Szerelemrõl és szeretetrõl..

Igen, ez. Ez az. Hiába vagyok érettebb kortársaimnál (vagy nem), ezt még én sem tudtam úgy igazából leírni. De pont erre gondoltam én is. A hasonlatodat már én is megtaláltam egy idézet formájában: ''Az élet egyszerû. Döntéseket hozol és nem nézel vissza''. Gondolkodtam rajta, de el is vetettem, mert ez nem én vagyok. Így utólag lehet igazad van, túlgörcsölök minden apró döntést.

Most meg veszek egy 180 fokos kanyart és elindulok elõre, akkor is ha netán a fallal találom szembe magam. Bár ez nem lesz ilyen egyszerû, mint ahogy leírtam.
Szerintem sokkal inkább talál ide József Attila Gyöngy címû verse. Bár ez a reménytelenséget képviseli, a tied meg a tipikus 80'-as évekbeli amerikai gondolkodást részesíti elõnyben. Élek halok a kor járgányaiért, zenéiért. Úgy látszik ezt a felfogást is napirendre kell vegyem.

Amúgy igen, a tanáraim is leginkább arra panaszkodnak, hogy nagy igyekezetemben minden kis semmi feladatot túlbonyolítok és azért rontom el.

Az említett vers:

JÓZSEF ATTILA: GYÖNGY

Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szõllõ, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hûvösen.

Halovány bár a göröngy,
õ is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik
a bús földet díszitik.

Kezed csillag énnekem
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
összefogva sziveink.

Most már a többi egyedül rajtam múlik.

Hogy én is mondjak valami okosat, szerintem ezen a ponton van a hiba:

"Fontos a jó döntés, nem szeretnék besülni"

Ez a fontos, nekem túlértékelt fontosként jön át, amivel - ha tényleg így van - az a gond, hogy akadályozó, gáncsoskodó, bénító hatást fejt ki.
Annyira fontos a szitu, hogy annyira tutira akarnál menni, hogy a tökéletes nyertes eljárást keresed, ami nem létezik, és amit el nem érhetsz.

Ezen felül amiben az embernek nincs gyakorlata abban bénázik, és a dolgok elején hibákat vét, s sokszor fel is sül.
Az izgalomtól és akarástól odafigyelni sem tud, de önfeledt szabad spontán sem tud lenni.

És most jön a neheze, vagy a lehetetlene: el kell fogadd, hogy amikor a kockát elveted, a legjobb tudásod szerint elveted, akkor az végül úgy fog esni, ahogy esik. Jól-rosszul-katasztrofálisan. S akárhogy essék is, a dobás eredményébõl igyekezned kell a lehetõ legtöbbet s legjobbat kihozni. Az is lehet, hogy semmit sem lehet belõle kihozni.

Benne van, hogy fel fogsz sülni. De ezt vállalni kell. Az ügyetlenséget, esetlenséget, önbizalomhiányt aktív kísérletezéssel és próbálkozással fel kell számolni.

Ilyenkor tudni kell nem leragadni, és újra dobni. Akár feszesen, akár lazán, akár unottan, akár reményvesztetten. Dobni kell, dobni, dobni doni...




Végezetül álljon itt Nyári László verse:

Nyárti László: Kockadobás
(tisztelgés a véletlen elõtt)

véletlenek pedig nincsenek
„minden gondolat kockadobás”
Mallarmé



Egyes


a biztos vesztes

amikor még nem is sejted
amikor még az álmaidban sincs

már akkor is már ott is
tudnod kell és tudod is
a létezõt az egyetlen igazságot

kezedben a kocka
ha eldobod nincs visszaút
ha megszülettél rögtön múlni kezdesz
a folyamat csupán lassítható
80 vagy 110 év
a véletlennek mindegy
és neked
bizony neked is az
a kocka gurul
hat lehetõség
a kocka gurul
a véletlen nem felelõs
te dobtad el
de hibás te sem lehetsz
valaki játszik velünk
számokat álmodva gurulunk



Kettes

a mérsékelt remény

még mindig gurul
lehet sosem áll meg
lehet e bucskázásban
a végtelen remény
a talán
akár egy hosszú vándorút
egy múlni nem akaró pillanat
mire megérkezel
egy roncs vagy
és reményed nem marad



Hármas

kísértsd a lehetetlent

volt aki nyert már
csak erre figyelj
és hidd
a megváltoztathatatlan
bár meg nem változtatható
de megváltozhat
ha úgy dönt a végzet
vagy ha éppen úgy alakul
tedd amit kell
dobd el újra
dobd el újra a kockát
de tartsd meg a reményt



Négyes

az engesztelõ pillanat

a kocka megállt
a kísérletnek vége
az eredmény biztató
de messze nem elég
vesztettél megint
kibízna rád bármit
kibízná rád
a végtelent
ha egy hatoldalú
bucskázó semmi
egy kocka is kifog rajtad
öt az egyhez
nem oly nagy dolog ez
megszületni sokkal
kisebb az esély
próbáld meg újra
a pillanat még a tied lehet
míg gurul a kocka
virgonc a remény



