Ti mit kezdtek az életetekkel?

Angliaban elek es gazdagnak nevezhetem magam, remek munkam van, fejlodott az angolom rengeteget...maganyos sem vagyok, mert van lakotarsam, de lelkileg talan megis...bar ez igy jobb, mert nincs tamadasi feluletem nem kell senkiert felelosseget vallaljak...

masfel evvel ezelott egy kiegett, remenyvesztett, munkanelkuli alak voltam, aki osszevissza valtotta munkahelyeit...

Igyekszem megszabadulni "itthonról". Így 20 év fölött telt be a pohár. Lehet, az is hozzásegít hogy megtaláltam azt az embert, akinek a lakását, a közelségét az otthonomnak mondhatom. Ő nekem a család. Egy személyben. Csak kár, hogy nem fogad be. Eddigi életemet teljesen elcsesztem. Művészi vénával rendelkezem de ezen kívül semmit se csináltam. Még érettségim sincs. Mégis el akarok költözni és dolgozni. Elég bolond vagyok.

Te is sokra vitted ! Napi 20 órát sg-n vagy. Csak így tovább!

ha mindezt eléred, akkor valszeg átaludtad az életed és anélkül, hogy felébredtél volna meg is haltál.

Vannak elképzeléseim.... Ki fogok költözni külföldre, lehetőleg olyan helyre ahol rendszeresen találkozhatok szabad delfinekkel, vagy más cetekkel, vagy legalábbis a lehetőség meg lesz. Munkám során legfőképpen állatokkal / természettel szeretnék foglalkozni. De az se gond, ha ez nincs meg, és csak egy egyszerű munkám lesz... Olyan lakásom lesz, amiben nincsen semmi, viszont erkély van. Jóga, kung-fu, pilates. Úgy gondolom, hogy bármikor ki lehet kapocsolódni (akár aközben is ha vernek), szóval szeretném a munkát semmiképp sem nyűgként felfogni. Inkább a koncentrációmat gyakorlom közben. Le fogok győzni magamban olyan görcsöket, amiket az életemben még soha nem sikerült. A természetesség híve vagyok, szóval otthonomban is arra törekszem. Igyekszem nem mérgezni magam, bár ez a mai világban elég nehéz.

Pont az ami engem megõrít.Kapkodok mindenfele,szép lassan meghülyülök,közben nem élvezem az életet.

Az élet értelmét keresve anno az elmém össze-vissza tekeredett a kérdések és kétes válaszok között. Azt hiszem szükséges moralizálni, de csak mértékkel, különben bekattansz. Szerintem az élet értelme az az, hogy érezd jól magad a bõrödben. :)

Adok támpontot: Éld.

élj a pillanatnak alapelv? :)

Az életet nem lehet megtervezni, illetve megpróbálhatod, de felesleges. Annyi buktató és keresztút vár, hogy úgy is hozol jobb és rosszabb döntéseket. Magadnak próbálj megfelelni ne másoknak. Nekem pl nem élet az, hogy eszek, iszok, alszok, dolgozok és családot alapítok. Van akinek ez elég. Egyénileg függõ dolog, mindenki másképpen gondolkozik, és ez így van rendjén :)

Akkor lehet találkozunk kint :)
Azért olvasgass utána Angliának ha még nem jártál ott, nehogy meglepetés érjen titeket!

ja bocsánat július, augusztus építõiparozásból állt kõkeményen:) fent a padláson a nagy melegek idején a 60 fokban cserepezés, Pasaréten pedig betonkeverés...fasza volt:D

Azóta amióta ideírtam voltam a Hard Rock Caféban, voltam a Sauflonban is és most egy francia biztosítónál dolgozom:D szóval továbbra sincs állandó helyem ilyen olyan okok miatt...

továbbra kurvára motiválatlan vagyok, ja és távozási szándékom van innen jelenleg...sikerült a lakást legalább eladni 2-3 hónapon belül remélhetõleg sikerül kijutni Angliába és akkor ott muterral letelepedünk és munkát vállalunk...

"Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog"

És talán ez is segít:
http://www.youtube.com/v/EoNo4r1vrxk&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB

Sok sikert.

Na ja... Neked meg sok sikert az új állás kereséséhez!

I choose to make the only possible real choice.

