Digitális sötét középkor fenyegeti az adatokat

tyûûûû

Megoldás rá ha rendszeresen mentesz, esetleg duplikálsz. Ez inkább csak némi mesterséges hype, ahol tényleg szükség van az adatokra ennyire ott megoldják.
Az meg hogy fényképek meg stb vicces dolog. Ha 100 dvd-dbõl egy marad meg olvashatóan 100 év múlva, akkor is van rajta néhány ezer darab kép.

Viszont én hiába keresek a családom felmenõirõl 100 éves képeket, egy sincs. Szóval ezt most úgy állitják be mintha a múltbeli fényképek százezrei maradtak volna meg papiron (természetesen családonként ennyi kép) és bezzeg most a csúnya számitógépek korában majd csak néhány darab marad meg a százezer helyett...

Szóval érted, nekem egymagamban több képem van, mint korábban az egész családom felmenõinek együtt és ha csak minden 1000. kép marad meg, akkor is nagyságrendekkel jobb vagyok mint õk.

Lehet én vagyok nagyon agyament de én 80gigásnál nagyobb merevlemezt sem merek venni, azt még gyorsan át lehet menteni ( fényképekrõl két merevlemezen és dvdken dupla példány van ). CD-re azért nem másoltam, mert sok kellett volna. De alig várom már, hogy olyan adathordozót adjanak aminek nem árt egy porszem vagy egy kisebb ütés, karcolás. De azt kell látnom, hogy ezernyi tényezõ akár teljes adatvesztést okoz. Digitális géppel több emléket lehet összegyûjteni aztán félhet az ember attól, hogy mindez egy pillanat alatt semmivé válik. Ipari környezetben is ugyan ez a probléma. A pendrive-ok az igazi jó borításúak ( nem az ami már csak egy NYÁK lap és dugd be az USB-be de el ne pattanjon! vagy az 1 mm vastag microSD ).
Egy 3 éves pendrive-om már bizonyított azért! 90°C-os mosóprogramot kibírt, zsebemben maradt. De azt is láttam már, hogy az USB-re csatlakoztatáskor egy véletlen szikra és vége mindennek. Nagyon nagy hangsúlyt kéne fektetni az adatbiztonságra, szinte mindig egyik napról a másikra mentenek az emberek nem hosszútávra. A dvd is némelyik 2 hónap után szemmel láthatóan ROHAD! Egy film átmeneti tárolásakor még jól is van... De mikor emléknek is felérõ írások, képek ( ez persze olyan fontos egy magánembernek, mint egy ipari komplexumnak a mérési eredmények ) azokat már nem tenném rá. Gondoljatok csak bele a CERN-en ha a több Tbyte adat elszállna mentés után...

Lesz ebben annyi pénz, hogy egy vagy több cég fogja magát és majd átvigye új formátumra a régit vagy új adathordozóra tegye. A szerverpark is behalhat, de a könyvtár is leéghet szerintem. Voltak fényképeim amik költözéskor tûntek el és volt videóm ami a vinyó bexarása miatt veszett el. Az adatokba való belekontárkodás meg szerintem ugyanúgy lehetséges. Iratmegsemmisítõ vagy Del? :)
Bár az adatmennyiség növekedése már hathat negatívan, de ez relatív. Szóval a több gigából több fénykép tûnhet el mint a 20db-os papírfényképbõl, de ez lehet hogy arányaiban ugyanaz..

Ha volna egy jó öreg c64 kazettám, amire tényleg NAGYON kíváncsi vagyok, akkor még találnék mûködõ c64et, vagy lejátszom magnóval, pcs mikrofonnal felvenném, van egy progi, amivel át lehet alakítani c64 rommá, ahhoz meg ott a commodore64 emulátor...

Egyébként is, a széles körben használt adathordozók fejlesztését pedig jelenleg akár tetszik, akár nem, a digitális médiaformátumok által támasztott igények irányozzák elõ.

Pedig a cikkben mintha papírképet és digitális fotót emlegetnének...

szerintem itt a pont <#eljen>

http://mezotr.myminicity.com
kat rá és több mindenre rájötök!

De nem a filmekrõl van szó!
Néprajzi, tudományos, kormányszintû és más egyéb, megismételhetetlen, létfontosságú - biztonsági és történelmi szempontból releváns - anyagról!
Ki a szart érdekli, hogy xyz 10 év múlva a HSM3-ra akar onanizálni?!

Azért azt kötve hiszem, hogy ha az idõtállóság lenne az igény, akkor ne tudnának akár több ezer évig olvasható adathordozót készíteni (mondjuk DVD kapacitásig). Egyszerûen arról van szó, hogy a nép FullHD minõséget akar, itt és most - pár év múlva pedig már senki sem akarja visszanézni a 2008-as muvikat...

igen, de a cikk nem errõl szól, hanem arról hogy lehet hogy 15 / 20, év múlva nem tudod majd mivel visszanézni a képeket, kb mint ahogy ma nem tudsz mit kezdeni egy jo oreg c64 kazival.