Ötös

az örök remény

most már ne add fel
tied lehet minden
a gyõztes s a vesztes
közt egy hajszál
melyre könnyedén
csomót köt a remény
most már ne add fel
a másik is hibázhat
a kocka lapjain
szaltózik a fény



Hatos

a gyõzelem íze

megtörtént hát
ne kérdezd mi végre
miért e hosszú várakozás
megtörtént végre
holnaptól a fák is
kedvedre zöldellnek
s föld termékeny álmaiban
te leszel a jövõ harcosa
talán jó lett volna elsõre nyerni
ám akkor nem nõ benned
ily nagyra a vágy
ha rögtön nyersz
tán meg sem érdemled
ám most nyertél
hát kezd az aratást

A helyzet adja, ha nem, akkor nem kell tapizni :)
Véletlen lökd el, és segítsd fel :D (fogalmam sincs egyébként, vagy jön magától vagy nem)

Még csak annyit, hogy, hogy kell 'véletlenül' hozzáérni egy lányhoz?

a második rajtad d nélkül értendõ :)

egyetértek kb., de ez már rajtad múlik, ill. rajtad, nem ismerlek titeket, nem tudom, kit mi hoz lázba, mitõl lesz jó a hangulat.
Én csak a körülmények megteremtésén agyaltam.
Elhívhatnád akár moziba is vagy valamilyen programra, amit mindketten szívesen csinálnátok.

Egy másik helyen ezeket írták: link.
Ezekkel mennyire értesz egyet?

Akkor le kell õket sz.rni, kérdezd meg, hogy elkísérheted-e, egymás mellé ültök, és beszélgettek, külvilággal nem kell foglalkozni :D
Aztán ha leszálltok, ahol lakik, el lehet még menni sétálni egyet.

Iskolabusz, és rajta kívül 12 osztálytárs. Jó mi? :(

Ebbõl a 3 sorból egy potenciális lehetõség maradt. A hazakísérés.
Ha valóban elpirul amikor nézed, illetve jól kijöttök egymással, akkor nem hiszem, hogy visszautasítaná. Aztán a buszon már vélhetõen egyedül vagytok (mármint csak idegenek vesznek körül), ha más osztálytárs is megy, akkor már nem jó módszer.

Mert az nem kifogás, hogy õ busszal a szomszédos faluba megy haza, na és? Egy napot be lehet áldozni, aztán ha lesz valami, akkor amúgy is rendszeresen használod majd azt a buszt :)

Épp ez, 15 évesen errefelé aki jövõt akar magának az otthon ül és tanul, pont. Talán egy hónap múlva jön a téli szünet, de az messze van nekem. Nagyjából csak az iskolában vagyunk együtt, viszont ott nem kettesben, hanem vagy hatszáz tanuló társaságában. Hazakísérgetõs dolog nem megy, mivel õ busszal megy haza a szomszédos faluba. Bár távolról erre választ adni még nehezebb, tudom.

Válaszolsz te magadnak, majdnem. Az utolsó mondatodat folytasd, de fejleszd tovább, pl. ahogy adódik rá alkalom, valamelyik délután hívd el valahova. (15 évesen nem tudom hova szokás menni, de nem is feltétlen ezen van a hangsúly, hanem hogy ketten legyetek)
Dumálgassatok ahogy eddig, de tereld el egy kicsit abba az irányba a témát, hogy elmondhasd, hogy neked õ "tetszik", sõt...Persze óvatosan, lehet nem is az elsõ alkalomkor kell elmondani, ez szituáció és személy függõ.

Távolról nem könnyû segíteni :)

Sziasztok!
Tudom, ez egy komoly hangvételû topik, és ide tapasztalt 80 éves vén rókák írogatnak (vagy nem) és az ilyen tizenéves suhancokat megkövezik, meg török import paradicsommal kergetik el innen. De én (ettõl) nem félek. Mástól viszont igen, és remélem segítségemre akartok és tudtok is lenni. Szóval:

