Ritka rendes lányt találni

Nekem ebbõl a szempontból durva a szemléletem. Mert volt olyan, akinek elmondtam a félelmeimet és pont azokat játszotta meg, sokszor azt éreztem szándékosan és meg is csalt. Jobb az elején tisztában lenni vele. A mostani világ pedig egyszerûen borzasztó.

Sokuknak csak egy játék, hogy kibasszanak az emberrel. Ismerek olyat is, aki sportot ûz belõle.

#22114: Mióta próbálsz ettõl megszabadulni, és mekkora sikerrel?

én se keresek már senkit😄 de rám nem fog akadni senki, hacsak nem mozdulok meg

na, de nem lényeg...most az a fõ szempont, hogy norbre koncentráljon a lényegre...én mondjuk teljes mértékben megértem a félelmeit miért nem tud bennük megbízni...Itt manapság méginkább attól kell rettegni mikor basszák át a fejed. Minden errõl szól...

nem a benne bízás a kérdés.. alapból mindig van bennem ez amirõl írtam, akármilyen barátnõm volt.. ettõl szeretnék szabadulni, de nem megy olyan egyszerûen hogy eldöntöm és már nincs

😊)) valószínûsíthetõ

Nekem egyszer sikerült, pedig nem kerestem. Lehet ez a trükkje.

#22110 itt.

az ilyet apácának hívják. de az is lehet, hogy nem is létezik.

az engem is érdekelne merre találok olyat

Akkor meg dönts: megbízol benne, vagy sem. Ha nem, akkor folytasd a kételkedést vagy szakíts vele (a 2 lényegében ugyanaz); ha igen, akkor meg ne azon agyalj folyton, hogy miért fog véget érni a dolog.

menni fog 😊

és pirospont norbrenak is, mert szeretne változtatni.
pirospont neked is, mert segítesz a saját tapasztalatoddal 😊

nem az lenne a célom hogy a félelmeim irányítsák az életemet, hanem hogy túllépjek rajtuk

lehet 😊

Szerintem keress egy olyan lányt, aki nem jár el bulizni és akinek nincsenek fiú barátai; és akkor nem lesz ilyen gondod.

Így van. pirospont.

ez lehet, hogy azért ilyen erõs benned, mert nem beszéltetek róla a lánnyal. nyugi, fogj hozzá minél hamarabb, jobb lesz utána 😊

nálam lehet a koncentrációval van a baj.. van hogy a munkára sem tudok odaigyelni igazán mert ezen kattog a fejem.. ha futok akkro meg pláne van ideje kattogni 😊 most voltunk egy hétig túrázni a cimborámmal.. nyilván az én nyûgömmel foglalkoztunk, és sokszor a tájat sem élveztem igazán mert folyton a szokásos nyomvájúkat járta az agyam :/
na jó nem akarom a köröket futni.. köszönöm a tanácsokat 😉

értem 😄
#22097 végeredményben mindegy, a lényeg, hogy erõfeszítést igényeljen, az tudja a gondolatokat lekötni, ha másra nagyobb koncentráció kell átmenetileg.

igen-igen-igen- tetszik érteni 😄

A társaság a legjobb ötlet de nem lehet minden pillanatban mindig valaki melletted, arra adtam opciót. A futás, kerékpár sokkal jobb, mint otthon egyedül az ágyban. Bár ez egyénfüggõ, nekem ezek jöttek be. Zene a fülbe és go. Frenetic

KaOz jó tippeket adott 😊 nekem a társaság, beszélgetés, munka, bármi segít, amire koncentrálni kell. figyelemelterelés, aztán kis idõ és már nem is annyira borzasztó amit az elején leküzdhetetlennek lát az ember.

jaja.. vannak dolgaim,zenélek, futok, de ezekbõl is kizökkenek sokszor.. vannak barátok is de pl beszélgetéseknél is már unom magam mert mindig ezeken pörgök.. erõt kell vennem magamon mindig hogy valami más témát találjak 😄

igenis, társaság kell akkor. nem szabad egyedül marandi, elõjönnek azok a "démonok" olyankor.

