SG.hu·
The Banner Saga 2
Kiadó: Versus Evil
Fejlesztő: Stoic Studio
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Celeron E1400 Dual-Core 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 4000+ processzor, Nvidia GeForce GT 720 vagy ATI Radeon X1900 GT grafikus kártya, 2 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon II X3 425 processzor, Nvidia GeForce GT 640 v2 vagy ATI Radeon HD 6670 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Banner Saga
Kategória: taktikai szerepjáték
Megérkezett a Stoic Studio által készített The Banner Saga folytatása, amely minden téren szebbet, többet és jobbat nyújt elődjénél, így elégedetten élhetjük át az utóbbi évek egyik legszomorúbb vikinges kalandját. Játéktesztünkből most mindent megtudhatsz a második részről!
Amikor 2014 elején a Bioware csapatának egykori fejlesztői összehozták a Stoic stúdióját, már az új brigád bejelentésének pillanatában őszintén hittünk abban, hogy indie vonal ide vagy oda, valami igazán nagy dolog készül a háttérben. Amikor megjelent az első alkotásuk, avagy a The Banner Saga, rögtön alátámasztást is nyert minden egyes állításunk, hiszen egy olyan különleges, minden tekintetben sajátos alkotást kaptunk a cím alatt, amely nemcsak a küllem, hanem a történet, sőt a játékmenet kapcsán is képes volt egyediséget felmutatni a rajongók számára.
Ennek köszönhetően üde színfoltot képezett a legnagyobb tripla-A kategóriás nevek mellett is, hiszen a készítők több olyan piaci rést is kihasználtak vele - körülbelül úgy, mint most a Battlefield 1 az első világháborúval -, ami korábban még senkinek sem jutott eszébe. A különleges megoldásnak és szemléletmódnak, nem mellesleg pedig az elsöprő kritikai sikernek köszönhetően várható volt, hogy a csapat rövidtávon belekezd a folytatásba, amely annak rendje és módja szerint meg is érkezett, sőt már az első percek után képes volt mosolyt csalni az arcunkra.
A The Banner Saga 2 ugyanis pontosan onnan folytatja a történetet, ahol az első rész korábban abbahagyta, ami magyarázat arra, hogy miért is a nyolcadik fejezettel indul a játék. Ha akarjuk, illetve még megvannak, áthozhatjuk az első rész mentéseit - sok értelme nem lesz -, de indíthatunk tiszta lappal is, aminek részeként azonnal meg kell hoznunk egy fontos döntést az első felvonás végkifejletével kapcsolatban, aminek konkretizálását a spoilerek elkerülése végett mellőznénk. Legyen elég annyi, hogy kis vikingközösségünk hiába győzte le korábban a halhatatlannak vélt Bellowert, most újabb fenyegetés vár rájuk, és ha túl akarják élni a megpróbáltatásokat, akkor el kell jutniuk Aberrang városába - ám az odavezető út közel sem tűnik egy ártatlan hétvégi kirándulásnak, pláne a félelmetes Dredge harcosokkal a nyomunkban.
A The Banner Saga folytatása az első részben megálmodott, és már akkor igazán varázslatosnak ható világban játszódik, amely leginkább a viking mítoszokra és mondákra épít, így a hagyományos barbárok mellett hatalmas erővel és fizikummal bíró szarvas lények és különféle természetfeletti teremtmények is megjelennek a pályákon, méghozzá a varázslás lehetőségének társaságában. Fontos kiemelni, hogy a Stoic egy olyan sajátos világot álmodott meg a játékban, ahová a különcség miatt igazán jó volt visszatérni, hiszen olyan ez, mint a Star Wars, vagy a Gyűrűk Ura univerzuma - ezredszerre is érdekes, sőt érdemes is elveszni benne.
