National Geographic

te jó isten ... a felénél abbahagytam az olvasást... a mondanivalóját néhol elég nehéz kihámozni <#nemtudom> mindenesetre nem értek vele egyet <#zavart2>

Ez az emberke - nevezzük Kovács Gyulának - egy-két mûsor után írt véleményt egy 100 évnél idõsebb társaság munkájának egyik legpopulárisabb megnyílvánulásáról: kissé felületes az úr, de legyen neki Monet, Kafka és pornó - én maradok a "sokszínû élet, törékeny modelljénél"...

Mikor lesz ebbõl magyar szinkron?
Nem mostanában, nem kapkodják el az NG filmek magyarosítását...

Sárga Négyszög – effektus
2004.09.04. | Kovács Gyula /tve


Most a N.G.-ot lesem, ahol az egyik krokodilvadász ökoripacs az amazóniai dzsungel mocsarába gázolva elsuttogja, mennyire szerencsések vagyunk, hogy lencsevégre kaphatjuk a megfogyatkozott feketekajmán-állomány egy ifjú képviselõjét, majd a mondat végén ráveti magát a kevésbé szerencsés állatra.

Nem tévézem, nincs is tévém. Ez persze hazugság. Gyerekkoromban megkaptam én is a zombidózist, így néha, mint egy morfiumtolvaj, besettenkedem valamelyik családtag távirányítója mögé. Legtöbb helyen, nálunk is, a csatornák sajátos sorrendbe, tematikus csokrokba szedve laknak a programgombok alatt (csatorna – a legtöbb tényleg az…). Itt: közszolgálat; kereskedelmi; mjúzik stb. Ilyen blokkot képez a Spektrum, Discovery, National Geographic és még egy-két ilyes alkotta pakk. Ezeket szoktam volt, de egyre ritkábban. Most a N.G.-ot lesem, ahol az egyik krokodilvadász ökoripacs az amazóniai dzsungel mocsarába gázolva elsuttogja, mennyire szerencsések vagyunk, hogy lencsevégre kaphatjuk a megfogyatkozott feketekajmán-állomány egy ifjú képviselõjét, majd a mondat végén ráveti magát a kevésbé szerencsés állatra. Nem teccik: kikapcs, mégse nyugszom meg. Már a színvonalasabb természetfilmektõl is gyomorrontásom van, de ez... Pedig a Tüskevártól Attenbourogh sorozataiig végiggubbasztottam minden ilyet (olyat). Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy az otthon és az iskolában tarisznyált értékrendek mellett ezek a filmek jelentették a kortárs környezetkultúra – ha beszélhetünk ilyenrõl - legerõsebb bástyáját. Amikor pedig beköszöntött a kábelparadicsom, fent nevezett bugyraival, úgy éreztem magam, mint az iszákos, akit sörbe akarnak fojtani. Most sincs másképp, de már fuldoklom. „Istenem, és? Kikapcs, átkapcs, be-se-kapcs, az’tán nem fáj! Ráadásul pont rájuk dobálod a kavicsot, mikor tudod jól, mekkora szüksége van az utolsó pitypangnak is a marketingre!?” – jön csuklóból az ellenvetés, de éppen errõl van szó. Adva van egy össznépi érdeklõdési felület, amit ezek a csatornák 99%-ban lefednek. Úgy vélem, ezt jobban ki lehetne használni. Persze, kinek mi a jó…

Az ilyen kajmáncirkusz népszerûsítõ hatását nehezen vitathatjuk, de alig hiszem, hogy a balkáni medvetáncoltatók mûködése túl sok barnamackót mentett meg. Nem is volt cél, de nem is feltételezte senki, hogy ott természeti kincsek bemutatása folyik. Az ilyen (N.G. stb.) kvázi-tárlatvezetés viszont azt az érzést kelti az emberben, hogy a tárlatvezetõ egyúttal morcos teremõre is a bemutatott mûtárgyaknak, így azok felõl kár aggódni, jó kezekbe kerültek. Hisz’ naponta megcsodálhatom az utolsó 200 szibériai tigris valamelyikét, Amazóniát vagy épp a barázdás bálnát! Ha pedig így van, akkor azoknak a helyükön kell lenniük, ugye? Pszeudofrankó.

