YU55, NEO, micsoda?

A napokban a YU55 elszáguld a Föld mellett. A médiapánik adott, a realitás persze az, hogy semmiféle veszélyt nem jelent.

NEO, Near Earth Objects, vagyis Földközeli Objektum, ezzel a jelzővel illetik azokat az aszteroidákat (50 méternél nagyobb űrbéli objektum), meteoroidokat (50 méternél kisebb űrbéli objektum) és üstökösöket (50 méternél nagyobb, illékony anyagot, általában vízjeget tartalmazó objektum, amely a Nap közelébe érve csóvát bocsát ki az elpárolgó anyagból), amelyek a Föld keringési pályáján áthaladnak. Akkor tekintik őket potenciális veszélyforrásnak, ha a Földet 0.05 AU-ra (csillagászati egység, 1 AU a Nap - Föld középtávolsággal egyenlő), vagyis 7 479 893 km-re megközelíti.

A NEO-kra igazából az 1990-es években kezdtek el jobban odafigyelni, illetve azt hangoztatni, hogy mennyire nem figyelünk oda rájuk. A felderítésük és kategorizálásuk az 1990-es évek második felétől kezdve jelentősen felgyorsult: míg 1995-ben még kevesebb, mint 50 NEO aszteroidát azonosítottak, 2010-ben már több, mint kilencszázat. Az ezzel kapcsolatos programok egy része nemzetközi, de a legtöbb felfedezést amerikai kutatók érik el. Jelenleg a legsikeresebb a Catalina Sky Survey program, amely három viszonylag kisebb távcsővel kutatja az égboltot.


A Lemmon hegység tetején lévő másfél méteres teleszkóp - klikk a nagyobb képért
Veszélyességük megállapítására több eltérő skálát is felállítottak, a legáltalánosabban használtak a Torino és a Palermo skála. A Torino skála nullától tízesig terjed, a becsapódás esélyétől és az objektum méretei alapján bekategorizálva.


A Torino-skála: a függőleges az objektum mérete, a vízszintes a becsapódás esélye
Ezek:

0 (fehér): Teljesen veszélytelennek minősített, belátható időn belül nem fog a Földre veszélyt jelenteni, illetve túl kicsi, hogy a felszínt elérje.

1 (zöld): Nagyon valószínűtlen, hogy bármiféle veszélyt jelentene, de a pályáját időről - időre monitorozni célszerű, hogy megbizonyosodjanak arról, valóban teljesen veszélytelen a jövőben is (ezáltal tehát 0-ás lehet).

2,3,4 (citromsárga): A szokásosnál közelebbi vagy veszélyesebb eset, amely a csillagászok figyelmét követeli meg, ugyanakkor a társadalomnak nem kell komolyabban aggódnia, mivel a becsapódásra továbbra is nagyon kicsi az esély.

5,6,7 (narancssárga): Jelentős veszélyt hordozó eset, amelyek a csillagászoktól kiemelt figyelmet követel meg, és a társadalom számára is fontos a tájékoztatás. Az ötös szint már regionális, a hatos globális katasztrófát kiváltható, de bizonytalan katasztrófát okozhat, ezért minél hamarabb meg kell határozni azt, hogy valóban becsapódik-e (ezzel vagy feljebb, vagy lejjebb lép a skálán). A hetes egy nagyon nagy méretű (1 km-nél nagyobb) objektum veszélyét hordozza, amelyiknél ha a becsapódása esélye egy évszázadon belül várható, akkor nemzetközi figyelmet és összefogást követel meg.

8 (piros): 20 és 100 méter közötti objektum bizonyos becsapódása, lokalizált katasztrófát okozva. Ilyesmire a jelenlegi becslések szerint 50 - 1000 évente kerül sor egyszer.

9 (piros): 100 és 1000 méter közötti objektum bizonyos becsapódása, amelyik regionális katasztrófát okoz. Ilyesmire 10 000 - 100 000 évente egyszer kerül sor a becslések szerint.

10 (piros): 1 kilométernél nagyobb méretű objektum bizonyos becsapódása, amely globális katasztrófát okoz. Efélére 100 000 évente ha egyszer kerülhet sor jelenlegi tudásunk alapján.

