Depresszió

ha szeretnél egy újabb büntetõpontot akkor nyugodtan

ne csináljátok már h meghalt a topik, pedig lenne mit írnom ide, és érdekelnének a vélemények!! akkor most csinálljak egy újat????

egyetértek!! eddig is aktuális lett volna, csak nem találtam meg a topikot, igaz nem is kerestem, csak gondoltam nyitok egyet, és akkor láttam h már van...

Szerintem a társadalom jelenleg is küzd aproblémával,csak valahogy senki nem akar róla beszélni.

Egy évvel az utolsó értelmes hozzászólás után... naná! Miért? Aktuális lett a számodra?

ez a topik él még???

tekk

Doransky:

"Egy amerikai kutató érdekes elõadását ajánlom a figyelmetekbe. Barry Schwartz, akirõl egyébként - az elõadását megelõzõen - még nem hallottam látványos példákon keresztül mutatja be a mai fejlett világ egyik mély paradoxonát.

Arra az egyszerû kérdésre próbál válaszolni, hogy ha fejlett gazdaságaink, elképesztõ fogyasztási mutatóink és úgy általában a jólétünk tükrében korunknak kéne lennie minden idõk legboldogabb idõszakának, akkor mi okozza azt a nyilvánvaló tényt, hogy nincs így?
A depressziós emberek száma ijesztõ méretekben növekszik, a fiatalok nem tudják mit kezdjenek az életükkel, az emberek többsége frusztrált, szorong.

Schwartz szerint a probléma gyökere a választás maga. Életünk minden területén - minden percben - választanunk kell dolgok közül úgy, hogy nem rendelkezünk a jó döntések meghozatalához szükséges megfelelõ tudással. Akár csak 100-200 évvel ezelõtt is az emberek élete általában a születésüktõl fogva determinálva volt. A rendek, társadalmi konvenciók, vallás, stb. olyan méretekben rátelepedtek az életre, hogy annak csak egy kicsi szeletében maradt meg a döntési szabadság.

Most, hogy a helyzet megváltozott úgy tûnik, a döntési szabadság korlátlan bõvülése valójában embertelen dolog és akár még korlátozott választásnál is rosszabb lehet. Minden döntés egyben olyan felelõsség is, amivel kevesen képesek megbirkózni. A világ minden nap az emberek arcába vágja, hogy tévedtek, rossz döntéseket hoztak. Rossz iskolába jártak, rossz autót vettek, rossz helyre költöztek, rossz gyógyszert írattak fel, rossz filmet néztek meg, rossz eszközt használtak, egyszerûen rossz életet élnek.

Egy ilyen szabad világban azonban az ember nem mondhatja azt, hogy "Nem az én hibám volt.", hiszen a döntés lehetõsége mindig nyitva áll.

Néhány hónapja ugyan már hallottam az elõadást az interneten – elképesztõen jó - , de most a F!lter-es csapat (http://tyrell.hu/mailman/listinfo/flter) is közzétett egy írott változatot."

Angol: http://www.changethis.com/pdf/13.01.ParadoxOfChoice.pdf

két érdekes cikk (egy felvetés, és egy válasz rá) - érdemes elolvasni, még ha hosszúak is.
A depresszióipar
és
Vita a depresszióiparról

Én is örömmel hallom 😊

Etz hívják egészséges kirohanásnak, amikor az ember már nem rudja magában tartani a vadállatot. Erre értettem, hogy néha engedd ki a gõzt. Jobb a mérget kikiabálni magadból, mint ha Téged ölne meg...

Nah, örömmel hallom, akkor Te nem is vagy depis, csak elzárkózol a kétszínû álbarátoktól. Hol itt a baj?
Én sem mindenkit sz.rok le, csak akiben egyszer már csalódtam. Általában úgy szokott lenni, hogy megkérnek valami szívességre, elvállalom, és azután ha sikerül, megdícsérik azt, aki megkért, ha nem sikerül, az rajtam csattan. Aztán meg csodálkoznak, ha nem éppen szalonbeszélgetést folytatok az illetõvel. Persze akkor már én vagyok a rossz...

