Mennyien vagyunk képesek ölni?

Amerikában a katasztrófahelyzetekre kidolgozott létszükséglet elosztás (pl. egy adott gyógyszer vírus ellen) is úgy van kidolgozva hogy ha elfogy, akkor az idõseknek nem fog jutni... Prioritási sorrendet mindenképpen fel kell állítani

nemrég láttam a Fûrész 5-öt
ott a filmben az "áldozatok" a túlélésre hivatkozva símán kinyírták akire ráfogták hogy hátráltatja õket
már csak ketten voltak mikor rájöttek, hogyha mindenki csak kicsit szenvedett volna a csapatért mindenki hazamehet a végén

ez így mind rendjén van,de eltértél a topik nevétõl :D

Na de igen ott van a másik szempont hogy ha túl akarják élni akkor az ésszerû az lenne hogy a gyengék akik harcolni képtelenek azokat áldozzák fel.
De valahol az emberi természet meg épp olyan hogy védi a másikat és inkább magát áldozza fel csak így valószinûbb hogy mind odavesznének.

ez nehéz kérdés..
de általában úgy szokott lenni,ha vannak öregebbek,azok feláldozzák magukat a jövõ generációjának,mint az állatoknál...komolyan!
sajnos az embereknél is érvényesül az "erõsebb kutya baszik" effektus...de mivel létezik természetes szelekció,így valószínûleg,ilyen esetben a gyengébb meghalna
szerintem egy 80éves ember feláldozná magát egy 10évesért,mert az öreg már élt eleget,és úgy van vele,hogy a gyereknek is élni kell,vagy ennek a totál ellentéte
hogy az öreg ragaszkodik az életéez és a 80éve mellé akar még párat,és úgy van vele,hogy inkább haljon meg a gyerek,még úgyse tapasztalt meg sokat az életbõl...bár kitudja,hogy ez hogy mûködne

Meg szerintem a háborúba nem nagyon van idõ azon gondolkozni hogy most mi lesz ha lelövöm, meg lelkiismeret furdalás stb lesz.
Mert hát ha nem ölöd meg akkor meghalsz és mindenki fél attól hogy meghal és ilyenkor már ösztönösen cselekszik az ember.

Már nem azért de pl ha mondjuk olyan helyzetbe kerül valaki hogy vadidegennekkel összezárják valahova és megtámad vmi gyilkos titeket és menekülni kell.
Ezalatt mondjuk az idegenekkel tök jól kijöttök mert hát menekülni kell és pl olyan helyzetek jönnek hogy nem éli túl mindenki így vkine kfel kellene áldoznia magát.
Akkor miszerint döntenétek? ésszerûen vagy emberileg?
mert pl lennének erõsek és gyenegék férfiak nõk és gyerekek.

ha nincs idõm,de pisztoly van a kezemben,akkor sem lõném fejbe :D xD
bár lehet kézen se próbálnám,mert,ha nem sikerül,lehet hogy létfontosággú szervet ér...tehát valszeg lábra lõnek,ahol sejtésem szerint nincs artéria...

Akkor ugyanúgy vélekedünk a kérdésrõl.

És ha leszúr téged és apádat is? Mission failed.

Vagy konkrétan nincs idõd odaállni és pisztoly van a kezedben?

Egyébként ezekre nem kell válaszolj. Ezt csak példaként hoztam fel. Mint mondtam a döntést elõzmények is megszabhatják. És korántsem biztos, h ott akkor tudsz idõben dönteni. Az ösztönös, azonnali választás pedig sztem ki van itt zárva.

na épp felhoztál egy olyan dolgot,ami miatt soha nem ölnék..és ezaz,hogy,ha a fejesek,kitalálják,hogy nekik kell pl. más ország területe,gyára,nyersanyaga. ilyenek miatt biztos,hogy nem fognék fegyert.
küzdejenek érte õk,ha kell nekik,én biztos nem fogok.

visszatérve a kérdésedre "Ha anyád akarja (itt is az okok bonyolíthatják a döntést) megkéselni a barátnõd, akkor mit tennél pl.?"
hát sajna volt már ilyenre példa,bár ott inkább anyu vs. apu volt,és anyunál volt a vas <#wilting>
de közéjük álltam,ahogy más esetében is közéjük állnék,inkább én,mint más

Én a háborúkról beszéltem. Amikor, a fejesek A országban úgy gondolják, h lerohanják B országot, de alapból A és B lakóinak qrvára semmi baja egymással és a fejesek nélkül tök jól ellennének. Az ilyen helyzetekre mondanám, h elkerülném és nem harcolnék (civileket sem végeznék ki, mint asszem az 1. példádban említetted), inkább lelépnék C-be, nem fogok a fejesek miatt szopni.

