Szerelem

hát mert a lányok fiatalon még az állatokhoz vonzódnak, mert az izgalmassá teszi az életüket, e mellé meg kell egy érzelmes srác is aki az érzelmi szükségleteiket is kielégíti, de tõlük nem akarnak semmit. ez vagy te.
olyan huszonéves koruk második felében nõ be a fejük lágya

"Lehet valaki ezt tisztábban látja nálam, fiúk, lányok? Mit tegyek?"

Persze. Keresni kell mást. Õ nem szeret téged, ennyi. Ja, és ne hibáztasd magad azért, mert lassan közeledtél. Meg úgy az egész történet logikusan levezethetõ miértjét se keresd. Egyszerûen csak lépj tovább.


Amúgy szerintem nagyon sokan ott szívják meg, hogy a kapcsolatokat birtokviszony alapon kezelik.

A mai hétig nem gondoltam, hogy lehetnek érzéseim is...sõt, hogy létezik jófej csaj (igen így gondoltam). Még februárban poénból elküdtem egy kötekedõs üzenetet kb 30 csajnak a csajok és pasikban. Kb mindegyiknek ugyanaz volt a válasza...hát negatív persze, ezekre mind ugyanazt válaszoltam, valami félvállról vevõs poént, mire az egyik megadta az msn címét. Nem igazán érdekelt, de azért felvettem, hátha megfektethetem, ha ilyen könnyû befolyásolni. Dumáltunk párszor mielõtt kiderült, hogy van barátja, de elég rossz kapcsolat volt, bonyolult is...nem is írom le mi volt a baj. Már eltelt 3 hét...és kb minden héten beszéltünk 3 napot és 2 órát legalább ...amikor kiderült, hogy õ csak a hosszútávú kapcsolatokban hisz. Én meg mivel csak el akartam veszíteni a szüzességem valakivel, ez kicsit elkeserített. Egyszer azzal jelent meg, hogy éppen munkában van...és megadta a számát, hogy hívjam fel. Én meg viccesen az orra alá dörgöltem, hogy...akkor tetszem, igaz és eddig csak talonban voltam? Még vagy 3 alkalommal megkért ezután, hogy hívjam fel, de nem tettem, nem akartam kapcsolatot, meg talonban is voltam ugye :)
Aztán 2 hét után valami nagyon fura történt....hiányzott, hogy nem beszélhetek vele. Erre írtam egy üzenetet neki, amiben levetkõztem a nagyképû, flegma álarcomat és megírtam, hogy szar hogy nem beszélünk és az egész szûz dolgot és hogy mit is akartam valójában...de ha most kérne, felhívnám.
Másnap már beszéltünk is...fura volt megnyílni, megnyílni egy lánynak...de tetszett, nagyon türelmes volt és megértõ, egyáltalán nem nevetett ki...de még mindig nem akartam kapcsolatot...azt mondtam neki, hogy kedvelem és félek, hogy megcsalom, ha nem élem ki magam elõtte. És...megértette, azt mondta vár rám...mást elküldene a faszba, de velem nem bírja megtenni. ??? Még 1 hónap eltelt csak msn-ezéssel...és néhány telefonbeszélgetéssel, kezdtük megszokni....vagy igazán megkedvelni egymást, azután valahogy ...odajutottam, hogy elhívom valahova, egy közös idõtöltésre, nem bírtam kimondtani a randi szót:) Kb 5-ödjére megtörtént, fel is jött hozzám, de nem feküdtünk le egymással, csak nálam aludt, nem mondom, hogy nem történt semmi, szikrázott a levegõ, de tetszett, hogy nem csinált magából ribancot, még úgy is megállta, hogy 4 hónapja nem volt férfival. Nagyon jól éreztük magunkat, másnap délig nálam volt. Annyira...biztonságban éreztem magam vele. Sokat beszéltünk ezekután és nem értette, miért nem nyílok meg neki. Elmondtam, hogy rettegek, hogy meg fok bántani...mert lássuk be a csajok néha megbolondulnak, jót nevetett ezen, ezután 2 hétig nem találkozutnk mert nem bírtam összeegyeztetni a szabadidõmet, vizsgáimat vele,de felhívtam azért többször.