Habár a sztorit elintézhetnénk a fentiekben leírtakkal, érdemes azért a teljes összkép érdekében hozzátenni néhány igazán lényeges dolgot. Az egyik nem más, mint hogy a cselekmény bár messze nem ad akkora szabadságot, mint a mai RPG-k többségétől megszoktuk, ellenben a kialakítás és a sztori tálalása egyenesen a klasszikus, sok helyen a lapozgatós szerepjátékok korszakát idézi fel előttünk, aminek köszönhetően rengeteg döntéshelyzet vár ránk, amelyekben gyakran morális alapon kell választanunk. Amit meg kell tanulnunk a The Banner Saga 2 kapcsán, hogy jó döntést soha nem hozhatunk majd.
A legtöbb esetben több rossz közül kell választanunk, és mindegyik jár valamilyen negatív és pozitív hatással. Ha például belebotlunk egy csapat idegen harcosba, és befogadjuk őket, akkor romolhat a morál, csökken az ellátmány szintje, ellenben hasznos tagokkal gyarapodik a csapatunk. Hasonló a helyzet akkor is, ha emberek sorsáról, esetleg belső viszályokról kell döntenünk, hiszen ha pillanatnyilag úgy is tűnik majd, hogy helyesen cselekedtünk, később biztosan megtapasztaljuk választásunk negatív oldalát is. Ez a kettőség egyébiránt a teljes alkotásra jellemző, méghozzá olyannyira, hogy mind a dallamvilág, mind a sztori, de az egész ábrázolásmód tekintetében megfigyelhető egyfajta egészséges és meglepően kellemes melankólia, ami sokak számára még szimpatikusabbá teheti a végeredményt.
Ezen a téren tehát lényeges változás nem történt, konkrétan csak az első részben megismert sajátosságokat használták fel újra a készítők, ami javarészt a játékmenet kapcsán is igaz a The Banner Saga 2-re. Az alkotás minden helyzetben a körökre osztottságot részesíti előnyben, ebből kifolyólag a klánunkkal való haladáskor, táborunk gondozásakor - noha itt egy pillanatra megállíthatjuk az időt -, valamint természetesen a csaták során is. Ha már így három részre felosztottuk a játék mechanizmusát, érdemes ezekből a perspektívákból áttekinteni az ezeket jellemző sajátosságokat.
A csapatunkkal - vagy csapatainkkal - való haladásba alapesetben nem lesz túl sok beleszólásunk, ellenben a kalandozások zömében nem leszünk arra kényszerítve, hogy kizárólag a képernyőt bambuljuk, miközben ugyanis embereink a céljuk felé haladnak, az értékes napok telnek, az utánpótlás pedig kíméletlenül fogy. Az egyes táborhelyek vagy városok közötti utazgatások közben rendre felbukkannak majd banditák, rászorulók, rejtélyes idegenek vagy más jöttmentek, akiknél nem mindig a tisztességes szándék dominál majd, így nekünk kell döntenünk, hogy az adott mellékszál kapcsán miként döntünk.
Ha letudtuk a kötelező köröket, és eljutottunk pillanatnyi célunkhoz, ott rendszerint tábort verünk, és nyugodtabb körülmények között kapunk lehetőséget arra, hogy áttekintsük például a seregünk állapotát. A táborozás során tudjuk majd tréningezni és fejleszteni kedvenc hőseinket, de itt aggathatunk rájuk különféle extra felszereléseket, sőt néhányukkal itt tudjuk kitárgyalni az előttünk álló problémák egy részét is. Mindez a korábbi részből megismert formában zajlik, ezáltal minél több ellenfelet pusztítunk el, és minél több csatát nyerünk meg, annál több lehetőségünk lesz fejleszteni az egyes harcosok erejét, védekezőképességét és más egyéb tulajdonságát.
Minderre nyilván az ütközetek során lesz a legnagyobb szükségünk, amelyek a The Banner Saga 2-ben igazán fontos szerepet kapnak, mondhatni az alkotás savát és borsát adják. Jelentős változásokat itt sem vezettek be a fejlesztők, aminek köszönhetően ugyanazokat a sablonokat kapjuk meg újra, mint korábban, az első részben. Magyarul tehát ismét a sakk szabályrendszerét vették alapul a készítők, aminek részeként egy négyzetrácsos pályán sorakozik fel egymással szemben a két csapat, melynek tagjai felváltva cselekedhetnek. Hőseinkkel az alapvető mozgás mellett lehetőségünk lesz védekezni, alkalmazni valamilyen különleges képességet, de ezen túlmenően természetesen támadni is.
