SG.hu·
Jack Reacher: Nincs visszaút
Tom Cruise második alkalommal bújt a titokzatos Jack Reacher bőrébe, azonban a Nincs visszaút inkább lett kellemetlen, mint élvezhető akciófilm. Innen valóban nincs visszaút.
Hogy tetszett a Jack Reacher: Nincs visszaút?
A 2013-as Jack Reacher nem robbantott bankot, nem lett óriási blockbuster, de a hollywoodi mértékkel számított 60 millió dolláros befektetésből végül 200 milliós profit lett, ráadásul a visszajelzések is kimondottan pozitívak voltak. Pedig nem indult ilyen jól Lee Child híres karakterének filmes karrierje. Az olvasó-rajongók már a szereplőválasztásnál kiakadtak, hiszen a regényben Reacher egy 120 kilós afro-amerikai fickó, míg ugye Cruise nem az. Mindenesetre a film szépen szerepelt, ráadásul a sztori alapján is az okosabb akciófilmek közé tartozott, így várható volt, hogy érkezik a folytatás.
A Nincs visszaút alapját a legutóbbi Child történet adja és sajnos már előre el kell mondani, hogy nem ez a sztori volt a legjobb választás. Az alaphelyzet szerint Reacher és egy bizonyos Susan Turner, a főhős régi katonai nyomozóegységét vezető hadnagya között kialakulóban van valami kis románc, ám az első randi végül dugába dől. Turnert ugyanis hazaárulással vádolják, börtönbe dugják és megpróbálják megölni. Reacher kimenekíti és elindulnak, hogy tisztára mossák a nő nevét, Közben azonban felmerül az esetleges apaság kérdése is, hiszen felbukkan egy 15 éves lány, aki elvileg Reacher lánya.
Számomra teljesen érthetetlen, hogy egy igen okos akciófilmből hogyan lehetett egy road moviet készíteni. Ez egyébként nagy valószínűséggel Edward Zwick hibája, aki mind rendezői, mind pedig forgatókönyvírói pozíciójából váltotta a zseniális Közönséges bűnözőket is jegyző Christopher McQuarrie-t. A sztori ugyanis elég érdektelen, az izgalom-faktor minimálisra csökkent, nyoma sincs benne az első rész okos húzásainak. A menet a következő: kis üresjárat, melyet akár nyomozásnak is nevezhetünk, egy csontrepesztő, valóban látványos bunyó, majd ismét jön a nyomozás, majd ismét a bunyó.
Az első rész mellett szólt még anno a remek színészválasztás is. Werner Herzog mint gonosz üzletember zseniális volt és számomra talán karrierje egyetlen értékelhető alakítását is itt nyújtotta a korábbi modellből lett színészpalánta, Jai Courtney. A jó oldalon pedig ott volt Rosemund Pike, aki remek ellenpontja volt Cruise-nak. A Nincs visszaútban a gonosz szerepét az eddig többnyire sorozatokban látott Patrick Heusinger hozza a maga felejthető módján, a jó oldalon pedig az Így jártam anyátokkal Robinja, Cobie Smulders sem képes feledtetni Pike alakítását. Pedig ezúttal egy női Reachert kaptunk személyében: verekszik, próbál keménynek tűnni és az egyenjogúságról szónokol hősünknek. De éppen ezért nem hiteles, az erőltetett romantikus szál is a film egyik teljesen felesleges pontja.
Aki miatt mégis talán érdemes adni egy esélyt a Jack Reacher: Nincs visszaút számára, az maga Tom Cruise. Itt jön elő ismét, hogy egy jó színész egy gyenge forgatókönyvön alapuló filmet is képes elvinni a hátán még akkor is, ha a színésztársakon is látszik, hogy inkább lennének máshol (vagy tényleg csak ennyit tudnak). Cruise jól hozza a megtört, keserű, magányhoz szokott hős karakterét, bár láthatóan az apa-lánya vonallal nem nagyon tudott mit kezdeni - talán nem véletlen maradt ki teljesen a reklámokból ez a szál.
Egy szó mint száz, ha így halad tovább, akkor a Jack Reacher nem lesz olyan sikersorozat Cruise számára, mint a fejezetről-fejezetre egyre jobb Mission: Impossible franchise (melynek hatodik részét éppen Christopher McQuarrie írja és rendezi). Pedig a színész láthatóan mindent megpróbál és talán a Nincs visszaút is képes lesz az első részhez hasonló sikert aratni; de ez már csak bankjegyekben lesz értelmezhető, hiszen a kritikák és a nézők sem voltak oda az alkotásért. Talán legközelebb egy jobb Child regényt találnak a készítők, hiszen alapanyag akad bőven és nem ártana egy, az akciókhoz jobban szokott író-rendezőt szerződtetni.