És kezdtem rájönni mi is történt...ezt akartam mindig is, nem idegen lányokat meghúzni, elmondtam neki is, azt mondta olyan vagyok mint egy angyal a vállán. xD
Egy nap este hazaértem melóbol, beléptem facebookra és láttam, hogy...kapcsolatban van, mi a...? Nem is sokkal rá láttam, hogy letiltott az oldalon, hogy ne lássam. Hát gondolhatjátok, hogy szép éjszakám volt. Másnap felhívtam,...de nem kérdeztem rá, hátha elmondja, de nem. ...ezért arra gondoltam elõször, hogy harcolok érte, nagy nehezen megmondtam, hogy hiányzik...és van egy érzés kialakulóban bennem, és akarom õt...nem tudtam megfogalmazni és nem akartam kimondani a szót...inkább azt mondtam, hogy iszonyú lenne, ha elveszíteném és még mindig félek, hogy meg fog bántani. Még ezzel se bírtam rá, hogy színt valljon. Viszont elmondta, hogy hiányzom neki és ilyen barátot akart mindig is. Így már teljesen összezavarodtam, de legalább tudtam, ha nem engem választ az orra alá dörgölhetem, ezeket, amiket most nekem hazudott, miután randizott mással... megbeszéltem vele egy randit...igen ki mertem mondani már...vasárnapra, de nem vette fel az nap a telefont. Másnap hétfõn már betelt a pohár nálam, felhívtam és mondtam találkozzunk ha már nem dolgozik, legalább egy félórára, mert beszélnem kéne vele személyesen, azután rávett valahogy azzal, hogy idáig is meg tudtunk beszélni mindent, még telefonon is. Hát rákérdeztem. Azt mondta felhívta az ex pasija és elment vele randira, smároltak stb...de nem akar vele lenni, mert alkesz volt és ez neki nem kell, nem jelentett neki semmit és azért tiltott le facebookon, hogy ne lássam mi van, amíg elrendezi a dolgot...és az most lesz, ahogy elmegy hozzá. Beszélgettünk és a végén kilyukadt oda azért, hogy az is lehet, hogy elcsábul, mert a srácot jobban ismeri, közös múltjuk van, tudja a pali hogy mi a gyengéje...stb, ekkor már tudtam, hogy végem van. És amikor megkérdezte, hogy hogy tudtam meg, meg minden...kicsit elképedt, hogy bírtam ki és miért nem szóltam rögtön. Kurva szar volt arra várni, hogy a lány akibe beleestem éppen más faszihoz megy áttárgyalni a kapcsolatukat...de mit tehettem volna, vártam. Másnap felhívtam és kaptam az egyszerû választ, hogy nem engem választott, sorry....és akkor mindent kiadtam, hogy miután elment vele randizni, engem miért áltatott azzal, hogy hiányzom stb, és egyébként is miért kellett ki csalogatnia az odumból és jól tökön rúgni...nem tudta a választ...azt mondta, le akarja tenni a telefont, elbúcsúztunk egymástól. Ez történt a héten kedden és belegondolni is szörnyû, hogy akár soha nem beszélhetek vele, mert nem csak beleestem, nem csak azért mert nem engem választott, hanem mert kedvelem is, nagyon.

Tegnapra azért már megnyugodtam, írtam neki egy hosszabb sms-t, hogy kicsit elborult az agyam, sajnálom, hogy meg akartam bántani, pedig nem is akarnék ilyet tenni soha és igaza volt, simán randizhatott mással is, nem jártunk. Meg azt, hogy milyen is volt számomra ez az egész, és szerintem már barátok is voltunk, még ha átléptük is valamennyire a határt, hogy nem haragszom és hogy számíthat rám mindezek ellenére, ha kellenék.