A Torino skála előnye, hogy laikusoknak is egyértelmű: a piros jelenti a katasztrófát, a narancs a nagy eséllyel veszélyt jelentő, a citromsárga a kis eséllyel veszélyt jelentő NEO-kat, míg a zöld és fehér a figyelemre se méltókat.

A Palermo skála egy nagyságrenddel bonyolultabb, PS = log₁₀ R, ahol R a relatív veszély, vagyis R = PI / (fB × DT), a PI a becsapódás esélye, a DT a várható becsapódásig hátralévő idő, míg az fB a becsapódáskor felszabaduló várható energia, fB = 0.03 × E^-4/5. Mivel a Palermo skála a hátralévő időt is figyelembe veszi, így ez egy folyamatosan változó érték. A -2 annyit jelent, hogy az esemény bekövetkezésének esélye 1 százalék egy hasonló időszakban, hasonló méretű becsapódáshoz képest. A 0 azt takarja, hogy ez az esemény gyakorlatilag olyan esélyű, mint egy adott időszakban várható, hasonló méretű becsapódás, míg a +2 azt jelenti, hogy az esemény 100%-al valószínűbb, mint egy ilyen méretű becsapódás.


Deep Impact poszter, hogy tudjuk, mire várhatunk
Hollywood és a média szereti a katasztrófákat. 13 éve két akciómozi is készült szinte egyszerre a Földbe csapódó aszteroidákról, üstökösökről (Armaggedon és Deep Impact), de az első efféle blockbuster mozi 1979-ben jött ki Meteor címmel. Abban egyezik mindhárom film, hogy az emberiséget végül megmentik a kipusztulástól, mégpedig nukleáris robbanófejek alkalmazásával (ugyebár nemcsak a katasztrófákat szeretik, de a pusztítóeszközök alfája és omegájaként ismert termonukleáris fegyvereket is).


A Torino-skála állása 2011 november másodikán - a világoskék objektumok 50 méternél kisebb méretűek
A tény azonban az, hogy jelenleg a Torino skálán egyetlen 1-es szintű objektum árválkodik, a 2011 AG5, mégpedig 0.16%, vagyis 1 a 625-höz eséllyel. A világvége egyenlőre tehát elmarad.

YU55, az aktuális sztár

A YU55, teljes nevén 2005 YU55 aszteroidát 2005. december 28-án fedezték fel az Arizonai Steward Obszervatóriumban, a pontos pályaadatait azonban ekkor még nem tudták megállapítani. A folyamatos követés alapján megállapítottak szerint azonban úgy tűnt, hogy van rá esély, hogy az aszteroida meglehetősen közel kerül a Földhöz, így megkapta a Torino skála szerinti 1-es besorolást - vagyis veszélyesnek még továbbra sem lehetett nevezni, ám a semminél több figyelmet érdemel.


Az Arecibo rádióteleszkóp a GeoEye felvételén - klikk a nagyobb képért
Ennek köszönhetően 2010. április 19-én az Arecibo obszervatórium hatalmas rádióteleszkópjával alaposan felmérték, mikor 2,3 millió kilométerre elhaladt a Föld mellett, és készült róla egy 7,5 méteres felbontású kép, illetve jelentősen finomították a pályaadatait. Ezek alapján a 2005 YU55 - amely amúgy mintegy 400 méteres - az elkövetkezendő 100 évben biztosan nem fog a Földdel összeütközni, és a távolabbi jövőben se mutatkozik erre jelentősebb esély, így visszaminősült 0-ás veszélyességi fokra a Torino skálán.


Az Arecibo által készített 2010-es radarkép
Ami miatt most mégis a hírekbe került, hogy 2011. november 9-én mintegy 325 000 km-re fog elhaladni a Föld mellett, elég közel ahhoz, hogy már érdemes legyen rá figyelni. "Legek" is köthetőek hozzá, hiszen legutóbb hasonló méretű NEO 1976-ban haladt el (ezt is utólagosan tudjuk csak, a 2010 XC15 pályaadatai alapján, mert mint a jelölési is mutatja, csak tavaly fedezték fel), legközelebb pedig az ismert NEO-k közül csak 2028-ban fogja sártekénket még ennél is jobban (mintegy 258 000 km-re) megközelíteni, nevezetesen a 2001 WN5. A NASA azért hozta hírbe, mert ez az első eset, hogy egy ekkora méretű objektum elhaladása előtt már tudunk arról, hogy érkezik.