Akárcsak az első felvonásban, úgy ezúttal is kétféle támadási módot alkalmazhatunk - az adott helyzet, karakter, képességek és ellenfél dönti el, hogy melyikkel járunk jobban -, miközben fontos lesz felépíteni egy stratégiát, a helyzethez igazítani a lépéseinket, valamint kihasználni a pályák adta lehetőségeket. Hangsúlyozandó újfent, hogy lényeges újdonságokra nem kell számítanunk, így néhány új egység, valamint a különféle csapdák megjelenése mellett szinte csak apró finomhangolásokat borítékolhatunk, amelyek igencsak lényegesek ahhoz, hogy a The Banner Saga folytatását végül minden tekintetben jobbnak kiálthassuk ki, mint egykoron a bemutatkozó részt.
Grafika:
A The Banner Saga 2 esetében a grafikát nem úgy kell értékelni, mint egy CryEngine vagy Unreal Engine által meghajtott videojátéknál, hiszen itt nem a realisztikus ábrázolásmód, sokkal inkább a stílus az, ami előtt tisztelettel fejet hajtunk. A Stoic ezen a téren újfent nagyszerűt alkotott, a rajzfilmes hatású megoldások ugyanis egészen elképesztőre sikerültek, miközben nemcsak a kidolgozottság, hanem az animációk tekintetében is fejlődés tapasztalható a korábbiakhoz mérten. A kiváló optimalizálás, de sokkal inkább a kis gépigény pedig már csak hab a tortán!
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Habár a játék könnyen tanulható, hovatovább ehhez megfelelő segítséget is nyújt, ellenben a The Banner Saga 2 helyenként még így is feleslegesen túlbonyolított, ami sok esetben még jobban megakasztja az amúgy eléggé vontatott, lassú játékélményt.
Játszhatóság: A The Banner Saga 2 összességében 15-20 órányi élményt garantál a viking kalandorok számára, ami a történet kereksége miatt éppen elegendő ahhoz, hogy elégedetten állhassunk fel a számítógép elől. Mindemellett az újrajátszhatóság kapcsán is tartogat meglepetéseket, hiszen a sok lehetőségből kifolyólag garantáltan nem vár majd ránk két egyforma ütközet, másrészt pedig a rengeteg döntési helyzettel egészen új utakat is felfedezhetünk majd egy második-harmadik végigjátszással.
Intelligencia, nehézség:
A nehézségi szintek ugyan jól skálázottak, ellenben a mesterséges intelligenciával ezúttal sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. A csaták közben például az ellenfelek gyakran megmosolyogtató döntéseket hoznak, logikátlanul támadnak, vagy éppen annak a harcosnak rontanak neki, akivel szemben semmi esélyük sem lesz. Az ilyen problémák miatt néhány csata gyakran komolytalanná válik a játékban, de azért az esetek 70-80 százalékában szerencsére nem ez lesz a jellemző.
Hangok, zene: Habár lényegesen autentikusabb zenék is kerülhettek volna a The Banner Saga folytatásába - például egy kis Wardruna -, de a jelenlegi dallamokkal is elégedettek lehetünk, ellenben szinkronokra és más hanghatásokra ne nagyon számítsunk majd.
Összegzés: Noha számon lehet kérni a Stoic Studio munkatársain, hogy a The Banner Saga 2 szinte semmilyen jelentős újdonságot sem tud felvonultatni elődjéhez képest, és bár az igazság nincs is messze ettől az állítástól, de a végeredmény kapcsán mégis kijelenthetjük, hogy sokkal szegényebbek lettünk volna, ha a csapat magában tartja mindezt. A játék ugyanis a nagyszerű történetével, sajátos játékélményével és mechanizmusaival olyan hangulatot teremt, amelyhez hasonlót jelenleg egyetlen - nyugaton készített - videojáték sem tud biztosítani a különleges indie-címek szerelmeseinek. Abban azonban már nem vagyunk biztosak, hogy ugyanezt harmadszorra is le tudnánk nyelni ilyen kevés változtatással!