Persze legbelül...érzem, hogy elnyomom az érzést, hogy beleszerettem, de ha boldog azzal az emberrel, akkor legyen az. Aztán néha más érzés önt el...szerelmesnek lenni önzõ dolog, bárki bármit mond, nem csak a másik boldogsága számít, hanem az enyém is és néha arra gondolok, hogy elmegyek a munkahelyére, amikor végez és elmondom, hogy érzek, még ha nem is változtatna ez a történteken, legalább tudná. Viszont ha ezt megtenném, akkor ha véletlenül még összefutunk a városban...akkor már egy õrültnek fog tartani és nem is merne szóba állni velem, ha ilyet tennék most. Mi a fa**t kéne tennem? Mert tudom, hogy ez most nem az a helyzet, hogy az kell, ami nem az enyém hirtelen és hogy fasz voltam hogy 3-4 hónapot vártam az elsõ randiig és nem láttam tisztán, mit is akarok.

...a legrosszabb persze az lenne, ha igazából nem is ment volna vissza barátjához...csak akkora féreg voltam, hogy az elõzõ héten azzal a megnyílós telefonálással, hogy az akkori mondanivalóját a képébe akartam dörgölni, ha nem engem választ, hogy...lehet engem se választott. Senkit se...és él bennem ez a gyanú, mert mióta a másikat választotta, azóta nincsenek kapcsolatban a facebook szerint.

Lehet valaki ezt tisztábban látja nálam, fiúk, lányok? Mit tegyek?

SZiasztok kérlek szavazzatok ezen az oldalon!! http://www.randivonal.hu/sikertortenetek/osszes_sikertortenet/fiatalsag_boldogsag/48218 Csak egy tetszik gomb semm más! u.i. azért ide írom mert facebook-ról és iwiwrõl lehet szavazni!!!! Köszi

Nem nem. Felreertitek. Nem en vagyok akihez visszament. Hanem en a masik fel vagyok :) Kb. ugy van, h vagyok en es a volt baratja...na de akkor mar en sem ertem h mit akar....de ha szakitotak akkor csak ugy hirtelen mi a f@sznak esett a karjai koze...soha nem ertem meg...leszani meg nem konnyu mivel ahhoz tul hosszu es bonyolult.

Tipikusan olyan eset, hogy le kell szarnod.

Visszatért, hogy még egy nagy döfést mérhessen a szívedre. Persze te vevõ is leszel erre, a kapott jótanácsok ellenére. Ha nem így lenne, nem tetted volna fel a kérdést itt a fórumon. Aztán összeroskadsz vérzõ szívvel, ahogy a lány eltervezte. Ahelyett, hogy mondjuk elküldenéd a jófenébe a mocskos ribancot még most <#wink>

pánik? vagy nem tudja mit akar?

Ha valaki X ido utan szakit baratjaval es megis a karjaba zuhan hirtelen az mi a budos francot jelent? csak ugy kerdem...X ido= 3

Haha, másfél hónapos hsz :D Jó rég nem voltam itt :D

Egy jótanács: azt a lányt sz..rd le.
Amúgy sem tehetsz mást, meg van több csilliárd rajta kivül :-)

A szerelem Áldás és Átok.

Egy elsõre hibbantnak, és bunkónak tûnõ tipp, de csak csináld:

menj vissza idõben, még, még, még, igen, még, még, igen még azelõttre hogy lett volna ez a kapcsolat, igen, igen, oké
még egy kicsit menjünk vissza, oké, helyben vagyunk, tehát helyben, az akkori helyben

most vedd át, hogy ebben a helyben mihez van/volt kedved, és ahogy azt csinálod, és hogy mindez akkor milyen érzés, igen, még, minél több dolgot idézz fel, igen menj bele, meg is van

most idõzz itt el egy idõt

mindezt amit most megéltel magadba áthozod a mostba, és veled is marad

ámen

Hát, asszem én megértelek. Velem is volt ilyen, bár elég rég. Tényleg rosszabb a fizikai fájdalomnál, az embernek elmegy az egész életkedve, és önbizalma, és.... hát egyszerûen szörnyû!!! De majd megyógyulsz, csak idõ kérdése. Mondjuk nekem elég sokáig tartott, de talán mert elsõ szerelem volt, és mert a lányok érzékenyebbek. Bár ezek után nem vagyok benne biztos.
Mindenesetre én szorítok, h helyre jöjjenek a dolgok, vagy legalább minél elõbb meggyógyulj :)

Nagyon remélem, hogy az idõ helyrehozza a dolgokat. ( igaz szerintem tökéletes már sosem lesz, legalább is most így érzem :/ )
Valóban rosszabb, mint "bármilyen" fizikai fájdalom.. egyszerûen még sosem voltam ennyire padlón..
Semmihez nincs kedvem.. :/

Szelerem, szelerem, boldog szelerem...

