Öngyilkosság

wankler te egy utolsó szar ember vagy... Nem látod, hogy rajtad kívül másnak is vannak problémái erre te ilyeneket irogatsz... gusztustalan vagy. Kit érdekel, hogy hogyan akartál véget vetni az életednek?! De legalább ne dicsekednél, hogy te milyen bevállalós srác vagy hogy mindent kipróbálsz. Ide az emberek segítségért jönnek nem azért, hogy eldicsekedjenek hogy hûdebátorfaszagyerek vagyok hogy mindent megmerek csinálni... Én a kötélt vagy a magas helyrõl való leugrást ajánlom neked az nagyon nagy százalékban sikerül...

Helló mindenkinek!Olvastam ezt a z oldalt,és ugy veszem észre sokk olyan ember van mint én!Nem tudtok olyan oldalt ahol éjjel-nappal lehet beszélgetni?Magamrol annyit,hogy én soha nem adtam fell,de már elfáradtam,belefáradtam hogy harcoljak a jövömért.Nem tartom gyávaságnak az öngyilkosságot,inkább emberfeletti bátorságnak,ha valaki képes megteni.Én már számtalanszol probáltam,de sajna még mindig itt vagyok.Pl:Rozdamarott ittam 3-szor,patkánymérget ettem 2-szer,savas anyagott fecskendeztem az ereimbe,2-üveg nyugtatott vettem be,és számtalan gyogyszert.Klor g ázt állitottam elö,de az se segitett.Sajnos eddig még ezektöl nem sikerült végetvetnem az életemnek.De csak sikerül egyszer!Azt szeretném kérni,hogy ha valaki tud olyan oldalt ahol hozzám hasonló emberek vannak az irja már [email protected]
Elöre is kösszönöm!

erre gondoltam én is az elõzõ üzenetemben... 100% igaz sajnos.

többet érsz el ha jártas vagy pszichológiában mintha az érzéseidre hallgatnál, ez nálam egy kurva nagy törés volt annó.

" Ha már együtt vagytok és érzed, hogy érdemes rá akkor lehetsz vele igazán odaadó de addig nem szabad mert ezt megérzik és rádunnak"

Ez így van, de ha belegondolsz, akkor ez egy rohadt szomorú dolog. Egy "normális" kapcsolathoz bizony játszani kell és ha ezt tudatosítod magadban, akkor valami elveszik.

Üdv mindenkinek!
Hát hol is kezdjem?Miközben végig olvastam a hozzászólásokat,találtam hasonlóakat,a magaméhoz.Kezdjük az elején,20 éves vagyok és tanulok.És még nem volt barátnõm.És a másik problémám az hogy nem vagyok egy nagy darab,kb 165 cm vagyok,ami eléggé megnehezíti a csajozást.Mindig úgy voltam vele,hogy hát most nem volt szerencsém,próbálkoztam tovább,hogy majd el jön az én idõm is stb...De mostanában már minden más,az állandó visszautasítások miatt,egyre jobban bezárkóztam,gyakran csak otthon ülök és gépezek v. filmet nézek.A film nézés legalább el tereli a figyelmemet egy kis idõre.Az a baj,hogy barátaim sem nagyon vannak,akikkel errõl beszélni tudnék,vannak haverjaim,de velük a sulin kívûl v ilyen általános dolgokon kivûl másról nem tudok beszélgetni,olyan igazi barátom soha nem volt,akivel bármirõl tudnék beszélni.Ami a családomat illeti,édesapám már 10 éve meghalt,és mostanában otthon is állandóan van vmi gond v veszekedés.Néha elõfordul,hogy elmegyek bulizni a haverokkal,de nem olyan már,mint régen.Régen még együtt buliztunk,kicsit ittunk...stb...sztem nem kell részleteznem,de mostanában,már mindenki v a barátnõjével jön v ott a buliban fog egy csajt magának,csak én állok ott egyedül,ha megpróbálnék beszélgetni egy lánnyal,õ csak kiröhög a magasságom miatt.Ezért nem járok mostanában bulizni.Hát röviden ennyi,szóval nem sokat tudtam még eddig felmutatni,nem sok mindent kaptam az élettõl.Remélem tudtok vhogy segíteni,legalább egy-két kedves szóval.

kurvára jól beszélsz.

