Végső állomás 5 - Az év legszemetebb filmje

Ki hitte volna, hogy egy fix recept alapján készülő kaszabolós horrornak éppen az ötödik része fog olyan újdonságokat hozni, amitől az ember eldobja az agyát?

Hogy tetszett a Végső állomás 5?

Tetszett, jó film

Közepes lett

Gyengén sikerült

Vannak filmek melyek elé nem érdemes sokat írni. Ezek általában olyan folytatások, melyek egy fix recept alapján készülnek, s sok újdonsággal nem kecsegtetnek. A Végső állomás-széria epizódjai erre remek példaként szolgálnak, hiszen a sorozat koncepciója már az első rész óta adott, a folytatások pedig papíron ugyanazt hozták, mint a nyitány, csak pepitában. És mégis, mindennek ellenére, vagy talán éppen ezért, a Végső állomások bevétel tekintetében sorra múlták felül egymást, a negyedik rész, természetesen leginkább a 3D-nek köszönhetően, majdnem 200 millió dollár bevételt ért el világszerte. Más kérdés, hogy éppen ez a legsikeresebb darab volt a széria eddigi legrosszabbja (kritikánk itt olvasható) - s talán ez is ásta meg a franchise sírját, hiszen a 2009-es filmnek köszönhetően kénytelenek voltunk idén elkönyvelni, hogy a Végső állomás 5 hiába lett talán a legjobb epizód, ezt nézték meg legkevesebben a moziban.


Igen, a Végső állomás 5 jó lett. Lehetett volna persze jobb is, de ne szaladjunk a dolgok elébe. Az alaptörténet nem hordoz magában semmi újdonságot, pár tinédzser élve megússza az éppen aktuális tömegkatasztrófát, majd ezt követően elkezdenek hullani, hiszen a Halál nem szereti, ha átverik. A Kaszás tehát jön kiegyenlíteni a számlát, hőseink pedig látva a megmenekülésüket követő fura baleseteket, összedugják azt, amijük van, s megpróbálják kitalálni azt, hogy mihez kezdjenek, hogyan vegyék fel a kesztyűt a Halállal szemben.

Ezt a történetet láttuk már párszor, a különbség csak annyi, hogy ezúttal egy függőhíd szakad le, s a fiatal színészek közül végképp nem ismer senkit az átlagnéző. De ez nem is baj, hiszen így a 40 millió dolláros költségvetésből bőven jutott a nyitókatasztrófára, mely remekül néz ki, a hatása majdnem olyan erős, mint a második rész brutális tömegkaramboljáé - a 3D pedig csak ráerősít minderre. Igen, a sokat szidott térhatást, akárcsak jó pár horror, a Végső állomás 5 is jól használja ki, s az sem hátrány, hogy Steven Quale személyében olyan rendezte a filmet, aki már hosszú ideje felel James Cameron filmjeinek vizuális effektusaiért. Az ő megoldásai bőven adnak plusz bukét a jeleneteknek, s bár főként a nézők irámyát megcélzó tipikus effekteknek lehetünk szemtanúi, azok okos használata nem egyszer meglepheti az embert.


Vissza a történethez, illetve annak hiányához, hiszen jól tudjuk, hogy az efféle kaszabolós horrorfilmek szereplői nem azért vannak a filmben, hogy beszéljenek vagy karakterrel rendelkezzenek, hanem, hogy meghaljanak - mégpedig minél változatosabb módon. A negyedik rész épp ezért le is mondott a karakterekről, csak egymásra halmozott pár durva, a véletlenek összjátékára épített halálesetet. A Végső állomás 5-ben azonban már látszik némi kísérlet a karakterizációra is, s bár ekkora átfordul unalmasba a film, de az igyekezetet csak díjazni lehet.

Szerencsére a halálesetekkel nincs semmi probléma, sőt. A jobb sorsra érdemes karaktereket tipikus halálcsapdákba csalják a készítők, mindenhol csavarok lazulnak meg, vezetékek szakadnak el, számtalan módon elképzelhetjük azt, ahogy lecsap rájuk a Halál. És a legtöbb esetben mindez mégis váratlanul, előre nem látott módon történik, ami nézői szempontból jobb nem is lehetne, már persze, ha szeretjük, amikor átvernek minket.

A film legnagyobb erénye azonban - a halmozottan zseniális epilógus mellett -, hogy szakít a megszokott forgatókönyvvel, s elég keményen felrúgja az eddigi szabályokat: a játékidő második felében érkező fordulat ugyanis mindent megváltoztat, még további részek készítésére is remek lehetőséget adhatna. (Mondjuk ezt annak ellenére, hogy az 5. epizód remek utolsó felvonás, kár lenne folytatni.) Ez a csavar lehetőséget ad arra a karaktereknek, hogy ne csak a Halált váró áldozati bárányként viselkedjenek, más kérdés, hogy az ötödik rész éppen a csavart követően, a vége felé fárad el, s válik egy cseppet kliséssé.


A Végső állomás az olykor unalmas lelkizés ellenére is nagyon élvezetes lett, igazi jutalomfalat a sorozat fanatikus rajongóinak. Mindez többek között a 3D-nek és a pofátlanul szemét, olykor karfamarkoló haláleseteknek, no meg a szabályok talán kicsit unfair felrúgásának köszönhető - egy fix formulára épülő horrorsorozat ötödik részétől többet nem is kívánhattunk volna. Az egyetlen baj, hogy ezután az ember úgy érzi, hogy ennél jobb már sosem lesz a széria. Maximum akkor, ha a mindig zseniális Tony Todd többet szerepel benne.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Végső állomás 5. (Final Destination 5) színes, magyarul beszélő, amerikai horror, 92 perc, 2011 18 éven aluliak nem ajánlott rendező: Steven Quale forgatókönyvíró: Eric Heisserer zeneszerző: Brian Tyler operatőr: Brian Pearson producer: Craig Perry szereplők: Nicholas D'Agosto (Sam Lawton) Emma Bell (Molly) Miles Fisher (Peter Friedkin) Ellen Wroe (Candice Hooper) Courtney B. Vance (Jim Block ügynök) Arlen Escarpeta (Nathan) David Koechner (Dennis) Jacqueline MacInnes Wood (Olivia) P.J. Byrne (Isaac) Tony Todd (Bludworth)