Hogyan fotózzunk - emberek, portrék

"persze amit írtam, az csak évszázadok csúnya elmélete, szobrászoktól, festõkön keresztül..."

Igen, az elkapott szoborportrék sose valami szépek 😛

példa:
mikor a riportersuli felvételijéhez készítettem a sorozatot, akkor MINDENKIhez odamentem és megkérdeztem, hogy fotózhatom e - fõleg gyerekek esetében fontos, mert nagy balhét lehet így megúszni...
sokkal közvetlenebbek így az emberek, senkit nem zavart, hogy járkáltam közöttük, így könnyen lehetett max. 50mm-rel fotózni, nem kellett kivonnom magam a park mindennapjaiból...

még valami, amit médiaiskolába tanítanak: portré (klasszikus portré) csak az alany beleegyezésével készíthetõ illetve publikálható.
az általad említett "amikor az alany nem tudja, hogy fotózzák" riport vagy szoció portré, ha publikálásnál elõny vagy hátrány származik belõle, akkor szintén utólag kell egyeztetni...
(én már szívtam meg - olyan irányból is, ahonnan nem vártam...)

nem véletlen, hogy a nagyobb riportfotósok portréin is látszik, hogy az alany tudta, hogy fotózzák: könnyebben közvetít érzelmeket a kép...
félnivaló ugye nincsen egy erdélyi szénégetõ vagy nyóckeres romagyerek részérõl, mert nagy eséllyel nem fogja magát viszontlátni sehol - egyszerûen tartozunk ennyivel az emberi méltóságnak...

ha egy kocsmázó bácsiról, dolgozó sminkesrõl, enyelgõ párról készítesz képet - akkor vagy elkönyveled, hogy riport, vagy elnevezheted portrénak, igaz szoció/dokumentarista jellege lesz, mert nem a személy jellemvonásait adja vissza, hanem a személy és cselekedete kapcsolatát...

az "elkapott" jó portré alapfeltétele az empátia - ezt 300mm-rel nem lehet megoldani...

a beállított portré más téma, ott inkább mûvészeti érzékre és gyakorlatra van szûkség - érzelmekre kevésbé, sõt az inkább hátrány, mert stúdiófelvételnél nem azt kell megmutatni, hogy milyen lenne a fotós érzékeire/érzelmeire ható alany...

persze amit írtam, az csak évszázadok csúnya elmélete, szobrászoktól, festõkön keresztül a fotósokig...

a gyakorlat eltérhet ettõl, csak legfeljebb kiderül, hogy nem kellett volna eltávolodni az õseink tudásától😊

mikor mondtam utoljára? 1 hónapja? akkor most mi a gond?😛

Énis kezdem unni, hogy nem fogod fel, hogy nem én retusálom a fotókat, akárhányszor mondod is el.......

látod, az mond ilyet, akinek lövése sincs a témához, már sorry...

a 300mm az már lesifotó, nem portré, az 80-150mm körüli objektívvel illik készíteni, a beállított kép pedig nem igényes igazolványkép, hanem rendes iparosmunka, szerencsés esetben kratívitással...

a net tele van szarabbnál szarabb modell/személy/portré fotóval ez igaz: sokan hiszik, hogy olvasólámpával, vagy 1-2 rendszervakuval csodát lehet mûvelni...
Lehet, de ahhoz iszonyatos gyakorlás kell, jó stúdiómunkához pedig megfelelõ felszerelés és fénytan...
Persze egy szakértõ stylist/sminkes/fodrász is szükséges.
Az elkapott/szoció/riportportéhoz pedig magasfokú empátiaérzék szükséges - egyszerûen rá kell hangolódni az alanyra...