Tudom h milyen ez az érzés.NAgyon sajnálom h ezt át kell élned mert rosszabb a fizikai fájdalomnál is.

Én sajnos nekiálltam,vagyis egy picit gyakrabban öntöttem fel a garatra.De nem vészesen.

A másik h foglald le magad,kezdj el sportolni vagy csinálj vmi olyat ami elvonja a gondolataidat,és azt csináltam.Sportolj,szórakozz,ami belefér.
Az idõ mindent megold.Idõvel enyhülni fog,ha most úgy érzed h ez nem igaz akkor majd késõbb rájössz h az idõ mindent megold.

Nem is tudom mit írjak..
Csütörtökön szakítottam a barátnõmmel. Egy hónapja voltunk együtt, és igen, valóban SZERELMES voltam ( vagyok )... :/
Szerdán még egész este együtt voltunk, csütörtökön pedig közölte, hogy neki ez így nem megy tovább. Azóta nem veszi fel a telefont, nem reagál semmi sms, msn, fb-re.
Én meg szó szerint majd meg döglök a "fájdalomtól", még sosem éreztem ilyet, minden bajom, napok óta nem alszok egyáltalán, lázas vagyok egyebek..
Legszívesebben annak örülnék a legjobban, ha vége lenne az egész világnak, de legalábbis nekem..!!! ( nem vagyok emo, ezt megjegyzem. )

Van. Én ismerek is egy ilyen embert: Minden második héten halálosan szerelmes ...csak mindig másba. Aztán mindig ugyanolyan intenzíven nyüglõdik, mikor vége lesz, de nagyon vicces. :D

Te is, fiam, bluetooth? :/

"Régen egy nyári szép napon
Csak megláttalak, s egybõl fölállt a faszom
Kéz a kézben jártunk, vörösbortól hánytunk
S azt hittem, hogy érzek
Óh nem...."

"Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el." - Coelho

-Nekem is, mint ha valami különös vonzódásom lenne a reménytelen dolgokhoz. :D

létezik olyan szindróma, amiben az illetõ folyamatos szerelmes, maximum épp mindig másba? :D

"Fájó szível, szerelmesen mit tegyek?"
Hát ha olyan szentimentális fasz vagy mint én, akkor szopásra vagy ítélve.
Ha nem, akkor meg hamarosan vége lesz.
De valószínûleg az vagy, ha még topikot is nyitottál emiatt. ;)

Sztem korkülönbség nem számít, ha nem iszonyú nagy, végzettség szintén nem, ezt csak a diplomások hiszik, viszont a teljesen különbözõ érdeklõdés és gondolkodás már gond lehet.

szerintetek ha két szerelmes közt jelentõs különbség van (kor,érdeklõdési kör,végzettség) az elõbb utóbb szakításhoz vezet?

az attól függ hogy miben hibáztál.

sziasztok!
kíváncsi vagyok a véleményetekre! barátnõm 2hete szakított velem, az én hibámból próbáltam helyrehozni a dolgot, de õ már nem akarja, mert már nem szeret. utolsó reményem a szerenád. 10 hónapig voltunk együtt, és a 11. "hónapunk" alkalmával szeretnék megpróbálni, hátha...
nagyon szeretem, de senki nem gondolná rajtam kívül, hogy lenne esélyem. Ti mit gondoltok? vissza lehet szerezni?

Bocs, az elváltat nem olvastam, csak a 23 barátnõt. Úgyhogy csak a második kérdésem jogos.