Nagy az én bajom.
Szerelmes lettem egy osztálytársamba. Szép, okos, tetszik a stílusa, a hozzáállása a dolgokhoz, szóval õ az ideál, az álomnõ számomra. Már több éve osztálytársak vagyunk, de az utóbbi pár hónapban éreztem, hogy részemrõl ez már jóval több mint barátság meg közös bohóckodás. Másik oldalt én egy kifejezetten okos (iskolaelsõ), 180cm körüli (õ 175) fiú volnék. Nem sorolnám magam a macsók közé, de csúnya semmikép sem vagyok. inkább olyan átlagos, kissé pattanásos tinédzser, izomzatom kinézetre közepes, erõ az viszont van. Mindketten 15 évesek vagyunk. Nem tudom ebben a korban a tudomány hatalma mennyire elõny, bár egy okos lánynál remélem pluszpont ez. Fontos még tudatni magamról, hogy nem vagyok az az ékesnyelvû, fontoskodó, tipikus kocka alak. Laza (közbe túl laza), minden hülyeség központját képezõ személy vagyok aki az igazat megvallva kicsit visszaél a "tanárok protekciós kedvenc diákja" szereppel. Ez volnék én. A lányról még annyit, hogy eddig nem nagyon volt kapcsolata, talán pont a fentiek miatt, túl jó ahhoz, hogy ebben a korosztályban valaki csak úgy vegye a bátorságot és elindítson vele valamit. Én is ezzel küszködöm. Elõbb-utóbb mindenképp elmondom neki, bár nem tudom még mikor és hogyan. Szeretnék minél elõbb túlesni rajta, hisz a fent említett hülye énem is nagyrészt mondvacsinált, ezzel az igazi önmagamat menekítem a depresszió és következményei elõl. Ugyanis nagyon sokat töprengek, "ölöm magam" emiatt. Másrészt meg amikor rátérnék a témára mindig berezelek, és felszívódom, tehát önbizalmam sincs az egekben. Valahogy olyan távoli és elérhetetlen, annak ellenére, hogy karnyújtásnyira van tõlem. Túl szép, hogy igaz legyen.
Vagy várhatnék vele egy évet, mindketten ugyanabba az iskolába készülünk (de más osztályba), és ott talán könnyebb lenne valamivel, hisz a nyolcéveseket idézõ felfogású perverz osztálytársaim nem akadályoznák meg akarva-akaratlanul a tervem. De az sok idõ, sok-sok szomorú délután és a vizsgákra sem tudnék úgy igazándiból készülni.

Erre várnék minél részletesebb választ. Jelzem másodszor több éve osztálytársak és barátok vagyunk, tehát a menjek-oda-és-beszélgessek-vele-valamirõl dolog rég lejárt. Fontos a jó döntés, nem szeretnék besülni, hiszen osztálytárs mégis, és minimum egy évig nap mint nap találkozom vele. Az ilyen kapcsolatokról nem írnak sok jót, de már nem bírom ideggel (?, inkább mondhatni életkedvvel).
Ha az még jelent valamit, hogy nagyon szemtõl-szembe típus vagyok. Van, hogy valakivel szavak nélkül "szót értek". Tegnap is rajta akadt a tekintetem, és kb. 2 percig rezzenéstelenül néztük egymást, õ elpirult lassan és én visszaestem abba a dimenzióba ahol az óra zajlik, hogy ne legyen kellemetlen számára.

tudom, sokkal nagyobb gondok is vannak a világban az enyémnél, és sokkal nagyobb szakítások is. de akkor is nehéz. még ha nem is tegnap történt, hanem közel 1 éve, akkor is... mindegy, nem panaszkodni akarok, mert nem éri meg a saját szívem fájdítani. fõleg úgy, hogy fáj az magától is, sajna...

#903-ra:
menni fog. én fél évig sopánkodtam az asszony miatt. közölte 10 év házasság után, hogy már nem szeret.
olyan volt, mintha arcon csaptak volna..
aztán egyszercsak jött az új, mindent elsöprõ szerelem.
pedig nem is számítottam rá :)

nem használt ki. õ az utóbbival indokolta... de, fel kell fogni, csak nem bírom...

#901-re:
nincs mit felfognod.
valószínüleg csak kihasznált.
vagy csak elmúlt a szerelem..

de ha a fiúk általánosítanak, akkor az rájuk is ugyanúgy igaz:D
én sem éltem ki magam, nem járok fiúról fiúra, ágyról ágyra. összesen egy komoly kapcsolatom volt, de az tökéletesen megfelelt nekem és egy darabig a másik félnek is, csak sajna eszébe jutott, hogy mégsem vagyok elég jó neki, és...<#rinya><#confused> a mai napig nem bírom felfogni...<#duma>

én pl nem éltem ki magam egyáltalán:D nem is akarok döntögetni, nekem csak egy nõstény példány kéne, akivel jól ellennék:D

...és különben is... az egyetemista korú fiú is akkor élik ki magukat:P

ki maga? -valaki, szerintem meg egy senki csókolom:D

jó nõ? mint hosszú lábak, extra mellek, kihívó stílus?

hajrá!

jól látod

még szép, hogy az egyetemista lányok válogatnak, ekkor élik virágkorukat....
ez egy küzdelem, amiben ki kell tûnni a tömegbõl ha az embernek extra igényei vannak... legyél valaki és lesz egy(..) jó nõd, ennyi

Minden szavad igaz és tudom, hogy senki nem menthet meg saját magamtól...csakis én.