Szerintem meg abszolút nem szabad, hogy elmenj a végsõkig!!! Az élet többrõl szól, minthogy azon bánkódj, hogy nincs barátnõd. Igen nagyon szar érzés, hogy valakibe idõt és energiát fektetsz bele és utána otthagy de nem ér egy nõ sem annyit, hogy eldobd miatta az életed!! Amúgy meg ha görcsösen próbálkozol akkor nem fog sikerülni. Az ilyen dolgok amúgy is akkor jönnek amikor abszolút nem számítasz rá. Kiadni magadat egy nõnek, megtenni neki mindent meg amúgy sem szabad az elején. Ha már együtt vagytok és érzed, hogy érdemes rá akkor lehetsz vele igazán odaadó de addig nem szabad mert ezt megérzik és rádunnak. Próbálkozni meg kell! Azért kell mert ha nem sikerül akkor majd sikerül másodszor vagy harmadszor. Az egész életed arról szól, hogy folyton padlóra akarnak küldeni és akkor fogsz tudni megbirkózni a dolgokkal ha képes vagy felállni és folytatni. Errõl szól az élet. Szóval azt mondom, hogy butaság magadat emészteni és bánkódni. Attól nem lesz jobb attól nem fognak beléd szeretni inkább csak eltávolodnak tõled mert ki lesz írva az arcodra a bánat. A bánatos és önbizalomhiányos pasikat meg nem szeretik a csajok.

Úgyhogy az én tanácsom, hogy soha de soha ne add fel még ha úgy érzed szar is a helyzet. Nem szabad! Tartozol önmagaddal szemben ezzel és azokkal szemben is akik szeretnek pl: családod és a barátaid.

Ilyen esetekben már nem biztos, hogy az elég. Inkább pszichiáter, mert ha ennyire súlyos a helyzet, muszáj valamilyen gyógszert szedni.Persze az se jó, mert könnyen úgy találhatja az ember magát, hogy féltucat bogyó a napi adagja. Arról nem is beszélve, hogy függõséget okozhat. Meg hát az biztos, hogy a pszichológus/pszichiáter nem mindig az igazat mondja a betegnek. Végülis érthetõ, azért kapja a fizetését, hogy lenyugtassa õket. Ha egyenesen megmondaná az igazat, kicsit megugrana az öngyilkosságok száma.

szerintem menj el egy pszichológushoz MOST!!! amíg még nem késõ. mi itt nem fogunk tudni segíteni neked, de õ igen, hidd el. ne habozz , most szépen menj oda a telefonkönyvhöz (vagy az interneten keress), keress ki egy rendelõt és tárcsázz még MA! nem viccelek. akár ezen is múlhat a boldogságot, és ha így van, kár lenne nem meg próbálni.

"Sajnos nem lehetetlen,hogy ne létezzen olyan ember,akinek nem létezik boldogsága.És sajnos én közéjük tartozok,de már nem sokáig,ez vigasztal... "

Hülyeség + hülyeség. Ha CSAK szellemi eredetû a problémád, akkor kilábalsz belõle, és utólag te is röhögsz majd magadon. (Bocsi, de mindenkinek vannak problémái)
Ha megfutamodsz, elveszed ennek a lehetõségét. Gondolj arra h most valszeg depis vagy, az meg TÉNY, h olyankor eltorzult valóságot érzékelsz. Az is TÉNY, hogy ilyen állapotban nem lehet komoly döntéseket hozni. Pont. Nem lehet tovább ragozni. Ne legyél hülye😉

Szeretném megköszönni mindenkinek aki próbált segíteni jótanáccsal.Amiket csak bírtam megtartottam hátha segítenek.bár nem sok eredményt tudok felmutatni így marad az én általam sem kedvelt megoldás.Pénteken indulok telelni hát ha minden jól alakul nem kell a hazaérkezés utánra terveznem...Köszönöm tényleg mindenkinek.Minden jót kívánok.

egyénként amikor véget ért a kapcsolatom én is egybõl alkohol-cigi-fû, és nem érdekel hogy káros, kurvajól kikapcsolt. segített feldolgozni és ez számít. bár még mindig nem vagyok túl rajta, de könnyebb...

ha még nem weedeltél, elött tégy egy próbát vele, hátha befolyásol valamit.