Érezted már azt, hogy bármibe fogsz nem sikerül? Fõleg munkahelyen rossz, ha már nem mersz hozzányúlni a dolgokhoz annyira sok rossz döntést hoztál. Gondolom a munkáddal sem vagy elégedett, nincs barátnõd, nincs, aki odafigyeljen rád valószínû ezek az alapproblémáid:D

Én már el se merem mesélni milyen szinteken mozgok...Épp ma rúgtak ki csúnyán és az a vicc, hogy odatettem magam 1 hónap alatt (raktárban dolgoztam légtechnikai cégnél), de olyan szinten elszúrtam a dolgokat és nehezen alkalmazkodtam, hogy jöttek sorra a hibák. Beismertem õket ennek ellenére a fõnök számára ez nagy tüske volt és így a saját hátamra tettem céltáblát. Magyarázkodhattam volna miért is nem voltam hibás semmiben, de nem volt értelme. Itt az a lényeg, hogy saját magadban kell a hibát felismerni. Aztán jön a mód a HOGYAN kérdés segítségével, amire megoldást kell találni. Ez a legnehezebb része. Ilyen eset után pl igyekszem elõrenézni és úgy vagyok vele majd lesz másik állásom, ha nem legfeljebb az utcán kötök ki;) Utolsó sort ne vedd alapul, mert nálam is régóta be van szedve a leszarom tabletta.

Sok itt a morális probléma:)

Lehet, sokat gondolkodtam rajta, de nem jöttem rá, mit csinálnék diametrálisabban rosszabbul, mint bárki más. Persze látatlanba ezt nem lehet megítélni, én meg nyilvánvalóan valamennyire szubjektíven látom a dolgokat, de úgy érzem, ha csak annyi mákom lenne, mint egy átlagos haveromnak, sokkal elõrébb lennék.

Ès az nem lehet, hogy te csinálsz valamit rosszul?

majd megunod <#wave>

Semmi, ne keress mögötte konstruktívat, depis hangulatban vagyok egy ideje.

<#nemtudom>

Apránként, hogyne...

valóban nem egyszerû, ám azért még ha apránként is de lehet elõre haladni
minden esetre sok utánajárást és kitartást igényel a dolog

ezt :) http://www.youtube.com/v/yR7GZQ4r4UU&fs=1&rel=0&color1=0x4E7AAB&color2=0x4E7AAB

Ti mit kezdtek az életetekkel?

Én eleinte akartam valamit, de azok után, hogy akárhogy kapálózok, jó esetben egy helyben állok, rossz esetben visszafelé haladok, már nem akarok kezdeni semmit. Nincs értelme. Az élet szar, és semmi sem tõled függ, te csak az arányokon tudsz csiszolni. Ki többet, ki kevesebbet.

Dzsini vagy 10 éve írtad, hogy:

"Ez az irányvonal mindenkinél más, még ha ugyanazt a vonalat követik is," - legyen ez egy filozófiai irány, egy vallás, egy hit... akár egy egyház, ha úgy érzed... bármi, amit amikor megismersz, akkor úgy érzed, hogy: "IGEN, ez az, amit nekem találtak ki... " - meglátod benne az igazságot, azt, hogy átjár és kitölti a gondolataid... amíg bele nem szaladsz egy ilyenbe nem lehet leírni... én nagyon hosszan keresgéltem (elég buta módon így visszatekintve) mire most úgy érzem, hogy valami nekem valót találtam. 10 év depi és szinte állandó rosszkedv után egy boldog ember vagyok.

A kérdésem, hogy hogy állsz a kérdéssel manapság?

„-Gyakran eszembe jut, amikor régi barátokkal találkozom, milyen gyorsan telik az idõ. Ilyenkor elgondolkozom, vajon jól használjuk-e fel a rendelkezésünkre álló idõt vagy sem. Az idõ megfelelõ felhasználása nagyon fontos. Amíg megvan a testünk és különös, káprázatos képességû agyunk, úgy vélem minden perc értékes. Mindennapi létünk meghatározó eleme a remény, pedig semmi sem garantálja számunkra a jövõt. Nincs rá garancia, hogy holnap ilyenkor is létezni fogunk. Mégis ezért a holnapért ténykedünk, pusztán a remény alapján. Nos, ezért kell a legjobban kihasználnunk az idõt. Úgy vélem, az idõ megfelelõ kihasználása a következõkben áll : ha teheted, szolgálj más embereket, más érzõ lényeket. Ha nem, legalább attól tartózkodj, hogy kárt okozz nekik. Azt hiszem, ez tekinthetõ egész filozófiám alapjának.”