Fejlesztő: Stoic Studio
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Celeron E1400 Dual-Core 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 4000+ processzor, Nvidia GeForce GT 720 vagy ATI Radeon X1900 GT grafikus kártya, 2 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon II X3 425 processzor, Nvidia GeForce GT 640 v2 vagy ATI Radeon HD 6670 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Banner Saga
Kategória: taktikai szerepjáték
Megérkezett a Stoic Studio által készített The Banner Saga folytatása, amely minden téren szebbet, többet és jobbat nyújt elődjénél, így elégedetten élhetjük át az utóbbi évek egyik legszomorúbb vikinges kalandját. Játéktesztünkből most mindent megtudhatsz a második részről!
Amikor 2014 elején a Bioware csapatának egykori fejlesztői összehozták a Stoic stúdióját, már az új brigád bejelentésének pillanatában őszintén hittünk abban, hogy indie vonal ide vagy oda, valami igazán nagy dolog készül a háttérben. Amikor megjelent az első alkotásuk, avagy a The Banner Saga, rögtön alátámasztást is nyert minden egyes állításunk, hiszen egy olyan különleges, minden tekintetben sajátos alkotást kaptunk a cím alatt, amely nemcsak a küllem, hanem a történet, sőt a játékmenet kapcsán is képes volt egyediséget felmutatni a rajongók számára.
Ennek köszönhetően üde színfoltot képezett a legnagyobb tripla-A kategóriás nevek mellett is, hiszen a készítők több olyan piaci rést is kihasználtak vele - körülbelül úgy, mint most a Battlefield 1 az első világháborúval -, ami korábban még senkinek sem jutott eszébe. A különleges megoldásnak és szemléletmódnak, nem mellesleg pedig az elsöprő kritikai sikernek köszönhetően várható volt, hogy a csapat rövidtávon belekezd a folytatásba, amely annak rendje és módja szerint meg is érkezett, sőt már az első percek után képes volt mosolyt csalni az arcunkra.
A The Banner Saga 2 ugyanis pontosan onnan folytatja a történetet, ahol az első rész korábban abbahagyta, ami magyarázat arra, hogy miért is a nyolcadik fejezettel indul a játék. Ha akarjuk, illetve még megvannak, áthozhatjuk az első rész mentéseit - sok értelme nem lesz -, de indíthatunk tiszta lappal is, aminek részeként azonnal meg kell hoznunk egy fontos döntést az első felvonás végkifejletével kapcsolatban, aminek konkretizálását a spoilerek elkerülése végett mellőznénk. Legyen elég annyi, hogy kis vikingközösségünk hiába győzte le korábban a halhatatlannak vélt Bellowert, most újabb fenyegetés vár rájuk, és ha túl akarják élni a megpróbáltatásokat, akkor el kell jutniuk Aberrang városába - ám az odavezető út közel sem tűnik egy ártatlan hétvégi kirándulásnak, pláne a félelmetes Dredge harcosokkal a nyomunkban.
A The Banner Saga folytatása az első részben megálmodott, és már akkor igazán varázslatosnak ható világban játszódik, amely leginkább a viking mítoszokra és mondákra épít, így a hagyományos barbárok mellett hatalmas erővel és fizikummal bíró szarvas lények és különféle természetfeletti teremtmények is megjelennek a pályákon, méghozzá a varázslás lehetőségének társaságában. Fontos kiemelni, hogy a Stoic egy olyan sajátos világot álmodott meg a játékban, ahová a különcség miatt igazán jó volt visszatérni, hiszen olyan ez, mint a Star Wars, vagy a Gyűrűk Ura univerzuma - ezredszerre is érdekes, sőt érdemes is elveszni benne.
Habár a sztorit elintézhetnénk a fentiekben leírtakkal, érdemes azért a teljes összkép érdekében hozzátenni néhány igazán lényeges dolgot. Az egyik nem más, mint hogy a cselekmény bár messze nem ad akkora szabadságot, mint a mai RPG-k többségétől megszoktuk, ellenben a kialakítás és a sztori tálalása egyenesen a klasszikus, sok helyen a lapozgatós szerepjátékok korszakát idézi fel előttünk, aminek köszönhetően rengeteg döntéshelyzet vár ránk, amelyekben gyakran morális alapon kell választanunk. Amit meg kell tanulnunk a The Banner Saga 2 kapcsán, hogy jó döntést soha nem hozhatunk majd.
