Need for Speed: The Run próbakör

A Need for Speed sorozat 1994-ben mutatkozott be és rögtön milliós rajongótábort gyűjtött maga köré a lehengerlő vezetési élményével és az akkoriban pazarnak számító grafikával.

Mint minden sikeres program esetében, így az NfS is folytatás(oka)t kapott, melyek közül talán a Porsche "különszámot" és a Hot Pursuit címet kapott, a rendőrségi autókat a játékmenetbe beemelő részt érdemes kiemelni. A Halálos iramban sorozat megjelenésével a kiadó is nyitott az illegális autóversenyek világa felé és ennek eredményeképpen jelenhetett meg az Underground címet kapott rész, mellyel egy újabb fényes korszak vette kezdetét a sorozat történetében.

Sajnos azonban az utána következett epizódok (főleg a Carbon és a ProStreet) már messze nem hozták a kívánt eladásokat és a kritikusok sem lelkendeztek a játékokért. Így jött az újabb váltás és három részre szakadt a széria. A komoly versenyek kedvelőinek jött a Shift, a lazább árkád stílusra éhezőknek a Hot Pursuit, az online játékosoknak pedig a World.



Azonban még ez sem volt elég a kiadónak, így úgy döntöttek, hogy újabb esélyt kap az Undercovert és Carbont készítő csapat, a Black Box és így készülhetett el a The Run. A játék hőse egy Jack nevezetű férfi, aki San Franciscóból tart New Yorkba és közben számos (összesen 300 kilométernyi) versenyen vesz részt. Az általunk kipróbált verzióban két pályán száguldozhattunk.

Az elsőben egyszerű volt a célunk: adott táv alatt megelőzni mind a tíz ellenfelünket egy olyan területen, ahol természetesen "mezei" autók is járnak. A Frostbite 2 engine szépen muzsikál, szó se róla, így a grafikai oldallal nincs is nagy gond. Az autónk irányíthatósága viszont már más tészta. A jelek szerint a fejlesztők hoztak egy kis szimulációs érzést is az árkád versenyekbe. Ez akkor tűnt fel, mikor az első komolyabb kanyarnál szinte állóra kellett fékeznem az autót, mert különben simán kicsapódtam volna.

Szóval aki megszokta, hogy rátapos a gázra és közben néha-néha megcsinál egy kézifékes fordulót, az más taktikát kell, hogy válasszon. A második pályán egy jeges hegycsúcsról kellett lejutnunk és itt mindössze egyetlen ellenfelünk akadt - legalábbis a versenyben. A készítőknek bizonyára tetszett a Split/Second, hiszen ezen a szakaszon számos környezeti elemmel is nehezítik a dolgunkat.



Egy szerkezet ugyanis időnként bele-beletüzel a hegyoldalba, ahonnan ennek hatására lavina és szikladarabok kerülnek az útra. Ezen a részen ráadásul a jeges útszakaszokra is nagyon vigyázni kell, mert ott szinte irányíthatatlanná válik az autónk. Ráadásul a szalagkorlát sem mindig véd meg minket. Ha nekicsapódunk, jó eséllyel zuhanunk le a mélybe.

Ilyenkor azonban életbe lép a Visszapörgetés funkciója. Ezt egyébként mi magunk is bevethetjük, ha úgy érezzük, hogy egy kanyart nem jól vettünk be. Ilyenkor 3-4 másodperccel visszadob minket a gép és ismét nekifuthatunk a szakasznak. A havas pálya kimondottan gyönyörűen festett és ennek hatására szavazok majd bizalmat a teljes verziónak is.

Azt azonban már most le kell szögezni, hogy a Criterion féle Hot Pursuit sokkal hangulatosabb és játszhatóbb volt. Most már csak az a kérdés, hogy a gyalogos részeket hogyan oldják meg a készítők.