SG.hu·
Pókember - Hazatérés, egy modernizált kezdet
A világsajtó nem győzi dicsérni az új Pókember filmet ami előtt én értetlenül állok. Nem lett rossz a Hazatérés, de személy szerint csalódtam a végeredményben. Peter Parker egy csetlő-botló balek lenne?
Hogy tetszett a Pókember - Hazatérés?
Óriási elvárásokkal és érdeklődéssel ültem be a Pókember - Hazatérés vetítésére, hiszen hosszú idő után először azt gondoltam, hogy Peter Parker egy minőségi és a képregényben megrajzolt karakterhez hű filmet kaphat. A Polgárháborúban ugyanis egy vicces, laza és remek harcos karaktert kaptunk, aki persze azért még tapasztalatlannak nevezhető. Mindenesetre az előzetesek és az, hogy Vasember is besegít a kalandokba felhúzták az érdeklődésemet és alig vártam a vetítést. Sajnos azonban a több mint két órás film számomra nem hozta el a "végre, erre vártam" érzést.
Az alaphelyzet szerint a Polgárháború eseményei után járunk pár hónappal, Peter Parker pedig továbbra is azt várja, hogy a Bosszúállók bevegyék tagnak. Ehhez persze bizonyítania kell, így iskola után az utcákat rója és kéretlen-kelletlen segítőként próbál jót tenni a közösség lakóival. Egy napon azonban egy nagyobb ügybe tenyerel bele és úgy érzi, ez lehet a belépője a nagyok közé. Nagyjából ez az alap, tehát nem kapjuk meg az ezerszer megismert eredettörténetet (egy mondattal le van tudva a csípés és Ben bácsi) és csak pár percig láthatjuk a Polgárháború németországi csatájának eseményeit egy másik szemszögből.
Szóval az indulással nincs gond, átérezzük Parker vágyát arra, hogy ha már az iskolában lúzernek tartják, legalább a ruháját magára öltve szerezzen elismeréseket. Itt még vannak nagyon vicces pillanatok, amik rávilágítanak arra, hogy milyen amikor egy szuperhős tévedésből avatkozik bele olyasmibe, amihez semmi köze. Vagy éppen nem kell senkinek a segítsége. Vagy milyen olyan helyre kerülni, ahol nincsenek magas épületek, így marad a futás, nem lehet hálóhintázni - ez egyébként a film legjobb poénja, ami rávilágít arra is, hogy Pókember a Hortobágyon nem lenne túl hatékony.
Tom Holland alakítását mindenhol dicsérik és valóban nem lehet egy rossz szavunk sem rá. Engem mindössze az zavart, hogy bár öten dolgoztak a forgatókönyvön, mégis egy idő után egyszerűen idegesített a főszereplő. Persze, még csak 15 éves és tinédzser, ám végig az járt az eszemben - és a látottak is ezt támasztották alá - hogy valójában csak szerencséje van, harcolni mintha nem is tudna (amire ugye rácáfolt a Polgárháborús bevetése), folyamatosan esik-kel és inkább sajnáljuk mint szurkolunk neki. Ha ezt akarta kihozni a rendező, akkor Holland pazar alakítást nyújt.
Akit azonban mindenképpen dicsérni kell az Michael Keaton. Elsőre nem hittem volna, hogy a Keselyű értelmes ellenfél lehet, hiszen nincsenek szuperképességei, mindössze egy idegen technológiát felhasználva készít fegyvereket. Azonban Keaton egyszerűen zseniális a szerepben, parádézik, mindenki lejátszik a színről és teljesen érthető indokok vezérlik. Adrian Toomes volt az, aki a 2012-es New York-i összecsapás romjait el akarja takarítani, ám Tony Stark cége, a Damage Control veszi át a feladatot és Toomes csődközeli helyzetbe kerül. Szóval a kényszer viszi rá eme útra és ez teljesen érthető. Ráadásul kicsiben csinálja a dolgait, éppen ezért a Bosszúállók nem is figyelnek fel rá.