azért csak elvártad, hogy ápoljon:D

amúgy ez jó, én se hagytam volna bár még szerencsére nem volt lábujjtörésem

ez a 10 ponos nõ kifejezés kicsit abszurd, hiszen mindenkinek más lesz a "best" ;)
különbözõek vagyunk, egyéni ízlésvilággal.
én pl. 1 éve, mikor megpillantottam a jelenlegi páromat, külsõ alapján csak egy erõs 9-est kapott volna a skálámon :)
aztán, ahogy egyre többet dumcsiztunk rájöttem:
mégiscsak õ lesz aki rabul ejti a szívemet a mosolyával, a jókedvével, a humorával..
közben rájöttem, hogy sokminden másban is õ a párom.
mindíg új oldalát ismerem meg...
tegnap este is volt egy kisebb közlekedési balesetem. semmi komoly, pár horzsolás és karcolás. meg asszem a középsõ lábujjam eltört :) az rejtély, hogy miért csak az :) mindegy.
hazafelé tartván elképzeltem, hogy a párom majd tutujgat, sajnálgat, ellátja a sebeimet etc...
erre hazaérvén végighallgatott,
és azt mondta, ne romboljam le az általa rólam, mint igazi férfiról felépített képét :) szedjem össze magam, fertõtlenítsek és tûrjem férfiasan!
most állapítom meg legalább ezredjére:
már megint igaza van :)

10. pontos nõje maximum az énekeseknek, színészeknek, sportolóknak és a jó egzisztenciával rendelkezõ szépfiúknak lehet...a többi mind tündérmese, hogy a szegény csúnya esetleg átlagos kinézetû srácnak lehet e bombázó párja...

tényleg nem jó, eleve ehhez a lányoknak nincs türelmük, másrészt nem a filmek világában élünk ez a valóság, ahol bevállalósnak és kezdeményezõnek kell lenni. Bevallom én nem vagyok az a túlzottan meghalva küzdõ típus egy lányért (régen olyan voltam) de mára ebbõl kiábrándultam, de nem is én vagyok a lényeg...

szóval érdekes mód a 21. században is elengedhetetlen az, hogy legyen nagydumád, vagy, ha az nincs meg akkor maximum a kigyúrtság menthet meg attól, hogy egy nõ vonzódjon hozzád, mert az sajnos/nem sajnos biztosíték. Nem mindenki sportos alkat. Önbizalom továbbra is fontos tényezõ, a legnehezebb dolog eme megszerzése. Ezt se könnyû összeszedni mentálisan, fõleg olyan embernek, akinek a környezete elnyomó hatással volt az illetõre, ill. aki soha életében nem kapott pozitív visszajelzéseket. Így nehéz építkezni, így túlságosan magára szorítkozik az ember...

Írtam sok helyen már, a meglátásom szerint elég sok nõ már fiatalon elvárja a biztonságot az egzisztenciát, még akkor is, ha egyetemista vagy, tartsd el cserébe "talán" az övé vagy, de még így sem úszható meg a küzdés, szeretik kiélvezni õk is ezt a helyzetet, hogy mi fussunk utánuk. Szerintem ez mindig így volt, ösztönösen volt a nõkbe kódolva, hogy a legtöbbjük uralkodni szeretnének (bár régen amikor még szavazati joguk se volt akkor minden parancsot teljesíteniük kellett uruknak és otthon maradtak többnyire fõztek és vigyáztak a gyerekre, ennyi volt a dolguk) ez megszûnt, túl nagy teret kaptak, ráadásul amit észrevettem, hogy legtöbbjük sõt talán belül mindegyik kisebbségi komplexussal küzd, így pedig az önértékelésük csökken ezáltal kissé elkurvulnak viselkedésre, kinézetre is...Nagyon és túlságosan kalandvágyók lettek a mai lányok, huszonéves korukban keresnek egy vagány bikát, (alfa hímet), aki mellett kissé ki tudják magukat élni, ugyanakkor a legtöbb ilyen szemétláda, nagyképû pöcs, aki még megverni is képes õket, a naiv gyengébbik nem képviselõi mégis velük maradnak:S:S nem tudom biztosan az izgalom miatt, mert nyilván valamiért azt hiszik a jófiúk semmit nem tudnak nekik nyújtani. Nos ezeket az úgymond gyámoltalan, szerény, romantikus, papucs típus jó gyerekeket 30 éves koruk után (talán) megkeresik, hogy alapítsunk családot meg minden "mert már kiéltem magam" tartsuk el egymást alapon...

nagyon bõ téma, de a hosszas véleményem és meglátásaim egy töredéke erre irányult:S korcsosul a világ és nem mindenki egyforma én sem vagyok vagány és határozott típus, az évek során sokat panaszkodtam a fórumokon, mert bármit próbált az ember, semmi se volt jó...de mind1 is az már más tészta

Egyébként bocs ha még gimisek vagytok, ott még "társadalmilag" mindenki egyenlõ, meg a lányok sem akarnak házasodni... kicsit más tészta.