Hitét vesztett! Küldtem egy üzenetet neked, majd légyszi olvasd el.

de azért a síut még belefér...ez azért rendesen inflálja a dráma hatását😊

vannak ennél rosszabb dolgok is: példaúl ha elvesztesz valakit, akivel a jövõdet tervezted, csak hogy a nõknél maradjunk. Ezért kár lenne felvágnod az eredeidet, legalább várd meg amíg igazán kitol veled az élet.

Én úgy ismerem a mondást: "Lesz ez még így se!" És abból végképp nem kérek. :S Tudom nem megoldás,de nincs más céljaimat kiszolgáló választás.Várni nem érdemes,keresni kereshetek nem kellek mert eddig is ez volt a trend eztán is az lesz.Akkor meg?Mi maradt?
El tudom képzelni milyen rossz lesz nekik.Ezért fájt meghozni a döntést,elég régóta vacilláltam is vele.De végül elfogadtam azt,amire szánt az ég,még ha mások el is hiszik hogy önmaguk sorsának kovácsai,mert részben azok.Sajnos nem lehetetlen,hogy ne létezzen olyan ember,akinek nem létezik boldogsága.És sajnos én közéjük tartozok,de már nem sokáig,ez vigasztal...

ez nem megoldás semmire. nagyon sok embert törnél össze, és ha magadtól elveszed az életet az övékét is el fogod, mert szeretnek téged, például a szüleid, barátaid. gondolj erre. hidd el, lesz ez még sokkal jobb, mindenkinek vannak nehéz idõszakai.

Én már nem érzek magamban erõt ahhoz hogy megint próbálkozzak.Elfogyott az önbizalom,és talán jó okkal.Szóval vettem a lapot az élettõl amely a legnagyobb tanító mester.Köszönöm mindenkinek a segítséget,jó látni hogy vannak még segítõkész emberek.Még van egy befizetett síutam február elején de onnan ha megjöttem azt hiszem megteszem amit tennem kell.

Üdv mindenkinek.

Próbálkozz minél többnél,ne egyre koncentrálj tehát elõbb utóbb össze fog jönni...

Félreértesz.Egy: nem vagyok kocka,s akikkel próbálok összejönni nem címlaplányok.Tény hogy most nem járok el sehova,mert próbálj meg úgy elmenni akárhova hogy tudod csak rosszul érzed majd magad.Nem volt mindig így,ezt mindenki tudja rólam környezetembe,szerettem bulizni,rendre én szerveztem a legtöbbet mert nekem volt hozzá idõm.Szóval nem arról van szó hogy én egész életem a 4 fal között a gép elõtt töltöm mint azt feltételezed és a "fullos" plázacicákat kergetek.Épp ellenkezõleg,mindig a legszolidabb,átlagos kedves aranyos lányokkal próbálok kezdeni akiknek rendre még tetszek is.De mégis elutasítanak.Ezt értsd meg!
Másrészt.Nem kergetek olyan álmokat amelyekrõl tudom hogy sosem teljesülhetnek.Akikkel próbálok összejönni általában tetszem is,sok idõt töltünk együtt és valahogy mégse jön össze.Ezt nem értem.Szó sincs olyan szekér utáni futkosásról.Ezért rossz,ezért nem értem mi van.

tölts le pár Rém rendest meg egy-két pornót és helyretesz.
ja és még valami. Egyszer mindenki elkel.

Csak arra akartam utalni hogy egy kocka ne akarjon fullos csajt....Tehát aki nem jár sehova sosem,tök mindegy hogy hova,kivel,kikkel annak nincs sok esélye.csak hogy tudd nõknek is lehetnek elvárásaik..arra akartam ráébreszteni hogy attól nem lesz jobb neki hogy jó mátírt csinál magából,TEHÁT NE VESZTEGESSE AZ IDÕT OLYANRA AKI LE SE SZARJA...mert akár meg is ölheti magát,vagy odaadhatja a vagyonát,vagy teljesen imádhatja a csajt nem lesz semmi....

ugy beszélsz mintha a srácnak mindegy lenne hogy milyen a nõ. hát kurvára szerintem neki sem kell minden jöttment... én is épp vadászok, de gõzöm sincs hogy kit kéne mert a szintet lejebb adni nem akarom, és azért ész is kéne bele.