A 2005 YU55 így fogja megközelíteni a Földet - klikk a nagyobb képért
A 2005 YU55-öst a csillagászok nagyon várják. A 70 méteres Goldstone rádióteleszkóp a remények szerint akár két méteres felbontású radarképet készíthet majd róla, de a 11-es magnitúdót is elérő YU55-et szabad szemmel, de még kisebb távcsővel se nagyon lehet majd meglátni. Egy 15 centiméteres távcsővel már van esély arra, hogy elkapja az ember. A Hubble sajnos nem vesz részt ebben a játékban, hiszen alapvetően nem földközeli, hanem csillagközi távolságokban lévő objektumok megfigyelésére tervezték, így a gyorsan mozgó aszteroidát szinte esélytelen, hogy lekaphassa, és ha még sikerülne is neki, akkor is mindössze két (elmosódott) pixel lenne.


A 2011 YU55 keringési pályája
Természetesen a média nem annyira a Palermo és a Torino skálát figyeli, inkább azt, hogy mi lenne, ha egy ekkora test a Földnek csapódna. Aki ilyesmire vágyik, annak javaslom az ImpactEarth programot, amely kiszámolja nekünk, hogy mekkora krátert üt majd a becsapódás, vagy hogy milyen globális hatások várhatóak. Érdemes elszórakozni vele.

Tényleg védtelenek vagyunk?

Noha az utóbbi mintegy két-három évtizedben a korábbinál sokkal nagyobb figyelmet kaptak a NEO-k, mint korában (mivel gyakorlatilag 1980 előtt szinte egyáltalán nem is foglalkoztak velük), és szépen haladnak a felderítésükkel, illetve kategorizálásukkal, még mindig kicsit misztikus dolognak hatnak a laikusok számára. Azonban már most is műholdakat küldünk, hogy megvizsgálják a NEO-kat, és a NASA hosszútávú tervei között szerepel, hogy embert küldjön a jövőben majd a közelebbi vizsgálatokhoz.


Elképzelés arról, hogy az Orion űrhajó egy landoló modullal leszáll egy NEO-ra, még 2010-ből...
Érdekes dolog, hogy a NEO-kkal kapcsolatban rövid úton mégis mindig arra terelődik a hangsúly, hogy mit lehetne tenni egy Föld felé tartó potenciális veszélyforrással? Nem csak Hollywood, de a tudósok is nekiállnak néha kétségkívül érdekfeszítő, ám reálisan nézve roppant furcsa vitákba bocsátkozni e téren.


Egy a sok Földmegmentő ötlet közül: űrszondák szállnak le, hogy hajtóműveikkel eltérítsék a NEO-t
Furcsa, mert érdekes módon mintha az emberiség nem lenne képes elfogadni azt a tényt, hogy vannak dolgok, amit nem tud befolyásolni. Egy áradás ellen talán lehet védekezni gátakkal, egy földcsuszamlás ellen fásítással, de egy földrengés ellen csak tünetileg, az épitmények alapozásánál tudunk bármit tenni. Természetesen ott is kulcsfontosságú a Föld kérgének minél jobb megismerése, és ennek a tudásnak a felhasználásával annak működésének megértése, a várható földrengések előrejelzése, de mégse akarjuk mindenáron megakadályozni a földrengések vagy például a cunamik létrejöttét. Ellenben a nagy sebességgel közeledő aszteroidákat szeretnénk valahogy eltéríteni, vagy megsemmisíteni. Persze nem vitás, hogyha a lehetőségek adottak, akkor egy globális katasztrófa megakadályozása igencsak megfontolandó, viszont egy hatalmas aszteroidát nem könnyű eltéríteni, pláne nem felrobbantani.

Hiába, az emberiség fantáziáját mindig is a lehetetlennek tűnő dolgok mozgatták meg a legjobban...