Na akkor mondok erre egy példát, hogy megértsd: Idejön, dumálunk egy picit, majd elhúzok 😊. Ez megtörténik többször, megkérdi az msn címem, azt bejelentkezek. Erre õ: CSÁÁÁÁÁÁ Leírnád a házit azt átküldeni msnben? Na ekkor nagyon szemét szoktam lenni (mert tudok nemet mondani, de csak akkor, ha az idõmet rabolják, nem hogy közösen csinálnánk), pl.: Kitiltás, köv.nap suliban: Mi a ...-t képzelsz gondolod nincs otthon jobb dolgom mint a te leckédet csinálni, mert olyan kiba... lusta vagy hogy ba..ol megnézni a könyvben a jegyzeteket?! stb. Többször nem is történt meg 😊

Na, a bemagyarázom magamnak szót nem nagyon szeretem 😊

Kettõnk között az a különbség (ha szabad így mondani), hogy nem sz.rok le mindenkit ugyanúgy segítek, és elviselem a szitut. Magamba fordulni úgy fordulok, hogy messze elkerülöm azokat akik csak kihasználnak, mármint duma, buli stb., ezért mondják, hogy zárkózott vagyok. A haverokkal meg kirúgok a hámból 😊 Ha mesélnek rólam a többieknek mindenki olyan képet vág, hogy öröm nézni 😄 El se hiszik, hogy ilyen vagyok 😊

Biztos, hogy erre rájöttél, és nem csak bemagyarázod magadnak?

Depis korom elõtt én is sokat segítettem mindenkinek, teljesen önzetlenül, mit kaptam érte? Pont azt, amire gondolsz... Amikor nekem kellett volna egy kis help, hirtelen mindenkinek nagyon sürgõs dolga akadt, és le se sz.rtak. Jólesett. Megpróbáltam bekeményíteni, nemet mondani egy-két kérésre, erre a mitpattogsz-tól a kisbu.i-ig mindent a fejemhez vágtak. Ekkor átmentem "lesz.rokmindenkit"-be, jött a befordulás, a depi...
Szép dolog, ha valaki mindenkin segíteni akar. De meg kell tanulnunk nemet mondani, különben "testi-lelki szemetesládák" leszünk.
Neked ugyanaz hiányzik, mint akkor nekem, egy kis tombolás. Néha ki kell engedni a gõzt. Hú, de szemét alak vagy? ÉS akkor mi van? Te vagy az egyetlen húdeszemétalak? Olyan világban, ahol már a Karácsonyból is üzletet csinálnak? Amikor egyre több ember érdekbõl randizik, pénzért házasodik? Amikor a vállalkozó két kiflit is áfás számlára vesz a közértben? Ez egy ilyen világ. Engedd el a füled mellett a rosszindulatú haszonlesõk megjegyzéseit.
Kihasználás? Példám:
Elvállaltam egyszer egy országos "közhasznú" szervezet honlapjának a frissítését. Küldték az anyagot postán, "Sajnáljuk, egyelõre nem tudunk fizetni" szöveggel, én feltettem a weblapra, megköszönték. Egy hét múlva jött a következõ... aztán a többi. Aztán elhívtak egy konferenciájukra, ahol bekonferáltak, mint "önzetlen barátot, aki felajánlotta, hogy szabadidejében ellátja a honlapunk körüli teendõket" (tehát finoman közölték, hogy ezután sem látok egy fillért sem, a felelõs már biztosan megkapta érte a juttatást.). Itt még nem telt be a pohár. De azután "véletlenül" kiderült, hogy az anyagi csõd szélén álló szervezet vezetõsége 3 millió forintért ment nyaralni (alapítványi pénz, "tanulmányi út")! Itt telt be a pohár, legszívesebben kiírtam volna a honlapjuk kezdõoldalára a "Sikkasztó szemét mocsok banda" fõcímet, meg egy hatalmas, felfelé mutató középsõ ujjat.

tuti hogy csak kihasználnak? Sztem akkor azért annyira nem haverkodnának veled..