Nem hatnak meg ezek az álságos szavak.Mert ezek álságosak.S hogy miért?Hihetetlen hogy nincs olyan nõ a környezetedben,környékeden aki ne fogadná szívesen közeledésedet.Biztos van,biztos lenne ha próbálkoznál.Hol itt a probléma?Kettõ lehetséges.Van mindig egy olyan nõ aki nem viszonozza érzelmeidet,nem tetszel neki az olyan után hiába fogsz futni!Például te sem örülnél ha valami olyan csaj lenne oda érted akit visszataszítónak tartasz...Tehát azzal szart se érsz ha egy olyannak csapod a szelet akinek nem tetszel,gondolj bele az adott lány helyébe...ez a gond.szóval ez a te bajod!adj már le az elvárásaidból!ne akarj olyan nõt aki teljesen különbözik tõled!!

mozdulj ki otthonrol, menj el turazni, bringazni,korizni, sportolj. onbizalmat es magabisztossagot ad. hetvegen meg csocsozzal, billiardozal a haverokkal, akkor nem unatkozol, jobb kedved lesz tole, es lehet hivni vadidegen csajokat jatszani, kozben jol lehet ismerkedni. az olyanokat akikbe szerelmes vagy, de nem volt semmi kztetek felejtsd is el. olyanokat keressel akiket az eletben nem lattal meg, akkor nincs rajtad kenyszer hisz nincs veszitenivalod...

Görcsösség,ellazulás,igen ezeket mondták már.De mégis hogy lazuljak el?Nem bírok magamtól,ha meg elmennék bárhova mulatni,abból csak az lesz hogy elrontom mindenki buliját azzal hogy szomorkodom,látva az arcokat.Tudom sok mosoly mögött mély fájdalmak lapulnak másoknál,de mégis hogy képesek jól érezni magukat irigységgel tölt el.Én erre már képtelen vagyok.Karácsony,szilveszter,bulik,partyk,utazás.Mind ugyan az.Rossz rám nézni.Utálom a "papucs" szót.Azért lennék az mert mások örömét a sajátom elé teszem?Nem vagyok képes máshogy látni,mivel saját örömöm már nem létezik.😞
Nem bírok tovább nélkülözni,ideig darabig megy de mindig nyom a tüske,hogy nincs.Busz és villamos után nem futok,mert jön másik,de nõ már aligha.Én úgy érzem titokzatos vagyok,mer eleinte mindig õk keresnek engem,csak ezután megváltozik minden,a szerepek,és én leszek az ki keresem õket.Ez azért van mer erõltetem?Nem bírok másmilyen lenni,szükségem van rá.
És bár tudom hogy sokak keseregnének halálomon,de valakinek önzõnek kell lennie,vagy nekem azzal hogy nem érdekel mennyire fog nekik fájni,vagy a szeretteim lesznek önzõk,hogy nem engednek el,és nézik szomorúságom ölbe tett kézzel segítségen agyalva.Mert nagyon nem érzem azt hogy bárki tudna segíteni,de haloványan él még talán a remény ami épp elhagyni készül már.

Nem is érdemlik meg hogy sokat fáradoz értük, max ha megvan már és tényleg jól kiismerted, és szereted. Busz, villamos, nõ után nem futunk.

Teljesen átérzem a helyzeted. Nekem most lett vége egy kapcsolatomnak, nagyon szerettem az illetõt, amikor õ egyszer csak közölte, hogy nem érez semmit, és nem akarja folytatni. Világ dõlt össze bennem, egybõl alkohol, dohányzás, nem is vagyok rá büszke... De keresd a társaságot, mindig ha tudod, velük ellazulhatsz, és ne fogd fel ezt ilyen komolyan. Majd jön a nõ ha kell, és ha a barátaid is megértik, teljesen jó, ne parázz ilyenek miatt, jönni fog 😊 Öngyilkosságra meg véletlen se gondolj. Bennem is átfutott egyszer-kétszer, de még ha neked jobb is úgy, mi lesz azokkal akik szeretnek? Te egy csaj miatt ki tudsz borulni, akkor a szüleid mit éreznének ha te elmennél? Több ember életét rontanád el. Nekem is darabokban van a szívem jelenleg, de hiszem hogy lesz még jobb is...

