Elérte a Naprendszer kristálygömbjét a Dawn

Közel négyévnyi bolygóközi utazást követően, a Földtől megközelítőleg 187 millió kilométeres távolságban pályára állt a NASA Dawn űrszondája a Vesta aszteroida körül, ami a Naprendszer sorsának egyik meghatározhatatlansági tényezője.

530 kilométeres átmérőjével a Vesta a Mars és a Jupiter között húzódó aszteroida-öve egyik legnagyobb lakója. A Dawn pontos pályára állási időpontjáról még nincs információ, a NASA menetrendje szerint vasárnap, magyar idő szerint reggel 7 óra környékén kellet lezajlania a műveletnek, az űrügynökség azonban a szondától kapott adatokból csak a pályára állás tényét tudta konstatálni, a pontos idejét nem.


A Dawn július elején készült felvétele a Vestáról, ami egy leeresztett focilabdára emlékeztet. Az alak egy hatalmas múltbéli ütközés eredménye, ami az aszteroida déli sarkvidékét is kimozdította a helyéről
"Egy hihetetlen űrkutatási mérföldkövet ünneplünk ma, amikor egy űrszondánk első alkalommal áll pályára a fő aszteroida-öv egyik objektuma körül" - nyilatkozott Charles Boldren, a NASA igazgatója. "A Vesta elérése egy fontos tudományos célkitűzés teljesítését jelöli, ugyanakkor megmutatja az utat a jövő célpontjai felé, ahová az elkövetkező években utazunk majd. Obama elnök arra utasította a NASA-t, hogy 2025-ig embereket küldjön egy aszteroidára, és a Dawn fontos adatokat gyűjt a küldetés számára"

A pályára állás időpontja a Vesta tömegétől és gravitációjától függ, ezért csak akkor tudják majd megbecsülni, ha sikerül meghatározni az objektum tömegét, illetve gravitációs vonzásának erejét. A szonda folyamatosan gyűjti kameráival és színképelemző műszereivel az adatokat az aszteroidáról, annak domborzatáról és kémiai összetételéről, melyekből a bolygóformálódás korai korszakáról kaphatunk képet, mivel a Vesta elvileg már jóval a Föld és a többi bolygó előtt befejezte evolúcióját. A Dawn egy évet tölt el a Vesta társaságában, majd tovább indul a Ceres, a Naprendszer legnagyobb ismert aszteroidája felé. Míg a Vesta belsejét tekintve, akárcsak a Föld egy fémes magra és egy külső sziklás köpenyre és kéregre oszlik, a Ceres látszólag hatalmas vízjég tömeget tartalmaz. A tudósok reményi szerint a Dawn által begyűjtött adatokból képet kaphatnak, miért vált ennyire különbözővé a két gigantikus aszteroida összetétele.

Bár a Földhöz viszonyítva mind a Vesta, mind a Ceres parányi, mégis meglepően nagy hatást gyakorolnak a bolygók pályájára. Egy, a héten megjelent tanulmány szerint a Vesta és a Ceres közötti kaotikus kölcsönhatás miatt a csillagászok soha nem lesznek képesek 60 millió évnél hosszabb távra kiszámítani a Föld pályáját, nézzünk akár a jövőbe, akár a múltba. A Vesta és a Ceres egymás melletti közeli elhaladásai mindig hatással vannak a két aszteroida pályájára, kaotikussá téve az összképet, a változások ugyanis hosszú távon teljesen kiszámíthatatlanok, ami a legkisebb mérési hibát is könnyedén felnagyíthatja, magyarázta a tanulmány szerzője, Jacques Laskar, az Observatoire de Paris csillagásza.


A Vesta és a Ceres gravitációs vonzása a Föld és többi bolygó pályájára is hatással van, az amúgy kis erőhatások idővel felhalmozódnak, ellehetetlenítve a bolygók helyzetének kiszámítását a fent említett 60 millió éves időkereten túl. Bár a Dawn pontos mérésekkel szolgál majd a két aszteroida pozíciójáról, ez azonban aligha segít a hosszú távú előrejelzéseken. "A 60 millió év egy abszolút határnak tűnik, amin nem tudunk javítani a jövőben sem" - tette hozzá Laskar.