Amelyik eseteket most felvázoltál, azok ettõl merõben mások. Ahogy mondtam, megfontolnám a helyzetet és igyekeznék helyesen dönteni, pl. ha van rá lehetõség, h eszméletlenné tegyem a támadókat, akkor nem ölöm meg õket. Ha csak a lövés marad, akkor persze, h lövök.
Alap állati ösztön, h védem területem (elvontan tekintve a hozzátartozóim is a területem) a saját érdekemben, ha muszáj. Ez nem kérdéses.

De ilyen helyzeteknek is több változata van aszerint, h mennyire ismered a támadót és mi az õ indíttatása. Olyan is lehet, h van rá esély, h meggyõzzed (vagy legalább azt színlelve közelebb kerülj és ezt kihasználva ártalmatlanítsd).
Ha anyád akarja (itt is az okok bonyolíthatják a döntést) megkéselni a barátnõd, akkor mit tennél pl.?
Ezek már nehezebb döntések...

Ahogy kengurus barátunk (qtab986) is mondja, a szociopata nem öl más érdekében és nem tekinti saját érdekének a családját (csak idegeneknek). És annak a tulajdonságaival a te esetedben semmiképp nem ruházódsz fel, ez rossz példa. Sztem helyesebb, ha a hidegvér tulajdonságot hagyod meg és kész.

nem írtam sehol hogy az védené,csak arra gondoltam,hogy annak a tulajdonságaival ruházza fel gyilkolás terén

A szociopata szerintem nem védené meg a családját egy támadástól. Hidegen hagyja. wikipédia Antiszociális személyiségzavar

Nem ezek a helyzetek érdekesek, hanem azok amikor olyat kell súlyosan bántalmazni aki az adott helyzetben aktaulásan nem jelent veszélyt. Például az utcán lerohanni valakit túlerõben, és elhurcolni aztán lefejezni. Ahogy láthattuk sok esetben a közel keleti válságövezetekbõl. Bár ez európai szemmel talán nem tûnik háborús cselekedetnek, hanem inkább terroristának. Mások meg másképp látják, és nekik ez is háború. Egy ártalmatlan és kiszolgáltatott emberrel végezni. Amikor valaki fontos személyt vagy magunkat védjük meg egy agressziótól az sokkal egyszerûbb.

áhh meg is találtam a kifejezést "szociopata",aki figyelmen kívül hagyja mások érzéseit,véleményét,képes ölni bármikor és bárkit,könnyen válik agresszívé
bár ez bárkire igaz lehet,ha olyan helyzetbe kerül

én valami,hogy is mondják szakszóval,nem jut eszembe valamilyen PATA,de nem pszihopata szerûség vagyok,mert képes lennék ölni,hidegvérrel,érzések nélkül,de csak bizonyos esetekben
amúgy meg, "soha ne mond,hogy soha" ha rákényszerülnél,ölnél,ez 1000%
vagyünk egy esetet,nem tom van-e testvéred,barátnõd...de szüleid biztosan...ha én kést szorítok a nyakához, és nálad van egy fegyver,lõnél? a válaszod szerintem igen lesz,de majd meglátjuk

Ez úgy is csak élesben derül ki. Szerintem jó kiindulási alap, hogy valaki képes-e végignézni fél órát valami sokkoló videót. Mondjuk egy boncolást vagy egy állat élve megnyúzását, stb. Nem kell magyarázni mirõl beszélek.

figyelj...akármilyen apuka,testvér,akárkicsoda...törne hazám,életem,szeretteim életére,én lõnek...nem gondolkodnék,mert akkor lehet én halok meg!
a csatamezõn,háborús övezetben nincs idõ gondolkodni,egy rossz mozdulat,egy túl sokáig tartó gondolkozás az életedbe kerül
nem hagynám,hogy a magyar nõket megerõszakolják,aki lehet anyukád,testvéred,barátnõd...ezt nem hagynám!
egy háború nem arról szól,hogy szeressük egymást...az arról szól,hogy az utolsó csepp véredig véded,ami a tiéd,kész!
egyszer beszélgettem egy don-i csata hõsével(IGEN SZEMÉLYESEN)
elõs kérdésem az volt,hogy "tetszett ölni embert?" elõször próbált terelni,de addig erõsködtem még végül kénytelen volt mondani,hogy vagy õ,vagy a szovjet halt volna meg...nem volt választás

azért ez már sok...

