Verseid
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#240
a mindenit,ez igen hosszu!Az elejet sikerült csak eddig elolvasnom,de igerem befejezem,csak most elkell mennem.Nagyon erdekesnek igerkezik😊
Alah Alik Ya Sidi!
#239
az utolsó sorokat most irtam..
A hatalom engem is megkísért,de
a dicsõség mind mit ért,
ha közben nem tudok érezni,
ne röstelj hát kérni és kérdezni,
de adni szeretve adj másnak,
ha majd neked gödröt ásnak,
Isten fog fölemelni,
De ahhoz jónak kell lenni....
A föld tündérei kertünkbe jövének,
Szemeink fölé álmokat szövének,
De az álom nem valóság,
Áttöri ablakát a halandóság,
Egy út tud kivezetni,
De ahhoz jónak kell lenni...
Szomorúság gyötör belül,
A szél mögöttem elszenderül,
A boldog élet messzi még,
De nyílt kapukkal vár az ég,
De szeretnék oda menni,
De ahhoz jónak kell lenni...
S ha kell majd szerettimet eltemetni,
Tudjam azt könnyes szemmel tenni,
S még utoljára Jó Anyámat átölelni,
Fülébe súgni: én csak Jó akarok lenni...
A hatalom engem is megkísért,de
a dicsõség mind mit ért,
ha közben nem tudok érezni,
ne röstelj hát kérni és kérdezni,
de adni szeretve adj másnak,
ha majd neked gödröt ásnak,
Isten fog fölemelni,
De ahhoz jónak kell lenni....
A föld tündérei kertünkbe jövének,
Szemeink fölé álmokat szövének,
De az álom nem valóság,
Áttöri ablakát a halandóság,
Egy út tud kivezetni,
De ahhoz jónak kell lenni...
Szomorúság gyötör belül,
A szél mögöttem elszenderül,
A boldog élet messzi még,
De nyílt kapukkal vár az ég,
De szeretnék oda menni,
De ahhoz jónak kell lenni...
S ha kell majd szerettimet eltemetni,
Tudjam azt könnyes szemmel tenni,
S még utoljára Jó Anyámat átölelni,
Fülébe súgni: én csak Jó akarok lenni...
Alah Alik Ya Sidi!
#237
ketten. csakis ketten élték át
aznap az élet tán legnagyobb áldását
lenn a tónál, mert míg beesteledett,
a festõi táj ringatta el a szerelmeseket
Akkor és ott csak egymásnak éltek
nem számít mi lesz majd, semmit nem reméltek!
És már mindegy, a Sors nekik mily utat teremtett
Mert õk már megtapasztalták az Igazi Szerelmet
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#236
HÍVLAK...
...vért izzadva bolyongok létem sötétjében...
...lelkemmel és szívemmel e világban kitaszított lettem...
...nem volt senki ki lelkére ölelne...
a Föld korongja gyertyalángként izzik
Fekete Kõris szigetének rejtélye a múlba veszlik..
haldokló angyalt tartok kezemben
utolsót dobbanó szívét húztam lándzsám hegyére...
gyere...leveszem álarcom palástját
vértestvérem ordítva hívlak az éteren át...
forr az erem új vadra éhezve
bûnhõdjön több bûnös ember ezen az éjjelen...
apám,hozzád szólok, ki bazalttrónon feltámadtál ellenem
akkori szavaidat soha el nem feledtem:
"Mind átkozottak lesztek,ahogy Isten engem megátkozott
Láttam a vérrel írt jövõt,akkor véget érnek az éjszakák,
És eljõ az Ítélet Napja.
Nem az Istené,hanem az enyém,és az én feloldozásom."
megátkoztad saját véredet,hogy jó legyek
emberek közé ezért jöttem...
de ezerszerte átkozottabbak õk minannyiunknál
jöjj ördögöm...érzem a vér szagát...
menjünk bûnös lelkekhez,kiket asztalunk fölé
megcsapolva akasztjuk keresztjére...
friss meleg vér csepegjen kelyhünkbe
átkozottak vére frissítse átkozott vérünket...
vérlakománk asztalán lévõ vértócsában eggyé válj velem
öleld lelkememet bûnös lelkedhez
neked legalább kellek,hisz senkinek nem kellettem...
kárhozatban egyesüljön kárhozottak lelke,
mert eljövõ Itélet Napja csak e lelkek harca lesz...
a Földön már nem lesz jóság,sem szeretet,sem béke
átkozottanként születtünk,s úgy is halunk meg...
#235
Uram, lelkemet országod kapuja elé letettem
melyet tõled kaptam,de tovább már nem kell...
te világodban teremtetteid szív nélkül élnek
szívtelen világodban harcomat elkezdem...
új választott Uram szolgájaként lesben állok éj sötétjében
az eltévedt lelkeket menedékházunkba tereljem...
közelségük megbabonáz lehelletem méregként halál
mely beszívódik sejtjük belsejébe
élemen õket utolsó útjukra kísérve...
tébolyult sikoly énemben, üdvrivalgás létemben
pusztuljon a földi nyomor vele együtt kárhozzatok...
lelketek Isten kapuja elé viszem,
mint egy kutyának úgy vetem...
mit tettél e földi létért
nincs miért,hogy majd ítélkezzél...
Jöjj Ördögöm,,jöjj én Uram
én itt õrzöm hûn kastélyodat...
tudom minket a lét,a szféra összeköt
lelkem új napra csak veled köszön...
sóhajok zúgnak éji szélben
elvesznek fenn a mindenségben...
kóborolnak ezernyi évet
Isten országába csak néhányat engednek...
...én jövök értetek...ne féljetek...
melyet tõled kaptam,de tovább már nem kell...
te világodban teremtetteid szív nélkül élnek
szívtelen világodban harcomat elkezdem...