igen.. ezt az erõsebbet kéne megtalálni 😊

na ugye, mégsem olyan lehetetlen 😊
szerintem, ezt is jó, ha tudja, nincs egyedül. sõt, mindannyian átmegyünk hasonlón, de a mélysége nem mindegy.

nem trollkodás, örömmel veszek minden tanácsot, köszi 😉

próbáld lekötni az idõdet, fektess energiát valami konstruktív dologba.
Én el szoktam menni futni, vagy kerékpározok vagy találkozom pár emberrel akikkel elbeszélgetek. A túl sok gondolkodás herepolipot okoz... 😄 Nem csak vicceltem, találj valamit. Mindenre van valami hatásos elterelõ csak meg kell találni.

valami erõsebbel el tudod kerülni, hogy kattogjanak a negatívumok. nem könnyû, mert az emberi természet féltékeny. de nem is lehetetlen.

Jajj de mennyiszer voltam ebben a helyzetben. Bocs, hogy beletrollkodok de itt magamra ismertem és hátha segít, amit leírok.
Nekem is jó pár barátnõm volt,akik imádtak ismerkedni más fiúkkal, mentek bulizni és mennyit kattogtam rajta,hogy mi lesz meg hogy. Emiatt el is veszítettem õket, szépen sorjában. ))
Rá kellett jönnöm, hogy az egész egy nagy önbizalomhiányból adódik, nálam.
Abba kell belegondolni, hogy ha veled van és jól érzi magát, akkor az jó jel. Amit videobaby kolléga mondott, hogy a gyenge férfi,stb.. tényleg tipikus hím beállítottság.Sajnos általános tévhit. Nálam is sokat dominált ez és sokáig de az a lány, aki komolyan tervez veled és érett is gondolkodásban, az komolyan fogja venni és meghallgat,hiszen egy kapcsolat kettõn áll és szép hosszú közös út, amiben mind a két fél belepakol. Lehet az a verzió is , hogy nem fogja komolyan venni ( remélem nem ), akkor egyszerûen tessék tovább állni.
Minden ember más, klisébõl sohasem indulunk. Én indultam, szívtam 😄DD
Sok sikert. Bátran.

köszönöm a biztatást.. és tudom hogy nem kéne hogy számítsanak, de néha képtelen vagyok az "agypörgésemnek" gátat szabni.. van amikor csak beugranak képek, helyzetek és nem akarok ezekre gondolni, de mégsem tudok szabadulni tõlük és csak pörög pörög mint egy mókuskerék míg totál el nem fárad.. erre van javaslat?

ez csak azt bizonyítja, hogy tényleg szeretni akarod, reméled, hogy viszonozza és lesz értelme.
nem számítanak a múltbeli események, minden más, minden személyre szabott 😊
jó úton jársz ahhoz, hogy célba is érj 😊
hajrá 😊

szia.. köszi a választ 😊
a kommunikációban talán igazad van.. én sem szeretem a meg nem beszélt dolgokat.. megpróbálom majd normálisan tálalni 😊

ésszel tudom hogy szabadnak kell hagynom, sõt.. szeretném ha ezt érezné velem/mellettem és így akarna velem maradni, de félek hogy a paráim miatt majd rosszul reagálok le dolgokat, helyzeteket és ezzel pont az ellenkezõjét érem el..

a "meg kell tanulnod nem magadhoz láncolni" amit szeretnék végre lazán a magamévá tenni, de egyenlõre belsõ õrlõdésekkel tudom ezt "mímelni"..
ha másokkal lesz szeretném õszintén mondani hogy "érezd jól magad", de egyelõre ezt (bár nekem is rossz) nem érzem belül õszintén..