Szerintem felejtsd el a nõket, és kövesd Mersant tanácsát. Lazulj el. 😄

tul gorcsosen allsz a temahoz, meg kene probalnod ellazulni. a csajoknak nem szabad lehozni a csillagot is, mert akkor csak jot rohognek hogy milyen papucs vagy. hatarozottnak kell lenned, viccesnek, es nem szabad folyton a nyakukban loholni, kell hogy hagyjal 1 kis urt magad utan, titokzatosnak kell lenned, azt marhan birjak, hisz rohadt kivancsiak 😄

Üdv mindenkinek

Volna egy apró problémám,apró mert tényleg az.Nem tartom magam rossz embernek mert általában önzetlen vagyok,vannak barátaim akik a tûzbe mennének értem és fordítva.Suliba járok,mellette dolgozom,családom nagyon szeret öcsém példaképe vagyok hogy büszkélkedjek kicsit,a távolabbi rokonok is nagyon szeretnek szóval minden megvan a boldogsághoz egy dolgot leszámítva.
Sose volt még barátnõm(ebbõl ugye leszûrhetõ hogy fiú vagyok).És nem egyedül akarom leélni az életem pedig akkor kellene valaki.A gond az hogy én akárhányszor próbáltam bárkivel összejönni a lényeg én leszedem a csillagot is az égrõl érte,kitiprok magamból mindent,majd bele gebedek, és varázsütésre lesz egy lány aki boldogan él mással én meg megyek a levesbe.Nem értem miért van ez.Teljesen tönkrementem már idegileg,idehaza kötelezõ színdarab "a minden rendben van",a barátaim próbálnak segíteni de nem tudnak.Képtelen vagyok kilábalni,a sokszoros csalódásban mindig darabokra tört a szívem és már elfogyott az erõm,képtelen vagyok össze legozni megint,és nem is igazán látom értelmét hogy minek?Miért?Hogy utána megint összetörje más?Nem bírom már elviselni hogy akárki akit mindennél jobban szerettem,annak sosem kellettem.Így is már olyan gyönge volt,több sebbõl vérzett.És már kiült az arcomra a fájdalom,évek óta nem bírok mosolyogni.Fáj minden perc,félek emberek közé menni mert tudom hogy ferde szemmel néznek rám.Félek már a nõktõl is,ha túl közel kerülök hozzájuk csak bajom lesz(ettõl még nem érzem magam hominak).Nem bírok az emberek szemébe nézni.Félek a holnaptól hogy rosszabb lesz.Pedig mindenem meglenne,de akármim van,nincs értelme,ha közben az nincs amire leginkább szükségem van.Évek óta meg akarok halni,csak nem megy.Nem megy mert épeszû ember nem tesz ilyet szerintem és még épeszû vagyok.Sajnos.Nem bírok aludni,állandóan sírok s ráadásul bármikor rám jön.Nem bírok kijönni ebbõl a gödörbõl mert tudom ha kijövök csak egy másikba esek bele,akkor meg minek?Csak hát megtenni sincs bátorságom mert gyávaságnak tartom,talán ezért élek még.Viszont egyre erõteljesebben folytatok önpusztítást.Sokszor vagdosom magam.És a legrosszabb hogy egy pici probléma miatt.És mielõtt jönne a sok zápor hogy errõl én tehetek,hát szerintem nehezen találnék olyan férfit aki többet tett le az asztalra azért hogy boldog legyen párja oldalán.Már úgy érzem isten ellenem van,vagy valami nagyobb erõ tiltja meg hogy boldog legyek.Én már nem tudom mit higgyek.De azt tudom hogy rám itt nem vár más csak magány,amitõl mélységesen félek...És most kerültem oda hogy kritikusan hajlok afelé,hogy bevállalom a gyávaságot csak szûnjön meg a szívfájdalmam.
Ha valaki olvassa ezt,kérem.Könyörgöm.Segítsen.Akár mivel.Jó vagy rossz szóval egyaránt.Tudom hogy dilis vagyok mindig is az voltam.Csak eddig humor formájában nyilvánult meg,de már elvesztettem mindenem legbelül és képtelen vagyok bármit is értékelni.Úgy érzem mintha a lelkem már meghalt volna és csak egy üres test bolyong a hétköznapokban.Kétségbe estem.
Mindent köszönök elõre is...<#rinya>

minden eset teljesen egyedi, kár lenne általánosítani. Vadmeggy azt mondja, hogy ott vannak a barátok. De mi van, akkor ha nincs aki segítsen?