Ezzel együtt nem hiszek benne hogy ez valaha is bekövetkezne... lásd #7

Ez hulyeseg. Nincs ugy adathordozo valtas, hogy egyik nap meg van a regi formatum masnap meg megjelenik az uj, es egyuttal a regi azonnal eltunik. Boven van atmenet ami alatt az adatokat atlehet menteni. Amit meg nem mentettek at azert valoszinuleg nem is kar, ha meg megis akkor hulye volt az illeto es megerdemli ...

A szomoru az egeszben az, hogy minel fejlettebb a technologia annal nehezebb hozzajutni az adatokhoz. A regi lyukkartyas adatokat meg szabad szemmel el lehet olvasni. A regi marsi adatokat tartalmazo magnesszalagokat meg vissza lehet olvasni egy vasreszelekes nagyito segitsegevel. A cd-k meg optikai mikroszkoppal olvashatoak, de egy ami dvd eseten mar nagyon nehez barmit is tenni, mivel az adatokat hordozo anyag annyira keves, hogy nem csak elhalvanyodnak az adatok hanem megsemmisulnek.

A holdraszallasrol megmaradt egyetlen jo minosegu felvetel nem a nasa elektronikus valtozata (se a szalagok nincsennek meg se a szamitogep amihez valok), hanem az egyik ausztral kommunikacios mernok altal a releallomas monitorarol keszitett kezikameras filmes felvetel).

A masik problemat a formatumok jelentik. Az ascii kodolasu szovegfileokat meg egyszeru ertelmezni egy tablazat segitsegevel (es ezt sokan tudjak fejbol). Egy pnm kephez meg fejbol tudom az ertelmezest vegzo par soros algoritmust. A html is pont az egyszerusegenek koszonheti a sikeret, ha nem is jelenik meg tul pontosan, de tobbnyire barmilyen platformon el lehet olvasni legalabb a szoveges reszeket. Egy jpeg, mpeg vagy mp3 mar sokkal bonyolultabb formatum, de meg ezek is egyszeruek a mai uj formatumokhoz kepest. Ebbol a szempontbol az idealis tarolasi mod a tomoritetlen formatum boven ellatva a dekodolashoz szukseges plusz informaciokkal. (egy ms word doc file helyett hosszutavu tarolasi szempontbol jobb txt-kent vagy tomoritetlen bitmap-kent /pnm/ elmenteni a szoveget)

Ha valaki ma adatokat akar menteni biztonsagos formaban, akkor ket dolgot tehet:
-eleg sok peldanyban lemasolja mindig a legfrissebb adathordozokra, a legszabvanyosabb formatumokban
-valamilyen idotallo fizikai hordozora viszi fel (kotabla, platinalemez), lehetoleg egyszeru es szabvanyos, esetleg meg ember altal is kozvetlenul olvashato formatumban

Egy maganember szamara fotok megorzesehez az elso megoldas sok munkaval jar, a masodik pedig a kepek elohivatasat jelenti. (ha nagyon biztosra akar menni, akkor lehetoleg nem lebomlo, sokszaz evig megmarado muanyag fotopapirra vagy ezustoxidos bevonatu sav es lugmentes anyagu papirra)

Én speciel minden családi fotót digitalizáltam, és az újakkal együtt tartom az összes merevlemezemen és DVD-ken egyaránt, így aránylag biztonságban érzem az emlékeimet :)

Szerintem egy fontos dolog kimaradt.
Rengeteg régi fénykép értékes ma, amik akkor értéktelen volt, mert "elrontották". Elkaptak egy olyan pillanatot, amit nem úgy szerettek volna. Régebben azokat a képeket is elõhívták, míg ma a fényképezés után azonnal törlik.

Ilyen szempontból pedig jobb egy elsárgult szar fénykép, mint a nagy semmi, nem?

Igen, csak itt az a 10 megás fájl iszonyat könnyen "eltûnik". Nekem pl. és szerintem sokaknak a digitális fényképekrõl nincs biztonsági mentése. Ha mondjuk tönkremegy a lemez, vinyó, vagy akármi, akkor szevasz, nincs fotó. Nem is nagyon érdekel, hiszen nem olyan fontos, de pl 15 év múlva eszembe jut, de jó lenne megnézni azokat a képeket, videókat, és akkor már nem tudod. Valami ilyesmirõl van szó. Gondolom te sem mentegeted azt a 10 megás fájlt évente új adathordozóra, hogy mondjuk 50 év mulva is hozzáférhess.

Csak a bevezetõhöz. A papír kép tovább bírja igen. De amíg a 10 megás fájlt sokszorosítom ugyanolyan formában addig a papírképet nem tudom sokszorosítani úgy, hogy egy tökéletes mását kapjam vissza.