A Nincs visszaút alapját a legutóbbi Child történet adja és sajnos már előre el kell mondani, hogy nem ez a sztori volt a legjobb választás. Az alaphelyzet szerint Reacher és egy bizonyos Susan Turner, a főhős régi katonai nyomozóegységét vezető hadnagya között kialakulóban van valami kis románc, ám az első randi végül dugába dől. Turnert ugyanis hazaárulással vádolják, börtönbe dugják és megpróbálják megölni. Reacher kimenekíti és elindulnak, hogy tisztára mossák a nő nevét, Közben azonban felmerül az esetleges apaság kérdése is, hiszen felbukkan egy 15 éves lány, aki elvileg Reacher lánya.
Számomra teljesen érthetetlen, hogy egy igen okos akciófilmből hogyan lehetett egy road moviet készíteni. Ez egyébként nagy valószínűséggel Edward Zwick hibája, aki mind rendezői, mind pedig forgatókönyvírói pozíciójából váltotta a zseniális Közönséges bűnözőket is jegyző Christopher McQuarrie-t. A sztori ugyanis elég érdektelen, az izgalom-faktor minimálisra csökkent, nyoma sincs benne az első rész okos húzásainak. A menet a következő: kis üresjárat, melyet akár nyomozásnak is nevezhetünk, egy csontrepesztő, valóban látványos bunyó, majd ismét jön a nyomozás, majd ismét a bunyó.
Az első rész mellett szólt még anno a remek színészválasztás is. Werner Herzog mint gonosz üzletember zseniális volt és számomra talán karrierje egyetlen értékelhető alakítását is itt nyújtotta a korábbi modellből lett színészpalánta, Jai Courtney. A jó oldalon pedig ott volt Rosemund Pike, aki remek ellenpontja volt Cruise-nak. A Nincs visszaútban a gonosz szerepét az eddig többnyire sorozatokban látott Patrick Heusinger hozza a maga felejthető módján, a jó oldalon pedig az Így jártam anyátokkal Robinja, Cobie Smulders sem képes feledtetni Pike alakítását. Pedig ezúttal egy női Reachert kaptunk személyében: verekszik, próbál keménynek tűnni és az egyenjogúságról szónokol hősünknek. De éppen ezért nem hiteles, az erőltetett romantikus szál is a film egyik teljesen felesleges pontja.
Aki miatt mégis talán érdemes adni egy esélyt a Jack Reacher: Nincs visszaút számára, az maga Tom Cruise. Itt jön elő ismét, hogy egy jó színész egy gyenge forgatókönyvön alapuló filmet is képes elvinni a hátán még akkor is, ha a színésztársakon is látszik, hogy inkább lennének máshol (vagy tényleg csak ennyit tudnak). Cruise jól hozza a megtört, keserű, magányhoz szokott hős karakterét, bár láthatóan az apa-lánya vonallal nem nagyon tudott mit kezdeni - talán nem véletlen maradt ki teljesen a reklámokból ez a szál.
Egy szó mint száz, ha így halad tovább, akkor a Jack Reacher nem lesz olyan sikersorozat Cruise számára, mint a fejezetről-fejezetre egyre jobb Mission: Impossible franchise (melynek hatodik részét éppen Christopher McQuarrie írja és rendezi). Pedig a színész láthatóan mindent megpróbál és talán a Nincs visszaút is képes lesz az első részhez hasonló sikert aratni; de ez már csak bankjegyekben lesz értelmezhető, hiszen a kritikák és a nézők sem voltak oda az alkotásért. Talán legközelebb egy jobb Child regényt találnak a készítők, hiszen alapanyag akad bőven és nem ártana egy, az akciókhoz jobban szokott író-rendezőt szerződtetni.
|
Jack Reacher: Nincs visszaút (Jack Reacher: Never Go Back) színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 119 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Edward Zwick Forgatókönyvíró: Marshall Herskovitz Operatőr: Oliver Wood Producer: Tom Cruise Vágó: Billy Weber Tom Cruise (Jack Reacher) Cobie Smulders (Susan Turner) Danika Yarosh (Samantha Dayton) Patrick Heusinger (Hunter) Aldis Hodge (Espin) Robert Knepper (Harkness) |