Szintén érdemel egy nagy piros pontot a tény, hogy May néni nem egy idős asszony, hanem egy igen mutatós (erre sok poén épít is) középkorú nő, illetve hogy Flash Thompson nem egy kigyúrt verőlegény, hanem pont olyan okostojás, mint Parker, csak a szülei tele vannak pénzzel. Ezzel pedig sikerült modernizálni is a karaktereket, még ha nem is mindenki boldog a változtatásoktól. További nagy pozitívum, hogy bár elméletileg több gonosztevőt is láthatunk, akiket a képregényekből ismerhetünk, mégsincs tumultus. Ennek oka, hogy például Skorpiót még csak felvezetik, A tudós támogatja Keselyű törekvéseit, Sokkoló pedig a főgonosz jobbkeze.
Említést érdemes még Amerika kapitány, aki a filmben csak amolyan vicces figuraként bukkan fel és Tony Stark, akinek viszont már kiemeltebb szerepe van Parker útjának egyengetésében. Downey Jr. hozza a megszokottat, bár kissé már mintha belefásult volna a milliárdos hős karakterébe, de még így is ő a Marvel univerzum királya.
A végére azt azért el kell mondanom, hogy bármennyire is mást vártam a filmtől, összességében egy nyári blockbusternek megteszi, hiszen a látvány azért nagyon ott van (a hajós harc nagyon látványos), Keaton zseniális és a kezdés is érdekes. Talán ha megvágják a filmet és csak 100 percben mondják el a történetet, nem lennének unalmas szekciók és nem ülne le néha a film. Akkor talán Parker szenvedése is elviselhetőbb lenne. Így azonban a Hazatérés végül is csak egy közepes Marvel adaptáció, mely nem ér fel a Doktor Strange vagy akár a Vasember szintjére. És persze tudom, hogy ezen véleményemmel nagyon egyedül vagyok/leszek, hiszen még kifelé jövet is azt hallottam, hogy "ez az eddigi legjobb film" és "zseniális a sztori", de számomra csak egy újabb, talán a korábbiaknál jobb próbálkozás, de még így sem az igazi.
Az alaphelyzet szerint a Polgárháború eseményei után járunk pár hónappal, Peter Parker pedig továbbra is azt várja, hogy a Bosszúállók bevegyék tagnak. Ehhez persze bizonyítania kell, így iskola után az utcákat rója és kéretlen-kelletlen segítőként próbál jót tenni a közösség lakóival. Egy napon azonban egy nagyobb ügybe tenyerel bele és úgy érzi, ez lehet a belépője a nagyok közé. Nagyjából ez az alap, tehát nem kapjuk meg az ezerszer megismert eredettörténetet (egy mondattal le van tudva a csípés és Ben bácsi) és csak pár percig láthatjuk a Polgárháború németországi csatájának eseményeit egy másik szemszögből.
Szóval az indulással nincs gond, átérezzük Parker vágyát arra, hogy ha már az iskolában lúzernek tartják, legalább a ruháját magára öltve szerezzen elismeréseket. Itt még vannak nagyon vicces pillanatok, amik rávilágítanak arra, hogy milyen amikor egy szuperhős tévedésből avatkozik bele olyasmibe, amihez semmi köze. Vagy éppen nem kell senkinek a segítsége. Vagy milyen olyan helyre kerülni, ahol nincsenek magas épületek, így marad a futás, nem lehet hálóhintázni - ez egyébként a film legjobb poénja, ami rávilágít arra is, hogy Pókember a Hortobágyon nem lenne túl hatékony.
Tom Holland alakítását mindenhol dicsérik és valóban nem lehet egy rossz szavunk sem rá. Engem mindössze az zavart, hogy bár öten dolgoztak a forgatókönyvön, mégis egy idő után egyszerűen idegesített a főszereplő. Persze, még csak 15 éves és tinédzser, ám végig az járt az eszemben - és a látottak is ezt támasztották alá - hogy valójában csak szerencséje van, harcolni mintha nem is tudna (amire ugye rácáfolt a Polgárháborús bevetése), folyamatosan esik-kel és inkább sajnáljuk mint szurkolunk neki. Ha ezt akarta kihozni a rendező, akkor Holland pazar alakítást nyújt.