új választott Uram szolgájaként lesben állok éj sötétjében
az eltévedt lelkeket menedékházunkba tereljem...
közelségük megbabonáz lehelletem méregként halál
mely beszívódik sejtjük belsejébe
élemen õket utolsó útjukra kísérve...
tébolyult sikoly énemben, üdvrivalgás létemben
pusztuljon a földi nyomor vele együtt kárhozzatok...
lelketek Isten kapuja elé viszem,
mint egy kutyának úgy vetem...
mit tettél e földi létért
nincs miért,hogy majd ítélkezzél...
Jöjj Ördögöm,,jöjj én Uram
én itt õrzöm hûn kastélyodat...
tudom minket a lét,a szféra összeköt
lelkem új napra csak veled köszön...
sóhajok zúgnak éji szélben
elvesznek fenn a mindenségben...
kóborolnak ezernyi évet
Isten országába csak néhányat engednek...
...én jövök értetek...ne féljetek...
#234
pusztaságomban Lahai-Roi kútjánál megpihenek
erõm alkonyán kérlek angyalom jöjj, s itass meg...
mint Izsák, harcomat nem bírom
életem árnyékában halálom kívánom...
mély álomba zuhanok kérlek etess,s itass meg
vándorolhassak téged látva Hórebig...
hegyed lábánál rituálémat elõadhassam
mint valant' õseink Atlantiszon...
kérlek küldd angyalaid
hisz valamikor szerették ezt...
lehessünk jövõ zálogai,mint ábrahámi gyermekek
lássunk szívünkkel és lelkünkkel...
fakasszatok Isten hegyébõl mély forrás vizet
e kietlen tájon tündérvíz terüljön el...
teremtsen pusztaságunkban virágzó életet
esõként reánk áldásod legyen...
bocsásd meg,ha ajkaim életet gyalázva fellázadt
intésként rajta angyalok izzó parázsa...
éjszakámból fáradtan ébredek
téged látva új napomhoz te adt ál hitet...
köszönöm Istenem...
#233
...éjfélt ütött az óra...
jó és gonosz szellemek jöjjetek
megvadult kutyák csaholására
...érzem jöttüket...
jönnek,s csak jönnek egyre közelebb
érzem hideg, dermesztõ leheletüket
a levegõ megdermed, s minden, ami él
...a rokon lélek nem fél...
mert tudják õk, merre kell, hogy jöjjenek
testvériségben testvéri szeretet
lepraságban fekélyes sebek
...gyógyítanak és fertõznek...
én nyújtom kezem, már vártam õket
elestem, s õk felsegítettek
lelkembõl ilyenkor csípnek egyet
...én adom, üres kézzel ne menjenek...
jó és gonosz szellemek jöjjetek
megvadult kutyák csaholására
...érzem jöttüket...
jönnek,s csak jönnek egyre közelebb
érzem hideg, dermesztõ leheletüket
a levegõ megdermed, s minden, ami él
...a rokon lélek nem fél...
mert tudják õk, merre kell, hogy jöjjenek
testvériségben testvéri szeretet
lepraságban fekélyes sebek
...gyógyítanak és fertõznek...
én nyújtom kezem, már vártam õket
elestem, s õk felsegítettek
lelkembõl ilyenkor csípnek egyet
...én adom, üres kézzel ne menjenek...
#232
...hegyek katlanában, mély völgy fogságában
az áldozati asztalnál rituálém elkezdem
õseim szellemét idézve,igézve lelkemmel
bennsõm mélyérõl fakadó hanggal
ordító sikollyal
...jertek asztalomra...
...idézésemhez zenét az idõ táblájának halk,bús hangja ad
recsegve,s ropogva küzdve feltámadó fuvalattal
mert az idõ megállni,s visszaforogni nem akar
elég volt a múltból temetve jajj szavakkal...
de én korbácsommal ütök rajta egyet
...szellemeim gyertek...
...és az idõbe kapaszkodva a föld mélyérõl lelkeim vándorolnak
harcol az idõ múltjába ne essen szellemi kezek húzzák a mélybe
õt okolják a szenvedésben...
jõni e világra nem akarnak pusztultak õk itt napjaikban
s ha az idõ már eltemette õket,hát hadja õket föld mélyében
...gyertek...
...gyertek...
...szellemeim gyertek...
...mormolom az éjben...
...és gyõzõk én,van segítõ társam,õ a szellemek hajcsára
ûzi õket úttalan utakon lelkük soha ne nyugodjon
sátáni kacaj ajkamon,halomnyi lélek áldozati asztalon...
és gyújtok tüzet,átkot szórok rájuk
tûzben hamuvá és porrá váltok
mintha élnétek véretek elõtte lecsapolom...
...az idõ vastengelyére csorgatom...
#231
...nem kell a fény, hisz úgy is elvakít
a realitás talaján nem látnék semmit...
nem kell a szó, mi hazug, s csaló
kitartom kezem, s fénnyel áradó...
nem kell a lélek, sem tiéd, sem másé
üres szavakkal mit sem érnék...
nem kell az élet, mi csalfa, s csak játék
bohócod nem leszek, mint többi másé...
nem kell az álom, sem veled, sem mással
holdfény tartsa azt csillagragyogásban...
nem kell a hajnal,mely áltat és bíztat
hisz Isten vezet napjaimban...
...nem szavak, nem csalfa fények, mit nem érõ hajnalok,
s üres beszédek...
...lelkem, s szívem helyén, két lábbal állok a Föld felszínén...
...szememmel elõre tekintek...van célom...
... segíts Istenem !!! ...
a realitás talaján nem látnék semmit...
nem kell a szó, mi hazug, s csaló
kitartom kezem, s fénnyel áradó...
nem kell a lélek, sem tiéd, sem másé
üres szavakkal mit sem érnék...
nem kell az élet, mi csalfa, s csak játék
bohócod nem leszek, mint többi másé...
nem kell az álom, sem veled, sem mással
holdfény tartsa azt csillagragyogásban...
nem kell a hajnal,mely áltat és bíztat
hisz Isten vezet napjaimban...
...nem szavak, nem csalfa fények, mit nem érõ hajnalok,
s üres beszédek...