Ez a túlzott érzelgés semmire nem jó. Tudom mirõl beszélek, mert már van egy "kis" tapasztalatom. Az érzelmek szeszélyes dolgok, úgy változnak, ahogy a szél fúj. Férfiként az számít elsõsorban, hogy mennyi élvezetet nyújt egy nõ, nõként pedig, hogy mennyi biztonságot mind érzelmileg (labilis lekületû pasik eleve kilõve) mind anyagilag (pénz nélkül ne akarj 10 pontos nõt, mert úgyis talál olyat, akinek van zsetonja) uh ennyi ez a realitás, az élet íratlan szabályai. Nem kell elhinni, de a 10. pofáraesés után jusson eszetekbe.

nem vagyunk egyformák...

Öregem elég nagy kezdõ vagy. Nem bántásból mondom, de amit csinálsz az banális, tipikus kezdõ balek hozzállás. A csajnak bejött, hogy meg tudott nyitni, sõt az is imponált, hogy már irányíthat, mert látta h érzelmileg megfog, de valójában õ is, mint minden értelmes nõ egy olyan FÉRFIRE vágyik, aki biztonságot jelent mindenféle értelembe, kemény kézzel rendet tart és ha kell jól megbassza. Te meg itt érzelegsz mint valami anyámasszonykatonája. Felejtsd el ezt a szart. Csak a sarkadra kellene állni, ennyi. Nyers voltam és szókimondó, de szerintem ezzel segítettem a legtöbbet. Üdv és hajrá, csak keményen!

#880-ra:
tudd, hogy egy másik motoros is drukkol neked ;)
(ez én volnék)
azzal is legyél tisztában,
hogy a kemény külsõ néha lágy szívet takar! (ez meg bárki lehet)
én az elsõ mokkámat a szemem alá 15 évesen kaptam. természetesen egy csaj miatt :) nem kerestem én a bajt, megtalált az engem :)
valaha fiatalon még jól néztem ki. tetszettem sok csajnak, és mivel nem vagyok fából, sokszor kellett ablakon át férjek elõl menekülnöm :)
látod, mi mindenre nem képes egy szerelmes srác?

"Nesze semmi fogd meg jól." :D

Nem gúnyolódni akarok, egyértelmû, hogy nem lehet választ adni csak úgy erre hiszen emberi érzésekrõl beszélünk.

Zephyr is jókat mondott, én csak annyiban módosítanék, hogyha az exe ott van a csaj lakásán én aztán tutira nem csengetnék be, hanem külön az egészet megbeszélném a csajjal. Én kerülném azokat a szituációkat eleve, ahol van egy másik személy csakis a választottammal beszélném meg a dolgokat, aztán az, hogy hogy dönt az csakis õ rajta múlik.

Más kérdés, hogy én mit tennék én eleve csak olyanra hajtanék, aki totálisan szabad és senki nincs a háttérben...az a biztos, de minden tõled függ, ha nem mûködik a logika akkor hagyatkozz az érzéseidre vagy ahogy tetszik...

semmi gond nem volt a hsz-eddel, csak ott azon a bizonyos ponton. Ha nincs szükség rá, akkor nem kell ilyesmibe belekeverednie...

A srác egy vagány magát alkoholistának elismerõ, nõi szíveket összetörõ, kemény motoros férfi. De engem nem ezért kedvel a lány, hanem azért mert teljesen más vagyok. Tudom néha...és talán néha még jobb is, mint mindig...hasznos bebizonyítani, hogy bennem is van egy bika, de nem hiszem, hogy az erõszak lenne a megoldás. Kétségbeesést és tehetetlenséget sugároz, meg se fordult a fejemben. Amúgy volt a mondanivalójában hasznos dolog, azokat megköszönöm.
Gondoltam, hogy elmegyek hozzá meló után meglepetésbõl...de mit mondhatnék, nyíljak meg, végem lenne az által, komoly érzelmeket nem tudok nyújtani, mert annyi nem történt köztünk és nevetséges lenne és komolytalan...nem, itt valami komolyabb taktika kell, mert pár hét és rájön, hogy rosszul választott...vagyis nem mondom, hogy az a pasi nem jó, de én vagyok a legjobb. :) És nekem kell ez a csaj, nem tudom most egészen biztosan, hogy azért mert kurva jófej vagy mert utálok veszíteni és az kell, ami nem az enyém....de ez mindegy is, mivel akarom most és ez a célom.

nem figyeltél.
én higgadtságra és jómodorra bíztatom.
amúgy fülig jimmy módra.
õ is alapjában véve szerette az emberek társaságát.
de hogy ne vizet prédikáljak és bort igyak
jöjjön az ellenpélda:
tegyük fel, egy nap becsengetnek hozzánk.
egy pasi áll az ajtóban, és közli velem hogy életem párjával szeretne
megvitatni egy fontos dolgot.
én ekkor a következõt teszem (tenném)..
megkérdezem a páromat, hogy szeretne-e bármit is megvitatni az ajtóban álló úrral négyszemközt.
ha a párom igent mond, elköszönök lemegyek egy fagyiért magamnak és a páromnak és visszanézek úgy 20 perc múlva.
nem kérdezek semmit, ha a párom akarja elmondja ki volt itt és mit akart, akkor elmondja. ha nem, hát nem.
elsõ a bizalom. ha nem bíznék meg a páromban, nem lennék vele.
mellesleg mostanában lesz az 1 éves évfordulónk, természetesen meglepem majd egy olyan programmal amit õ (vagy õ is) szeret. az 1 év alatt,
soha senkivel nem kellett semmilyen konfliktusba keverednem úgy, hogy a párom is jelen volt, vagy miatta tört volna ki a balhé..
személyesen én vagyok a nyugodság és a higgadtság példaképe errefelé<#papakacsint>
..de ha kellene, bármi miatt is, természetesen kiállnék a párom mellett
és megvédeném, ha szükséges volna..
talán nem lesz rá szükség sosem. ki tudja..