A legtöbb esetben több rossz közül kell választanunk, és mindegyik jár valamilyen negatív és pozitív hatással. Ha például belebotlunk egy csapat idegen harcosba, és befogadjuk őket, akkor romolhat a morál, csökken az ellátmány szintje, ellenben hasznos tagokkal gyarapodik a csapatunk. Hasonló a helyzet akkor is, ha emberek sorsáról, esetleg belső viszályokról kell döntenünk, hiszen ha pillanatnyilag úgy is tűnik majd, hogy helyesen cselekedtünk, később biztosan megtapasztaljuk választásunk negatív oldalát is. Ez a kettőség egyébiránt a teljes alkotásra jellemző, méghozzá olyannyira, hogy mind a dallamvilág, mind a sztori, de az egész ábrázolásmód tekintetében megfigyelhető egyfajta egészséges és meglepően kellemes melankólia, ami sokak számára még szimpatikusabbá teheti a végeredményt.
Ezen a téren tehát lényeges változás nem történt, konkrétan csak az első részben megismert sajátosságokat használták fel újra a készítők, ami javarészt a játékmenet kapcsán is igaz a The Banner Saga 2-re. Az alkotás minden helyzetben a körökre osztottságot részesíti előnyben, ebből kifolyólag a klánunkkal való haladáskor, táborunk gondozásakor - noha itt egy pillanatra megállíthatjuk az időt -, valamint természetesen a csaták során is. Ha már így három részre felosztottuk a játék mechanizmusát, érdemes ezekből a perspektívákból áttekinteni az ezeket jellemző sajátosságokat.
A csapatunkkal - vagy csapatainkkal - való haladásba alapesetben nem lesz túl sok beleszólásunk, ellenben a kalandozások zömében nem leszünk arra kényszerítve, hogy kizárólag a képernyőt bambuljuk, miközben ugyanis embereink a céljuk felé haladnak, az értékes napok telnek, az utánpótlás pedig kíméletlenül fogy. Az egyes táborhelyek vagy városok közötti utazgatások közben rendre felbukkannak majd banditák, rászorulók, rejtélyes idegenek vagy más jöttmentek, akiknél nem mindig a tisztességes szándék dominál majd, így nekünk kell döntenünk, hogy az adott mellékszál kapcsán miként döntünk.
Ha letudtuk a kötelező köröket, és eljutottunk pillanatnyi célunkhoz, ott rendszerint tábort verünk, és nyugodtabb körülmények között kapunk lehetőséget arra, hogy áttekintsük például a seregünk állapotát. A táborozás során tudjuk majd tréningezni és fejleszteni kedvenc hőseinket, de itt aggathatunk rájuk különféle extra felszereléseket, sőt néhányukkal itt tudjuk kitárgyalni az előttünk álló problémák egy részét is. Mindez a korábbi részből megismert formában zajlik, ezáltal minél több ellenfelet pusztítunk el, és minél több csatát nyerünk meg, annál több lehetőségünk lesz fejleszteni az egyes harcosok erejét, védekezőképességét és más egyéb tulajdonságát.
Minderre nyilván az ütközetek során lesz a legnagyobb szükségünk, amelyek a The Banner Saga 2-ben igazán fontos szerepet kapnak, mondhatni az alkotás savát és borsát adják. Jelentős változásokat itt sem vezettek be a fejlesztők, aminek köszönhetően ugyanazokat a sablonokat kapjuk meg újra, mint korábban, az első részben. Magyarul tehát ismét a sakk szabályrendszerét vették alapul a készítők, aminek részeként egy négyzetrácsos pályán sorakozik fel egymással szemben a két csapat, melynek tagjai felváltva cselekedhetnek. Hőseinkkel az alapvető mozgás mellett lehetőségünk lesz védekezni, alkalmazni valamilyen különleges képességet, de ezen túlmenően természetesen támadni is.