igyekszem pozitív gondolatokkal elterelni a negatívakat, de folyton be-be kúsznak a korábbi rossz élményeim, tapasztalataim a képbe :/

amúgy a "mennyit érsz neki" dolog igaz.. általában elfelejtem hogy az éremnek két oldala van, és csak azt érzem hogy nekem kell "bizonyítani" 😊

teljesen normális, hogy meg akarod tartani és fontosnak akarsz maradni az életében. igenis, meg lehet beszélni a félelmeidet, nem nyafogásként kell tálalni, hanem kommunikációként. ha tovább képzeli veled, akkor meghallgat, adni fog a szavadra. sõt, ami fontos, figyelembe fogja venni az aggodalmaidat és alkalmazkodni fog hozzájuk, hogy meg tudj nyugodni. neked pedig meg kell tanulnod nem magadhoz láncolni, hanem szabad utat hagyni neki. tudd, hogy vissza is megy hozzád, nem fog olyat tenni, amivel bántana. ez a bizalom egy tartós kapcsolathoz. mindenképp beszéld meg vele min kattogsz, különben lesz egy tüske köztetek (amirõl esetleg õ nem is tud).
bízz meg benne. tényleg.
lehet, hogy mások érdekesebbek nálad, lehet, hogy másokkal is jól érzi magát. az viszont biztos, hogy ezt nem úgy kell értened, hogy olyan módon és olyan mélyen, mint veled. ha komolyan gondolja veled a kapcsolatot, ne rontsd el azzal, hogy félsz szabadságot adni neki. az összetartozás velejárója, hogy félted, vigyázod azt, ami a tiéd és ez viszont is így van. ne vidd túlzásba, akkor nem lesz gond.
ez a "kevésbé lennék férfias" , meg a " nem nyavajoghatsz" tipikus hím beállítottság. felejtsd el. nem ettõl leszel férfiatlan egy nõ szemében sem. sõt, igenis értékes az, ha vagy annyira férfi, hogy el merd mondani a "gyengeségeidet".
beszéld meg vele, ahogy reagál tudni fogod mennyit érsz neki.
sikert 😊

üdv.. nem tudom mennyire témábavágó ami engem foglalkoztat, de a "Fiúk, lányok, kapcsolatok" közül ez az a topik ami valamennyire látogatott is, és kapcsolati dolgokról is szól..

valahol onnan kezdeném hogy elég sok negatív tapasztalat van a hátam mögött a saját kapcsolataim, exeim által és abból kifolyólag is amit körülöttem látok, és ezek a tapasztalatok elég mélyen rányomják a bizalmamra és az életemre is a bélyegét..

most van egy lány akivel ismerkedünk.. nagyon az elején vagyunk és nem akarom egyelõre beleélni magam semmibe, de akaratlanul is továbbgondolok már dolgokat néha..
alapvetõen normálisan lánynak gondolom az alapján amit mesélt magáról, de mégis elõre kezdek félni bizonyos dolgoktól..
általában szerintem lehet velem beszélgetni, tudok valamennyire táncolni, van némi magamhoz való eszem, ha nincs kényszer körülöttem akkor laza is és vicces is tudok lenni de pl ha egy buliban, társaságban valaki érdekesebb mint én és vele jobban érzi magát, attól én totál begörcsölök és leblokkolok.. engem sokszor nem nagyon érdekelnek mások, fõleg idegenek, így ritkán kezdeményezek beszélgetéseket, õ viszotn szeret emebreket megismerni (lányokat fiúkat egyaránt).. ezen is már elõre parázok hogy mindenki más érdekesebb lesz nálam..

vannak pl fiú barátai régóta, de azon pörgök néha hogy velük vajon hogy viselkedik, és a pasik vele hogyan? ha egyedül elmenne egy buliba vajon miért megy, pasizni vagy csak jól érezni magát? hogy reagál ha valaki próbálkozik nála, teret ad neki vagy sem? hoygan táncol ha valami pasi felkéri? erotikusan vagy inkább távolságtartóan? mennyire könnyen veszi le valaki a lábáról? stb stb stb

nem nyavajoghatok neki a problémáimról, mert így kevésbé leszek "férfias", ezért félnék ezeket totál egyenesben megbeszélni vele..
nem akarok balek lenni, de el kellene valahogy engednem a negatív gondolataimat és jó lenne végre ha nem pörögne folyton hülyeségeken a fejem.. néha aludni sem tudok emiatt normálisan, olyan mintha hegymenetben egy szar kuplungos kocsival csak pörgetném a motort, emészti az energiáimat de nem jutok sehová..

ezek a faszságaim egyébként megvoltak nálam minden kapcsolat elején is és minden kapcsolat alatt is hol gyengébben hol erõsebben, de jó lenne már végre más úton járni, csak épp nem találom a bejáratot :/

bármilyen értelmes tanácsot szivesen veszek..

próbálj meg nyelv nélkül beszélni, vagy enni. rájönnél hamar, hogy mi a nyelv igazi szerepe.

ott a pont <#nevetes1>

A nyelv kettõs természete: s*gg nyalásra és p*nci nyalásra is alkalmas.

ezt európában egyszerûen úgy mondják, hogy ne lovagolj a szavakon.
nem rossz tanítás.