...lelkem, s szívem helyén, két lábbal állok a Föld felszínén...
...szememmel elõre tekintek...van célom...
... segíts Istenem !!! ...
#230
...mikor csillagok fényében
elhunyt szeretteink mosolyát keressük...
látva arcukat, létüket felidézzük
...akkor vagyunk nagyon egyedül...
...mikor a holdsugárban
elhunyt szeretteink ölelését keressük...
érezve szeretetüket,újra élünk
...akkor vagyunk nagyon egyedül...
...mikor a csendben
elhunyt szeretteink szavait keressük...
hallva dallamát az éjnek
...akkor vagyunk nagyon egyedül...
elhunyt szeretteink mosolyát keressük...
látva arcukat, létüket felidézzük
...akkor vagyunk nagyon egyedül...
...mikor a holdsugárban
elhunyt szeretteink ölelését keressük...
érezve szeretetüket,újra élünk
...akkor vagyunk nagyon egyedül...
...mikor a csendben
elhunyt szeretteink szavait keressük...
hallva dallamát az éjnek
...akkor vagyunk nagyon egyedül...
#229
Képzeld azt mondták Isten verése vagyok,
e napon felülkerekedni nem tudok,
tudom,hogy agyam néha zokni,
a mosógép sem használ neki,
na...ilyenkor magamba szállok,
a lelkemmel diskurálok,
de arra is legyintek,
mert képzeld azt mondták:
második tini koromat élem,
így hát magamon nem aggódom,
inkább gömbvillámként elgurulok....
e napon felülkerekedni nem tudok,
tudom,hogy agyam néha zokni,
a mosógép sem használ neki,
na...ilyenkor magamba szállok,
a lelkemmel diskurálok,
de arra is legyintek,
mert képzeld azt mondták:
második tini koromat élem,
így hát magamon nem aggódom,
inkább gömbvillámként elgurulok....
#228
Lelkem két kezemben tartom,
az Úrnak áldozatként az ég felé nyújtom,
hisz csak én öleltem, én vígasztaltam,
sebeit újra és újra gyógyítgattam.
Szavai szívemben ürességre leltek,
naponta Te mégis ebeknek vetetted,
véres cafatjait marcangolva szedtem,
öleltem magamhoz, s újra dédelgettem.
Itt lenn a porban térden állva kérlek,
Hisz tudod!...Már semmim nincsen !
Ó, Uram !...Hallgasd meg imám !
Fogadd el!...mit kezeimben nyújtok át !
az Úrnak áldozatként az ég felé nyújtom,
hisz csak én öleltem, én vígasztaltam,
sebeit újra és újra gyógyítgattam.
Szavai szívemben ürességre leltek,
naponta Te mégis ebeknek vetetted,
véres cafatjait marcangolva szedtem,
öleltem magamhoz, s újra dédelgettem.
Itt lenn a porban térden állva kérlek,
Hisz tudod!...Már semmim nincsen !
Ó, Uram !...Hallgasd meg imám !
Fogadd el!...mit kezeimben nyújtok át !
#227
Jertek zarándokoljunk Jeruzsálem templomához,
hol Nizán hónap jeles estéjén bemutathassam áldozatomat...
...hallgass meg Uram...
...hallgasd meg imám...
e bárányi vért oltárod elé hintem,
mint utunk megtisztulásáért,mi feléd tér...
...hû szolgáid vagyunk...
...bocsáss meg Istenem...
mint mikor te vitted keresztedet,
s vérreddel mostad lábad nyomát
bûnösök elõtt...
...halld meg imám...
...bocsáss meg Istenem...
kövérjét elégetem,mintha házad füstjének melegét látnám
tõled eltévelyedett lélek...
...halld meg imám...
...bocsáss meg Istenem...
kovásztalan kenyerem elõveszem,
mi íztelen élet sójától,keserú termése
hiányzik e földi életbõl a legszentebb termése...
...bocsáss meg Istenem...
itt vagyunk asztalodnál,mint tanítványaid valant,
az utolsó vacsorán...
...halld meg imánk...
...bocsáss meg Istenem...
hol Nizán hónap jeles estéjén bemutathassam áldozatomat...
...hallgass meg Uram...
...hallgasd meg imám...
e bárányi vért oltárod elé hintem,
mint utunk megtisztulásáért,mi feléd tér...
...hû szolgáid vagyunk...
...bocsáss meg Istenem...
mint mikor te vitted keresztedet,
s vérreddel mostad lábad nyomát
bûnösök elõtt...
...halld meg imám...
...bocsáss meg Istenem...
kövérjét elégetem,mintha házad füstjének melegét látnám
tõled eltévelyedett lélek...
...halld meg imám...
...bocsáss meg Istenem...
kovásztalan kenyerem elõveszem,
mi íztelen élet sójától,keserú termése
hiányzik e földi életbõl a legszentebb termése...
...bocsáss meg Istenem...
itt vagyunk asztalodnál,mint tanítványaid valant,
az utolsó vacsorán...
...halld meg imánk...
...bocsáss meg Istenem...
#226
..igen, az idõ nem létezik...
nincs és mégis van, megfoghatatlan
mindig csak egy pillanat
...igen az idõ nem létezik...
nincs és mégis van,felfoghatatlan
mint felvillanó képek álmainkban
...igen az idõ nem létezik...
nincs és mégis van,megállíthatatlan
mindig csak egy apró mozzanat
...igen az idõ nem létezik...
nincs és mégis van,láthatatlan
nézz szembe a léttel,a térrel
rájössz:mellette semmi vagy
...te vagy az a röpke pillanat....
nincs és mégis van, megfoghatatlan
mindig csak egy pillanat
...igen az idõ nem létezik...
nincs és mégis van,felfoghatatlan
mint felvillanó képek álmainkban
...igen az idõ nem létezik...
nincs és mégis van,megállíthatatlan
mindig csak egy apró mozzanat
...igen az idõ nem létezik...
nincs és mégis van,láthatatlan
nézz szembe a léttel,a térrel
rájössz:mellette semmi vagy
...te vagy az a röpke pillanat....