„-Tehát, gondolkozzunk el, mi az, ami valóban értékes az életben, mi ad értelmet az életünknek, és ezek alapján állítsuk fel a sorrendet. Életünk célja szükségszerûen pozitív legyen. Nem azért születtünk, hogy bajt keverjünk, hogy másoknak kért okozzunk. Ahhoz pedig, hogy életünk értékes legyen, azt hiszem, ki kell fejlesztenünk magunkban az alapvetõen jó emberi tulajdonságokat – a melegséget, gyengédséget, együttérzést. Ekkor válik életünk valóban értelmessé, békésebbé – egyszóval boldogabbá.”


Dalai Láma

Egészen figyelemre méltó.

a Merlin-t én is olvastam... jó. mondjuk D.Chopra nemvéletlenül nagy név a "populáris" filozófia-holisztika-életvitel-tanácsadás terén :)

Én mikor ilyen "útkeresõs" idõszakomban voltam, illetve úgy éreztem, hogy ennél szarabb már nem lehet Deepak Chopra-t olvastam. Egészen pontosan a Merlin és Artúr király-t. (Azt hiszem újra el kellene olvasnom...) Nem azt mondom, hogy ebben le van írva, hogy mit kezdj az életeddel, csak a könyv által közvetített gondolatok helyreráztak. Meg amúgy is, ez a "földi élet" egy pillanat csupán.

néha belefutok egy-egy ilyesmibe a neten... már megérte bemásolni :)

Van még ilyened Dzsini? Ez NAGYON tetszett.

