Vita az internet, a sajtó és a műsorszórás meghatározásáról

Bár úgy tűnhet, hogy mindenki számára egyértelmű mi az internet, a média és a televíziózás, illetve rádiózás, a 21. század elején mégis változhat e fogalmak definíciója. Németországban vita bontakozott ki a kérdésben.

Németországban komoly vitát váltott ki Hans-Jürgen Papier alkotmányjogász állásfoglalása, amelyben a webes publikációkat nemes egyszerűséggel a műsorközlés, ezen belül is a rádiózás részeinek nevezte. A szakembert az ARD közszolgálati televízió kérte fel a dokumentum elkészítésére és ő nem is volt rest, eleget tett a kérésnek.

A német alkotmánybíróság egykori elnöke 36 oldalas jelentésében többek között leírta, hogy azok az újságok, amelyek elsősorban az online ajánlataikra összpontosítanak gyakorlatilag hátat fordítanak a fő tevékenységüknek. Nem véletlen, hogy Papier megállapításai miatt komoly vita bontakozott ki arról, hogy akkor most mi is az internet és vajon egy blog online tartalom-e vagy médiatermék.

Ennek ellenére a jogász amellett foglalt állást, hogy a világhálón is szükség van közszolgálati sajtóorgánumokra és ennek ráadásul az emberek alapvető ellátásai közé kell tartoznia. Az ötletet azonnal számos bírálat érte. Az egyik szerint a felhasználók egyéniségek, saját személyiségük van, így ők képesek egyedül is ellavírozni az interneten. A másik kritika alapja az volt, hogy a rádiózás és az internet fogalmak nehezen egyeztethetők össze. Érdekesség, hogy ennek ellenére a jogszabályokban mindenütt a rádiózás vagy a műsorközlés szó szerepel és a 2009-ben megkötött 12. rádiózási szerződés alapján nem létezhet közszolgálati internetes sajtó Németországban.

A legnagyobb problémát azonban az internet nem megfelelő jogi háttere jelenti és itt nem elsősorban a szerzői jogsértésekről van szó. Nincsenek pontosan definiálva, hogy mi egy blog, mi egy wiki, egy fórum vagy éppen mi maga a világháló. A dolog azért tűnik abszurdnak, mert mindenki tudja, hogy mi a különbség egy chat és egy blog között, de a helyzet az, hogy a világháló kinőtte magát. Már rég nem ARPAnet méretű és jelentőségű. Az elmúlt két évtizedben szinte mindenki magától értetődően használja az internetet, természetesnek veszi a szolgáltatásait, a webes tartalmakat, de a legtöbb jogszabályban a mai napig nem jelenik meg az internet szó. A törvényekben továbbra is a hírközlés, távközlés, rádiózás, televíziózás, műsorszórás szavak szerepelnek.

Papier arra akart rámutatni, hogy előbb vagy utóbb meg kell alkotni az internettörvényeket, mert az elmúlt évek vitáit is azt mutatják, hogy szükség van ilyen jogszabályokra. Az már más kérdés, hogy ezt ki fogja kidolgozni, kik határozzák majd meg a tartalmát és a részletességét, s mennyire lesz globálisan vagy éppen a helyi viszonyok mellett alkalmazható. Jelenleg ugyanis a legtöbb szolgáltatás összeolvad, egyszerre mobil, közösségi, internetes és tartalmakat kínáló, s nehéz meghatározni, hogy hol húzódnak az egyes területek közötti határvonalak. Joggal merül fel, hogy a portálok ma már tartalomszolgáltatók, amelyek messze nem az eredeti célkitűzéseikkel és feladataikkal foglalkoznak, így válik például egy újságból e-könyv forgalmazó, miközben megjelenik a Facebookon és a Twitteren, alkalmazásokat fejleszt a mobilokra, webes videókat készít és mondjuk online boltot üzemeltet. Persze joggal merülhet fel az a kérdés is, hogy nem jobb-e, ha az internet szabályozza önmagát és szépen lassan kialakulnak az írott és íratlan szabályok?