#225
ez nagyon jó lett, congratulation😊)
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#224
Ébredés
Hallgas. Hallgasd a dallamot,
Mely a csend ölelésébõl kap szárnyra.
A hang, mely feléleszti a napot,
A vágyé, az újjászületés vágya.
A remény halott, üres szó csupán,
A tett élõbb és igazabb.
Láncait ledobva valósítja meg önmagát,
Az elhatározás kemény szava.
Fénysugárként vág az új cél,
A bizonytalanság mezejére.
Elindul végzete felé,
S valahol, valaki rálép a tettek mezejére.
A szánakozás gondokkal terhes,
Az álmodozás csak elszomorít.
Elindulok, s tudom is, hogy merre,
Jövõm a múltra fátylat borít.
S ha útszéli bámészkodók hangja biztat,
Vissza sose nézz.
Hátad mögött a bánat démona baktat,
S ha meginogsz a lelked is elvész.
És ti akik nem tesztek semmit,
Legyetek tanúim e napra.
Mögöttem még mindig halljátok,
Hogy szól ébredésem hangja.
Hallgas. Hallgasd a dallamot,
Mely a csend ölelésébõl kap szárnyra.
A hang, mely feléleszti a napot,
A vágyé, az újjászületés vágya.
A remény halott, üres szó csupán,
A tett élõbb és igazabb.
Láncait ledobva valósítja meg önmagát,
Az elhatározás kemény szava.
Fénysugárként vág az új cél,
A bizonytalanság mezejére.
Elindul végzete felé,
S valahol, valaki rálép a tettek mezejére.
A szánakozás gondokkal terhes,
Az álmodozás csak elszomorít.
Elindulok, s tudom is, hogy merre,
Jövõm a múltra fátylat borít.
S ha útszéli bámészkodók hangja biztat,
Vissza sose nézz.
Hátad mögött a bánat démona baktat,
S ha meginogsz a lelked is elvész.
És ti akik nem tesztek semmit,
Legyetek tanúim e napra.
Mögöttem még mindig halljátok,
Hogy szól ébredésem hangja.
#223
ámulok bámulok
verset írni nem tudok
de látom nektek megy
olyan ez mint a hegy
valaki fél tõle
valakinek viszont az õre
de én ezt rátok hagyom
és csak bámulok milyen gyönyörû az én fajom
verset írni nem tudok
de látom nektek megy
olyan ez mint a hegy
valaki fél tõle
valakinek viszont az õre
de én ezt rátok hagyom
és csak bámulok milyen gyönyörû az én fajom
\"You are fucking crazy people!\"
#222
Sziasztok!
Új verses fórum nyílt, ahová feltöltheted saját verseidet is, valamint értékelheted, hozzászólhatsz a feltöltött írásokhoz!
www.reformvers.tvn.hu/reformvers.php
Mindenkit szeretettel várok!
Új verses fórum nyílt, ahová feltöltheted saját verseidet is, valamint értékelheted, hozzászólhatsz a feltöltött írásokhoz!
www.reformvers.tvn.hu/reformvers.php
Mindenkit szeretettel várok!
#221
GYÖNYÖRÛ ÁLMOTOK VÁLJON VALÓRA...
SZÍVETEK TALÁLJON RÁ A BOLDOGSÁGRA...
...NEM MEGY...
LÉNYEG:MINDENKINEK CSODÁLATOS VALENTIN NAPOT KÍVÁNOK...
NEM CSAK A MAI NAPRA...
ÉLETETEK MINDEN NAPJÁRA...
SZÍVETEK TALÁLJON RÁ A BOLDOGSÁGRA...
...NEM MEGY...
LÉNYEG:MINDENKINEK CSODÁLATOS VALENTIN NAPOT KÍVÁNOK...
NEM CSAK A MAI NAPRA...
ÉLETETEK MINDEN NAPJÁRA...
#220
Nagyon jók a verseitek!<#eljen>
#219
Sziklakert
Minden szikla nyugvó álom,
Sajátomat nem találom,
Más erõ,mi oda szédít,
A szél amott egy árkot épít.
Árkot nekem,vagy magának?
Hogy hidjek a szavának,
Ha halkan röppen, semmit nem kér,
Csak elsuhan a teremtett szél...
Ezernyi sok szikla áll ott,
S nézd az égen nyugodt
Felhõk virrasztnak felettük,
Nincs már helyem közöttük...
Bárcsak lennék földnek része,
Testem egybe beletéve
Feküdnék ott közöttük,
Bárcsak lennék közöttük...
Puha fû,mi körül terül,
Sziklakertbe porszem kerül,
Kemény talpam elterül ott,
A föld alattam megnyugodott...
Kemény sziklák sokat éltek,
Belõlük gazdáik beszéltek,
Egy halk nótával búcsúznak tõlem,
Könnyt ontanak belõlem...
Elhagytam már messze õket,
A sziklakerti halott fõket,
Sírjuk felett virágfa nõtt,
Fû köréjük lepedõt szõtt...
Sok szikla közt nyugodt lélek,
Visszatérni mostmár félek,
Mert ki onnan könnyezve fut,
Sziklakerti sírjába jut...
Minden szikla nyugvó álom,
Sajátomat nem találom,
Más erõ,mi oda szédít,
A szél amott egy árkot épít.
Árkot nekem,vagy magának?
Hogy hidjek a szavának,
Ha halkan röppen, semmit nem kér,
Csak elsuhan a teremtett szél...
Ezernyi sok szikla áll ott,
S nézd az égen nyugodt
Felhõk virrasztnak felettük,
Nincs már helyem közöttük...
Bárcsak lennék földnek része,
Testem egybe beletéve
Feküdnék ott közöttük,
Bárcsak lennék közöttük...
Puha fû,mi körül terül,
Sziklakertbe porszem kerül,
Kemény talpam elterül ott,
A föld alattam megnyugodott...