Nem mintha depressziós lennék (bár, ki tudja? <#nemtudom>).

jövök veled 😊

Saját tapasztalatom szerint a társadalom is nagy szerepet játszik a depresszió. Ugyanis mindenki mondja, hogy nagyon zárkódott vagyok. Az oka az, hogy rájöttem arra, hogy az osztálytársak csak kihasználni akarnak és azért tettetik azt, hogy jóarc vagyok. Ettõl kicsit érthetõ az, hogy magamba fordulok. Ez is egy remek példa, hogyha segítek valakiknek, akkor azok egybõl kihasználják a helyzetet. Ha meg mondom hogy nem, akkor meg hú de szemét alak vagyok. Érdekes társadalomban élünk.

Én nagyon rosszul voltam múlt hónapban... bnõm pont karácsony elõtt szakított velem 1 héttel. 4 kilót fogytam pár nap alatt...akkorát csalódtam benne 😞
most meg jön a német nyelvvizsga, alig tudok vmit belõle vmit (szerencsére az angol már megvan) utána meg érettségi. Nyáron meg mehetek Bp-re egyedül, semmi ismerõs, na nekem is jó lesz...

Mondjuk!😊

A depressziosok vannak legjobban kiteve a drogok veszelyeinek?
Szerintem aki depresszios az nehezebben kerul veluk kontaktusba, mint egy olyan valaki, aki rendszeresen tarsasagba jar, es rendszeresen megismerkedik uj arcokkal...
Az teny, hogy aki depis, az csak megjobban magabasullyed, ha rakkattan ezekre a szarokra.

Inkább mondjuk közösen azt, hogy drogmentesen, tisztán, boldogan.

Megkérdezhetnénk a fórumozókat (nem akarok demagóg lenni), hányan tartják magukat erõs személyiségnek, kb. 80% jönne ki. Offra terelve a témát: olyan, mint a biztonsági öv, minek az, engem úgysem ér baleset. Ezt évente több ezer ember fejfájára lehetne kiírni. On: a drogokkal ugyanez a helyzet, aki TÉNYLEG erõs egyéniség, ki sem próbálja. Aki annak hiszi magát, az úgyis rászokik.

Pont a depressziósok lesznek "erõs személyiségek", hm? Akik a legjobban ki vannak téve a drog veszélyeinek, mert senki nem mondja nekik, hogy ne csinálják...

Ha mar a partydrogoknal tartunk...
En azert nem szedem oket, csak ÉSSZEL, mertekkel, mert nagyon-nagyon depressziv hatassal vannak az emberre. Buli utan 2-3 nap depresszio😞
Ovaintenek en is mindenkit az ilyen szaroktol! Probalkozni csak eros szemelyiseggel, es egeszseges belsovel erdemes, kulonben megutheted a bokad😞

"mindenki szeret" áááááááááááááááááááááááááááá, akkor inkább az öngyilok.

a viccelést értettem a 3 D-bõl, ha megnézed, a 277-nél is ott a smiley.
Jó, hogy említetted, ha már szóba jött a drog, tájékoztattam róla az embereket, hogy semmire nem megoldás.
A depresszív hajlamú emberkék gyakrabban nyúlnak a szerhez, mert azt mondták neki a "jóbarátok", hogy attól jobb lesz. És történetesen tudnak is valakit, aki ingyen megkínál valami "ütõssel". Arról még természetesen nem beszél, hogy késõbb, amikor már KELL, pénzért fogja adni, és ha nincs pénz, nincs anyag, még szarabbul leszel, mint eddig valaha.
A kábszer, akár light, akár keményebb, nem megoldás semmire. Ezért utálom azokat, akik legalizálni akarják a könnyebb drogokat. Sokkal kisebb lépcsõ könnyûrõl keményre átszokni, mint tiszta életrõl könnyûre. Ezzel egy-két ember jól megszedné magát.

Aki hangoztatja a legalizációt, annak biztos, hogy érdeke van a terjesztésben. (De erre ismét semmi bizonyítékom, és olyanról nyilatkoztam, ami nem nyilvánvaló, és különben is, majd jól beperelnek, meg rámküldik a Jimmyt, aki jól szétveri azt a buta arcomat. Hát mit képzelek én magamról.)

Kábszer helyett inkább írják ide a gondokat, segítek kiröhögni ezt a szar világot.