Felhozhatjuk mellettük az adók egyfajta napirend-megállapító hatását, azaz amíg látom az Amazóniáról készült felvételeket, azok esztétikai értéke nyomot hagy bennem (csak remélhetem, hogy mindenkivel így van), jó érzéssel tölt el, sõt a nagy közös örökség (territórium) részének érezve felháborodom, ha kiforgatnak belõle. Foglalkozom a dologgal. Ugyanakkor a felháborodás a negatív, így a nem vágyott érzések egyike (spinozai szomorú), tehát az én reklámbevételre, képernyõ elé ragasztásomra hajazó igénypincérem - N.G. stb. - meg fog óvni a valós/tartós megrázkódtatástól, miszerint valakik épp szétcseszik a fejemre szállt csodabolygót (azt meg pláne nem állítja, hogy ez a valakik én vagyok). Helyette felszolgálja nekem az édent. Tisztelet a kivételnek!

Másfelõl eszembe jutnak Monet barátai, a kultúrrapli, amikor az emberek a „Gundelig álltak sorban”, hogy majd némi money leperkálása után bizonyára átszellemülten adhassák át magukat az impresszióknak. Mindeközben kevesen tudták volna, pl. El Greco képeit hol keressék. Persze, mert az ráér. Mert ott van, ahol szokott. Úgy az emeleten jobbra, mint Amazónia a húgom tévéjén, a 11,12,13-ason: N.G. stb. Hírérték – „Monet!” - nuku (ami nem üt el a megszokottól, az más néven terepszínû bla-bla-bla). Így történhet, hogy a „fajkihalás” vagy „Amazónia” szó khaki zselévé laposodott: említésükre motoros etikettmozdulattal gondterhelt arcot vágunk, neadjisten az unalomtól, majd továbbballagunk, mint mikor számunkra ismeretlenek halálos betegségérõl kell hallanunk.

Ha mégsem fásulunk bele gombnyomásra látni az erdõt, közepén a kódoltan harmóniaszerû, kellemes hatást kiváltó képeket találjuk, mint árucikket. Csak úgy ömlik ránk a feldolgozhatatlan szépség – mása: plágium. Mindeközben a plagizált világ csodái örökre eltûnnek. Ezt elmagyarázni a kép, ezen a szinten, „képtelen”. Nagyipar. Túl sok az egymástól független benyomás, akárcsak a kutyafutta Monet esetében, ráadásul itt az ábrázolt dolog adott, kevéssé alakítható, legtöbbször csak önmagával azonos. (Igaz, mint már leszögeztük, nem is megõrzésre szervezõdött intézményrõl beszélünk.)

Hasonlítsuk össze egy Kafka portrét hordozó jpeg méretét egy txt-vel, ahová valamelyik novelláját gépeltük. Az elõbbi bitügyileg több információt tartalmaz, mégse jutna eszébe senkinek Kafkát az õt ábrázoló képekrõl megismerni. Talán csak a kép készítõjét. Ha viszont egy írói ambíciókkal dicsekedõ pornósztár versciklusai vs. portfoliója közti mérleget állítunk föl, nem kérdéses, merre billen. Kafkát olvasni lehet élmény/kötelezõ/presztízs – kinek hogy, mindenesetre motiválva vagyunk valamiféle munkára a gyarapodás érdekében, míg egy pornófilm megtekintése kevesebb erõfeszítéssel jár, bizonyos tekintetben. Érteni, feldolgozni, beépíteni legalábbis nem kell, így talán világnézetünkön sem alkalmaz nagyobb módosítást. És hogy mi miként is tekintünk Amazóniára? Jusson eszünkbe a kajmán, hátán a kéjesen lihegõ ripaccsal. Mondjuk úgy: Kafka képregényben.