Kemény sziklák sokat éltek,
Belõlük gazdáik beszéltek,
Egy halk nótával búcsúznak tõlem,
Könnyt ontanak belõlem...
Elhagytam már messze õket,
A sziklakerti halott fõket,
Sírjuk felett virágfa nõtt,
Fû köréjük lepedõt szõtt...
Sok szikla közt nyugodt lélek,
Visszatérni mostmár félek,
Mert ki onnan könnyezve fut,
Sziklakerti sírjába jut...
Alah Alik Ya Sidi!
#218
Hitetlenek
Mitõl félnek a hitetlenek,
Mitõl rettegnek?
Új hold felé szépen néznek,
Minden bokrot úgy becéznek,
Mint aljas földet hazug népek,
De Õk....Õk mitõl félnek?
Hová mennek,hová térnek,
A boldogtalan hazug népek?
Merre futnak,merre lépnek,
Ha élet helyett halált kérnek?
Megváltást már nem remélnek,
De Õk...Õk mitõl félnek?
Sírjuk felé lopva néznek,
Sötétségbe könnyen lépnek,
Szerencsétlen hazug népek!!
S mégis szépen,bajban élnek,
Testeik közt vért cserélnek,
De Õk...Õk mitõl félnek?
Te barátom,arra kérlek,
ne menj arra,nem menj,kérlek,
Mert gyilkos ösvény,amin lépnek,
Eltévedett hitetlenek!
Nem tudják,hogy mitõl félnek,
Nem tudják,hogy miért élnek,
Gyilkos úton lassan lépnek,
De Õk...Õk mindig félnek...
Mitõl félnek a hitetlenek,
Mitõl rettegnek?
Új hold felé szépen néznek,
Minden bokrot úgy becéznek,
Mint aljas földet hazug népek,
De Õk....Õk mitõl félnek?
Hová mennek,hová térnek,
A boldogtalan hazug népek?
Merre futnak,merre lépnek,
Ha élet helyett halált kérnek?
Megváltást már nem remélnek,
De Õk...Õk mitõl félnek?
Sírjuk felé lopva néznek,
Sötétségbe könnyen lépnek,
Szerencsétlen hazug népek!!
S mégis szépen,bajban élnek,
Testeik közt vért cserélnek,
De Õk...Õk mitõl félnek?
Te barátom,arra kérlek,
ne menj arra,nem menj,kérlek,
Mert gyilkos ösvény,amin lépnek,
Eltévedett hitetlenek!
Nem tudják,hogy mitõl félnek,
Nem tudják,hogy miért élnek,
Gyilkos úton lassan lépnek,
De Õk...Õk mindig félnek...
Alah Alik Ya Sidi!
#217
jött ihlet:
Ó te,ó te aura
kicsi,kicsi Laura
mitõl fényes a hajad?
török gyerek nem látta
látta,látta Allahra!
lélekvándorlás a technika.
Ó te,ó te aura
kicsi,kicsi Laura
mitõl fényes a hajad?
török gyerek nem látta
látta,látta Allahra!
lélekvándorlás a technika.
#216
nem jó béby,rosszul írtad:
Az éj szava válaszra sem méltat
engedd szaladni a holnapokban
jövõd útját lelked tükrén át
eléd varázsolja minden éjszakán...
asszem...
Az éj szava válaszra sem méltat
engedd szaladni a holnapokban
jövõd útját lelked tükrén át
eléd varázsolja minden éjszakán...
asszem...
#215
Az éj szava válaszra sem méltat
engedd szaladni a holnapokban
jövõd útját lelked sebén át
eléd varázsolja minden éjszakán...
engedd szaladni a holnapokban
jövõd útját lelked sebén át
eléd varázsolja minden éjszakán...
#214
CSAK ÚGY...
Szálltunk éj sötétjében
táncoltunk messzeségben
némaságba burkolóztunk
titkok völgyébe eljutottunk
életünk globalizációne
ne...ne...csak azt ne
vélhetné gondolatod
kérdem én minek és kinek?
írtam:látatlan világban
látatlan tárgynak
...tárgyak vagyunk
a szeszélyes élet bábui
tábláján elõléptet
vagy félretesz
unva a játszmát
ha kell egy mozdulattal
leseper
unva magát új partira hív
...egy valakit mondj
ki benne hisz!
...hisz anya anyja szavában
szülõ újszölötte mosolyában
aszály esõ erejében
haldokló ember Istenbe vetett hitében
ifjú szív reményében,szerelmében...
magát az embert ki érti meg?
...holdsugár csendes éjjelen?
fénysugár a végtelenben?
keserved könnye arcodon?
palástoló,kényszer mosolyod?
titkok völgyében álmod?
...talán õk vagy õk sem?
bizonytalan ez az élet...
Szálltunk éj sötétjében
táncoltunk messzeségben
némaságba burkolóztunk
titkok völgyébe eljutottunk
életünk globalizációne
ne...ne...csak azt ne
vélhetné gondolatod
kérdem én minek és kinek?
írtam:látatlan világban
látatlan tárgynak
...tárgyak vagyunk
a szeszélyes élet bábui
tábláján elõléptet
vagy félretesz
unva a játszmát
ha kell egy mozdulattal
leseper
unva magát új partira hív
...egy valakit mondj
ki benne hisz!
...hisz anya anyja szavában
szülõ újszölötte mosolyában
aszály esõ erejében
haldokló ember Istenbe vetett hitében
ifjú szív reményében,szerelmében...
magát az embert ki érti meg?
...holdsugár csendes éjjelen?
fénysugár a végtelenben?
keserved könnye arcodon?
palástoló,kényszer mosolyod?
titkok völgyében álmod?
...talán õk vagy õk sem?
bizonytalan ez az élet...
#213
RÍMTELEN VERS
...dilemmák
-az ember élete zárt koporsó,
halálunk pillanatától kezdõdik életünk...
-az ég csatornái kiszáradtak,
elhullattunk minden könnycseppet...
-igaz mosoly,s könnynélküli életünk,
elnyelte a mindenség,belõlünk táplálkozik...