Bazd ki ahelyett, hogy írogatsz olvasnál normálisan és felfognád mit írtam. Már elváltam a feleségemtõl. És nem én dobtam az asszonyt hanem õ kurt félre.

Nem neked szólt a kérdésem, hanem Zagarnak. Arra kérdeztem rá, mit szól a felesége ahhoz, hogy a barátnõje egy héten többször náluk alszik.

Illetve arra vonatkozott a második, hogyha diszkósként egy szimpatikus nõnemû miatt dobta az asszonyt, lehet érzi, õ is eldobható bármikor.

Hat nem akarlak elkeseriteni de ha gyokeresen nem valtoztatsz az eleteden akkor ez atmeneti boldogsag lesz.
A cihologust mindenkepp latogasd meg hatha ertelmesebb otlete is lesz miert vannak duhkitoreseid.Azt azert tudd hogy tobb eselyed aligha lesz,ha ezt elbaszod,akkor vege.
Orulok annak hogy helyrejonni latszik az eleted,de ez nem fogja semmisse tenni az eddig problemaid meg akkor sem ha most par hetig egy uj embernek fogod erezni magad.Javaslom hogy beszelgessetek sokkal tobbet a kedveseddel es oszinten kidumalva a problemakat,talan kozosen egyszerubb lesz megtalalni a megoldast is.
Hajra.

Senkitõl, max magadtól...

Szevasztok.

Én is a pár napos kikapcsolódásra gondoltam elõször.
Mondtam is már neki,a válasz az volt rá hogy ugyan hogy jönnénk el szabira.Na majd meggyõzöm.

Most látom hogy nem is mondtam még a nagy hírt.

Ma délelõtt ahogy megjelent a fiammal,épp magamba voltam roskadva és odajött hozzám a párom hogy ha figyelek rá mondana valamit.

" Úgy döntött hogy holnap visszajönnek " HURRÁ :)

Úgyhogy most az következik hogy megtartsam magam mellett örökre.
Ez lesz a nehezebb igaz? Fõleg az én természetemmel.Azt már tudom hogy nem szabadna viselkednem.Valami erõ kéne hozzá.
Honnan,kitõl kapok ilyen képességet :)

"ha fogod és megcsinálod" <#worship> Ezt a részt azt hiszem nem értelmeztem, thx. :)

Olvasd el még egyszer, hogy vajjon mit írt Fbn Lx...
Nem azt, hogy együtt, hanem hogy õ maga egyedül...

Munkával is csak egy probléma van. Carterx hsz-ei alapján kb. körülrajzoltam hogy milyen ember.
Munka közben könnyen lehet abból vita, hogy pl.: a felesége egy picit ügyetlenkedik, Carter-re meg háth ez bosszantóan hat. Pedig meszelésnél aki nem ért hozzá, elõfordulhat hogy valamit nem úgy csinál ahogy kéne. Eze pedig egy újabb nagy pofon a kapcsolatnak ! Én inkább egy kirándulást, vagy valami közös programot javasolok egy nyugis helyre...

Az ügymenet ismerõs. Most már a vers is :}

Ez azt jelenti, hogy szeret, és bízik benned... Ne hagyd cserben, ne engedd, hogy még egyszer csalódnia kelljen benned.
Gondolom te is tudod, hogy lassacskán elérkeztél az utolsó esélyedhez. Bármennyire fontos vagy, szerintem többet nem fog adni.
"de együtt akartuk csinálni pl-ul a meszelést."
Na akkor sztem kezdetnek jó ötlet, ha fogod és megcsinálod :]
Nem csak azért, mert jó gesztus, de a munka eltereli a gondolatokat, meg valamilyen szinten olyan, mint a meditáció. Magadra reflektálhatsz közben.

Még annyi, hogy ismered a Pató Pál Úr féle ügymenetet?

és így lehet halogatni az élet végégig...
se határidõk, se célok, se eredmények

Mert mit kell benne teljesíteni?

Ez nem büntetés, hanem a te és a családod hosszú távú érdeke.
Tehetsz egy erõpróbát. Ha a leírtakhoz gyenge vagy... nos a változtatáshoz még több erõ kell...

