Depresszió

Néha kevés az akarat, mert van akit (személyt v. környezetet) nem tudok megváltoztatni az akaratommal !

éppen ezért át kell értékelned magad! (hogy megúszhasd a probléma megoldását, ha úgy tetszik:-))

Nem az életemet kell átértékelnem, hanem a helyzetet kell megoldanom, csak tudod az ember ált.-ban akkor lesz depis, ha olyan probléma van elõtte, amit nem tud 1edül megoldani !!

Van benne vmi, ezért is volt szépsjó a nyaram.

csak akarni kell!

meg tudod magyarázni, hogy mitôl van? van-e vmi komoly oka? lehet, hogy elsô látásra egy kis ok, ami kiváltotta ezt nálad, de benned van a tüska és nem jön ki!
gondolkozz el rajta, hogy mi a gond! és értékeld át az életed!

talán igen, talán túl jó volt a nyár, nem kellett találkoznom azzal akivel nem akartam, most meg....minden csak rosszabb lett.

Nem hinnem, velunk rajonnel, hogy az elet szep. 😄 Csak tavol kell lenni bizonyos emberektol. 😄

ez sztem depinél már kevés...de nagyon...

megviselt a sulikezdes ?😄

Tehát eröltessem a jót ? Ez nem mindig helyes, sõt még akár rosszabb is lehet, ha nem jön be !

ez egy lelki módszer! arra gondolsz, hogy vannak rosszabb helyzetben lévô emebrek és rájössz, hogy enked jobb!:-)

Már hiányoltalak a topikból 😄D
mondtam is, h. m1ek TPP-re, azt majd öngyi leszek jól, egész SG törzsasztal meg van hívva temetésemre, hozzatok virágot 😄

veled sincs probléma, csak van egy rossz gondolatod, amit hagytál megérni. ne tedd, figyelj tudatosan arra, hogy ne engedd a negatív kezdetû gondolatokat kiépülni.

Továbbá neked ez órákig tart, nekem meg napokig, esetleg hetekig, de már tartott hónapokon át is....

Csak, ilyenkor szarok másokra, hisz velem van a probléma, ilyenkor nem tud az vígasztalni az ha vkinek rosszabb (kivéve annak akit mondjuk gyûlölök), mivel nekem attül még nem lesz jobb a helyzetem...

Ha eljossz TPP-re rendben leszel. Mi tenyleg gecik leszunk es egybol jobb lesz minden. 😄

Ez már közelebb áll hozzám is !

nekem akarsz róla beszámolót tartani ? ...

Nekem is néha beüt a depi.
Általában azért, mert nem tudok számítani senkire,vagy legalábbis nem eléggé.
Én ilyenkor 2-3 emberre korlátozom a kommunikációt, mindenki mást a falon kívülre teszek és magamból merítek erõt. Másokból nem lehet, mert gecik.

amúgy még az is megoldás, ha nem foglalkozol annyit magaddal. úgy értem, egy csomó, nálad sokkal szerencsétlenebb emebr él a világon. (ezt egyszer már elmondtam, de most újra belekezdek).
több milliók éheznek Afrikában. több százezer ember vesztette már el mindenét egy természeti katasztrófában. plusz hány és hány rákos, AIDS-es stb. beteg van a világon! gondolj bele ezeknek az embereknek az életébe! ôk nem adják fel!

amúgy mindenkinél vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, ezzel együtt kell élni! lehet, hogy jövô héten újra a topon leszel!
nekem is szokott ilyen lenni, de természetemnél fogva kb. egy-két óráig vagyok nagyon, de nagyon magamalatt, aztán másnap meg semmi, de semmi bajom! (persze, ezzel együtt jár a szeszélyesség, ami nem mindig jó, de jól palástolom:-)
egy szót mint száz: az élet megy tovább, you know!

olyanról már hallottál, hogy kamaszkor?

a harc magam ellen elkezdõdött...

helyes. figyelj oda a többire is, ne hagyd magad elsüllyedni.

a biztos pontok keresése már megindult.