Akit azonban mindenképpen dicsérni kell az Michael Keaton. Elsőre nem hittem volna, hogy a Keselyű értelmes ellenfél lehet, hiszen nincsenek szuperképességei, mindössze egy idegen technológiát felhasználva készít fegyvereket. Azonban Keaton egyszerűen zseniális a szerepben, parádézik, mindenki lejátszik a színről és teljesen érthető indokok vezérlik. Adrian Toomes volt az, aki a 2012-es New York-i összecsapás romjait el akarja takarítani, ám Tony Stark cége, a Damage Control veszi át a feladatot és Toomes csődközeli helyzetbe kerül. Szóval a kényszer viszi rá eme útra és ez teljesen érthető. Ráadásul kicsiben csinálja a dolgait, éppen ezért a Bosszúállók nem is figyelnek fel rá.
Szintén érdemel egy nagy piros pontot a tény, hogy May néni nem egy idős asszony, hanem egy igen mutatós (erre sok poén épít is) középkorú nő, illetve hogy Flash Thompson nem egy kigyúrt verőlegény, hanem pont olyan okostojás, mint Parker, csak a szülei tele vannak pénzzel. Ezzel pedig sikerült modernizálni is a karaktereket, még ha nem is mindenki boldog a változtatásoktól. További nagy pozitívum, hogy bár elméletileg több gonosztevőt is láthatunk, akiket a képregényekből ismerhetünk, mégsincs tumultus. Ennek oka, hogy például Skorpiót még csak felvezetik, A tudós támogatja Keselyű törekvéseit, Sokkoló pedig a főgonosz jobbkeze.
Említést érdemes még Amerika kapitány, aki a filmben csak amolyan vicces figuraként bukkan fel és Tony Stark, akinek viszont már kiemeltebb szerepe van Parker útjának egyengetésében. Downey Jr. hozza a megszokottat, bár kissé már mintha belefásult volna a milliárdos hős karakterébe, de még így is ő a Marvel univerzum királya.
A végére azt azért el kell mondanom, hogy bármennyire is mást vártam a filmtől, összességében egy nyári blockbusternek megteszi, hiszen a látvány azért nagyon ott van (a hajós harc nagyon látványos), Keaton zseniális és a kezdés is érdekes. Talán ha megvágják a filmet és csak 100 percben mondják el a történetet, nem lennének unalmas szekciók és nem ülne le néha a film. Akkor talán Parker szenvedése is elviselhetőbb lenne. Így azonban a Hazatérés végül is csak egy közepes Marvel adaptáció, mely nem ér fel a Doktor Strange vagy akár a Vasember szintjére. És persze tudom, hogy ezen véleményemmel nagyon egyedül vagyok/leszek, hiszen még kifelé jövet is azt hallottam, hogy "ez az eddigi legjobb film" és "zseniális a sztori", de számomra csak egy újabb, talán a korábbiaknál jobb próbálkozás, de még így sem az igazi.
|
Pókember - Hazatérés (Spider-Man: Homecoming) magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 135 perc, 2017 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Jon Watts Operatőr: Salvatore Totino Zene: Michael Giacchino Producer: Kevin Feige, Amy Pascal Forgatókönyvíró: Jonathan Goldstein, John Francis Daley, Jon Watts, Chris McKenna, Erik Sommers Tom Holland (Pókember / Peter Parker) Robert Downey Jr. (Vasember / Tony Stark) Marisa Tomei (May néni) Donald Glover (Aaron Davis) Jon Favreau (Happy Hogan) Michael Keaton (Keselyű / Adrian Toomes) Zendaya (Michelle) |
