Dimenziók

ugyanarról beszélünk...

Pontosan azért, mert az idõt nem lehet ilyen egyszerûen leírni úgy, hogy ne legyenek szingularitások a definíciókban.
Magyarázd meg pl a gravitációs, vagy a sebességbõl adódó idõdilatációt.

Mivel eddig csak a fotonról tudható hogy fénysebességgel mozog, egyedül az õ idõmérésével lehet gond.

A második mondatoddal magyarázod. És én egyáltalán nem látom értelmetlennek. Egységnyi változásnak adtunk egy nevet, és az az idõ.

A fénysebességes problémát én nem értem, mert nem valami jó a fizika tudásom. De ha jó a gondolatmenet, akkor az is leképezhetõ mozgáshoz viszonyítva. pl.: hányszor akkora mozgást végez a foton, mint az egységnyi mozgás.

Mindenre van egyszerû magyarázat, csak nehéz eljutni addig az egyszerûségig.

Vagy csak eddig nem megfelelõ embereket kérdeztél.
Aki nem ért valamit, az elmondani sem tudja.

Az kemény, akkor kb. jó a gondolatmenet. Akkor miért misztifikálják túl az idõ fogalmát sokszor, ha ennyire egyszerû elgondolni?

Nem tudom mit akarsz azzal elmagyarázni.

Hogy egységnyi mozgással írjuk le a változást, és ne az idõvel? Ez így értelmetlen, hisz az idõ maga az egységnyi mozgás.
Például a nap mozgása az égbolton, amivel már régen is "mérték az idõt".
Hogy aztán egy egységét percnek hívod, vagy az árnyék mozgásáõt cm-ben méred, már csak részletkérdés. Az idõ mint fogalom attól még ugyanabban a formában van jelen.

Azonban ugye ez az idõmérés a fénysebességen alapul. Vagyis hogy a nap fénye mennyi idõ alatt jut el hozzánk, és mennyi idõ alatt milyen változást jelent az árnyékok mozgásában. Viszont mi van annak az embernek az idõmérésével, aki netán fénysebességgel mozog? Mihez tud õ viszonyítani? Itt kezdõdnek a problémák.

Ahogy Hawking pl megmondta, ez ugyanolyan önmagának ellentmondó, és értelmetlen kérdés, mintha azt kérdezed, hogy mi volt az idõ kezdete elõtt, vagy mi van az északi sarktól északra.

Aztán már el is jutottunk a szingularitáskhoz. Maga Einstein is tisztában volt azzal, hogy az általános relativitáselmélete nagy bizonyossággal elõrejelzi szingularitások létrejöttét, és ezáltal furcsamód az elmélet saját magát dönti meg véges idõn belül a jövõben.

Az idõ mindig is egy viszonyszám volt, a gondolat helyes.

Hogyan definiálják most a másodpercet:
"A másodperc az alapállapotú cézium-133 atom két hiperfinom energiaszintje
közötti átmenetnek megfelelõ sugárzás 9 192 631 770 periódusának idõtartama."


http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sodperc

#14-es szerinted mennyire helyes gondolatmenet?

Ha a 4. dimenziónak az idõt vesszük, akkor annak nem feltétele, hogy az elõzõ 3 is érzékelhetõ legyen.

A mi 3D-s világunkban csak érzékelni tudjuk az idõt, vagyis a negyedik dimenziót olymódon, hogy haladunk benne elõre.
Ezzel az analógiával egy 2D-s test is tudja érzékelni az idõt, ha halad benne elõre, vagyis változásokon esik át. Mindattól függetlenül, hogy az õ szintjén a 3. dimenzió nem érzékelhetõ közvetlenül, max elméletet gyártanak róla, hogy mitõl van a háromszög alakú szakadás az õ világukban. (#20)

A kvantumfizika szerint egyébként 11 dimenzió van, tehát a 3 közvetlenül és egy közvetetten érzékelhetõ dimenzió felett még 7. Ezek közé tartozik pl a húrelmélet is, ami a szubatomos részecskék között teremt olyan kapcsolatot, amire csak elméletek útján tudunk következtetni, de érzékelni sehogyan sem.

