. A felmérésben részt vevő 250 embernek legalábbis egyike sem volt ennek tudatában. Azt viszont nagyon is jól tudták, hogy a munkahely hiányában elveszítenék szerény megélhetésüket is. "Mindannyian írástudatlanok voltak, és kétségbeesetten kapaszkodtak az állásukba. Világos választás előtt állnak: vagy fémmérgezésben halnak meg, vagy éhínségben" - fogalmazott a központ vezetője.


Az indiai kormány nemrég az e-hulladék kereskedelmét szabályozó új törvényjavaslatot tett le az asztalra, ez azonban a Centre for Science and Environment (CSE) nevű újdelhi környezetvédelmi csoport szerint nem oldja meg a reménytelen helyzetben lévő munkások problémáját, hiszen csak annyit mond ki, hogy a nagy cégeknek szerepet kell vállalniuk az újrahasznosítási és szétszerelési tevékenységben. "Ez nem fog működni, mert a szürkegazdaságban már kialakult a begyűjtés, eltakarítás és újrafelhasználás olcsó hálózata, és ezt fogják alkalmazni" - vélekedett Kusal Pal Szingh Jadav, a CSE munkatársa. Dzsosi hozzátette, hogy "Indiának olyan törvényekre van szüksége, amelyek a dolgozók, különösen a sérülékenyek és a gyermekek érdekeit védik. A dolgozók jogvédelme terén sok tanulnivalónk van a nyugati társadalmaktól".