Mendegéltem a vízparton, a Folyó partján...és figyeltem a port, amint a víz fölé szállt.
- Na most megjárod, Te por! Belesel a vízbe és nem szárnyalhatsz tovább!
Elveszted szabadságod és sodródsz amerre a víz és a többi porszem terel! Nem leszel Te már szabad és önállósággal rendelkezõ porszem, hanem leszel Te sár, sok társaddal együtt, megkötve és a sötétben foglyul ejtve! Egyéniséged elveszíted és beleolvadsz valami nagyba, egészbe! Rossz lesz Neked!
Gondoltam én és tovasétáltam.
Egy pár év múlva a nagy Óceán partján róttam a kilométereket, mikor megláttam egy nagy szürke sziklán azt a porszemet! Õ volt! Megismertem.
- Na Te porszem, véget ért a rabság és számûzetés? A sötétség és nyomorgás? ? mosolyogtam ki szegényt.
A porszem alig hallhatóan válaszolt:
- Most mesélek Neked, Te Bolyongó, hogy láss! A Folyó, melybe landoltam az utazásom kezdetén idegen, ám meleg és barátságos volt. Kedvesen átölelt és magába fogadott. Védõn betakart és a mélyére repített. A méhébe...ahogyan Õ hívta! Lent a mederben sok hozzám hasonló alak volt. Fiatal és öreg utas is. Lassan suhantunk bukfencezve, játszadozva. Kacagtunk a nagy és lassú kõ-urakra és gyermeki kíváncsisággal figyeltük a gyors halakat. Szépségüket kiemelték a táncoló és hûséges, zöld és sárga növény-kisasszonyok. Átkarolták incselkedve a fürge állatokat, ámde - mindig hûségesen kapaszkodva a meder hozzájuk házasított részéhez - nem szaladtak az élet hajkurászó kalandoraival tova.
Egy nap - már sok-sok játszadozás után ? a Folyó méhe mélyülni kezdett. Egy kicsit fázni kezdtem és féltem, hogy elnyel a sötétség, ami egyre sûrûbb lett. Végül elnyelt?
Lassan megszoktam a hidegebb és sötétebb környezetet és kezdtem magam otthon érezni benne. Nagy és gyorsabb halak köröztek felettem, és felkavarták a kékes vizoszlopot, mi fölibém tornyosult.
Nocsak! Magasra reppentem és lebegni kezdtem. Nemsokára szárnyaltam. Nagyon élveztem. Versenyt suhantam a hatalmas vízi felvonulással. (Bizonyára itt mindig karnevál van, mert mindenki színes öltözéket visel és nagy csoportokba táncolnak valami különös táncot.) A táncba néha még a nagyobb szürke, fekete halak is bekapcsolódnak! Átsiklanak a tömegen, ami szétrebben, irányt változtat, ha õk közelednek. Micsoda szervezettség! Mily harmóniában mozognak a színes kishalak a szürke-fekete nagyhalakkal! Hogy szerethetik egymást, ha így figyelnek egymásra! Néha még bele is bújnak egymásba! Fantasztikusan szép! És ezek a színek! És ezek a növény-kisasszony barátikörök! Életemben nem láttam még ekkora bridge-partyt, kacagó-viháncoló fergeteget.
No lám! Valami csillan fenn! Meg kellene nézni! Ezzel a hallal felmegyek, ha engedi. Csak közelebb kellene mennem ahhoz a nyíláshoz! Ez az! Megvan! Bent vagyok. Na! Jól sejtettem! Ez bohóchal is felfelé tart. Érzem, hogy melegebb víz jön be a ?nyílásán?.
Fény! Jaj, jaj! Folyni kezdett kifelé a víz! Kiesem innen! Nagy fény van és forróság. Kiesem! Ismerõs az anyag, amire estem. Igen...fa. De rég láttam már ilyet! Jujj, de forró! Jó lenne egy picit odébb menni. Ott van egy kis tengervíz! Egy kis szellõ kéne. Meg valami segítség! De nem tudom ki segíthetne. Ez az ember? A horgász?! Horgász! Na jól kifogta a kíváncsi halacskát! No meg engem is. Most várhatok egy szellõre, mert ez biztos nem fog segíteni nekem! Úgy tesz, mintha itt sem lennék!
Jó sokáig vártam.
De végül jött egy szellõ, ami odébb sodort a csónak aljában a kis pocsolyába. Sodródtam jobbra-balra, hogy találjak egy rést, ahol kicsusszanhatok. Végül sikerült. Zuhantam egy keveset, majd erre a kõre estem. Azóta nem tudok innen elmozdulni! Néha már egész közel jön a víz, de csaknem ér el! De várok. Egy nap majd úgyis visszajutok.
Igen, Bolyongó! Boldog voltam? Nagyon boldog?.S nem szenvedés volt ott?a nagy Óceánban?
- Látom most már kicsi porszem! És köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem! Segíthetek Neked? Visszajutni.
- Köszönöm, Bolyongó! Nem kell. Ha mennem kell, fogok. Most itt maradok, amíg nem jön értem a víz. Mert eljön? Ha várok eleget és türelmesen?értem jön. Most már tudom mi az igazi boldogság és megtalálom máshol is! Nem csak ahol, elhitetem magammal, hogy az vagyok. Hisz okot...mindig találok rá?
A kis porszem az Óceán felé fordult és énekelni kezdett.
Én meg tovaindultam. Nem tudtam milyen messzire.

Cool Halid?ge: Bolyongó elmehetne, de nem teszi

mai napra rendelt idézet:
"Én is régóta foglalkozom ezekkel, és szeretném átadni minden tudásomat. És rosszul érintett, ha nem fogadták el, visszautasították, esetleg még bolondnak is néztek. De most már tudom, hogy az Igazság csak van. Nincs is több dolga ennél. "

És a dal véget ér.

a perturbancia

És a turbulencia :)

csöpp csöpp...
3 rongy tele lett a monitorról áradó nyállal ;>

Mindennek az alapja a megértés, az önkontroll, a szeretet, a gondviselés egymás iránt, a tolerancia, és az impedancia.

Ide gyertek, ha nem vagytok biztosak benne: Tanácstalankodó...

amugy meg IIIIMádom a Jawa kat :)

Nemtudom... az egész klánunk akar SWGzni gondoltam akkor ez a divat és akkor meg már divatos leszek :D

LOL mi ez az SWG-s logo?:)

"vágyaid vannak, addig szenvedni fogsz ezen a világon, mert nem tudod megvalósítani õket"
Ez igaz de valahol a vágyakból lesznek a célok, amelyek elõrevisznek.

Óvatosan, mert még félreértelmezik és tolongani fognak a kötélverõ üzemek elõtt ! :-)))

pedigmár...