Gyerekkoromban sosem szerettem A kis herceget, lehet ezért akarok mindenáron belekötni. 😊

Lin-csi apát kolostorában egy nap így fordult idõsebb társához Jen-csao szerzetes.
- Mondd, öreg Hszi-jüan! Hogy lehet, hogy hiába keresem az elmém, sehol nem lelem?
- Hol keresed, Jen-csao?
- Hát bennem. Itt kell lennie valahol a testemben.
- És miért kell az neked ilyen sürgõsen?
- Buddha, a Nagy Tanító egyszer azt mondta Vaccshagotta remetének, hogy a Tanítást nem hinni, hanem érteni kell. Szeretném érteni a Tanítást. Te érted?
- Persze, hogy értem! - vágta rá az öreg Hszi-jüan. - Én már megtaláltam az elmém, tudom, hogy hol lakozik bennem.
- Ne mondd! És hol? - kérdezte kíváncsian Jen-csao.
- Nekem éppenséggel a talpamban van. Látod?
És valóban, mintha az öreg talpa alól Jen-csao valami nagy fényességet látott volna sugározni. "Ez tehát az elme!" Állapította meg, de õ hiába kereste testén a világító felületet. Bekopogott hát Lin-csihez, igazítsa el õt a Mester.
- Nagy Tanító! Kérlek, segíts meglelni az elmém, hogy értsem a Tanítást! Nem találom, hiába keresem!
- Felejtsd el a szavakat, Jen-csao! Felejts el olvasni, írni, beszélni! S az elméd megleled - tanácsolta neki Lin-csi, de Jen-csao hitetlenkedett.
- Mester! Gúnyt ûzöl belõlem, pedig én a Tanításért jöttem. A segítségedet kérem.
- Szûnj meg a szavak körül forgolódni, szerzetes! Az elme egyetlen szó csupán. Te kipányváztad magad e szóhoz, akár egy szamarat a gazda, s most körülötte forogsz. Elméd minden erejével elmédet keresed. Felejtsd el a szavakat! Mielõtt teljesen elmenne az eszed - mondta ismét Lin-csi, s õszintén sajnálta a szavak hálójába gabalyodott szerzetest.
 
- A szavak sosem a dolgok.
Ne figyeld a sok beszédet!
A szavak közt csak bolyongsz,
Ki csak beszél, eltéved.
 
- figyelmeztetett még a Mester, s elbocsátotta magától Jen-csao szerzetest. A jóravaló Jen-csao lassan ballagott visszafelé a cellájába. Fejében mint mérges darazsak dongtak a szavak. De mióta a Mester leleplezte õket, már nem voltak olyan hatalmasak.