A képeknek csak aláfestésül szolgáló szöveg „mozaikszerû, sehova se tapadó” ismereteket szolgáltat, ugyanakkor hangvétele megerõsíti az értékekért aggódó tárlatvezetõ sztereotípiáját. Ez a hangnem, az etikett részévé válva, mára elengedhetetlen. Kulturális érdeme a kapucsengõ Für Elise-ével megegyezõ, bármit is mond. Furcsa, pavlovi zöldvacsora, ahol (vész)csengõszó nélkül már nem is ízlik az étel: a természeti értékek - saját pusztításunk okozta – ritkasága vokális fûszerként szolgál a látványon lakomázó szemgolyónak. Sajnos ezt a hipervitaminózist pont az amúgy rétjáró vénával huzagolt réteg nyeli, hisz õk a célcsoport. A mozgósító hatás legfeljebb egy intellektuális önkielégítésben merül ki. Teszem azt, partneremnek megvillantom a Spektrum tegnap esti mûsorában látottakat-hallottakat: Monet-sorban állva, körülöttünk a Városliget; környezet - kultúra a (sárga) négyzeten.

Mielõtt magamra zárom a mondanivalót, még leszögezném: tudom, nem az õ kezükben van a balta nyele, ez nyilvánvaló - sokkal inkább a miénkben. A kulturális vonatkozás magában meg öncélú és erõltetett ahhoz, hogy mint említettem, éppen ezeket a mûsorokat érje kritika (a „N.G. és kollégái”-nak felróható hézagok ellenére Kafka velünk marad, szerencsére a sorok mögött, és pornósztárok sem írnak verseket). Továbbmegyek: ezek a mûsorok éppen popularitásuknál fogva a leghatékonyabb eszközök között szerepelhetnének egy kevésbé szürkülõ világ megteremtésében. Vadonpótló élménygyári minõségük az, ami ijesztõ, és egyben visszás is. Szükséges rossz, hiszen egy olyan igényt csillapítanak, amilyet mint városlakók, csak nehezen tudnánk kielégíteni, ha pedig mégis megpróbálnánk, az katasztrofális hatással lenne a még létezõ értékekre. Probléma pedig ott van, ahol ezek a hadba fogható igények - és lekötésük - valami nagy lefolyóba ürülnek. A szemlélõdés gyönyörétõl kábultan nem ismerjük fel a különbséget, hogy míg Kafka, Monet és a pornó egy-egy bennünk, általunk létezõ jelentés-információ, aminek lényege sokszorosítható, elõvehetõ, eltehetõ, felejthetõ, sõt leírni alig merem, de talán mással pótolható - addig a N.G. modellje, a sokszínû Élet, nagyon is halandó.

National Geographic Collection
a 100DVD-s szett elsõ 10 része már felkerült, eDonkey hálózat használók elõnyben.

ennyit?

Majd jövök, pihenek:)

a tulaj biztos nyaral

ez a topik meghalt

volt már ilyen Cartoon Networkön is:)))

én kb 10 éve láttam HBO-n :)

Bazm a national geograficon véletlenül valami lengyel szinkronnal megy a film. ííííííííííí

én meg sem nézem ezeket a kereskedelmi TV-k féle nyári "sláger-filmeket"...:)

én ezeken jobbakat tudok röhögni mint a vígjátékokon :)

kihagytam, én gyarló állat!:DDD

inkább maradok az ismeretterjesztõ csatornáknál:)

A mélytengei szörnyeteg címû G kategóriás amerikai szuper produkciót láttátok? a film hulladék, de volt benne 1-2 érdekes elmélet a mélytengeri életformákról :)

ismeretlenebbek :)

de ezek érdekesebbek :)

régebben én is nézegettem ezeket a pigmenthiányos fehér, vak halacskákat, meg azt a rusnya lámpás halat, de valahogy szebbek a szárazföldi teremtmények:)

ez keményen mélytengeri banda, lent a hozzászólások közt van még pár link, nagyon látványos dolgok... és mennyi ilyesmi van, amirõl még csak sejtésünk sincs.