jobb témák is vannak

Az elõzõleg leírt ismeretterjesztõ alapján: Mivel még más nemzethez tartozóakat legyilkolni sem volt gyomra szemtõl szemben a többségnek én azt mondanám, h kiképzetlen, sebtében besorozottak nem tennék meg (többségük).
Egyébként benne van az elõzõ hsz-ban is hogy a közemberek a háborúk idején is rágódtak azon, h az ellenfélnél is pont olyan emberek vannak, mint õk akik otthon rendesen élnék életüket, ha nem sorozták volna be õket a háborúba. És ez nehezítette számukra a hidegvérrel való gyilkolást. Persze ez csak azoknak volt probléma, akikkel nem hitették el az ellenség embertelenségét, meg azoknak sem volt az, akik alapból nem tápláltak semmilyen érzelmet az öléssel kapcsolatban.

A személyesebb vonatkozást tekintve én nem volnék hajlandó csak azért ölni, mert valaki azt parancsolja (nem is mentem katonának). Ha már döntést hozok, akkor bizonyos kell legyek abban, h helyesen döntök. A háborúkat meg nagy ívben elkerülném és nem harcolnék. Fõleg a mai, újkori háborúkban, mert egy-egy egyénre levetítve annyi lenne a kérdés, h van-e elég mázlim, h túléljem a helyzetet, vagy nincs. Nem tehetnék semmit az ellen, h ne csapódjon pont belém a tüzérség támadása... Nem kívánok mészárszékre menni felsõbb utasításra.
Persze kicsit elkanyarodtam a te szituációdtól, de azért közben arra is válaszoltam.

az nem kérdés,hogy képes vagy-e ölni
az a kérdés,hogy pl. egy kormány miatt,fellázadt családapákat,képes lennél-e kivégezni egy falnál a feletted álló tiszt parancsára,úgy,hogy mind egy néphez tartoztok?
képes lennél-e megölni,ha tudod,hogy fajtárs,ártatlan,mert jogosan lázadt fel?

Egyébként a háborúkban gyakori, h megpróbálják az ellenséget megvetendõ, undorító, gonosz... élõlényeknek beállítani, h könnyítsék pszichológiailag az irreguláris hadtestek befolyásolhatóbb katonáinak az ölést.

Volt vmikor egy ismeretterjesztõ a TV-ben, ahol pont erre a kérdésre keresték a választ. Lényegileg összefoglalom, h ott mire jutottak:

Több harcot is felhoztak példának, h ott ki mit csinált. Amcsi polgárháborúból fennmaradt több olyan puska, amibe a "tulajdonosa" csak egymásra rakosgatta a töltényeket és sosem lõtt vele. 2. vh.-ban mindenki összeszarta magát a lövészárokban és nem nagyon mertek megindulni és vadállat módjára gyilkolni akit csak látnak (Ezért is a tüzérség gyilkolt a legtöbbet, ha nem látod az ellenfelet és csak "gombot" kell megnyomni, akkor könnyebben gyilkolnak az emberek). Ritka volt az olyan ember, aki élvezettel ment gyilkolni és afféle "Rambo"-ként támadott. A pszihológiai tesztek alapján õk a nem átlagos emberek (talán õrültek is), akik a teszteken semmilyen együttérzést vagy undort nem fejeztek ki a nekik mutatott képek hatására.
Tehát ezért alkalmaznak hivatásos, képzett katonákat, akiket úgy képeznek, h igyekeznek a gyilkolást reflex-mozdulatokba iktatni és ne gondolkodjanak/tétovázzanak, ha ellenfelet látnak (ne gondoljanak arra, h ugyanolyan ember mint õk). Továbbá igyekeznek az egész kiképzést úgy végezni, h kihangsúlyozzák a céltárgyakon, h azok max. csak húsdarabok, de az emberekhez semmi közük.
Agymosási technikákkal is egy ideig sokat kísérleteztek.

miért halt meg ez a komoly kérdéssel foglalkozó topik? fenébe :(
amúgy bárki képes ölni,aki rákényszerül,vagy rákényszerítik

OFF TOPIC lett valami új témát kell nyitni XD

tévedés,az önös érdekbõl való összekovácsolódás mindig is a legerõsebb összetartó elem, hiszen egyéni motiváció, és nem a vezetõ iránti ideológiai elkötelezettség vagy félelem tartja össze az embereket. ha egy demokratikus társadalmat veszély fenyeget, a tagjai felismerik hogy egyénenként veszélyben vannak, és összefognak a veszély ellen. a technológiai fölény biztosított, hiszen a dem. társ. adja a tudományos elõrejutás alapját.