----------------------------------------------------

Lin-csi apát egy reggel a szavak kettõs természetérõl beszélt szerzeteseinek. Lin-csi szeretett a szavakról elmélkedni, a szerzetesek szerették hallgatni.
- Hívek! - szólította meg õket a Mester a kolostor csarnokában. - Tudjátok-e, hogy mire valók a szavak?
- A szavak minden látható és láthatatlan dolog megnevezésére valók - vágta rá azonnal a választ az egyik szerzetes.
- A szavak jelek, amelyek segítségével gondolatainkat és érzéseinket fejezzük ki - mondta egy másik.
- Szavak nélkül nem lenne se tudomány, se költészet, megállna az élet az emberek között - szólt egy harmadik.
- Gondolkodjatok, szerzetesek! Helyettesíthetõk-e a szavak más jelekkel? - kérdezett ismét Lin-csi.
- A szavakat semmi sem helyettesítheti az emberek közötti érintkezésben. A nyelv a legtökéletesebb jelrendszer, a legtökéletesebb emberi alkotás - állították a szerzetesek, mire Lin-csi így szólt hozzájuk.
- Híveim! Elismerem, hogy a szavak rendszere, a nyelv a legtökéletesebb emberi alkotás. Éppen ezért érzek nagy szomorúságot, amikor arra gondolok, hogy ez a legtökéletesebb is mennyire tökéletlen. Gondoljatok csak arra, mennyit veszõdünk, mire feszes szavakba öltöztetjük gondolatainkat, érzéseinket. Gondoljatok csak arra, a költõk is milyen fáradságos munkával raknak össze tökéletes szavainkból egy-egy strófát, mely szebb és több, mint az átlagos nyelvi alkotás. Bizony nagy szégyene az elmének, hogy bár oly régen szabja-varrja öltözetét a szavakból, máig rongyos-foltos a ruhája. Gyakran visel koldusgúnyát elõkelõ társaságban is. Mindazonáltal a nyelv nagyszerû - s még nagyszerûbb tökéletlenségében. A rongyos-foltos öltözet alatt szépséges titkokat sejthetünk. Ezért mikor a nyelv tökéletességének áldoztok, érdemes híveim, áldozzatok a tökéletlenségének is. Mert bár mindkét tulajdonsága egyformán értéke a nyelvnek, engem sokkal jobban érdekel, hogy mit fed el elõlünk a tökéletlensége, mint hogy mit tár föl a tökéletessége. Ha tehetitek, szerzetesek, lessetek be a férceit lepel résein, s meséljetek róla, mit nem enged látni a világból ez a rejtélyes takaró, a nyelv - fejezte be beszélgetését jámbor töprengéseinek kedvelt tárgyáról, a nyelv kettõs természetérõl Lin-csi apát.

😊 látom clio nem megy az elvonatkoztatás, sebaj

lehet másképpen nevezni egy dolgot, de attól még ugyan az marad

hívhatod a kompromisszumot, megalkuvásnak, engedelmességnek, behódolásnak, megalázkodásnak, elfogadásnak, megelégedésnek

de attól még ugyan az a lényeg, hogy egy olyan dolgot teszel meg, amit nem tennél meg, ha cserébe nem kapnál ígéretet valamire 😊 - mert az ugye nem biztos, hogy valamit kapsz, de ígéretet bármikor, az az igazán szegény, aki még ígérni sem tud

értelek, tehát neked a kompromisszum csak akkor kompromisszum, ha azt nem te kötöd a pároddal, hanem más teszi és te csak megfigyelõ vagy - de ettõl már nem tudsz elvonatkoztatni és ha én mint téged megfigyelõ kompromisszumot állapítok meg a te kapcsolatodban, akkor azt nem fogadod el annak, ami, mert nem te figyelted meg, hanem te csak kötötted azt 😊

a dolgokról párhuzamosan többféle mentális modell alkotható
mindegyik mást mond, mindegyik más eredményt ad

ez a kompromisszumos modelled egy
de attól, hogy te ebben élsz, munkálkodsz, nem biztos, hogy más is így teszi

neked szubjektíven lehet kompromisszum
nekem szubjektíven lehet valami teljesen más természetû dolog

akkor ez most milyen is valójában?
kinek kinek olyan, amilyennek megválasztja

nem biztos, hogy érdemes kötni az ebet a karóhoz 😉

kevesebb lehetõség van benne, mint kompromisszum 😉

Szerintem az egyedül megdöglés legalább olyan rossz megoldás mint az azokkal való együtt lógás, akikkel nem akarsz lógni. Sõt még rosszabb.

Miért?
Mert a dj zenés alkesz bulizóst esetleg meghívhatod pl egy orgonaversenyre és lehet megtetszik neki ... Ugye, ebben az esetben azért vannak lehetõségek, még ha korlátozottak is, de vannak.

Sajnos általában sokaknál az erõs egyéniség és az individualizmus inkább az együgyû makacsság és a megkeményített szív szinonimája ...

köszönöm <#vigyor2>

tévedsz 😉