Mielott valaki komolyan vesz, csak vicceltem!
Gondoltam ez egyertelmu...amugy az ilyen partyk legkore mar onmagaban onbizalomnovelo, hiszen mindenki szeret, akar drogoztal, akar nem...

no comment, ismét egy "mindenkitudjadesenkinembeszélróla" már-már ügyvédeket alázó gondolatmenet.

Nem a 276-ban.

Mert a 276-ban a legkomolyabban erre probálta rávenni az embereket?! 😄

Nem a tv-ben hallottam, mellettem történt meg.
Nem magam akarom fényezni, egy közmondás:
"Más kárán tanul az okos, a hülye meg a magáén sem."

Évek óta ismeretesek a drog hatásai, senkinek nem akarom megtiltani, hogy kipróbálja. Aki hüle, haljon meg, mert a világnak nincs rá szüksége. (Shakespeare)

De arról sem itt, sem másutt ne legyen szó, hogy kétségbeesett, mindent elhivõ - gondolja, rosszabb már nem lehet - emberekket próbáltok meg rászoktatni a kábítószerre.
Érted, a fórum valahogy nem errõl szól. Szerintem.

Ezeket egy tv mûsorban hallottad, igaz?

Próbáltad egyáltalán, nem azért mondom, mert én se soha, de nem is mondok olyanról ítéletet amit nem próbáltam!

nem kellene rászoktatni senkit az anyagra... :-)
Semmire nem megoldás.
Ha én annak idején rákaptam volna, most a süllyesztõben lennék, nem a "rózsaszín ködben", és a fél házat elhordtam volna, pénzre, majd anyagra váltani.
Az ember félórát repül, utána még mélyebbre zuhan, mint ahonnan "felszállt". Egyetlen megoldás az lenne, ha állandóan szedne valamit, így azonban a havi jókedv több mint 300.000 Ft-ba kerülne (szerény becslések szerint), ennél számos olcsóbb és jobb megoldás létezik.

heh ja én még nem láttam olyan embert aki szintetikus szerek hatása alatt depis lett volna 😊 na meg a monoton dübörgés. a sok kész ember körülötted. megjött a kedvem egy technobulihoz 😄

En mondtam...kezdjen el drogos bulikba jarni😄DD

szerintem meg nem. 😊 en nem hanyagoltam.

De mind1 akkor ne gondolkodjon semmin. csak bámuljon magaelé, menjen le sétálni ilyenek.

szerintem a nagy gondolkodásokat hanyagolni kéne...

kezdj el csinalni valamit! marmint olyan dolgot amivel nem kell otthon ülni, kimész és vagy magadnak, el tudsz nagyokat gondolkodni. Önbizalmat ettõl nem fogsz kapni, ,de legalább jó/jobb kedved lesz.




















(En pl elkezdtem "fotozni" 😛)

Jajaja! Cset powa! Nyaron minden ebredes utan raszakadtam trefortra es mar jott is az aznapi partyajanlo a haveroktol😊)

Amikor annyi idõs voltam mint te, önbizalmam -1 volt. Csajozás nem ment egyáltalán, mert semmi bátorságom nem volt. Haveri társaságban, nem volt semmi jó bige, így egy uncsi nyári napon elkezdtem chatelni (eléggé szar az egész). Na de jött pár randi és ugye arra jó volt ez az egész hogy megtanuljak/kitanuljak pár dumát, harcicselt 😊 Tudtam válogatni (fõleg akkor, amikor kép nélkül talizva jöttek a gólemek meg a mamutok). De tök happy voltam, hogy 4-5 csajjal levelezek, sms meg miegymás.
Mostmeg 1 éve van egy édi csajom, önbizalmamat nem csak a fent leírtakkal, hanem sok mással is felhúztam elég szépen. Mondjuk én mindig is optimista ember voltam, szeretek röhögni, élvezni az életet.
Szerintem az élet szép, de tele van szarral 😊

Keress valami olyan kikapcsolodast, ami feloldja a gatlasaidat...
Menj el egy proletar technobuliba<#eplus2>

Jo a vege😊
Smile!

Csajozási jótanács: add önmagadat, abból nem lehet túl nagy baj...