-kiáltásokra süketek vagyunk,suttogásokat meghalljuk,
fejlõdik hatodik érzékünk,tompul az öt...modernizáció...
-a megfoghatatlan és elérhetetlen dolgoktól várjuk válaszainkat,
a mindenség zöreje nõ,egyre több a sóhaj...
-egyre kevesebbnek érezzük az idõt,
kopik a föld felszíne...nem halunk korábban...
...dilemmák
-az ember élete zárt koporsó,
halálunk pillanatától kezdõdik életünk...
-az ég csatornái kiszáradtak,
elhullattunk minden könnycseppet...
-igaz mosoly,s könnynélküli életünk,
elnyelte a mindenség,belõlünk táplálkozik...
-kiáltásokra süketek vagyunk,suttogásokat meghalljuk,
fejlõdik hatodik érzékünk,tompul az öt...modernizáció...
-a megfoghatatlan és elérhetetlen dolgoktól várjuk válaszainkat,
a mindenség zöreje nõ,egyre több a sóhaj...
-egyre kevesebbnek érezzük az idõt,
kopik a föld felszíne...nem halunk korábban...
#212
Álom és valóság
határképek és
határvonalak
vannak és múlnak
és lesznek
képzetek és
tévhitek
benned,bennem
örökkön örökké
csalódás és remény
fájdalom és fény
mély sebek és
elvesztett hitek
vannak és múlnak
és lesznek
kínok és nevetések
benned,bennem
örökkön örökké
...
határképek és
határvonalak
vannak és múlnak
és lesznek
képzetek és
tévhitek
benned,bennem
örökkön örökké
csalódás és remény
fájdalom és fény
mély sebek és
elvesztett hitek
vannak és múlnak
és lesznek
kínok és nevetések
benned,bennem
örökkön örökké
...
#211
Nézz rám!
látatlan világban
Akarj!
megfoghatatlan valóságban
Higgyj!
megtört álmaidban
Remélj!
kerek holdvilágban
Szeress!
könnyáztatta ajkakon
Álmodj!
fénysugaras hajnalon
Nézz rám!
õrizlek szívemben
Akarj!
kulcsold át lelkemet
Higgyj!
hangomnak,testemnek
Remélj!
tekintetemben
Szeress!
érezd létemet
Álmodj!
mint én veled.
látatlan világban
Akarj!
megfoghatatlan valóságban
Higgyj!
megtört álmaidban
Remélj!
kerek holdvilágban
Szeress!
könnyáztatta ajkakon
Álmodj!
fénysugaras hajnalon
Nézz rám!
õrizlek szívemben
Akarj!
kulcsold át lelkemet
Higgyj!
hangomnak,testemnek
Remélj!
tekintetemben
Szeress!
érezd létemet
Álmodj!
mint én veled.
#210
Egy kis szerelmes vers!
SZERELEM
Életem volt a szenvedés trónja,
Mindennapos munka,lelkem megrontója.
Szomorú a szívem,mert nincs vele a párja,
Kivel õt örök boldogság várja.
Egy nap,mi ugyanúgy indult,
A reggel bús,rossz kedvre virult.
Megláttam õt,kit szívem mindíg várt,
A reggeli napfényben kecsesen járt.
Szeme pillantása azonnal megigézett,
S úgy éreztem,nem érdekel a végzet.
Kecses lépteivel elindult felém,
Léte nyomban szerelmet öntött belém.
Lassan közeledett,majd megállt elõttem,
S a szenvedést nyomban kiûzte belõlem.
Bájos tekintetével kedvesen rám mosolygott,
S többé nem éreztem fájdalmat s gondot.
Gyengéden megragadta kezemet kezével,
Életem szenvedése nyomban itt ég el.
Szerelmes ölelése,lelkem örömének lénye,
Mint az életet adó áldott Nap fénye.
Szerelmes csókjai az égbe röpítettek,
Már akkor tudtam,hogy boldog vége vala ennek.
Szívünk s lelkünk e szent percben egyesült,
E napon boldog szerelmünk beteljesült.
SZERELEM
Életem volt a szenvedés trónja,
Mindennapos munka,lelkem megrontója.
Szomorú a szívem,mert nincs vele a párja,
Kivel õt örök boldogság várja.
Egy nap,mi ugyanúgy indult,
A reggel bús,rossz kedvre virult.
Megláttam õt,kit szívem mindíg várt,
A reggeli napfényben kecsesen járt.
Szeme pillantása azonnal megigézett,
S úgy éreztem,nem érdekel a végzet.
Kecses lépteivel elindult felém,
Léte nyomban szerelmet öntött belém.
Lassan közeledett,majd megállt elõttem,
S a szenvedést nyomban kiûzte belõlem.
Bájos tekintetével kedvesen rám mosolygott,
S többé nem éreztem fájdalmat s gondot.
Gyengéden megragadta kezemet kezével,
Életem szenvedése nyomban itt ég el.
Szerelmes ölelése,lelkem örömének lénye,
Mint az életet adó áldott Nap fénye.
Szerelmes csókjai az égbe röpítettek,
Már akkor tudtam,hogy boldog vége vala ennek.
Szívünk s lelkünk e szent percben egyesült,
E napon boldog szerelmünk beteljesült.
#209
<#wow1>
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
Törölt felhasználó
#208
#207
A SEMMI
Félek.
Még mindig.
Mert mit érzek majd
ha elragad a halál?
A semmit
Õt érzem. Közeleg.
Ha meghalok, mivel érzem õt?
semmivel
Ez az érzés megfogott, és nem ereszt el
Fojtogat, megrémiszt, felriaszt, eltévedsz
ha a legszörnyûbb dologra a semmibõl ráébredsz
mire az élõ csak rálelhet,
és utána megdermed,
és mert tagadja mi fáj, eldugja
a legszörnyûbb titkot - mely egyben tény - egy lyukba,
a lelke mélyén.