azt hiszem, halat nem ezsek egy ideig....:)

a 3. vajon mi? szerintem ilyedtemben lenyelném a légzõ izét ha egy ilyen szembejönne velem :) bár amilyen mélységben ezek tanyáznak oda már szerintem nem elég a könnyûbúvár felszerelés

na vissza a természethez...
mélytengeriherkentyûk :)

igen, bár csak bojlizni fogok, de harcsázásnál, csónakból eszembe sem jutna többet az alkohol...

alkohol nélkül pecázni????????

nem iszok, ha vezetek:)
alkoholt...

asszony ma este jön meg, így jobb, ha tiszta maradok és fürge:)

addigra csacsi részeg leszel, bele fogod ejteni a gépet a vízbe

délután megyek lehet pecázni, talán estefelé lehet pár jó képet csinálni...

A nap képe:




Gabon, Africa
2002
Michael Nichols

The discoveries recorded in biologist J. Michael Fay's Megatransect through central Africa brought needed park protection to hidden wonders like the Ivindo River's Mingouli Falls. The lack of roads has kept such areas shielded from development, but pressure from the logging industry is building.
—Text adapted from "Saving Africa's Eden," September 2003, National Geographic magazine

ezek húsra tenyésztett kutyák, nem házikedvencek... bár pontosan annyit ér magyarázni, mint anyumnak, aki nem képes megenni az õzhúst, mert gyermekkorában Visegrádon a vadõröknél õzgidákat nevelgetett...
én önmagamban nem találtam még ilyen típusú ellenállást, allergiám van, de az is csak 1 zöldségre :)

pfuj, kutya negatív...:(

kutyát sajnálnám megenni, persze ha nem tudom mi az :)

a gyíkhusit én is szívesen kipróbálnám :) kenguruhoz, kutyához meg strucchoz már volt szerencsém, mindet szívesen ajánlom, finomak voltak (persze jól elkészítve)

a mennyiségre már nem emléxem, de x doboz piros Marlboro-t kellett elszívnom 6 óra alatt, míg a discoban voltunk, utána kaptam egy Johnnie Walkert:)

elõtte 2 héttel szívtam az elsõ cigimet, 19 évesen...
a mai napig nem bírom a piros Marlborot még megérínteni sem:)

én ettem gyíkot, frankón befûszereztük megsütöttük, fehérebb a húsa mint a halnak :)

1 kiló kenyér önmagában? asszem 1 pohár víz volt hozzá... ezt 2 osztálytárs nyomta versenyben, mi csak körbeültük õket és rosszul voltunk :)

nekem egyszer 10 perc alatt 3 liter víz...
ilyen hányingert még az életben nem éreztem....:)

volt patkányméreg is (30ft), és rózsaszínbabakrémes pogácsa is (50ft) :)))

múlt pénteken osztálytalin meg csakúgy 1 szép kanálnyi erõspista csak úgy viccbõl :)

kiskorotokban (ált.iskola) csináltatok fogadásokat? 20Ft/cserebogár?:)

hát, flamingóhusival még nem találkoztunk személyesen :) (bár szerintem mindketten ettünk már egykét vadabb dolgot :o) )

amíg vadhúst pácoltok, csak félig OFF:)

van már legalább néhány recepttopic :)

lehet OFF-olás helyett nyitni kéne egy receptek topic-ot?

ááááá, receptõl is függ, fácán-t mi nem pácoltuk, bár volt 1 ideig kuktában sütés elött :) amúgy nem feltétlenül azért kell pácolni hogy fogyasztható legyen :)

azért különbség van aközött, hogy egy husit csak megszórsz 1 kis fûszerrel és kisütöd, vagy napokig pácolod és utána kezd fogyasztható lenni :) a vadhusik ez a második kategória :)

fûszer nélkül semmi nem jó :)

én úgy vagyok az ilyen apróvad husikkal, hogy leginkább a páctól meg a fûszer/szósz dolgoktól lesz valamilyen ízük, natúr kisütve elég jellegtelenek...