SG.hu·

Aladdin - Egy új élmény

Aladdin - Egy új élmény
Guy Ritchie Aladdin feldolgozása sajnos elég unalmas és bár akadnak benne jó elemek, mégsem érhet nyomába az eredeti mesének.

Hogy tetszett az Aladdin?

Őszintén meg kell vallanom, hogy az 1992-es Aladdin a mai napig a kedvenc Disney-mesém. Akkoriban egy nagyon aranyos, ugyanakkor látványos rajzfilmet kaptunk, örök klasszikussá vált dalokkal és egy zseniális Robin Williams-szel a dzsinn szerepében. Miután a Disney A dzsungel könyve megfilmesítésével elég nagyot szakított, úgy döntött, tesz még egy próbát. A szépség és a szörnyeteg szintén nagyon jól szerepelt a kasszáknál, így jöttek rögtön a hírek a Dumbó és az Aladdin élőszereplős változatairól. Előbbi elég nagyot hasalt, mivel túl sok dolgon változtattak a meséhez képest és így két szék között a földre estek.

Az Aladdin kapcsán pedig a kék Will Smith verte ki a biztosítékot, ami számomra érthetetlen volt már akkor is, hiszen a mesében is kék dzsinn. Mindenesetre a készítők esküdöztek, hogy nem lesz zavaró Smith jelenléte a mesében és ezt be is tartották. A rapper-színész valóban élvezettel vetette bele magát a szerepébe és szerencsére nem is próbálja meg leutánozni Williams zseniális rögtönzéseit vagy poénjait. Saját alakjára formálja a karaktert és hamar elhisszük neki, hogy valóban egy szeszélyes, mindenható entitással van dolgunk. És sajnos ezzel el is mondtunk minden pozitívumot a filmről.



A sztori ugye adott: Aladdin a dzsinn segítségével próbálja meghódítani Jázmin hercegnő szívét, miközben a gonosz Jaffar ármányait is megakadályozza. Egyszerű, de filmeken sokszor látott alaphelyzet ez, melyet a rajzos elemek és a humor vitt el a hátán. Ritchie filmjében azonban ez nem működik: a karakterek sablonosak, a gonosz jellegtelen és a főhőssel sem tudunk együtt érezni. Persze mindez nem igaz a dzsinnre, mert Will Smith alapvetően jó választás volt a szerepre. Vele szemben a főszereplő Aladdin jellegtelen, ráadásul nincs is jellemfejlődés (míg a mesében volt), Jaffar pedig alig kap teret a gonoszsága bemutatására.

Míg a mesében Abu és a Szultán is fontos szerepet kaptak, addig itt mindketten kicsit hátrébb szorultak. Előbbi azért ott van a fontos történéseknél, de utóbbi csak sodródik össze-vissza. És akkor elértünk Jázmin hercegnőhöz, aki a tipikus hollywoodi módinak esett áldozatul: az Aladdin igazi szereplője a hercegnő, aki Szultána akar lenni. Nem érdekli túlságosan a "csak herceghez mehet hozzá" törvény, csak az apja trónjára vágyik. Ez pedig elég nagy váltás a meséhez képest.



Szóval az alapokkal még nem is lenne gond, az új elemek azonban nagyon nem illeszkednek ebbe a világba. Az uralkodásra vágyó hercegnő, a tizenkettő egy tucat gonosztevő, a néha nagyon illúzióromboló effektek és a sztoriban történt változtatások miatt bizony óriási csalódás lesz a legtöbb nézőnek az Aladdin. Az egyedüli, aki menti a menthetőt az Will Smith, ami az előzetes képsorok alapján nagy meglepetés. Láthatóan nagyon élvezi a szerepet és ez át is jön a vásznon. A többiek azonban kritikán alul teljesítenek és Ritchie rendezése sem hoz semmi újat a filmbe. Az Aladdin tipikusan az a film, amit kár volt leforgatni. Akit érdekel a történet, az jobban jár az 1992-es, kortalan mesével. És talán a Disney-nek át kellene gondolnia, hogy a Diótörő és a Dumbó bukása után mennyire érdemes lerombolni a klasszikus meséinek az emlékét.

Klikk ide!
Klikk a poszterre a nagyobb változathoz
Aladdin (Aladdin)
szinkronizált, amerikai fantasy, családi kalandfilm, 128 perc, 2019
12 éven aluliak számára nem ajánlott!

Rendező: Guy Ritchie
Producer: Dan Lin, Jonathan Eirich
Operatőr: Alan Stewart
Vágó: James Herbert
Forgatókönyvíró: John August, Guy Ritchie

Will Smith (Dzsini)
Naomi Scott (Jázmin hercegnő)
Mena Massoud (Aladdin)
Marwan Kenzari (Jafar)
Navid Negahban (Szultán)

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© Aldo Moro2019. 05. 29.. 12:56||#6
Megnéztem. A srác szerintem rossz választás volt Aladdinnak, nem lehet vele azonosulni, a gonosz alig gonoszkodik, és lehetne gonoszabb arca. Egyedül Will Smith jó a filmben.
© Botond2019. 05. 28.. 22:09||#5
Kivéve amikor mégsem. IMAX filmek előtt az IMAX ajánlók mennek nyilván, és ott ritka a csak 12+os film.
© Major2019. 05. 28.. 16:16||#4
Pontosan, úgy van, ahogy írod. Gyerek mese előtt olyan besorolású az ajánló, mint amilyen maga a műsor.
Utoljára szerkesztette: Major, 2019.05.28. 14:17:04
© kalapos012019. 05. 28.. 10:26||#3
A filmek előtt adott reklámokat a filmek korhatárához szabják, nem? Gyerekfilm előtt csak gyerekflmé van.

Igen, a film teljesen jó lett, a gyerekek imádták, a Disney megint beletrafált. Nekem inkább a "nem rossz" kategória volt, de legalább nagyon színes és látványos. Ilyenből kéne szerintem minél többet csinálni, ezekkel a filmekkel meg lehet szerettetni a fiatalokkal a mozit. Nyilván a manapság menő animációk is betöltik ezt a szerepet, a különbség, hogy ez a film sokkal ártalmatlanabb, mint némelyik elég erőszakos rajzolt cucc, mint a Kiskedvencek meg a többi.
© Botond2019. 05. 27.. 20:52||#2
Nekünk teljesen más élmény volt. Tegnap néztük meg a gyerekekkel, akik 9 és 10 évesek. Nekik ez volt az első IMAX élményük, nagyon élvezték. Az eredeti rajzfilmet is szeretik, kívülről tudják, és őszintén szólva én is. Szerintem nagyon szépen kötötték át filmbe, a CGIvel már túlzásba menő részeket hagyták ki, illetve a sztorin is pont annyit csavartak, hogy "szinte hihető" legyen. Mindenesetre így, hogy a gyerekeknek se volt semmi meglepő fordulat a sztoriban tudtak a látványra koncentrálni, és kiélvezhették az IMAXet. Végre került oda is nem 16+os tartalom. Szóval nekünk nagyon jó élmény volt ez a film, gyorsan elszaladt, fel se tűnt, hogy 128perc+reklám. Igaz utolsó pillanatban értünk oda, a reklámokról le is maradtunk, így aztán nem is látták a gyerekek a 18+os moziajánlókat se, ami szintén plusz pont. :)
© Montanosz2019. 05. 27.. 19:54||#1
annyira nyálas hogy az már fáj, meg ez a sokk ugri-bugri :-D