X-Men: Az elsők - Így kezdődött a mutánssztori

Mindig is sejtettük, hogy nem az embereknek köszönhető, hogy nem tört ki a 60-as években a III. világháború. Most kiderül, hogy kiknek is lehetünk hálásak.

Hogy tetszett az X-Men: Az elsők?

Tetszett, jó film

Közepes lett

Gyengén sikerült

Elég érdekes egyveleget lehet felvonultatni a 2000 óta készült X-Men-mozifilmekből, de a spinoffokat, előzményeket és rebootokat úgy érdemes kezelni, mint a megannyi X-Men-képregényt. A sor 2000-ben kezdődött a Bryan Singer által rendezett alapfilmmel, melynek 2003-ban és 2006-ban is készült egy epizódja, igazi trilógiát alkotva. 2009-ben érkezett az X-Men kezdetek: Farkas, melynek címéből arra lehetett következtetni, hogy a mutánssztorik új iránya eredetsztorikra és/vagy karakterekre lesz kihegyezve. Ezt erősítették azon tervek is, melyek egy X-Men kezdetek: Magneto-filmet jövendöltek, illetve, hogy a rajongók a mutáns karakterek közül leghangosabban Gambitnek követeltek saját filmet.


Utóbbi tervek azonban egyelőre nem valósultak meg, s az "X-Men kezdetek"-franchise is csak Farkast viszi tovább egy második epizód erejéig, cserébe viszont kaptunk egy új, ismét a teljes csapattal játszadozó filmet, az X-Men: Az elsők-et, mely előzményfilmként is felfogható, de mivel hivatalosan rebootról van szó, ezért folytatás híján maradjunk az eredettörténet skatulyánál. Az X-Men: Az elsők ugyanis a II. világháború idején, Charlies Xavier és Erik Lehnsherr gyermekkorának bemutatásával kezdődik - belőlük lesz később, a jelenben X Professzor és Magneto. A folytatás pedig a 60-as években zajlik, a hidegháború idején, a kubai rakétaválságra összpontosítva.

Ki hitte volna, hogy a manapság ádáz ellenségek annak idején jóbarátok voltak? Sokan, hiszen klasszikus dramaturgiai fordulatról van szó. De persze az X-Men: Az elsők-ben ők csak a történet fő konfliktusát adják meg, a film ugyanúgy szól a többi, "első évfolyamos" mutánsról, valamint közös ellenségükről, a látszólag világ elpusztítására törő Sebastian Shaw-ról. A kérdés, hogy mennyire lehet élvezetes egy olyan sztori, melynek ismerjük a végét, illetve tudjuk a legtöbb karakterről, hogy miképp és melyik oldalon végzi? Természetesen akármennyire, hiszen sok film esetében hasonló a helyzet, csak óhatatlanul is elmerengünk azon, hogy mennyivel több meglepetés érheti azokat, akik nem jártasak az X-Men-mitológiában, akik nem tudják, hogy mely mutánsok élik túl az eseményeket, hogy kik állnak Magneto oldalán, s hogy mely ifjoncból "miféle" bestia fog válni a film végére.

Az az igazság, hogy hiába fektet nagy hangsúlyt a történetre a film, rettenetesen összecsapottnak hat. Mondhatnánk, hogy túl sok mindent akartak a készítők belezsúfolni két órába, de egyszerűen arról van szó, hogy a gyártó stúdió nem merte bevállalni azt, hogy a fő konfliktust adó Xavier - Lehnsherr viszonyt széthúzza több filmre. Ugyanis hiába drámai kettejük közt az "elválás", "együttlétük" fél-egy órája nem nagyon tudatosul a nézőből, hogy két országos cimboráról lenne szó. Az ilyen kapcsolatok hiteles ábrázolására idő kellett volna, s akkor a kettejük között ellentétet is jobban ki lehetett volna bontani.


Ráadásul nem elég, hogy a film végigrohan kettejük barátságán, hasonló bánásmódban részesülnek az összetoborzott mutánsok is, pedig egy hosszabb toborzós jelenet, valamint kevésbé klipszerű és egysoros poénokra kihegyezett kiképzős szakasz is közelebb hozhatta volna azon karaktereket, akikről a készítők elvárják, hogy mindent tudjunk az első, pár másodperces beszervezést követő hosszabb jelenetükben. (Ahol ráadásul még csavarnak szánt pálfordulás, illetve drámai áldozathozatal is előfordul, de az akkor még kvázi ismeretlen karakterek részéről mindez nem túl felkavaró, inkább csak vállrándítást idéz elő a nézőből.)

Azonban az, ha az ember a negatívumok kiemelése közben arról panaszkodik, hogy bárcsak hosszabb lett volna a film, bár több lehetősége lett volna a rendezőnek kifejtenie a történetet, arra utal, hogy a végeredményt szívesen nézte volna tovább. Épp ezért minden hibája ellenére még így is élvezetes film lett az X-Men: Az elsők. Nem tökéletes, nem túl átgondolt, de élvezetes, egy olyan, amelynek a történetén is szívesen csüngtünk volna tovább.


Akik persze egy szuperhősfilmtől csak és kizárólag faltól-falig akciókat várnak el, azok lehet, hogy csalódni fognak, bár két intenzívebb jelenetben ők is részesülhetnek. Persze az X-Mennel kapcsolatban a többségnek inkább a moralizálgatás és lételméleti filozofálgatás jut eszébe, de az X-Men: Az elsők-ben a mutáns-ember-kérdés és -viszony csak másodlagos szerepet kapott, valószínűleg a már említett tömörítésnek köszönhetően.

A filmmel kapcsolatban muszáj kitérni arra, hogy a közönség meglehetősen hűvösen fogadta. A kritikák, mint Matthew Vaughn eddigi filmjeinél is (Torta, Csillagpor, Ha/Ver), általában jók voltak, a közönséget viszont nem nagyon érdekelte az X-Men: Az elsők. Nem arról van szó tehát, hogy a negatív reakciók miatt marad el a siker, hanem egyszerűen a kampány nem keltette fel sok régi X-Men-néző figyelmét. És ez bizony egy esetleges folytatásnak az esélyeit is alaposan lecsökkenti, hiszen egy 160 millió dollárba kerülő film esetében a gyártó stúdió célja mindenképpen egy nagy durranás létrehozása volt.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

X-Men: Az elsők (X-Men: First Class) színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 132 perc, 2011 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Matthew Vaughn forgatókönyvíró: Jane Goldman, Ashley Miller zeneszerző: Henry Jackman operatőr: John Mathieson producer: Gregory Goodman, Simon Kinberg, Lauren Shuler Donner szereplők: James McAvoy (Charles Xavier professzor) Michael Fassbender (Erik Lehnsherr/Magneto) Jennifer Lawrence (Raven Darkholme/Mystique) Kevin Bacon (Sebastian Shaw) January Jones (Emma Frost) Rose Byrne (Dr. Moira MacTaggert) Nicholas Hoult (Hank McCoy/Beast) Zoë Kravitz (Angel Salvadore)