A 2. VH híres harckocsiai

← ElőzőOldal 7 / 9Következő →

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

2006.08.18. 20:52#130

nah szal akkor:

38M Toldi:

Turan I:

Turan II:

Turan III:

2006.08.18. 20:40#129

Szomorú egyébként, hogy nagyon sokan csak Tigriseznek, és nagyvasaznak, pedig van egy olyan pszichiátriai eset-beütésem, hogy bár tisztelem és becsülöm a "nagyokat", és sok "kedvenc" is van belõlük (már ha lehet ezt mondani harckocsiról), de az én szívem csücske a kis kávédarálók, és azok korszakai.

Például itt az én egyik személyes kedvenc hullajelöltem, a T-36 kétéltû ún. "Tankette", egy szál géppuskával, kétfõs kezelõszemélyzettel.

(sajnos jobb képet nem tudtam fellelni szegénykémrõl)
Na, EZZEL bátorság nekimenni a német arcvonalnak...

De ugyanilyen érdekes Ivánék másik véglete, mondjuk a T-28-as, ami úgy öt toronnyal és ebbõl eredõ igen komoly tûzvezetési nehézségekkel indult neki a háborúnak. A puszta tûzerõre építõ elgondolás nem váltotta be a hozzáfûzött reményeket.

(hihetetlen, hogy ennyire nem köp még a Google sem képet semmi értelmes dologról...)

De érdemes egy pillantást vetnünki a másik kiskedvencemre (valahogy ez amolyan annyira szánom, hogy már szeretem-szindróma lehet nálam), a T-26-as szériára, mely a T-34 elõtt gyakorlatilag a szovjet páncéloserõk gerincét képezte, rengeteg alvariánssal. Eleinte még dupla géppuskástornyokkal, késõbb egyre erõsödõ fegyverzettel és finomodó újításokkal, bár esküdni nem mernék rá, de talán még lángszórós változat is készült belõle (vagy csak az OT-széria kavar be?)

Fontos megjegyezni, hogy bár a T-34-esek árnyékában ezt a típust szinte "figyelmen kívül hagyták" és hagyjuk ma is, azért a korai Pz III.-asok és IV.-esek korántsem voltak a 45mm-es harcokcsiágyú számára leküzdhetetlenek, csakhogy a T-26-os maga is "papírtank" volt. A német és az orosz optika között pedig van azért különbség...

Még említésre méltó a BT-sorozat, amely a szovjetek "gyorsharckocsijai", függetlenül attól, hogy milyen relatív, és egyátalában böszme egy kifejezés ez. Lánctalpát ledobva több, mint 80km/h-s sebességgel tudott haladni, és szintén sok alvariáns megszületését élte meg, végsõsoron tekinthetünk rá a T-26 és a T-34 között egyfajta "hiányzó láncszem"-ként. Még éppen csak nyomokban, de már kezdünk eljutni a kis fémdobozoktól a modern MBT alapelvét lefektetõ T-34-es három fõ szempontot (tûzerõ, páncélvédettség, mozgékonyság) figyelembe vevõ kialakításához, érdemes megfigyelni például a nagyméretû futógörgõk alkalmazását (kiiktatva ezzel a korai típusok csaknem mindegyikére jellemzõ felsõ görgõsort), a már úgy-ahogy döntött páncéllemezt (a németek még a Tigrisnél sem jutottak el idáig! Inkább a gyártási szempontokat vették figyelembe, és vastagítottak) és a kor igényeinek megfelelõ 45mm-es páncéltörõ löveget a toronyban.

BT-7-es. Már-már kész, modern értelemben vett "harckocsi".

BT-7-es egy szebb ugratás pillanatában.