Versek, novellák
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
Mostmar ON, es johetnek a versek;) Talan meg en is elokeresek es begepelek valami "durvat":))
Epp' akaratam irni Jozsef Attilat, mint egyik kedvenc:) Elektronikusan nincs meg nekem, de ha neked van tole tobb, akkor beteheted a nevemben az: O Sziv! Nyugodj!, vagy a Talan Eltunok Hirtelen, vagy az Osz cimu verset! THX!:)
Es ehez kapcsolodik szorosan:) Agnes Vanillanak jelent meg egy lemeze tavaly, Jozsef Attila szuletesenek 100. evfordulojara, es nagyon-nagyon jo! Aki szereti az ilyet, annak kotelezo, erosen ajanlom! Nem szoktam eloadoknak, "hires embereknek" irkalni - mert felesleges, meg olyan "gagyi";) - de neki irnom kellett, megkoszonni, mert annyira tetszik a lemez:)
Muszáj PONTOS JÉ! Nem ly... Avval-evvel nyelvtanilag ugyan úgy helyes, mint az azzal-ezzel!
Írd csak, sztem nem sokunk ír világraszóló költeményeket ;)
Isten szeret tégedet, az egyház meg a pénzedet. -- Oi! -- 'Ember küzdj és bízva bízzál!' ..de ha nem megy, legalább engem hagyjál!
Amugy a versel nincs baj.
Nekem is van meg regrol jopar versem, novellem, elbeszelesem, stb., de nehany eve visszaolvastam parat, es eleg szornyuek voltak:))) Igy inkabb nem buntetek senkit az elolvasasukkal;)
Nem! Nem! Soha!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fújni a Kárpátok felett!
Ha eljõ az idõ - a sírok nyílnak fel,
Ha eljõ az idõ - a magyar talpra kel,
Ha eljõ az idõ - erõs lesz karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk elõre,
Vérkeresztet festünk majd a határkõre,
És mindent letiprunk! - az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is olyan régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz elõlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
Isten szeret tégedet, az egyház meg a pénzedet. -- Oi! -- 'Ember küzdj és bízva bízzál!' ..de ha nem megy, legalább engem hagyjál!
Négy-öt magyar összehajol
Itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol
S kicsordul gúnyos fájdalmukból
Egy ifjú-õsi könny, magyar könny:
Miért is?
És utána, mint a zápor
Jön a többi könny:
Miért is, miért is, miért is?
S nincs vége könnynek és miértnek.
Fölöttük hahota köszön,
Hahotája, akik nem értnek
S akik sohase kérdik s kérdték:
Miért is?
És csöpög a könny:
Miért is, miért is, miért is?
És hömpölyög fönt a hahota,
Hogy soha, soha, soha.
Ennyi búsulással fényesen
Nyílnék meg az Ég,
Ahol csak Ég és okos üdvösség van
S itt nem elég.
Itt nem kell csak a könny
S itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol.
Miért is, miért is, miért is?
Isten szeret tégedet, az egyház meg a pénzedet. -- Oi! -- 'Ember küzdj és bízva bízzál!' ..de ha nem megy, legalább engem hagyjál!
Isten szeret tégedet, az egyház meg a pénzedet. -- Oi! -- 'Ember küzdj és bízva bízzál!' ..de ha nem megy, legalább engem hagyjál!
War, war never changes... War doesn\'t determine who was right, only who is left.
Írjon mindenki, aki írt valamilyen irodalmi szöveget/vers, novella, etc/.
Jöhetnek régi, kortárs alkotások, és a tiétek is akkor, ha értékesek.
Az alkotásoknál tüntessétek fel az írót/költõt, és a címet.
Kezdem is:
Wass Albert - A láthatatlan lobogó
Konok hûséggel hordozom
az úttalan bozótokon.
Seb a vállam és seb a markom,
de fogom, viszem és megtartom!
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém, Kincsem. Fegyverem.
Magasra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és õrült örömmel!
És mentem, mindenek által,
íntépõ, végsõ akarással!
Dúlt otthonom rég összedõlt.
Kifordult alólam a föld.
Társaimat ár elsodorta.
Mögöttem ég a poklok pokla.
Elõttem vad sziklák merednek.
De nekivágok a meredeknek!
Mert élek még! Ha törten is,
ha vérben is, ha görcsben is,
még ha utolsó is vagyok,
kit az özönvíz meghagyott,
de harcom végig harcolom
s a lobogót megmarkolom!
Megmarkolom és nem hagyom,
ha le is szakad a két karom,
ha két lábam térdig kopik:
de feljutok a csúcsokig!
S utolsó jussomat, a Szót,
ezt a szent, tépett lobogót
kitûzöm fent az ormokon
s a csillagoknak meglobogtatom!
Isten szeret tégedet, az egyház meg a pénzedet. -- Oi! -- 'Ember küzdj és bízva bízzál!' ..de ha nem megy, legalább engem hagyjál!