Jelenleg az lenne, de a totális individualizmus sem vezet semmire. A szétszórt, csak önös érdekeiket nézõ egyedeket legyûrik a fanatikusan összetartó közösségek elõbb-utóbb.

én se adnám a hazáért az életemet mert felesleges lenne

Sajna MINDENKI, vagy õ megy el.

Az elsõ vagy a második felével? =)

A katona meg a pap odamegy ahol kap!!!Régi nagy igazság

Jaja, és a hasonló ideologiák mindig csak azokra nem vonatkoznak, akik ezeket állítják. Majd jön az új világmegváltó hippikorszak.
aminek a jelszava
Háborúzz a békéér, bassz a szüzességér!

#236-ról lejött a véleményem

sajnos az emberi hülyeség nem mai találmány. mindig is nagyszámban voltak és lesznek önállótlan emberek, akik elvárják a mindenkori politikai vezetéstõl hogy irányítsa az életüket, megmondja mit és hogyan tegyenek, miben higgyenek stb. magyarország az utóbbi évszázadokban szellemi téren azért folyamatosan a kora elõtt járt, sajnos mára ez a gazdasági/társadalmi/politikai változások folytán jelentõsen vissazesett, drasztikusan csökkent az olyan emberek száma akik tisztán látják a folyamatokat és a változásokat, a valós világról tudnak képet és véleményt alkotni. legjelentõsebb kiváltó ok a médiahatás, tulajdonképpen az új vallás templomait építik fel sokan otthonaikban a televíziózás által. és hisznek abban amit ott látnak és hallanak, mert így leegyszerûsödik az életük, irányított gondolataik fogjai maradnak.

a háborúkhoz azért kapcsolódik a dolog, mert azt soxor mindkét összecsapó fél vagy felek politikai elitjének elhatározásából történik, a háború a politikai/gazdasági hadszíntér folytatása a szavakon túl.a legtöbb esetben a vesztes politikai rendszer vezetõi megússzák a dolgot, hiszen nem õk harcolnak, csak a parancsokat adják ki, ami aztán a hierarchikus rendszeren végigfutva, az egyéni érdekrendszert kihasználva teljesítésre is kerülnek.

pl: sorkatona nem akar harcolni mert fél hogy talán_! megsérül vagy meghal = hadbíróság, biztos_! büntetés. aki elfogja és rákényszeríti az felsõbb akaratot a katonai rendõrség és hadbíróság, melynek tagjainak érdeke hogy a különcöket helyre tegyék, hiszen akkor nem lesz aki harcol helyettük, ráadásul feljebb álló, jobban fizetett és nagyobb jogokkal rendelkezõ egyének a tagjai)

az ölésre való hajlam kifejlõdik a legtöbb emberben ha látja bajtársait, szeretteit elesni (ha addig nem volt meg) viszont egy ütõképes hadseregnél elvárás hogy kapásból képesek legyenek a tagjai ölni, hiszen az elsõ néhány hadmozdulat is képes eldönteni egy háború kimenetelét.

ami azt illeti aki olyanokban goldolkodik hogy a hazáért érdemes meghalni meg ilyesmik, az gondolkodjon el mélyen az írásom elsõ bekezdésein, és ha eljut odáig goldolatilag hogy az olyan politikusokat kellene inkább megbuktatni vagy pokolra küldeni akik egyéni ambíciótól hajtva képesek kirobbantani háborút és másoknak szenvedést okozni, az jó úton jár...

Szerintem vannak okok, amikért érdemes akár a saját életemet is feláldozni, pl.: család, legjobb barátok!
Momentum, én a hazámért nem adnám az életem... Ezért a hazáért biztos nem.