Én jelenleg nem látok mást mint egy narkóst, akinek elvették az adagját... és aki a problémát, az adag visszaállításával akarja orvosolni.


Lentebb volt egy kérdésed:
"A kisfiam elég gyenge lelkileg,nemtudom kitõl örökölte."
A válasz: tõled, az apai minta.

Köszi a te véleményed is,ez már teljesíthetõbbnek tûnik számomra.

Értem a véleményed.Ez túl kemény büntetés az én gyenge lelkemnek.
1-2 dolog viszont épp idõszerû lenne a házkörül,tervbe is vannak véve,de együtt akartuk csinálni pl-ul a meszelést.

Nem tudok elaludni.
Még azt akartam mondani hogy amikor eljön vagy találkozunk valahol,akkor vidáman jön hozzám,köszön nagyot nevetve és önmagától nyomja a puszit a számra.
Símogat,puszilgat ittott,fogja a kezem,stb.
Ma mielõtt elment bekentem a lábait testápolóval,ezt imádom csinálni,imádom a lábait....

Ez nem jelent valamit?

Azért ne küldd el egy barlangba, és ne csinálj belõle remetét. 3-4 hónapot felesleges elbaszni az életbõl, ami árt a családnak, a kapcsolatnak, és nem árt figyelembe venni, hogy itt már gyerek van.
A változások kulcsfaktora nem az idõ, hanem a mindentõl független elhatározás és lelki erõ. Magadnak hülyeség idõt adni, mert idõd alapvetõen mindig van.

ui: ha magadat (magad társaságát) nem bírod ki, más hogy bírhatna ki?

Mit kell tenni?
Azt amit kerülgetsz. Komolyan.

Három, de inkább négy hónap egyedül, magaddallét, ismerkedés önmagaddal, önmagad meghódítása.
Közben semmi TV, semi szórakoztató ipar, ha dohányzol semmi dohányzás, ha iszol semmi ivás, semmi egyéb menekülés, semmi idõelütés, semmi gameing, semmi család. Magaddal kell lenned, szembenézned.

Közben elmész a legközelebbi könyvesboltba és megveszel két könyvet, elolvasásra, feldolgozásra, elgondolkodásra:
Csernus Imre: A nõ
Csernus Imre: A férfi

Ha sok a lekötetlen energiád, akkor kezdj a házatok/lakásotok kifestésébe, a parketta csiszolásba, lakkozásba egyedül. Az ilyen munkák nagyon hasznosak, és közben jól el lehet gondolkodni.

Kezdetnek ennyi elég.

Vagy te leszel erõs rendbetenni magadat, vagy ha nem, akkor a feleséged beadni a válókeresetet....

Igen jogos,és ezt is kérte hogy bizonyítsak.
De nem tudom hogy kezdjem,amivel vissza szerezhetem a bizalmát.
Inkább abban kérek most tõled segítséget.Az biztos hogy tárgyak,sms-ek,emailek nem érnek nála semmit,sõt ha kimondom az érzéseim,az se érdekli igazán.Nem látok sok esélyt,adhatna egy kis bátorítást,hisz tudja hogy rosszul viselem a magányt,és mégis...

Mára befejezem,majd ha végeztem a melóval benézek, 4 óra után

Jó éjt

Ha valóban õket akarod, akkor saját magad rendbetételét akarod most elsõ helyen.
Ha nem, akkor nem õket akarod, hanem valami egészen mást, amitõl isten óvja a családod többi részét.


Az #149-ben elhangzott kérdésekre nyugodtan válaszolhatsz.

És szerinted attól jobb lesz, hogy hisztizel mint egy óvodás gyerek, akinek elvették a homokozólapátját?
A gyereken keresztül sürgetni a feleséged pedig nem valami szép dolog.
Abba meg gondolj már bele, hogy szerinted normális, hogy azt gondolod a feleségedrõl, hogy csakis téged akar kínozni? Az ilyen fokú bizalmatlanság 13 év után eléggé meredek, nem gondolod?

Ez most teljesen rám illik,úgy érzem.De miééért????
Nem akarom!!!!!!!!!Õket akarom vissza...:(