És csak bízhat benne
hogy jó mélyre tette
Mert ha egyszer erõt nyer és felülkerekedik
Ott minden életkedv örökre elveszik
legrosszabb esetben
Az utolsó kenetben
minden benne van
Ami az életed veheti
Minden benne van
Minden ami Semmi.
Félek.
Még mindig.
Mert mit érzek majd
ha elragad a halál?
A semmit
Õt érzem. Közeleg.
Ha meghalok, mivel érzem õt?
semmivel
Ez az érzés megfogott, és nem ereszt el
Fojtogat, megrémiszt, felriaszt, eltévedsz
ha a legszörnyûbb dologra a semmibõl ráébredsz
mire az élõ csak rálelhet,
és utána megdermed,
és mert tagadja mi fáj, eldugja
a legszörnyûbb titkot - mely egyben tény - egy lyukba,
a lelke mélyén.
És csak bízhat benne
hogy jó mélyre tette
Mert ha egyszer erõt nyer és felülkerekedik
Ott minden életkedv örökre elveszik
legrosszabb esetben
Az utolsó kenetben
minden benne van
Ami az életed veheti
Minden benne van
Minden ami Semmi.
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#206
<#wink>
#205
<#puszi>
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
#204
Két vízcsepp arca rezzen
ha egymáson ér tekintetük
ó kedves, csak szerelem
mi így szétszedhet
két embert
ha egymáson ér tekintetük
ó kedves, csak szerelem
mi így szétszedhet
két embert
#203
A külvilágban titkosan szól
s én rezzenek hangján
s én rezzenek hangján
ölelkezõ két ütemnek
égboltját szívemhez
szorítva
rezzenek hangján
elmúlva és születve
s véget nem ér
rezzenésem
de rezzenek hangján
mintha mindig új volna
és igaz sohasem,
mintha mindig igaz volta
volna körrõl - körre
ha rezzenek
de rezzenek hangján
a szélnek ha sírja menj,
mennyi arc s mind néz,
befelé az emlékbõl
és rezzenek
a kéznek ha ütne
s a csóknak ízére
s én rezzenek hangján
s én rezzenek hangján
ölelkezõ két ütemnek
égboltját szívemhez
szorítva
rezzenek hangján
elmúlva és születve
s véget nem ér
rezzenésem
de rezzenek hangján
mintha mindig új volna
és igaz sohasem,
mintha mindig igaz volta
volna körrõl - körre
ha rezzenek
de rezzenek hangján
a szélnek ha sírja menj,
mennyi arc s mind néz,
befelé az emlékbõl
és rezzenek
a kéznek ha ütne
s a csóknak ízére
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
#202
Ne harcolj egyedül,
itt vagyok én is,
fogom a kezed
s remél
ami összeér
bennünk
kedvesem
itt vagyok én is,
fogom a kezed
s remél
ami összeér
bennünk
kedvesem
#201
Kéj és méreg,
szenvedek érted
egyetlen pillanatom vagy
és örökké tart fényed
kéjem és mérgem
vedd a szívem
s mindenem
adom
szenvedek érted
egyetlen pillanatom vagy
és örökké tart fényed
kéjem és mérgem
vedd a szívem
s mindenem
adom
#200
Kétezer év és nem változunk,
elevenen lángokból éhezünk
lázas vércseppeket
és szerelmet
éhezlek téged és éhezel
engem s minden vétek
ebbõl, de kellesz
és a bûn szilárdan ivódik
lelkembe s mondom,
nem bánom
ha lázad enyém és mosolyod
elevenen lángokból éhezünk
lázas vércseppeket
és szerelmet
éhezlek téged és éhezel
engem s minden vétek
ebbõl, de kellesz
és a bûn szilárdan ivódik
lelkembe s mondom,
nem bánom
ha lázad enyém és mosolyod
#199
Remegõ testemet védelmedbe adom
gondolat nélkül és hagyom
hogy urald, s mint hatalom
megszûnsz a kéjjel,
leszel velem egyenlõ
egész éjjel
gondolat nélkül és hagyom
hogy urald, s mint hatalom
megszûnsz a kéjjel,
leszel velem egyenlõ
egész éjjel
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
#198
Kéjes csókokat suttogva adj
éjjel és nappal és még élek
enyém légy!
lázasan ölelem testedet,
még leheletted se engedem
másnak nem! Nem lehet!
Forró vágyak elég minden
csak mi maradunk:
te meg én
Mond a nevem, csak az enyém,
csak te és én meg az éj
és titok marad a pillanat,
hogy csak Te, meg én
éjjel és nappal és még élek
enyém légy!
lázasan ölelem testedet,
még leheletted se engedem
másnak nem! Nem lehet!
Forró vágyak elég minden
csak mi maradunk:
te meg én
Mond a nevem, csak az enyém,
csak te és én meg az éj
és titok marad a pillanat,
hogy csak Te, meg én
#197
Hangolódunk zenére,filmre
egymás lelkére vagy
ha te írsz á-t én írok b-ét
de elrejtve lelkünk belsejét
mert utánzunk és majmolunk
vagy ellenségek vagyunk
divatot majmolunk
sznobot játszunk
de szívünk nem adjuk
olvastam valahol
"te nem ismersz
én nem ismerlek téged"
elmondhatjuk
ez örök érvényû minden emberre...
egymás lelkére vagy
ha te írsz á-t én írok b-ét
de elrejtve lelkünk belsejét
mert utánzunk és majmolunk
vagy ellenségek vagyunk
divatot majmolunk
sznobot játszunk
de szívünk nem adjuk
olvastam valahol
"te nem ismersz
én nem ismerlek téged"
elmondhatjuk
ez örök érvényû minden emberre...
#196
...lol...most szépet
Hajnali fény terül a tájra
jó reggelt kívánva
az egész világnak
fényét szikrázva szórja szét
érezzük az élet leheletét
mert az oly csodás
az oly megfoghatatlan
a felkelõ Nap sugarával
mind nekünk, szívünknek adja
hát érezzük a varázst,a reményt
hisz értünk vannak e föld kerekén...