Ezzel én is igy vagyok:-)

Egyetértek. Az utolsó mondattal is. Azért a hazáért, ahol pl. gyurcsány feri a népszerû "hõs", vagy ahol a nemzet határon túl rekedt része a többség számára ellenséges idegen, minek?
(Nem mintha a viktor-féle pártot valami gáncs nélküli lovagoknak képzelném, sõt...)

Pedig érdemes belátni, hogy ilyen az ember. Bárki megfigyelheti magában a dühöt, ellenszenvet. Hányotoknak nem nyílik ki a bicska a zsebében egy pedofilt látva? Senki nem hal meg szívesen, és tényleg annak függvényében választ élet és halál közt, hogy számára mennyire fontos az, akiért meg kéne halnia. Nehéz belátni, hogy ilyenek vagyunk? Ragaszkodunk, ez az ego, ettõl vannak háborúk, ettõl van szenvedés, érzelmek, gondolatok, gyilkosság, szerelem, szeretet, világ, én.

"egy katonára ki emlékszik aki egy bunkert tartott 60napig az ellenségtõl???"

Azok a katonák, akik hõsök lesznek, ritkább esetben csinálják az aktuális politikai irányzat, vagy akár csak a harc hevéért. Sõt! Sokszor nem is az otthoniak védelme érdekében (nem hiszem, hogy elõre tervezték, hogy hõsök lesznek, akkor és ott lettek azok, amikor épp jött az eset). Leginkább a bajtársaik/barátaik védelméért tették, amit tettek!

Amikor az a névtelen katona, aki "egy bunkert tartott 60napig az ellenségtõl", gyakorlatilag 60 nap idõt nyert a bajtársainak az újrafejlõdéshez/visszavonuláshoz/túléléshez. Ha nem tette volna meg, futhatott volna velük együtt, s sok-sok társa halálát nézhette volna végig.
Szal a hõsök korán halnak, nemtudom miért döntöttek úgy, ahogy, ritkán tették azért, mert a parancs az parancs, s nem mertek futni a többiekkel együtt.

Õk is tudták, hogy mondjuk egy géppuskafészek kiiktatása önkéntesként nem móka, de megtették, mert embereket, barátokat mentettek meg vele.

A kamikázék pl.: tudták, hogy esélyük sincs, mégis belerepültek a halálba. Õk is hõsök, s alkottak maradandót. Egy borzalmas emléket, egy önfeláldozásnak állított mementót, emberi butaságnak szobrot.

"Attól függ kiért és miért.Nincs az a politikai rezsim vagy rendszer vagy eszme amiért érdemes az embernek saját maga életetét feláldoznia.Ma hõs de holnap a kutya nem emlészik rájuk.Hiszen mit élvez utána belõle????"

Semmit nem élveznek utána belõle, 1xûen Leonidasra és társaira is emléxünk még, pedig "csak" hõsködtek, hogy a hazájuknak legyen ideje védekezni.

Szerintem vannak okok, amikért érdemes akár a saját életemet is feláldozni, pl.: család, legjobb barátok!
Momentum, én a hazámért nem adnám az életem... Ezért a hazáért biztos nem.

Miért akarják az emberek, hogy emlékezzenek rájuk?!
Bizony én is vágyom arra, hogy egy jóképû intelligens csaj emlékezzen rám, de csak azért, mert neki is vannak testi vágyi és, ha én is eszébe jutok, akkor azt élvezem ugyanugy, mintha valóság volna, vagyis inkább azt hiszem, hogy csak lelkileg lehet élvezni a vágyakat, mert voltam egyszer nõvel és nem is éreztem olyan kellemesnek, mint amilyen volt a képzeletbeli kapcsolat során.
Hogy ezért pedig valaki meg akarna ölni féltékenységbõl, az is érthetõ, hisz, ha én érzem a lelkieket, akkor õ kevésbé tán!

Igen vannak kérdések látom:-)2006-ot irunk, és már a XXI.században, és még mindig itt tart az emberiség a mikrochippek,robotok csúcstechnika jelenében.Ölni.Amig az emberiség ezt nem növi ki addig nem lessz képes harmonizálva eggyütt élni más népekkel más"lényekkel".Igen a katona egész életetét úgy éli le, ha ölt, hogy bántja a bûntudat.Zsoldért,hazáért,netán élvezetbõl.Ilyen is létezik.
"Te meghalnál azért, hogy más élhessen?"????Ez jó kérdés
Attól függ kiért és miért.Nincs az a politikai rezsim vagy rendszer vagy eszme amiért érdemes az embernek saját maga életetét feláldoznia.Ma hõs de holnap a kutya nem emlészik rájuk.Hiszen mit élvez utána belõle????Halhatatlan Elvis vagy John Lennon.Mert maradandót alkottak.De egy katonára ki emlékszik aki egy bunkert tartott 60napig az ellenségtõl???