Tegyük fel, hogy valami 2d-s élõlények egy síkon élnek, és a síkjukat, vagyis a világukat (!) metszi egy 3D-s test, ezesetben egy háromszög alapú gúla.


A síkon élõ élõlények a gúlának csak azt a részét érzékelnék, ami a síkjukat éppen metszi. Vagyis a háromszög alakú A2 metszõsíkot.
Viszont a gúla a síktól felfelé, vagy lefelé esõ 3D-s kiterjedését már nem érzékelik, csak azt, hogy egy háromszög alakú területen szakadás van az õ világukban.

Szóval amikor mi térgörbületrõl, meg fekete lyukról beszélünk, kb így is el lehet képzelni, hogy a mi 3D-s világunkat metszi valami többdimenziós dolog, aminek logikusan a 3 dimenzión felüli kiterjedését nem tudjuk érzékelni csak azt, hogy szakadást, torzulást okoz a mi 3 dimenziónkban.

És mi van a síkkal, mint geometriai objektummal? Ha így gondolkodsz, máris van egy 2D-s objektumod, amit az általad érzékelt 3D-s világban is definiálni, tehát modellezni tudsz. Például a monitorod síkjának csak 2 kiterjedése van.

oké, de akkor ilyen gondolatmenettel megdõl minden amit a geometriáról tanultál... mert ugye ott is az alapja mindennek a pont, ami elvileg kiterjedés nélküli, holott ha csinálsz egy pontot a papíron, vagy rajzasztalon, akkor annak lesz valahány, vagy valahanyad négyzetmilliméter kiterjedése....
tehát így gondolkodni nem helyes...

ez csak gondolatjáték, ne vedd a szívedre, ha nem találod a párját a természetben. 😊

mi az a 2D-s lény???
papucsállatka,v mi a rák???
már a papucsállatkának is van megassága, szélessége,és vastagsága (még akkor is,ha csak mikroszkoppal nézhetõ és mérhetõ)
még ha a membrán 0,00000001 mikrométer vastag,akkor is mérhetõ, szal már az is 3D-s...

ezek után tényleg érdekelne,mi a fene az a 2D-s lény...
(csakh az alcimhez ragaszkodva irjak,és ne fantáziálgassak itt idõrõl meg efféle fantáziálmányokrol)

Guns N' Roses szégyenteljes elõadása egy vendégénekessel. 😊

Az idõrõl már írtam a szomszéd topicban:

"Valahogy úgy, hogy egyáltalán nem olyan objektív létezõ a szemünkben, mint az anyag, hanem tudati, és éppen azért, mert tévesen képzeljük el, mint ha az idõnek valami önálló, tapasztalható léte lenne, mint valami dimenzió.
Úgy képzelem el az idõ mérését, hogy van egy anyagi változás, egy folyamat, és ebbõl a folyamatból kiragadott rész jelent egy egységet, amit mi másodpercnek/órának/napnak... hívunk.
Tehát van egy mechanikus falióránk, a kismutató megtesz egy kört, és ezt nevezzük mi 12 órának. Ez teljesen visszavezethetõ csak anyagi változásra, hiszen csak a mutató mozog (na meg a többi jelenség, amit a szerkezettel mérünk). És mi ebbõl vonjuk le a következtetést, hogy van valami, amit ez a változás mér.

gyakorlatilag egységnyi mozgáshoz viszonyítjuk a jelenségek változását, mozgását, és azt nevezzük idõnek.
ugyanúgy megállná a helyét számításban, ha egységnyi mozgással számolnánk, nem pedig idõvel."

Tippelhetek? "Porno Guns"? 😊

ezt nem ide, hanem guns topicba akartam..

Hörrrr hörr hörrr you just can tell, hörr hörr hörr My Michelle. xDD

attól, hogy van hosszúsága, szélessége, vagy esetleg magassága is.