Hajnali fény terül a tájra
jó reggelt kívánva
az egész világnak
fényét szikrázva szórja szét
érezzük az élet leheletét
mert az oly csodás
az oly megfoghatatlan
a felkelõ Nap sugarával
mind nekünk, szívünknek adja
hát érezzük a varázst,a reményt
hisz értünk vannak e föld kerekén...
#195
Korai volt a hajnal
becsületemnek
Késõ sose volt még
olyan,
mint aznap este
Sajnáltam
a földön mért van
két kezét,
támasztva
megfáradt testét
legfõképpen
lázadni sose mert
tekintetét
becsületemnek
Késõ sose volt még
olyan,
mint aznap este
Sajnáltam
a földön mért van
két kezét,
támasztva
megfáradt testét
legfõképpen
lázadni sose mert
tekintetét
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
#194
Középre vetült szemek
kifordult gondolatom
de akarom,
ha verembõl is
de kitépem
ezerszer
keblembõl felednek
szívek s kételyek
de hagyom
fogadom
ezerszer
ha kell szemembõl
kifodult
képeket
mezõbe rejtett
nem keresett
szélsõséget
de akarom
villani látni
megfürdött
arcát
de akarom még
minden gondolatát
ha szakad is
állati ösztönébõl
a meghallgatott
két üres
kéznek
akarom üres
rohamát
akarom szélütött
vidámságtól ázott
hiéna szív - hidegét
ha kellembõl
tépett is
kérem
kifakadt bundáját
fogd és tépd
szavakba szét
mert akarom
kegyelem.
kifordult gondolatom
de akarom,
ha verembõl is
de kitépem
ezerszer
keblembõl felednek
szívek s kételyek
de hagyom
fogadom
ezerszer
ha kell szemembõl
kifodult
képeket
mezõbe rejtett
nem keresett
szélsõséget
de akarom
villani látni
megfürdött
arcát
de akarom még
minden gondolatát
ha szakad is
állati ösztönébõl
a meghallgatott
két üres
kéznek
akarom üres
rohamát
akarom szélütött
vidámságtól ázott
hiéna szív - hidegét
ha kellembõl
tépett is
kérem
kifakadt bundáját
fogd és tépd
szavakba szét
mert akarom
kegyelem.
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
#193
Két kezembe egy lepke
suhanó tekintete rezzen
képzelt lelkemben
mint kér pórszem
oly titok és bûvölt
két szárnya ha lebben
suhanó tekintete rezzen
képzelt lelkemben
mint kér pórszem
oly titok és bûvölt
két szárnya ha lebben
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
#192
...lol...most ilyet
Depis vagyok
tébolyulok
reszket kezem
talán halott vagyok?
nem
talán még élek
de nem kell ez az élet!
szaladok konyhába
kést elõrántva
vérvörös képeket látva
emelem kezem és kés a kezemben
ilyenkor még jobban megremegek
megtegyem Istenem?
kérdésemre csönd a válasz
Isten talán ezzel nyugtázza
lehunyom szemem
gondolkodom
de hát azt nem lehet
tébolyulok!
téboly az élet!
téboly a világ is!
téboly a szellem!
téboly magam is!
mé te látsz valami mást?
ha igen
akkor szóljál!
és szólt valaki
egy belsõ hang
a kést megállítva
a fiókba dobva
egy kép,nem...két kép
rádöbbensz
ez fontosabb mindennél!!!
Depis vagyok
tébolyulok
reszket kezem
talán halott vagyok?
nem
talán még élek
de nem kell ez az élet!
szaladok konyhába
kést elõrántva
vérvörös képeket látva
emelem kezem és kés a kezemben
ilyenkor még jobban megremegek
megtegyem Istenem?
kérdésemre csönd a válasz
Isten talán ezzel nyugtázza
lehunyom szemem
gondolkodom
de hát azt nem lehet
tébolyulok!
téboly az élet!
téboly a világ is!
téboly a szellem!
téboly magam is!
mé te látsz valami mást?
ha igen
akkor szóljál!
és szólt valaki
egy belsõ hang
a kést megállítva
a fiókba dobva
egy kép,nem...két kép
rádöbbensz
ez fontosabb mindennél!!!
#191
Májusi éjszakában karjaidba zártál
ajkamra ezer csókot loptál
langyos éji dallam szólt az éjszakában
elkísér most is minden pillantása
elém varázsolja az együttlét képeit
mikor két karod nem akar elengedni
simogatásom testeden hagyom
ha nem vagy velem rád vigyázzon
itt érzem minden csókodat
testedet és varázsodat
mikor bennem éltél és éreztél
fáj,hogy ez már mind csak emlék
...már mind csak emlék
új utakon járunk
már van új társunk
...csak az az emlék
...csak az az emlék
elmúlt 10 év,s mégis hiányzol
minden egyes részedre vágyom
...már mind csak emlék
...már mind csak emlék
hiányzik karod,s ölelésed
minden egyes lopott percek
...már mind csak emlék
...már mind csak emlék
hiányzik szíved és a lelked
önkéntelenül suttogom a neved
...csak az az emlék
...már mind csak emlék
ajkamra ezer csókot loptál
langyos éji dallam szólt az éjszakában
elkísér most is minden pillantása
elém varázsolja az együttlét képeit
mikor két karod nem akar elengedni
simogatásom testeden hagyom
ha nem vagy velem rád vigyázzon
itt érzem minden csókodat
testedet és varázsodat
mikor bennem éltél és éreztél
fáj,hogy ez már mind csak emlék
...már mind csak emlék
új utakon járunk
már van új társunk
...csak az az emlék
...csak az az emlék
elmúlt 10 év,s mégis hiányzol
minden egyes részedre vágyom
...már mind csak emlék
...már mind csak emlék
hiányzik karod,s ölelésed
minden egyes lopott percek
...már mind csak emlék
...már mind csak emlék
hiányzik szíved és a lelked
önkéntelenül suttogom a neved
...csak az az emlék
...már mind csak emlék