Az olvasás szükséges: Jodi Cobb sem magától tanult meg csodálatos portrékat készíteni, hanem olvasott, tanult, gyakorolt...

ha valamelyik kimarad, akkor olyan lesz, mint a töltetlen palacsinta: kívül ugyanolyan, de nincs tartalma...

az egyetlen mód a tanulásra a gyakorlás, hiába mondja el bárki a sablon mondatokat, ha nem vagy ott a megfelelõ pillanatban

SZERINTEM a legjobb portrék azok, amikor az alany nem tudja, hogy fotózzák (300+ mm required), a beállított fotók többnyire csak igényes igazolványképek...

Én ezt hetente hétszer mondtam el neki - mára meguntam...

Azért a személyfényképezés/portrézás nem gyerekjáték - komolyan kell gyakorolni, tanulni...

érdekes, de nekem is az jön be jobban (ez is azt mutatja, hogy az egyetlen szabály, hogy nincs szabály)

megjegyzés a kollégának: nem kéne ám az asszonyból viaszfigurát retusálni <#ravasz1>

szerintem azért jobb a bal oldali, mert egyedi. Nem a szokványos portré, hanem egy egyedi, érdekes kép. Fõleg a cikcakkos árnyékok miatt. A bal oldali olyan mintha egy profi készítette volna, a jobb egy amatõr
egyik jó képének tûnik...szerintem.

a kislányos kép a legjobb szvsz

ha csak képként nézed a bal oldalin sokkal élénkebbek a színek, valószínûleg ezért tetszik a laikus szemnek jobban. de ha portréként nézed a képeket akkor egyértelmûen a jobb oldali a befutó... 😊 Amugy nekem is egyik kedvencem amikor oldalról süt a nap, de az árnyékokra nagyon figyelni kell

"Fotó: Kolesza Edit"

A portré 8 -as kép honnan van?
http://www.sg.hu/kep/2006_06/0620_portre8.jpg
Õ egy ismerösõm... 😊

Nekem is a bal oldali kép tetszik jobban. Pont a kontraszt miatt. Mert a nõ elkülönül a háttértõl. Ráadásul az arca bal fele és a haja is elkülönül. Nekem ez így jobban tetszik. De lehet, hogy csak azért, mert azon a képen jobban néz ki a csaj. 😊

Amit kicsit hiányoltam a cikkbõl, hogy nem lett megemlítve az a probléma vagy hiba, amit sok kezdõ fotós elkövet portré fotózás közben. Ez pedig a felülrõl érkezõ fényben való fotózás problémaköre. Ha valaki nem használ ilyenkor derítést, akkor bizony az arcon igen csúnya árnyékok tudnak jelentkezni az orr, az ál és a szemgödör környékén. Elég ciki, mikor a nyaraláskor a családról lõtt képeken mindenkinek egy kis bajusz díszeleg az orra alatt... <#wink>
Amúgy nekem tetszett az írás!

Valóban jó lenne az elsõ kép is, ha nem lennének azok a cakkozott szélû árnyékok és az arc alsó fele ne lenne teljesen árnyékolva. Ezért is lett megemlítve, hogy megfelelõ oldalfényben izgalmas képeket lehet készíteni, ahol a megvilágított és az árnyékben lévõ részek kellemes kontrasztot adnak...

"Az oldalról érkezõ túl erõs napfény és zavaró árnyékok rontják el az elsõ fotót, míg a második kép meleg színei és a helyes beállítás jó képet eredményezett"

nekem az elsõ kép tetszik:S😄

majd a cikk írója válaszol...😊

(reméljük)

Nem értek hozzá, de nekem a szemek valahogy olyan természet ellenesnek tûnnek a legtöbb képen. Talán mert csont fehér a fehér rész a szemben? Nem tudom.

nos igen, van 4-5 könyv amit érdemes elõtte átlapozni, és komolyabb szándéknál a világítástechnika és fénytan felületesnél mélyebb ismerete sem elítélendõ😊

Érdemes megvenni ezt a könyvet

ihletet és kedvet adhat a portrézáshoz, meg mûvelõdni is lehet belõle 😉