Hi!
Kösz mindenkinek a tanácsokat, de nem hinném, hogy ez elég önbizalmat adott.
Egyenlõre talán még tényleg nem vagyok depis, de voltam már egy párszor és érzem az elõjeleit...
Sajnos csajozás terén nincs semmi tapasztalatom, nem tudok mibe kapaszkodni, mástól meg nem lehet eltanulni, mert még ha a dumát meg is jegyzném, akkor is tuti lámpalázas lennék.
Azt mondják, ez magától jön, de akkor velem valami súlyos gond van.
Plusz még gondolom az is rá tesz, hogy nagyon gátlásos vagyok.
Amúgy a csaj csak az egyik dolog...
Családon belüli gondjaim vannak, de ezt már leírtam.
Én is beleestem ugyanabba a hibába, amit Vlala mondott, az álmodozásba, pedig tudom, hogy ez nem segít.
Nem szabadna illúziókba temetkeznem, mert a végén még teljesen más fogalmat kap nálam a realitás.
Komolyan gondolkozom egy pszihiáteren, talán fel kéne keresnem egyet.

Ezt én is írhattam volna 7 éve.
Teljesen ugyanez. Barátnõ még láthatáron sincs, pedig az osztálytársak már el is koptattak egy párat, finoman fogalmazva szarul élünk, alig van pénzünk, ráadásul apám nyugdíjazása után még kevesebb lesz. A lányt, aki tetszik, olyan srácok veszik körül, akik saját autóval, pénzes szülõkkel szinte a tenyerükbõl etetik, teljesen padlón voltam, ha nem alatta. Ilyenkor az ember a szüleire támaszkodik, azonban édeasanyám enyhén szólva ideges természet, semmit nem lehet vele úgy megbeszélni, hogy a második mondat után ne kívánja a lószerszámot a hátsómba. Apámat ki nem lehetett robbantani a tévé elõl, reklám közben volt vele egy kis esélyem beszélgetni.
Suli hasonló helyzet, ott is volt egy lány, igaz, barátja volt, meg satöbbi, de el lehetett vele beszélgetni. Újabb zárt kapu, nem mertem kiönteni a lelkemet, mert féltem, õ sem állna velem szóba.
Ráadásul beleestem az álmodozás hibájába is, a "mi lenne, ha milliomos lennék és körülrajongnának a lányok" sztori ezerszer átfogalmazott példányai csak erõsítették bennem a tudatot, hogy rossz helyre születtem, és az élet egy üres kalap.
Az öngyilkosság gondolata bennem is felmerült. Egy oszttársamnak bszéltem is róla, erre felajánlotta, hogy van otthon kötelük, szívesen odaadja, legalább eggyel kevesebben leszünk. Ezzel azért egy kicsit elrettentett az öngyilkolászás gondolatától, nem érné meg, ha senkinek sem hiányoznék (csak bosszúból akartam meghalni - én hülye)
Aztán jött az új suli, és egy még nálam is depisebb oszttárs, aki egyszer tényleg betablettázta magát.
Hosszadalmas "szarazélet" beszélgetéseinkbõl annyi esett le, hogy az élet tényleg szar, de legalább nem csak én szagolom.

Na ennyit rólam...
A Te elmondásod alapján lehet, hogy nem is vagy depis.
"Évekkel ugyanígy éreztem egy másik lány iránt, de õt próbáltam elfelejteni és most megint ugyanez..."
Ebbõl gondolom. Te csak pesszimista vagy, mert egy lány egy elõzõ kudarcodat hozta felszínre.
El kellene beszélgetned a lánnyal, különben nem fog sokat változni a helyzet... ha sikerül Vele valami, ki fogod nevetni önmagadat. Ha nem, akkor sem szabad elhagyni magad, van, aki 20. próbálkozásra találja meg az igazit.
Öngyilkosság? Felejtsd el, még nem is éltél...
nekem az elsõ öngyilkossági gondolatom ötéves koromban volt, amikor nem kaptam csokit. Biztos azért, mert már nem szeretnek stb.
Ha most végignéznél rajtam, nem hinnéd el, hogy depis voltam. Szinte 24/7-ben nevetek, mosolygok, jól érzem magam.
Nincs ebben semmi titok, meg kell látni azokat az apró örömöket, amelyektõl boldog(abb) leszel. Pl. mosolyogj valakire, vissza fog mosolyogni; foglalkozz a háziállatoddal, adj enni egy kóbor kutyusnak, add át a helyed a buszon stb. Tégy valami jót, és a világ visszamosolyog Rád.
Ja, és persze fel a fejjel, kitartás kell a sikerhez.