Akárcsak az első felvonásban, úgy ezúttal is kétféle támadási módot alkalmazhatunk - az adott helyzet, karakter, képességek és ellenfél dönti el, hogy melyikkel járunk jobban -, miközben fontos lesz felépíteni egy stratégiát, a helyzethez igazítani a lépéseinket, valamint kihasználni a pályák adta lehetőségeket. Hangsúlyozandó újfent, hogy lényeges újdonságokra nem kell számítanunk, így néhány új egység, valamint a különféle csapdák megjelenése mellett szinte csak apró finomhangolásokat borítékolhatunk, amelyek igencsak lényegesek ahhoz, hogy a The Banner Saga folytatását végül minden tekintetben jobbnak kiálthassuk ki, mint egykoron a bemutatkozó részt.
Grafika:
A The Banner Saga 2 esetében a grafikát nem úgy kell értékelni, mint egy CryEngine vagy Unreal Engine által meghajtott videojátéknál, hiszen itt nem a realisztikus ábrázolásmód, sokkal inkább a stílus az, ami előtt tisztelettel fejet hajtunk. A Stoic ezen a téren újfent nagyszerűt alkotott, a rajzfilmes hatású megoldások ugyanis egészen elképesztőre sikerültek, miközben nemcsak a kidolgozottság, hanem az animációk tekintetében is fejlődés tapasztalható a korábbiakhoz mérten. A kiváló optimalizálás, de sokkal inkább a kis gépigény pedig már csak hab a tortán!Kezelőfelület, irányíthatóság:
Habár a játék könnyen tanulható, hovatovább ehhez megfelelő segítséget is nyújt, ellenben a The Banner Saga 2 helyenként még így is feleslegesen túlbonyolított, ami sok esetben még jobban megakasztja az amúgy eléggé vontatott, lassú játékélményt.Játszhatóság:
A The Banner Saga 2 összességében 15-20 órányi élményt garantál a viking kalandorok számára, ami a történet kereksége miatt éppen elegendő ahhoz, hogy elégedetten állhassunk fel a számítógép elől. Mindemellett az újrajátszhatóság kapcsán is tartogat meglepetéseket, hiszen a sok lehetőségből kifolyólag garantáltan nem vár majd ránk két egyforma ütközet, másrészt pedig a rengeteg döntési helyzettel egészen új utakat is felfedezhetünk majd egy második-harmadik végigjátszással.Intelligencia, nehézség:
A nehézségi szintek ugyan jól skálázottak, ellenben a mesterséges intelligenciával ezúttal sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. A csaták közben például az ellenfelek gyakran megmosolyogtató döntéseket hoznak, logikátlanul támadnak, vagy éppen annak a harcosnak rontanak neki, akivel szemben semmi esélyük sem lesz. Az ilyen problémák miatt néhány csata gyakran komolytalanná válik a játékban, de azért az esetek 70-80 százalékában szerencsére nem ez lesz a jellemző.Hangok, zene:
Habár lényegesen autentikusabb zenék is kerülhettek volna a The Banner Saga folytatásába - például egy kis Wardruna -, de a jelenlegi dallamokkal is elégedettek lehetünk, ellenben szinkronokra és más hanghatásokra ne nagyon számítsunk majd.Összegzés:
Noha számon lehet kérni a Stoic Studio munkatársain, hogy a The Banner Saga 2 szinte semmilyen jelentős újdonságot sem tud felvonultatni elődjéhez képest, és bár az igazság nincs is messze ettől az állítástól, de a végeredmény kapcsán mégis kijelenthetjük, hogy sokkal szegényebbek lettünk volna, ha a csapat magában tartja mindezt. A játék ugyanis a nagyszerű történetével, sajátos játékélményével és mechanizmusaival olyan hangulatot teremt, amelyhez hasonlót jelenleg egyetlen - nyugaton készített - videojáték sem tud biztosítani a különleges indie-címek szerelmeseinek. Abban azonban már nem vagyunk biztosak, hogy ugyanezt harmadszorra is le tudnánk nyelni ilyen kevés változtatással!