SG.hu·
A Vénusz légkörébe merül az európai szonda
Küldetésének utolsó fontosabb állomásához érkezett az ESA űrszondája, amely nem sokáig tart már ki.
Az Európai Űrügynökség honlapján olvashatunk arról, hogy a Venux Express néven évek óta a bolygó körül keringő űrszonda hamarosan megkezdi küldetése utolsó nagyobb feladatának végrehajtását, mielőtt a szakemberek végleg halálra ítélik az eszközt. A sikeres projekt végén szeretnék közelebbről is megvizsgálni a Vénusz légkörét, megállapítani annak pontos összetételét, ezt követően pedig a végzetes pályára állítják a szondát.
A Venus Express egy érdekes húzás eredményeként született meg, ugyanis gyakorlatilag a 2003 óta a Mars körül keringő társa (a Mars Express) pótalkatrészeiből rakták össze, hogy ezzel is minimalizálják a költségeket. A szonda 2005 végén indult útjára egy orosz Szojuz rakétán, fél évre rá érkezett meg égi szomszédunkhoz, az azóta eltelt 8 évben pedig minden nap megkerülte azt. Pályája a bolygó déli sarkjától mért 66 ezer kilométeres távolságtól az északi sarktól alig 250 km-re lévő pontig vezetett, most pedig az ESA arra készül, hogy még jobban megközelítse a szilárd felszínt, amelyet azonban egy igencsak kellemetlen, mi több, egyenesen mérgező légkör vesz körül.
Azt a hetvenes évek óta tudjuk, hogy a Vénusz légköre kénsavat tartalmaz, az akkor fellőtt orosz űrszondák nem is sokáig bírták az ottani körülményeket, annál is inkább, mert a felszíni hőmérséklet olykor eléri a 450 Celsius-fokot. Az a tény is ismert, hogy a Földhöz hasonlóan a légkör egy része az űrbe távozik - itt a Venus Express éppen kétszer annyi hidrogénatomot mért, mint amennyi oxigénatom szökik el, vagyis a víz felbomlásának folyamata játszódik le. Az év elején egy szivárványszerű jelenséget is megfigyeltek, amely alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a kénsavcseppek belül vas-kloridból állhatnak, de a mostani alámerülés ezt is alátámaszthatja.
A Venus Express a légkör felső rétegét veszi majd közelebbről is szemügyre, a felszíntől 130 km-es távolságra, mégpedig június 18-tól egészen július 11-ig. Amennyiben a szonda túléli az alámerülést, az utolsó néhány hónapban még elvégeznének néhány mérést, majd pedig feladnák az eszközt, amely így a felszínbe csapódna.
Az Európai Űrügynökség honlapján olvashatunk arról, hogy a Venux Express néven évek óta a bolygó körül keringő űrszonda hamarosan megkezdi küldetése utolsó nagyobb feladatának végrehajtását, mielőtt a szakemberek végleg halálra ítélik az eszközt. A sikeres projekt végén szeretnék közelebbről is megvizsgálni a Vénusz légkörét, megállapítani annak pontos összetételét, ezt követően pedig a végzetes pályára állítják a szondát.
A Venus Express egy érdekes húzás eredményeként született meg, ugyanis gyakorlatilag a 2003 óta a Mars körül keringő társa (a Mars Express) pótalkatrészeiből rakták össze, hogy ezzel is minimalizálják a költségeket. A szonda 2005 végén indult útjára egy orosz Szojuz rakétán, fél évre rá érkezett meg égi szomszédunkhoz, az azóta eltelt 8 évben pedig minden nap megkerülte azt. Pályája a bolygó déli sarkjától mért 66 ezer kilométeres távolságtól az északi sarktól alig 250 km-re lévő pontig vezetett, most pedig az ESA arra készül, hogy még jobban megközelítse a szilárd felszínt, amelyet azonban egy igencsak kellemetlen, mi több, egyenesen mérgező légkör vesz körül.
Azt a hetvenes évek óta tudjuk, hogy a Vénusz légköre kénsavat tartalmaz, az akkor fellőtt orosz űrszondák nem is sokáig bírták az ottani körülményeket, annál is inkább, mert a felszíni hőmérséklet olykor eléri a 450 Celsius-fokot. Az a tény is ismert, hogy a Földhöz hasonlóan a légkör egy része az űrbe távozik - itt a Venus Express éppen kétszer annyi hidrogénatomot mért, mint amennyi oxigénatom szökik el, vagyis a víz felbomlásának folyamata játszódik le. Az év elején egy szivárványszerű jelenséget is megfigyeltek, amely alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a kénsavcseppek belül vas-kloridból állhatnak, de a mostani alámerülés ezt is alátámaszthatja.
A Venus Express a légkör felső rétegét veszi majd közelebbről is szemügyre, a felszíntől 130 km-es távolságra, mégpedig június 18-tól egészen július 11-ig. Amennyiben a szonda túléli az alámerülést, az utolsó néhány hónapban még elvégeznének néhány mérést, majd pedig feladnák az eszközt, amely így a felszínbe csapódna.