<#nemtudom><#violent>

szerintem soha nem leszünk képesek ölés, gyilkolás nélkül élni...az erõszakmentes társadalom utópia

Te meghalnál azért, hogy más élhessen?

A katonáknak megtanítják hogyan kell embert ölni, probléma itt nem a gyilkolás, hanem az ezt követõ lelki teher, amit egész életében magával visz. Erre nincs gyógyszer, és semilyen pszihológus nem segíthet rajta.

A megölt ember / emberek vére, a "gyilkos fejére száll".

Ha a háborúban megölöd az ellenséget, kitüntetnek. Ha ugyanezt a civil életben teszed, gyilkos vagy.

Talán néhány 100 év múlva már képesek leszünk ölés nélkül is megoldani a konfliktusokat.

A háború eltorzitja a józan itélõ képességet ,elõbb vagy-utóbb.Érzéketlen buta ember könnyebben alkalmazkodik és tudatlanságából itélve könnyebben is öl.Nincsen a belsõ és külsõ emberi értékek tudatában igy könnyebben kioltja azt.Ez az emberfajta nem érvel csak cselekszik és könnyebben válik ösztönlénnyé mint az :állat.Milyen joga van egy embernek a másik ember életetét bármilyen formában kioltani?Ki ruházta fel rá???Mi vezette oda hogy tettét véghez vigye?Egy eszme,vagy talán egy politikai cselszövés?A hazája védelme???Ki mondta neki hogy ölni jó és ölni kell???Mlyen ember lessz az aki embert ölt, és visszailleszkedik a társadalomba egy esetleges háború után???Vagy lehet hogy éppen akit megölt az emberiség leghasznossab tagja volt:netán feltalálta volna az aids ellenszerét, netán a rák-ot tudná gyógyitani stb...............Aki pedig az életét kioltotta,egy egyszerû csavargó,kolonca az emberiségnek.Csak éppen valaki vagy valami /MANIPULÁLTA/ hogy öljön:-)

Idõben elengedtem a torkát!

- Mennyien vagyunk képesek ölni? sokan:)

Szerintem megfelelõ körülmények között majdnem mindenki képes ölni, pl. önvédelembõl.

NAgyon....:D

foxee tudom hol lakik :D Debrecemben

Mindig ez a történet jut eszembe errõl:

Ez a Roshi Hsuan Hua mester vendége volt,
és egy Zen-mester szokásos szerénységével
magát egy második Bodhidharmának nyilvá-
nította, amivel természetesen kivívta Hsuan
Hua mester csodálatát, - meg kell jegyeznünk, hogy ámbár nem a remélt módon.
- Élet és halál - mondta a Roshi - csak üres
szavak, Ne ragaszkodj semmihez, csak hagyd, hogy történjenek a dolgok !
-Bölcs szavak ! - mondta a Tiszteletreméltó
Hsüan, a Nemes Hua, - meglátszik, mester vagy, tényleg egy második Bodhidharma !

Ezeket mondva, elnézést kért vendégétõl,
mondván hogy ki kell mennie a mellékhelyi-
ségbe.
Egy kis idõ múlva a Tiszteletreméltó Hsuan,
a Nemes Hua, feje fölött kardot forgatva, és
õsi mandzsu csatakiáltásokat hallatva tört rá
kedves vendégére,
aki persze, esze-nálla-nélkül menekült -
de a Tiszteletreméltó Hsuan, a Nemes Hua,
nem hagyta annyiban a dolgot, és hogy tisztázza a helyzetet, a futó Roshi megnyug-
tatására ezt kiáltozta:

- Ne szaladj barátom, csak a fejedet akarom
levágni, beletesszük a Stupánkba ereklye-
ként, hiszen te egy második Bodhidharma vagy !
-Ne szaladj, mert élet és halál csak üres szavak, ne ragaszkodj semmihez, csak engedd, hogy történjenek a dolgok !

De a Roshit semmi sem tudta megállítani
eszeveszett vágtájában, és azt kiáltozta, hogy
még Shakyamuni Buddha sem engedné, hogy
levágják a fejét...

miért félsz??