visszakanyarodva az ajtóhoz és a pasashoz..
ha viszont a párom azt mondja, hogy nem kíván semmilyen módon kommunikálni az úrral, akkor nyugodtan, higgadtan megkérném hogy távozzon. talán kétszer is. harmadjára már nem.
kíváncsi volnék, ha ezek után sem távozna a fickó, ti mit tennétek
kedves rage és gabeo <#nemtudom>

<#eljen>

az már régen rossz, ha verekedésre és konfliktusra bíztatod

fogod magad, odamész becsengetsz.
ha ott tartózkodik az expasija,
illedelmesen megkéred, hogy távozzon, mert megbeszélni valód lenne a hölggyel.
ha távozik, akkor õ egy úriember. tied a pálya.
ha a képedbe röhög, akkor egy bunkó. ezért egy erõteljes csapással az orra közepébe elköszönsz tõle. ne cifrázd, elég egy baráti jobbos, nem kell tovább durvulni. átlépsz felette, odalépsz szíved hölgyéhez és megkéred kapjon magára valamit ha van kedve, és hívd el sétálni.
nálatok itt dõl el minden.
ha a csajszi lebunkóz, odaugrik tutujgatni az expasiját, akkor egy "viszlát, sok boldogságot gyerekek!"-el illedelmesen köszönj el, irány egy nagyobb város diszkója, ügyesen udvariasan és épp csak spiccesen meg fogod találni azt a csajszit, aki feledteti veled a 4 hónapos "exedet" ;)
..de persze, mert minden éremnek két oldala van,
ha a csajszi is átlép az ex-e (volt pasija) felett, akkor kedvesen, gyengéden átkarolod és elindultok sétálni..
közben tudd meg, mire vágyik mik az álmai, és közben gondolkodj el azon,
hogy mikor és hogyan fogod teljesíteni õket.
ne feledd, egy férfi erõs, mint a szikla ha kell,
de a nõvel, akit szeret mindíg gyengéd és figyelmes. mások elõtt is. ha ezen mások gúnyolódnának, illedelmesen elköszöntök és odébbálltok.
ha ezt esetleg nem hagynák,
a szokásos módon (ahogy tanítottalak) elköszönsz tõlük is :)

De mégis mit tegyek? Abszolút tapasztalatlan vagyok, akarom õt, de el...szarakodtam ezt a 4 hónapot, megértem õt, az ex pasijától meg tudja mit fog kapni, tudja mennyire lehet boldog és hogy milyen hibákra számíthat. Én meg egy beszari, tétova, azt se tudom mit akarok embernek tûnök, pedig...most hogy nem lehet velem, hatalmas érzések kavarognak bennem.

#873-ra:
furcsa dolog a szerelem.
részemrõl többször is voltam (jelenleg is vagyok) szerelmes.
állíthatom, hogy minden szerelem más, minden nõ másra vágyik, de egyik sem tudja, hogy pontosan mit is szeretne :)
ez az amit nekünk (életük jelenlegi párjának) kell kiderítenünk..
viszont minden szerelemben (ami kölcsönös) eljön egy nap a testiség. akkor és ott, minden eldõl.
másnap vagy lelépsz vagy egy ideig vele élsz :)

