Írók, költők önmagukról

Én is így vagyok vele. Olyan lehet ez mint a TV. Senkit nem érdekel a jó csak a rossz. Bár én is elismerem hogy Ady pl. tényleg egy talentum.

Szerintem az a baj, hogy nagyon sok író, költõ teljesen befordulós, suicidhajlamú, és a szerzeményükbõl is ez jön le!
Engem a Himnusz is befordít, mert azjön le belõle, hogy egy senki népe vagyok, akik csak hallgatnak a parancsra, és mint a bárányok...
Én valamilyen szinten elismerem az írókat, de ez a pesszimista hozzáállás...ááá, az életkedvem is elmegy tõle!
A másik dolog, hogy az a baj a világgal, hogyha valaki csinál valamit, és amíg él lese xarják, de ha meghal, akkor "húúúdekár, jajjszegény, dejóembervolt"...és közben nyomorúságban élt...aztán "híres" lett miután meghalt!
És ez nemcsak Mo.-ra vonatkozik!
Szerintem ettõl nagyobb kétszünûséget...
Amugy nem Ady-nak találtak thc-t a maradványaiban?
Ez az én véleményem!

jav.: jöhetnek

Kezdem én Adyval


Sem utódja, sem boldog õse,
Sem rokona, sem ismerõse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié



Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének


Elég magába forduló és pesszimista szvsz. Szerintetek? Jöhetnem további mûvek. 😊