3D, A térbeli kiterjedésétõl.

Mondjuk azt nem értem, hogy ha a negyedik dimenzió valóban az idõ, akkor hogyan hathat a háromnál kevesebb kiterjedéssel rendelkezõ dimenziókra.
Mert ha jelen van mindegyiknél, akkor meg eleve nincs is nulladik dimenzió. 😊

azért linkeltem az elsõ hozzászólásban segítséget.

Az ember az 3d, MERT VAN KITERJEDÉSE. (magasság, szélesség, a harmadik meg nem jut eszembe😊 ). A 2 D-nek, meg csak magasság, és szélesség (vagy hosszúság?) Télleg, milyen a 2-D -s teremtmény?😊

az ember 2d-s vagy 3d-s?😄 és mitõl függ,hogy azaz élõlény,2d-s,vagy 3-dés?

mi a 4. dimenzió?😊)

ez a 3D-s retina nem rossz ötlet csak nem tom melyik közértben fogjuk beszerezni.

4D 😊
amig egy ember nem tud menni 3Dben addig nincs értelme ilyenel foglalkozni 😊

Dimenziók

Ezt a topicot azért nyitottam, mert már több helyen találkoztam olyan gondolatjátékkal, amiben azt feszegetik, hogy egy 2d-s lény hogyan lenne képes érzékelni a 3d-s dolgokat, vagy egy 3 dimenziós lény a 4 dimenzióst.
Maradjunk az elsõnél: Az nyilvánvalónak tûnik, hogy amég a 3d-s dolog nem metszi a 2d-s világot, addig a 2ds világ lakói semmilyen megfigyelést nem tehetnek a 3 dimenziós dologról (bár elképzelhetnek rá modelleket).

Engem azok az elképzelések érdekelnek, hogy ki mennyire tartja megismerhetõnek a 3d-s dolgot 2d-s lény szemszögébõl.

Az én véleményem:
Amint keresztezi a 3d-s dolog a 2d-s világot, akkor mindent megtudhatnak a 3d-s dolog az részérõl, amivel kapcsolatba kerültek. Sok olyan véleménnyel találkoztam, ami azt állítja, hogy 2d-s lény nem ismerheti meg a 3d-st.
Amiért én mégis az ellenkezõjére következtetek, az az, hogy 3d-s dolgok is nagyszerûen leképezhetõk kettõ dimenzióba (mondjuk egy ház tervrajza).
Továbbá mert vannak jelenségek, amiket érzékszerveinkkel nem tapasztalunk, de közvetetten, mûszerek által következtetni tudunk a létükre. Ilyen pl.: rádióhullám.

És akkor most próbálok Üvegszem másik topicban feltett kérdéseire válaszolni:

"Metszetek,na igen.de hogy rakod össze a metszeteket sikban?
Még ha elejétõl a végéig minden méretet jegyeznének is,miközben áthalad a kúpos test,és utánna megpróbálák összerakni,akkor is csak egymás mellé tudnák pakolni,fent és lent hiányában.Tehát kapnánk egy belül kissebb nagyobb karikákkal teli négyzetet."

-Nincs szükség 3D-s összerakásra a kúspos test megismeréséhez. 2D-s leképezésre van szükség.

"Pontosan csak azt észleljük a 4d-bõl ami 3.d-ben képes megjelenni,tehát 1 metszet.De hogy indulsz el,és milyen méréseket végzel 1 gömbvillám esetében?Hogy rakod össze 3d-ben a 4d-s tárgyat?
Vagy 2d-ben a 3d-t?"
Errõl van szó, a 2d-s lények is csak azt észlelik, ami hatást fejt ki a világukra. A fennmaradó részt csak modellezni tudják. Viszont ami hatást fejt ki a világukra, azt teljes egészében vizsgálni tudják.

Közben utánanéztem a témának, és egész jó írásokat találtam, pontosabban érvelnek, mint én:
Dimenziók
Negyedik dimenzió
A 4D megjelenítése