Ja. Mondd el a lánynak hogy mit érzel, hogy tetszik neked, a szemébe, még ha nem is mered, mégha zavaró is kicsit. Ne kapd el a pillantásod, hanem nézz rá és mosolyogj. Nem tudok sokat a depresszióról, de õ talán kigyógyíthat belõle.

Szerintem szedd össze magad és szólítsd meg a csajt. A gátlásaidat megszüntetheted egy kis piával (persze nem azt mondom, hogy idd sz*rrá magad). Ha tényleg tetszel neki akkor nincs mit veszítened, max összejön a dolog 😊
Én is rohadt sokat depiztem régen, néha manapság is rámjön, de ha van egy barátnõd aki szeret, az nagy segítség. Ja, ha meg füvezel akkor csökkent az adagot, ez nekem is bejött.

Helló!
Nálam is megint jelentkeznek a gondok.
Voltam már párszor ilyen helyzetben, de szerencsére ez most nem olyan rossz, mint az eddigiek.
Legutóbb például egy egész hetet aludtam végig szó szerint, nem szóltam egy árva szót sem a saját anyámhoz sem és esténként volt a legrosszabb, mert sokszor ok nélkül sírtam órákon keresztül, pedig nem vagyok egy bõgõs gyerek. Sõt, még a telefonomat sem vettem fel soha, akárki hívott.
Akkor nagyon mélyen magamba zárkóztam és most megint itt vagyok a teljes boldogtalanság tornácán és már elegem van mindenbõl.
A szüleim már szinte nem is foglalkoznak velem, de lehet, hogy ennek én vagyok a fõ okozója, mert egyszerûen nem is kezdeményezek velük beszélgetést és nem szeretem, hogy ha a közelembe jönnek.
A másik, hogy itt vagyok majdnem 17 éves és mág SOHA nem volt barátnõm!
Teljes önbizalomhiányban szenvedek.
Ha valamelyik csaj tetszik, azt meg sem merem szólítani és még a pillantását is kerülöm.
Pedig most van is vki aki tetszik. Lehet, hogy ez az oka mindennek?
Tudom, hogy én is tetszem neki, de félek és fogalmam sincs, hogy mitõl.
Évekkel ugyanígy éreztem egy másik lány iránt, de õt próbáltam elfelejteni és most megint ugyanez...
Õt már nem hagyhatom veszni.
Érzem, hogy tennem kellene vmit, de nem tudom, mit csináljak.
Évrõl évre egyre többet fontolgatom az öngyilkosságot.
3 éve nyáron már majdnem megtettem, de szerencsére erõsebb voltam az elkeseredettségnél.
Tudom, hogy ez nem megoldás és nagyon önzõ dolog is, de ki tudja mit hozhat még a jövõ...
Nem tudom, hogy meddig bírom még, fõleg ha még az állapotom is romlik majd.
Nem tudom, hogy kihez forduljak, nincs olyan ember a környezetemben, aki segíteni tudna.
Nincs vmi jó módszeretek ennek az egésznek a megoldására?

Köszönöm annak, aki meghallgatott.

ez nem tûnik kicsit értelmetlen dolognak ? csak úgy a semmiért gyilkolni???
ésszerû legalább pár dolgot követelni, úgy jobban hangzik a trévé híradóban hogy "fiatal gyerek agyonvert néhány idõs embert és járókelõt vascsõvel, és közben drogot követelt"

áhhd. én se arra értettem.

csk hogy kört is halott,
meg divattá is vált a depresszió.. 😊

ez ilyen amerikai kitaláció hogy az emberek elvigyék a kutyájukat pszichológushoz, meg hasonló dolgok. a jóléti társadalmakban ki kell találniuk valamit amitõl az emberek rosszul érezhetik magukat.

nein! csöppet különbözik a 2 dolog
fõleg hogyha depi vagy nem érzed ugy hogy milyen felszabadító lenne most lemenni az utcára és GYILKOLNI!

Izé!

köszönjük a magasröptû hozzászólást !