"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet."
Mellesleg rájöttem már régen, hogy nem az én életem a legszarabb. A napokban ölték meg 4 éve ismert osztálytársam apját. Amúgy is elég szegényesen éltek, ez most nagyon odavágott az életüknek. :S

Ez teljesen igaz. Sok ember csak kesereg a sorsán, hogy milyen a szar neki meg jaj milyen vacak az élet. Ahhoz viszont meg túl lusta, hogy változtasson rajta.

nos én akkor leszek öngyilkos ha megcsonkítanak valamivel pl 1 karom lesz vagy hasonló amúgysem félek a haláltól!

így igaz... (bár a vége nem feltétlenül igaz)
"szerencse" és akaraterõ, meg persze temérdek kitartás...

most nem azért, de az élet mindig is szar volt és mindig is szar lesz... Csak rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele. Még ha nagyon elbaszott életed van akkor is tehetsz ellen mert csak rajtad múlik. Csak az emberek (meg énis) szeretek a jelenbe kapaszkodni ahelyett hogy vmit csinálnék magammal és megváltoznék... De pont azért vannak a barátok, hogy ebben segítsenek....

Az a legszarabb amikor tudja az ember hogy az egyetlen megoldás a halál, de nincs ereje még a az öngyilkossághoz sem. A teljes bizonytalanság meg a kilátástalanság a legszarabb. Már el sem tudok képzelni olyan helyzetet, amikor azt mondanám hogy OK, 100% minden rendben van, ilyen nem is volt, és nem látok rá semmi esélyt hogy lesz.

"MEGHÍVÓ
RENESZÁNSZ ÉS LÉLEK – KULTÚRA ÉS MÛVÉSZET EGYÜTT, A LELKI EGÉSZSÉG SZOLGÁLATÁBAN
A Hungarofest Kht. – Reneszánsz Programiroda és a Magyar Pszichiátriai Társaság tisztelettel meghívja Önt és partnerét 2008. október 11-én, a Lelki Egészség Világnapja alkalmából szervezett egész napos programsorozatára.
Helyszín: Petõfi Irodalmi Múzeum
(H-1053 Budapest Károlyi Mihály u. 16. )
Idõpont: 2008. október 11.

A Lelki Egészség Világnapjának fõvédnökei:
§ Dr. Hiller István, oktatási és kulturális miniszter
§ Dr. Székely Tamás, egészségügyi miniszter

Védnökök:
§ Demszky Gábor, fõpolgármester
§ Szûcs Erika, szociális és munkaügyi miniszter

A nap programja:

09. 30 – 10. 00 Regisztráció
10. 00 – 13. 00 Köszöntõk, plenáris ülések, A mentális egészség javításáról szóló stratégiai program társadalmi egyeztetésének meghirdetése
13. 00 – 14. 00 A Magyar Pszichiátriai Társaság sajtótájékoztatója
13. 00 – 19. 30 Elõadások, kerekasztal-beszélgetések meghívott elõadók és civil szervezetek részvételével, gyermekprogramok, kulturális programok
19. 00 – 20. 30 Palya Bea koncertje

PROGRAM
RENESZÁNSZ ÉS LÉLEK – KULTÚRA ÉS MÛVÉSZET EGYÜTT, A LELKI EGÉSZSÉG SZOLGÁLATÁBAN
2008. OKTÓBER 11 – PETÕFI IRODALMI MÚZEUM

DÍSZTEREM

10. 00 – 10. 15 Köszöntõt mond:
dr. Kurimay Tamás, a Konferencia elnöke (Magyar Pszichiátriai Társaság)
Rubovszky Rita, a Hungarofest Kht igazgatója
dr. Harmatta János – a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke

10. 15 – 11. 00 Matt Muijen M. D. , Ph. D. – WHO – Europe, Regional advisor – Európai országok lelki egészséggel kapcsolatos felmérésérõl és WHO ajánlások Magyarország részére
Üléselnök: Prof. Bitter István SE Klinika igazgató

11. 00 – 11. 15 kávészünet

11. 15 – 11. 35 Prof. Dr. Rihmer Zoltán – Dr. Purebl György - Depresszió és öngyilkosság
11. 35 – 11. 55 Prof. Dr. Rajna Péter – Az idõs korról másképpen?
12. 00 – 12. 30 Prof. Dr. Czeizel Endre – A magyar mûvészek családfái – Szükséges-e a mûvésztehetségnek szenvedni?