A mai hétig nem gondoltam, hogy lehetnek érzéseim is...sõt, hogy létezik jófej csaj (igen így gondoltam). Még februárban poénból elküdtem egy kötekedõs üzenetet kb 30 csajnak a csajok és pasikban. Kb mindegyiknek ugyanaz volt a válasza...hát negatív persze, ezekre mind ugyanazt válaszoltam, valami félvállról vevõs poént, mire az egyik megadta az msn címét. Nem igazán érdekelt, de azért felvettem, hátha megfektethetem, ha ilyen könnyû befolyásolni. Dumáltunk párszor mielõtt kiderült, hogy van barátja, de elég rossz kapcsolat volt, bonyolult is...nem is írom le mi volt a baj. Már eltelt 3 hét...és kb minden héten beszéltünk 3 napot és 2 órát legalább ...amikor kiderült, hogy õ csak a hosszútávú kapcsolatokban hisz. Én meg mivel csak el akartam veszíteni a szüzességem valakivel, ez kicsit elkeserített. Egyszer azzal jelent meg, hogy éppen munkában van...és megadta a számát, hogy hívjam fel. Én meg viccesen az orra alá dörgöltem, hogy...akkor tetszem, igaz és eddig csak talonban voltam? Még vagy 3 alkalommal megkért ezután, hogy hívjam fel, de nem tettem, nem akartam kapcsolatot, meg talonban is voltam ugye :)
Aztán 2 hét után valami nagyon fura történt....hiányzott, hogy nem beszélhetek vele. Erre írtam egy üzenetet neki, amiben levetkõztem a nagyképû, flegma álarcomat és megírtam, hogy szar hogy nem beszélünk és az egész szûz dolgot és hogy mit is akartam valójában...de ha most kérne, felhívnám.
Másnap már beszéltünk is...fura volt megnyílni, megnyílni egy lánynak...de tetszett, nagyon türelmes volt és megértõ, egyáltalán nem nevetett ki...de még mindig nem akartam kapcsolatot...azt mondtam neki, hogy kedvelem és félek, hogy megcsalom, ha nem élem ki magam elõtte. És...megértette, azt mondta vár rám...mást elküldene a faszba, de velem nem bírja megtenni. ??? Még 1 hónap eltelt csak msn-ezéssel...és néhány telefonbeszélgetéssel, kezdtük megszokni....vagy igazán megkedvelni egymást, azután valahogy ...odajutottam, hogy elhívom valahova, egy közös idõtöltésre, nem bírtam kimondtani a randi szót:) Kb 5-ödjére megtörtént, fel is jött hozzám, de nem feküdtünk le egymással, csak nálam aludt, nem mondom, hogy nem történt semmi, szikrázott a levegõ, de tetszett, hogy nem csinált magából ribancot, még úgy is megállta, hogy 4 hónapja nem volt férfival. Nagyon jól éreztük magunkat, másnap délig nálam volt. Annyira...biztonságban éreztem magam vele. Sokat beszéltünk ezekután és nem értette, miért nem nyílok meg neki. Elmondtam, hogy rettegek, hogy meg fok bántani...mert lássuk be a csajok néha megbolondulnak, jót nevetett ezen, ezután 2 hétig nem találkozutnk mert nem bírtam összeegyeztetni a szabadidõmet, vizsgáimat vele,de felhívtam azért többször.
És kezdtem rájönni mi is történt...ezt akartam mindig is, nem idegen lányokat meghúzni, elmondtam neki is, azt mondta olyan vagyok mint egy angyal a vállán. xD
Egy nap este hazaértem melóbol, beléptem facebookra és láttam, hogy...kapcsolatban van, mi a...? Nem is sokkal rá láttam, hogy letiltott az oldalon, hogy ne lássam. Hát gondolhatjátok, hogy szép éjszakám volt. Másnap felhívtam,...de nem kérdeztem rá, hátha elmondja, de nem. ...ezért arra gondoltam elõször, hogy harcolok érte, nagy nehezen megmondtam, hogy hiányzik...és van egy érzés kialakulóban bennem, és akarom õt...nem tudtam megfogalmazni és nem akartam kimondani a szót...inkább azt mondtam, hogy iszonyú lenne, ha elveszíteném és még mindig félek, hogy meg fog bántani. Még ezzel se bírtam rá, hogy színt valljon. Viszont elmondta, hogy hiányzom neki és ilyen barátot akart mindig is. Így már teljesen összezavarodtam, de legalább tudtam, ha nem engem választ az orra alá dörgölhetem, ezeket, amiket most nekem hazudott, miután randizott mással... megbeszéltem vele egy randit...igen ki mertem mondani már...vasárnapra, de nem vette fel az nap a telefont. Másnap hétfõn már betelt a pohár nálam, felhívtam és mondtam találkozzunk ha már nem dolgozik, legalább egy félórára, mert beszélnem kéne vele személyesen, azután rávett valahogy azzal, hogy idáig is meg tudtunk beszélni mindent, még telefonon is. Hát rákérdeztem. Azt mondta felhívta az ex pasija és elment vele randira, smároltak stb...de nem akar vele lenni, mert alkesz volt és ez neki nem kell, nem jelentett neki semmit és azért tiltott le facebookon, hogy ne lássam mi van, amíg elrendezi a dolgot...és az most lesz, ahogy elmegy hozzá. Beszélgettünk és a végén kilyukadt oda azért, hogy az is lehet, hogy elcsábul, mert a srácot jobban ismeri, közös múltjuk van, tudja a pali hogy mi a gyengéje...stb, ekkor már tudtam, hogy végem van. És amikor megkérdezte, hogy hogy tudtam meg, meg minden...kicsit elképedt, hogy bírtam ki és miért nem szóltam rögtön. Kurva szar volt arra várni, hogy a lány akibe beleestem éppen más faszihoz megy áttárgyalni a kapcsolatukat...de mit tehettem volna, vártam. Másnap felhívtam és kaptam az egyszerû választ, hogy nem engem választott, sorry....és akkor mindent kiadtam, hogy miután elment vele randizni, engem miért áltatott azzal, hogy hiányzom stb, és egyébként is miért kellett ki csalogatnia az odumból és jól tökön rúgni...nem tudta a választ...azt mondta, le akarja tenni a telefont, elbúcsúztunk egymástól. Ez történt a héten kedden és belegondolni is szörnyû, hogy akár soha nem beszélhetek vele, mert nem csak beleestem, nem csak azért mert nem engem választott, hanem mert kedvelem is, nagyon.