Coine: egyrészt keress magadnak biztos pontokat (családban, barátok közt), és hozzájuk ragaszkodva kezdd el magad kiszórakozni... járj el mindenhova, ne kezdd el az ismert, ismerõs köröket futni. változtasd meg a szobádat, a stílusodat... és gondolj, koncentrálj állandóan arra, hogy ez a világ a legjobb dolog ami történhet veled, és minden negatív, rossz gondolatot azonnal számûzz magadból.
ha nagyon nem akar menni, akkor keress egy olyan cicológust, akiben megbízol.

öngyilkosság vhogy távol áll tõllem...nem tudom megmagyarázni, de vhogy nem....viszont ha tegyük fel, olyan helyzetben lennék (lövöldözés, katasztrófa stb.), ahol az életem veszélyben van /vagy már haldoklok/ 1xûen nem félnék, sõt még talán jobban bele is mennék, de errõl majd akkor lesz jó beszélni ha, olyan a helyzet.

Amúgy mindenki nyugodtan írogassa be a jó kis depis dolgait, hadde tanuljon belõlle a nép !

ha arra jutsz, hogy öngyi, mindenképpen menj el pszichomókushoz, mert annak a te korodban fele se tréfa. még ha úgy gondolod minek, akkor is.

Kettõ ugyanaz. és mindkettõ orvos.

Elválik...lehet az lesz, még próbálkozok kimászni a gödörbõl...ha nem sikerül, akkor...

Egyértelmûen pszichiáterhez kéne fordulnod.Nagyon hasznos, hiszen õ orvos (ellentétben a pszichológussal)

Nálam ez már 2x jön elõ, de most sokkal erõsebben, mint elõzõ alkalommal (ami márciusban volt) :-(

nemtom....egyenlõre a materialista oldalam még ragaszkodik, élni akar a rohadék, de ha haldokolnék, nem biztos, h. pánikolnék....lehet, h. életemben akkor végre megnyugodhatnék.....hogy végre vmi biztos dolog fog történni...

IS , de nem feltétlenül, mert akár a környezet miatt bármikor elõjöhet !

Nálam is volt egyszer hasonló jelenség. Egyszerûen mindent és mindenkit utáltam, semmi és senki sem érdekelt, otthon csesztettek, ugattam velük, stb, stb. Lehet, hogy ezen egyszer mindenki átesik. Nálam csak úgy hipp-hopp elmúlt.

De volt olyan is, amikor konkrétan esemény miatt lettem depressziós. Méghozzá a sikeres érettségi után. 2 hétig iszonyat hülye voltam, nem tudtam mit kezdeni magammal. Aztán az is elmúlt.

másrészrõl ez a korral jár.

legyél öngyi

na jó menj el egy pszihomókushoz. a depresszió gyógyítható, azonban kezelés nélkül - ha komoly - tényleg öngyi lesz, a teljesítménycsökkenésrõl nem is beszélve

Ja és voltam pszichiáternél is aki sokban segített.Még gyógyszert is írt fel, valami antidepresszánst, de azt nem szedtem be mert teljesen letompított volna az elején😊

Sajnos nálam is jelentkezett már a depresszió, csak én a lakásból sem akartam kitenni a lábamat.Majd ezen dologhoz pánikrohamok is társultak, onnantól kezdve pedig az ágyamat sem szivesen hagytam el.Aztán erõt vettem magamon és emberek közé mentem, megpróbáltam nem törõdni a tünetekkel, élni mint rég.És a dolog, szépen lassan mûködni kezdett, egyre ritkábban lett szar hangulatom, majd jött a nyaralás, ez 1 hét felhõtlen kikapcsolódást jelenteet.Mostanság nem is igazán gondolok már a történtekre.

A kérdés addot : mit lehet ellene tenni ?!?
Ugyanis szinte már kezdek testileg is lebetegedni a lelkibetegség miatt, nem tudom mi van velem.
Emberekkel, akiket régebben jófejnek tartottam...most kezet se fogok velük.
Csaj, akiért meg voltam õrülve....most már csak elfordulok ha meglátom (pedig mai napig õrületesen jól néz ki...)..
Továbbá mondhatni már betegesen gyûlölök 1eseket, pedig nem szoktam én ezt csinálni.
Mit lehet tenni ?
Még nem akarok antennát szerelni a viharban 😄
azt csak pár év múlva...