13. 00 – 14. 00 ebédszünet, sajtótájékoztató

14. 00 – 14. 30 Prof. Dr. Bitter István: Implementis – on-line segítség a lelki egészség megõrzéséért folytatott európai munkához
14. 30 – 15. 15 Valachi Anna - Mûvészet és pszichoanalízis „Csak ültünk ott, mi három árva, ki-ki magában, egyedül”- József (Attila) és testvérei: a családvesztés közös traumájának egyéni feldolgozási lehetõségei
Bánffy Edit elõadómûvész – József Attila – Naplórészletek/versek felolvasása
15. 15 – 16. 00 Popper Péter – Kultúra – Vallás és Lelki egészség
16. 10 – 16. 55 Jankovics Marcell - Giccs és lélek
17. 00 – 17. 30 Tari Annamária workshopja a családi problémákról
19. 00 – 20. 30 Palya Bea koncertje, részletekkel Weöres Sándor Psziché címû mûvébõl

LOTZ TE "

A rendezvény ideje alatt sok szeretettel várunk minden kedves érdeklõdõt, egy jó beszélgetésre az életrõl, halálról, öngyilkosságról az Életlánc Egyesület standjánál.<#smile><#wave>

meg csak színészkednek figyelem felkeltés céllal

gyávák.

Ha oda kerül a dolog, és tényleg nem lesz senkim, biztos nem fog érdekelni senki/semmi. Most még éldegélgetek.

"mert nem csak magamra gondolok. Sajnos. 😞"

én inkább azt figyeltem meg, hogy az emberek túl gyávák vagy még nem szenvednek eléggé. Ha oda kerül a dolog, akkor már nem érdekel senki.

A halál után, ha jobban belegondolsz, nincsen olyan, hogy neked vagy jobb lesz, vagy rosszabb, hanem csak az lesz, hogy: SEMMI. Mintha aludnál, azzal a különbséggel, hogy nem tudsz álmodni, sose kelsz fel, nem érzel semmit, mert nem létezel. Ennyi.
Sokan ezért, ebbe belegondolván cselekednek gondolom én. Amúgy van benne valami, ugyanis így garantáltan meg lehet szabadulni minden szenvedéstõl, az élet minden bajától, amikbõl nekem is kijut bõven, de én akkor se leszek öngyilkos sohase, mert nem csak magamra gondolok. Sajnos. 😞
amúgy tök jól néz ki a videó mellett a "Releated Videos" résznél ez, hogy: "The Penis Song - Monty Pythons". Nem is illúzióromboló. 😄

egyik kedvenc filmem a Brian élete. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki még nem látta. A szívemhez legközelebbi jelenet a legvége: az emberünket keresztre feszítik, és mindenki, aki valamit tehetne érte, cserbenhagyja. Akkor kezdi el a mellette megfeszített énekelni a híres dalt, Always look on the bright side of life. Mindig az élet napos oldalát nézd. Mindig van napos oldal. Mindig van, aminek lehet örülni egy hangyányit legalább. Ragadd meg ezeket, tudj örülni apró dolgoknak, amik egy kicsit is melengetik a szíved.
http://www.youtube.com/watch?v=jHPOzQzk9Qo

miért hiszed, hogy ha megtennéd, utána jobb lenne? Miért gondolod, hogy a halálon túl nincs szenvedés? senki nem jött át onnan, és mondta neked, hogy ott jobb. a földi életed egyetlen lehetõséged a boldogságra, hogy tégy valamit, csak ebben lehetsz biztos. ez az esélyed van, és még nem fogyott el. még nagyon sok van.

becsületed nem akkor õrzöd meg, ha véget vetsz az egésznek. az menekülés. becsületben maradsz, ha küzdesz, ameddig erõdbõl telik. ha szembe mersz szállni ezzel a kihívással, amely a vereségeddel fenyeget. ha vállalod tovább a szörnyû megpróbáltatásokat, nem mondhatod, hogy elfutottál. nem mondom, hogy meg lesz a gyümölcse. nem állítom, hogy elõbb-utóbb boldog leszel. de becsületére válsz az embereknek.

én személy szerint szembenevetem a sorsot. nem hagyom, hogy elvegye a jókedvem. amíg van bennem humorérzék, bírom.

rövid válasz igen

rövid kérdés: te dolgozol?