Tegnapra azért már megnyugodtam, írtam neki egy hosszabb sms-t, hogy kicsit elborult az agyam, sajnálom, hogy meg akartam bántani, pedig nem is akarnék ilyet tenni soha és igaza volt, simán randizhatott mással is, nem jártunk. Meg azt, hogy milyen is volt számomra ez az egész, és szerintem már barátok is voltunk, még ha átléptük is valamennyire a határt, hogy nem haragszom és hogy számíthat rám mindezek ellenére, ha kellenék.

Persze legbelül...érzem, hogy elnyomom az érzést, hogy beleszerettem, de ha boldog azzal az emberrel, akkor legyen az. Aztán néha más érzés önt el...szerelmesnek lenni önzõ dolog, bárki bármit mond, nem csak a másik boldogsága számít, hanem az enyém is és néha arra gondolok, hogy elmegyek a munkahelyére, amikor végez és elmondom, hogy érzek, még ha nem is változtatna ez a történteken, legalább tudná. Viszont ha ezt megtenném, akkor ha véletlenül még összefutunk a városban...akkor már egy õrültnek fog tartani és nem is merne szóba állni velem, ha ilyet tennék most. Mi a fa**t kéne tennem? Mert tudom, hogy ez most nem az a helyzet, hogy az kell, ami nem az enyém hirtelen és hogy fasz voltam hogy 3-4 hónapot vártam az elsõ randiig és nem láttam tisztán, mit is akarok.

...a legrosszabb persze az lenne, ha igazából nem is ment volna vissza barátjához...csak akkora féreg voltam, hogy az elõzõ héten azzal a megnyílós telefonálással, hogy az akkori mondanivalóját a képébe akartam dörgölni, ha nem engem választ, hogy...lehet engem se választott. Senkit se...és él bennem ez a gyanú, mert mióta a másikat választotta, azóta nincsenek kapcsolatban a facebook szerint.

Lehet valaki ezt tisztábban látja nálam, fiúk, lányok? Mit tegyek szerintetek?

Há micsinájjak ha csak ketten járunk ide? :)
Többiekben biztos nincs semmi tartalom (alcímre utalva) :)
Biztos nem is szeretnének szerelmesek lenni meg szeretni.
Ugye többiek???

ez lassan átalakul az egyszemélyes topikoddá. :Ð

Terméktámogatás: T ;
Vásárló: V
T: Igen, miben segíthetek?

V: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne kérem a folyamaton?

T: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?

V: Hát, nem vagyok egy mûszaki zseni, de azt hiszem, készen állok. Mit kell elõször tennem?

T: Elsõ lépésként nyissa meg a szívét. Megtalálta a szívét?

V: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?

T: Milyen más programok futnak?

V: Lássuk csak, van: Múltbéli megbántódás, Alacsony önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.

T: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli megbántódást a jelenleg mûködõ rendszerébõl. A hosszútávú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül
a Szeretet felül fogja írni az Alacsony önértékelést a saját
moduljával. A Harag és a Neheztelés programját teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelõ installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?

V: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni õket. Meg tudja mondani?

T: Örömmel. Menjen a startmenübe, és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlõdnek.

V: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát.
Ez normális?

T: Igen, de ne feledje, Önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen frissítésekhez.

V: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet! Azt mondja:"Hiba! A program nem fut külsõ egységeken." Most mit tegyek?

T: Ne aggódjon! Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belsõ Szíveken való futásra lett tervezve, de az Ön szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy Önnek elõször saját
magát kell Szeretnie, mielõtt másokat Szerethetne.

V: Tehát, most mit tegyek?

T: Gördítse le az Önelfogadás menüt, majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5,
Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.
soha ne jöhessen újra elõ.

V: Megcsináltam. Hé! A szívem új fájlokkal telik meg! Mosoly jelent meg a képernyõmön, és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát mindenfelé a Szívembe! Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett.
Ez normális?

T: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelõ idõben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív
mûködését, ne aggódjon! Egyébként jó érzés,nem?

V: De, csak szokatlan.

T: Szóval, a Szeretet telepítve, és rendesen fut. Még egy dolog, mielõtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt, és különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Õk is megosztják majd másokkal, és visszajuttatnak viszonzásul Önhöz is új, és izgalmas változatok!

V:Köszönöm!

Ölelgetnék én szívesen, ha lenne kit. Nem tudják a csajok mit veszítenek <#smile>